Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
'S /\ fa6u*v&. IN A K MS ÉS MIÉRT? NOK Kosztolányi tb. esperes jóvoltából némiképp betekinthettem a falu régmúltjába. A plébániai feljegyzésekből egyebek közt megtudhatjuk; 1307-ben Konrád mester fia, János gróf a pécsi káptalan előtt Nők nevű földbirtokát Tolna megyében átadja örök- birtokul veje István nevű fiának. Ugyancsak itt volt birtoka a Bogár családnak is... A Zichy-család okmány tárában említtetik, hogy 1320- ban a pécsváradi bencés kon vent Károly Róbert király parancsára vizsgálatot tart Uzdy István János és Herberd nevű fia ellen, kik Bogár István Nők nevű birtokát megtámadták, sőt, magában Nők faluban a jobbágyakkal kegyetienkedtek. A török időkben ez a vidék is elnéptelenedett, s Nak újratelepítésére 1752-ben került sor. Magyarokkal telepítették be a falut. A telepesek mindenekelőtt iskolát és kántortanítói lakást építettek — természetesen vájogból.” Presszó és fonott csúcsfalú ház Nafeot földrajzilag a megye nyugati csücskében találjuk. Annyira a megye szélére épült, hogy a házakhoz tartozó kertek már csaknem átnyúlnak a szomszédos Fejér megyébe. Tolna megyében egyetlen más község sem szorult ennyire a megyehatárra. Kövesút csak eddig vezet. A falu viszonylag sík terepen épült fel, VÁRATLANUL érkeztünk az általános iskolába, sőt, magába a faluba is. Nem kétséges, váratlanul érte a gyermekeket a feladat, amely szerint az egyik, ha jól emlékszem történelemóra kezdetén röpdol- gozatot kellett ímiok. A kérdés, amire rövid írásos választ vártunk, a következő volt: „milyen pályát választottam és miért?” A dolgozat megírása előtt közöltük a gyermekekkel, hogy nevüket nem feltétlenül kell a füzetlapra ráírni. Ezzel az esetleges feszélyezettséget próbáltuk megelőzni: nem a személyre voltunk kíváncsiak, hanem az őszinte véleményre. Ez az óvatoskodásunk azonban túlzásnak bizonyult, mert egy kivételével mindnyájan ráírták nevüket. Az egyetlen kivétel esetében is minden jel szerint inkább lustaságról volt szó, mintsem titkolódzásról, mert a „dolgozata” mindössze egyetlen szóból, a foglalkozás megjelöléséből állt. A legnagyobb meglepetésemre az első, a választott pályára utaló szavakat gyorsan le- irták, de utána hirtelen megtorpantak, s feltűnően kacsingattak egymás papírjára, hogy vajon a másik mit ír. Amikor a röpdolgozatot írattuk, már hivatalosan is papírra rögzítették a választott szakmát. A kérdés első felére tehát rendkívül könnven ment a válasz, a de a kérdés második felénél, kicsit zavarba jöttek, pedig a két rész nagyon is ösz- szefügg. Csakhát a miért nem tudatosult bennük kelló- kénoen. Némelvik szinte alig tudott mihez kezdeni a miértmenni. Azért ezt választottam, mert szeretek kiszolgálni mindenki számára, és számolni, mérni, dolgozni. Vörös Edit.” 5. „Kovács. Mert nagyon szeretek kalapálni, barkácsolni. Szeretem az üllő ütemes csengését, az izzó vas színét, szeretem a piszmogó munkát is. Hajdú Lajos.” 6. „Kovács. Azért, mert szeretek piros vasat formálni. Többször is voltam már műhelyben, próbáltam vasat hegyezni, és kovácsolt szeget csinálni. Zsiga Sándor.” 7. „Kaposvárra megyek dolgozni. Azért, mert a néném ott dolgozik, és én Is oda megyek. Vagy a Világítás-technikához, vagy a Híradás-technikához fogok menni dolgozni. Törő Irénke.” 8. „A fonodát választottam, mert szeretek dolgozni a gépek mellett, és sok barátom van ott. Tompos Erzsébet.” 9. „A dombóvári Gőgös Gimnáziumban fogom folytatni tanulmányaimat. Mert szeretek tanulni. Vanyó Mária.” 10. „Varrónőnek szeretnék menni. Azért választottam ezt a pályát, mert nagyon szeretek varrni.” 11. „Szobafestő. Azért választottam, mert szerettem mindig festeni. És ügy érzem, hogy ehhez állok legközelebb. És ehhez van kedvem. Fülöp Sándor.” 