Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
Közéletünk A mi dolgunk az alkotás... Fogadás a 60. nemzetközi nőnap alkalmából Tegnap délelőtt ülésezett a Tamási Járási Tanács Végrehajts Bizottsága. Juhász Dénesinek, a Felsönyéki Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének előterjesztésében értékelte a községi tanács vb községpolifcikai munkát alakító és irányító tevékenységét Sztemáth Lajos, a járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője kérelmeket terjesztett a vb elé: a Tamási ÁFÉSZ ke-; rétén belül Pári Törekvés Tojástermelő Társulás működésének engedélyezését; a Tamási ÁFÉSZ keretén belül Értény Egyetértés Tojástermelő Társulás működésének engedélyezését; valamint a Gyönki ÁFÉSZ kérelmét cukrászsütemény gyártására jogosító iparengedély kiadása iránt. A végrehajtó bizottság ezután Bács Ottó pénzügyi osztályvezető előterjesztése alapján három fegyelmi ügyet tárgyalt. Ülést tartott a MÉSZÖV választmánya Csütörtökön fogadást adott Szekszárdon a nőtanács megyei végrehajtó bizottsága a 60. nemzetközi nőnap alkalmából. Az ünnepségen a nőmozgalom legjobbjai vettek részt a megye minden részéből. Jelen volt az ünnepi megemlékezésen és az ezt követő fogadáson az MSZMP megyei bizottsága képviseletében Balogh István, a propaganda és művelődési osztály munkatársa, Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyéi titkára. Takács Mihályné, a nőtanács megyei titkára köszöntötte a résztvevőket, majd árról beszélt, hogy a szocialista társadalom nem nélkülözheti azt a hatalmas energiát, alkotó erőt és tehetséget, amit a nők képviselnek. — A 60. nemzetközi nőnap megünneplése számunkra az idén jóval több, mint a nők nemzetközi szolidaritásának ünnepe. Ebben az évben ünnepeljük felszabadulásunk 25. évfordulóját, ezzel együtt a nő társadalmi felszabadításának kezdetét is. Hazánkban a felszabadulás óta bekövetkezett, közösen kimunkált változások teremtették meg annak feltételét, hogy a nők egyenjogúsága valósággá váljon és a nők eredményesen tölthessék be kettős hivatásukat a családban és a társadalomban. Ma, a nők egyenjogúsága az életnek sok területén hat természetesnek és magától értetődőnek. De elég egy kicsit megvallatni az emlékecetet ahhoz, hogy rámutassunk 25 évvel ezelőtt milyen volt a nő társadalmi helyzete. A jogfosz- tottság kelléktárából csak eny- nylt: „Korlátozott választójog” Nő, nem viselhet állami tisztséget'’ .........Nem juth at be a felsőfokú képzés fontosabb ágazataiba”... Szocialista társadalmunk mindenekelőtt azzal változtatta meg a nők helyzetét, hogy lehetőséget biztosított az alkotó munkára. 1950 és 1959. között hazánkban annyi nő lépett munkába, mint azt megelőzően 20 —25 év alatt. A nők az élet minden területén elfoglalták a kép>ességeiknek legmegfelelőbb helyeket és ma már a társadalom nehezen nélkülözné tettrekészségüket. A nemzetközi nőnap, mint 60 év óta minden esztendőben, az idén is harci nap. Az a jelszó, ami a hágai kongresszuson. 1910-ben hangzott el először, ma is valóságos tennivalóra hívja föl a világ asszonyait. Harcra a békéért, egységes frontvonal kialakítására az imperializmus mesterkedései folytán létrejött háborús veszély ellen. A mi dolgunk — mondotta végezetül a nőtanács megyei titkára — az alkotás és alkotásaink, vívmányaink gyarapítása, védelme. Az ünnepi megemlékezést követőén került sor az MNOT és a nőtanács megyei végrehajtó bizottsága ajándékainak kiosztására. Ezek az ajándékok a nőmozgalomban fáradhatatlanul tevékenykedőknek szóltak. A 60. nemzetközi nőnap Szekszárd városi megünneplésére vasárnap a művelődési központ színháztermében kerül sor. Keres a ragon és a tehergépkocsi A z 1969. év második felé« tői eleven a probléma] kevés a vagon, kevés a tehergépkocsi. A közúti szállítási igények egyre nőnek, a szállítási kapacitás szaporítása ezzel nem tud lépést tartani. A vasút nem képes eleget ten-. ni a kocsikiállítási igényeknek, mert vontatottan, lassan történik a vagonok ki- és berakása. A közútra terelt áru- szállítást az AKÖV-ök nem tudják teljes mértékben elvégezni, mert kevés a kocsi; rosszak az utak. A korábbi években még az volt a gyakorlat, hogy az év első negyedében a MÁV és az AKÖV járművei fuvar- hiány miatt álltak. Ma pedig szinte sorolni