12. „Én varrónőnek szeretnék menni. Azért választottam ezt a pályát, mert nagyon szeretek varrni, és szerintem ez lányoknak elég jó szakma. Dur- czi Rózsa.” képzeletük a gyermekies tén- fergés közepette odasodródott valahova, s ahol kikötött, ahhoz a pályához nem fűződik olyan élmény, ami őszinte vonzódást válthatott volna ki. Hangsúlyozom, nem lehet egész életre szóló következtetést levonni e dolgozatokból, de a gyermeki jövót illetően mennyivel többet sejttet a 6. dolgozatban szereplő néhány megjegyzés, mint némelyik másiké. A tanulmányi eredményeket szándékosan nem kérdeztem meg, bár a jövőt illetően az az egyik meghatározó tényező. De azt sem szabad elfelejteni, hogy önmagában nem minden: számos tapasztalat igazolja, hogy sokan közepes tanulmányi eredménynyel, képességgel előbb jutnak révbe, ha ezzel párosul a választott szakmához való őszinte vonzódás, mint némelyik jobb tanuló, de amelyik csak madártávlatból ábrándozik valamilyen pályáról. A gyermekek egy része véletlenül jutott el a megjelölt szakmai címig, s nem kétséges, hogy a családi környezet hatása alig volt több annál, mint egy üres intelem: „Fiam, írj be valamit a jelentkezési ívre, lehetőleg olyat, ahol van esélyed a felvételre is, majd aztán meglátjuk... ” Alig érződik néhány gyermek esetében, hogy a szülői házban céltudatosan orientálták volna valamelyik szakma felé. Megdöbbentően hiányzik a választott pálvák közül a mező- gazdasági. Mintha e nyolcadikosok nem is parasztszülők gyermekei lennének. Az mindenképpen más G. Nagy József 12 holdas gazdaként lépett a termelőszövetkezetbe. A növénytermesztésben dolgozik, s már az idősebb korosztályhoz tartozik: nagypapa, unokái is vannak. Az unokák sorsa felől érdeklődőm tőle. — Az egyik unokám Dombóváron gimnáziumba jár, a másik pedig a dombóvári építő ktsz-ben dolgozik. — Minek készül a gimnazista unokája? — Még nem tudjuk, majd mire leérettségizik, talán eldől, hogy mi lesz belőle. — Vissza akar jönni a falujába? —1 Nem hiszem, mert hit A többi sem igen jön vissza. — Maga szerint miért mennek el a fiatalok minden áron a faluból? » — Kérem, manapság más a fiatalok igénye, mint a mi időnkben volt. Mi megelégszünk a sorsunkkal ebben a kis faluban^ dehát a fiatalok — fiatalok. — Természetesnek tartja, hogy a nagypapák, papák megöregszenek, s a helyükre nem kerül tatai, mert elpárolognak a faluból? —i Szerintem ez nagyon természetes, mert kérem városban, vagy más nagyobb helyeken azért mégiscsak könnyebb az élet. A mi időnkben hétrét görnyedhetett a paraszt a munkában. Most valahogyan úgy van az ember, hogy annak őrül, ha a gyermekei, unokái kezébe valami jobb életet adhat. — De hiszen ma mis a paraszti munka a nagyüzemben, mint a régi kisparaszti élet volt... — Az ipar meg a hivatal mindenképpen más. — A tsz milyen anyagiakat tud biztosítani? — Nem panaszkodhatunk. Ha valaki dolgozik, megtalálhatja • számítását ott is. utcái, házai rendezettek. Sok az új vagy tatarozott épület, de néhány hónapja még olyan ház is állt a falu központjában, amelyet kuriózumként lehetett volna mutogatni. A Fő utca 102-es számú ház csúcsfalát még fonott sövény képezte, a házon nem volt kémény. Az épület pontos építési ideje nem ismeretes. Az a szájhagyomány járja, hogy ez volt az első épület, amit a betelepítéskor építettek. Előtte ál) egy rendkívül vastag és megöregedett akácfa. Egyidősnek vélik a házzal. A ma élő öregek a nagypapájuktól mindenesetre úgy hallották, hogy a fa az ő fiatal korukban is öreg volt, s a házat is öreg házként tartották számon. A ház az egyik téli napon összerogyott. Nak kis község létére tágas, korszerű művelődési otthont építtetett, presszója van, vízmű építésének gondolatával foglalkozik. nél, s annvira lesték, vitatták eevmás válaszát, hogy végül még rájuk is kellett szólni. Egyébként a dolgozatok összképe is arról győzött meg, hogy ez a bizonyos miért nem foglalkoztatta őket komolyabban. No, de lássuk szó szerint a dolgozatokat. 1. „Lakatos. Azért, mert szeretnék gépek között lenni. És biztosan meg fogom szeretni ezt a szakmát. Darázsdi Sándor.” 2. „Az egészségügyi iskolát választottam. Nagyon szeretem ezt a szakmát, vagyis nagyon szeretnék gyermekgondozó lenni. Vagy ápolónő. Pál Rózsa.” 3. „Kőműves. Azért, mert szeretek építeni, és szeretem nézni, hogy emelkedik a fal. Szabó József.” 4. „Boltos szakra szeretnék 13. ..Láng-gépgyárban lakatos. Mert ehhez van kedvem, szeretek vastárgyakkal dolgozni, kalapálni, fúrni. Pintér József.” 14. „Gimnázium. A továbbtanulást választottam. Mert volna hozzá kedvem. Nagy Gábor.” 15. „Vegyész. Mért nagyon tetszik nekem ez a pálya, és kedvem van hozzá. Kelemen Sándor.” 16. „Láng és gépgyár. Nagy Lajos.” 17. „Kőműves." E DOLGOZATOKBÓL is, csakúgy, mint más felmérésekből kellő óvatossággal szabad csak következtetni. Mint mondani szokták, a papírforma nem mindig válik be: akire ez a pár soros írás rossz fényt vet, még kiváló szakmunkás vaffv értelmiségi lehet és fordítva. A tizennégy évesekre az élet természetes folyásánál fogva még annyi sorsforduló vár. hogy a most kiválasztott pálya is többször módosulhat. Az azonban nagyon elgondolkodtató, hogy a tegtöbb gyermek a pályavá- ’-'sztásának miértjére nem tu- T">tt korának megfelelő mér- 'vel mérve érdemleges vá- ■szt adni. Legtöliben nem 'ondtak többet a közhelw«*- \ ..szeretem” és ..volna hoz- -á kedvem”-nél. Látszik, hogy Népújság (f Mindegy, hogy mi Nyirádi Vince általános iskolai tanár, aki egyben a Községi pártszervezet titkára, röpdolgozat nélkül is pontosan tudta, hogy nagyjából milyen lesz az összkép, hiszen sokat foglalkoztak e témával. Nagyon jól ismerik a szülők véleményét, s a gyermekek orientálódását egyaránt. Anélkül, hogy egy röpdolgozatba is bepillantott volna, a következőképpen foglalta össze a beiskolázási helyzetképet: — Évről évre sokat beszélgetünk a szülőkkel a beiskolázásról, próbáljuk kialakítani a helyes gyakorlatot. Sajnos, a szülök nagyobb része csak odáig jutott el, hogy mindenképpen szakmát akar adni a gyermeke kezébe, de mélyebbre nemigen tekintenek. Általános az ilyen szülői nézet: „Az a fő, hogy legyen valamilyen szakma a gyermek kezében, mert így felnőtt korában gondtalanul élhet majd. Mindegy, hogy mi az a szakma, csak szakma legyen.” Ebből következik, hogy a gyermeket nem is próbálják tudatosan orientálni rátermettségének megfelelően, hanem csak azt nézik, hogy melyik a „jó" szakma, és hova lehet bejutni. Ehhez kapcsolódik egy másik jellegzetesség, ami egy kicsit ellentmond az előbbieknek, azaz mégsem mindig mindegy, hogy mi az a szakma. Több éves tapasztalatunk, hogy például mezőgazdasági technikumba — szakközépiskolába — nem jelentkeznek vaki fiatalok, s általában a mezőgazdasági pályával nem szimpatizálnak, pedig hát Nak kimondottan mező- gazdasági község, sőt, az egész környéke az. Általában olyan szakmát választanak, aminek a velejárója: „El a falubólF A mostani 17 gt/ermek közül mindössze kettő nem kíván — legalábbis emelőre — szakmát tanulni, de azok is olyan pályát választottak, amely elvezető utat jelent a faluból. Ez a két nyolcadikos^, Törő Irénke és Tompos Erzsébet, mindketten kaposvári gyárat célozlak meg. A 17-ből csupán két gyermek kíván a falujában, a termelőszövetkezetben maradni, de ők is ipari szakmát választottak: Darázsdi Vándor mint gépszerelő, Szabó József pedig mint kőműves képzeli el a jövőjét. BODA FERENC Naki utcarészlet. 1978, március 1.