kell, hogy melyik céget szolgálják ki előbb a fuvarozók. Ez az áldatlan állapot hovatovább már a gazdasági élet kerékkötőjévé válik. Azért, mert nemcsak Tolna megyei jelenségről van szó. A szállítási kapacitás hiánya országos jelenség. A szakemberek már most félnek attól, hogy mi lesz az év második, harmadik és negyedik negyedében, amikor az áruk áramlása fokozódik, a közutakon megkezdik a felújítást, a zöldáru és egyéb mezőgazda- sági termékek tömeges szállítása megkezdődik és várhatóan az építőanyag és más árucikkek is nagyobb mennyiségben jelentkeznek, mint az elmúlt években. Az autóközlekedési vállalat nem vállalhat felelősséget, hogy minden felkínált árut elszállít. Hisz a közúti gépjárműkapacitásnak csak kisebb részével rendelkezik. A vállalatok, a ktsz-ek rendelkeznek tehergépkocsival, de megfigyelhető; hogV'-'ezekét' riem mindig használják ki optimális mértékben, Van lehetőség arra, ho|»y az ÁKOV-nek bérbeadják az ilyen feleslegessé váló, nélkülözhető szállítóeszközöket. F rdekes kimutatással ren- delkezik a 11-es számú Autóközlekedési Vállalat. A II. negyedévben 25, a III. negyedévben 30, a IV. negyedévben 25 darab 6 tonnás tehergépkocsira lenne szükség, hogy az előzetesen felmért szállítási igényt ki tudják elégíteni. Nincs remény arra, hogy az AKÖV vásárolni tud plusz 30 tehergépkocsit, hisz egyrészt az ipar nem tud annyi tehergépkocsit adni a felhasználóknak, amennyi az igény, másrészt pedig a terv szerint a vállalatfejlesztés sem bír el 3—4-szeres megterhelést. Áz autóközlekedési vállalat főleg Dombóvár, Szekszárd és Paks térségében áll nehéz feladatok előtt. Az áruk ebben a három térségben jelentkeznek. Innen kellene elszállítani, illetve ide kellene szállítani több százezer tonna építőanyagot, mezőgazdasági terméket stb. Nemcsak gépkocsi, vagon, tehát szállítóeszköz, hanem ember is hiányzik. A vasútnál — többször írtunk már róla — szinte katasztrofálisan súlyos a helyzet. Havi 300 órákat dolgoznak a vonatok kísérői. Az autóközlekedésben pedig nincsen gépkocsivezető, nincsen rakodómunkás. Előfordul, hogy az AKÖV udvarán ott állnak a tehergépkocsik, nem tudják fuvarba Indítani, mert nincs hozzá vezető, rakodómunkás. A & idei szállítási gondok- ról tanácskozik ma, március 6-án a Tolna megyei Szállítási Bizottság. A tanácskozás ismertetésére visszatérünk.-FJTsz-ek, állami gazdaságok összefogása: Jobb lehetőséget teremteni a juhtenyésztésnek A VII. megyei küldöttgyűlés előkészületei jegyében csütörtökön ülést tartott a MÉSZÖV választmánya. A tanácskozáson megjelent Horváth József, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese, Bucsí Elek, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Zimonyi Béla, a SZÖVOSZ főosztályvezetője és Molnár Lajos, a KPVDSZ Tolna megyei Bizottságának tátikára. A tanácskozást Nika Károly MESZÖV-elnökhelyet- tes nyitotta meg, majd a napirendi anyag előterjesztésére került sor. Kálmán Gyula MESZÖV-elnök előterjesztette azt a beszámolótervezetet, amely alapján végzi majd munkáját a VII. küldöttgyűlés. Szoboszlai Jenő a költség- vetésről, dr. Bársony Róbert a felügyelő bizottság munkájáról terjesztett elő jelentést. A válaszfaftány megvitatta az előterjesztett anyagot, majd elhatározta, hogy a VII. küldöttgyűlést március 18-ra és 19-re hívja össze. Két évvel ezelőtt, amikor három állami gazdaság és tizenöt termelőszövetkezet létrehozta a juhtenyésztési egyesülést, tulajdonképpen az volt a cél, hogy a tenyésztés jobb feltételeinek adjanak szervezett keretet. Mér csak azért is, mert — a Hőgyész ÁG-ban, több termelőszövetkezetben az állatenyésztésben számottevő ágazat—, a juhtenyésztés, hogy úgy mondjuk, a perifériára szorul, mellékes az általános szarvasmarha- és sertésprogram mellett. Sok helyen éppen csak hoz valami hasznot, de néhány gazdaságban meg éppen ráfizetéses a juhtartás, ami viszont ellentmond annak, az általános meggyőződésnek, hogy a juhászok soha nem tartoztak a szegény emberek közé. A mostani helyzet oka, hogy a juhászat — kevés kivétellel — nem fejlődött úgy, olyan nagyüzemi szintre, mint a szarvasmarha-, a sertés- tenyésztés. A juhtenyésztési egyesülés célja éppen ezért az, hogy ezt az üzemágat kimozdítsa a holtpontról, jövedelmezővé tegye, hogy közösen oldja meg a tenyésztési, az értékesítési feladatokat. Különösen az utóbbi, az értékesítés kap most nagy jelentőséget, a piaci helyzet kedvező alakulása révén. Az egyesülésben részt vevő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek képviselői legutóbb erről tanácskoztak Hőgyészen, az állami gazdaságban. A résztvevők arra a megállapodásra jutottak, hogy a jövő céljainak, a piaci igényeknek megfelelően változtatni kell a tartási körülményeken tehát korszerűbb épületeket kell építeni, megfelelőbb takarmányozást bevezetni, és ami a leglényegesebb: meg kell változtatni a jelenleg tenyésztésben lévő fajtát. A jelenleg legjobban elterjedt magyar fésűs merinói fajtát, a gyapjúhozam rovására is keresztezésekkel, hibridekkel kell felváltani. Hústermelő juhászatokat kell kialakítani, miután a tejesbáránynak, a pecsenyebáránynak igen kedvező külföldi felvevőpiaca van. Az idén az egyesülés 15 000 bárányt — tejes-, illetve pecsenyebárányt — kíván értékesíteni. Ennek megfelelően — és a következő évekre is — olyan rotációt alakítanak ki, hogy minden egyes gazdaság részt vehessen a legjobb bevételt hozó tejesbárány-értékesítés- ben. (Az idén először azok a gazdaságok jönnek számításba, amelyekben a legkedvezőbbek a feltételek, ahol az elléseket úgy lehet programozni, hogy azok arra a néhány hónapra essenek, amelyekben a tejesbáránynak piaca van). Az értékesítés .haszna viszont mindenkor közös, az egyesülés egyetlen tagja sem élvez külön előnyöket. Ha már előnyökről beszélünk; az egyesülés egyik fő célja, hogy kihasználja a legkedvezőbb értékesítési lehetőségeket. Ezt a résztvevők úgy hangsúlyozták: „Nem kötjük le magunkat sem a gyapjúforgalmi, sem az állatforgalmi vállalathoz. Amelyik a legkedvezőbb kereskedelmi feltételeket kínálja, azzal állapodunk meg”. Felvetődtek például a „játékszabályok” is. Az, hogy egy-egy gazdaság sem köthet az egyesülés megkerülésével, vagy kihagyásával előnyös üzletet. Ugyanakkor: a hizlalás-, ra alkalmatlan, selejt állatokat minden egyes gazdaság maga értékesítheti, de az egyesülés ezek értékesítésére is keres kedvező lehetőséget. Ugyancsak felvetődött az úgynevezett márkázott áru termelése is, a Terimpex-szel való értékesítési együttműködés kapcsán. Ez annyit jelentene: a gazdaságok garantálják az eladásra szánt bárányok minőségét, még a szigorú exportminőséget is. Ebben az esetben a vevő nem megy a helyszínre, nem válogat, nem minősít. „Csak” a kívánt minőségben kapja az árut, akár tejes-, akár pecsenyebárányt. Az egyesülésről még annyit: eddigi működése során bebizonyította életképességét, azt, hogy állami gazdaságok, termelőszövetkezetek egy közös cél érdekében jól együttműködhetnek. A közös cél ezúttal a juhtenyésztés, az értékesítés. A közösen elfogadott elvek és a közösen követett gyakorlat viszont a jövőre nézve azt ígéri, hogy a tizennyolc gazdaság alakító hatást gyakorol az egész megye juhtenyésztésére. BI. 19 csapadékos nap volt februárban Szekszárdon Már mindenki nagyon várja a tavaszt a hosszú tél után. Éppen ezért idegesítőlcg hatott a. sok hó és eső februárban. Az volt az ember érzése, hogy mintegy 100 mni volt február csapadéktermése, amely fob. kétszerese a normális mennyiségnek. Nos, a szekszárdi csapadékmérő állomás februári jelentése mégis mást mond. Megállapítja a. jelentés, hogy^ a 150 mm-es decemberi és a januári 52 mm után valamivel több, de a sok évi átlagnak megjelelő mennyiségű: 58,3 mm csapadék hullott Szekszárdon hó és ^ eső formájában. Érdekesség, hogy nagyobb mennyiségű ^ eső vagy hó egyik nap sem volt, mert a csapadék arányosan oszlott meg. A jelentés megállapítja, hogy a hónap 28 napja közül 19 (!) volt csapadékos és csak 9 nap bizonyult száraznak. A lehullott mennyiségnek kb. a fele hullott hó és a másik fele pedig eső formájában. Utóbbi még a hóreteg- gél fedett talajra. Így elősegítette a lassú hóolvadást, ugyanakkor beszivárgott a talajba, anélkül, hogy a hegyek, termőtalajában jelentékeny kárt okozott volna. A talajt IS napon át fedte (maximálisan 20, minimálisan 1 cm) hóréteg. A napsütés sem kényeztetett el bennünket, mindössze 73 órán keresztül sütött a nap, ami februárban már szokatlanul kevés. Most már minden bizodalmunk márciusban van. Sajnos azonban március első hete sem sok jóval biztat.
