Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
Kit élveznék kiváltságokat ? lyr iután a fiatal • munkás néhányszor elmesélte, hogy. náluk az, éjszakai _ mű-. szaaok többségét fecsegéssel, cigarettázással és a bevitt borok kortyolgatásával vészelik át, azt javasoltam neki, . keressen magának új helyet. Sok ok késztetett arra, hogy rábírjam a /.munkaerő-vándorlásra”. Az első ok az volt, hogy féltettem és félthettem, mert, a látszatmunka a' semmitte-" vés, a rendet tartó vezetés hiánya rosszabb, a pestisnél. Óhatatlanul megfertőzi és le- zülleszti az egész kollektívát, benne azokat is, ' akik' értékes, hasznos, újra, jóra fogékony emberek. E fiatal munkás esetében arra gondoltam, hogyha ottmarad á régi munkahelyén-, akkor - íyivid időn - belül -már nem érez lelkiis- mefetfurdalást az- éjszakai mű- . szak ma még szerinte is mi--’ nősíthetetlen morálja miatt,, s később már azt fogja tenni, amit- a többiek .tesznek, mert nincs más kiút. Egy fecske nem csinál nyarat és ahol tizenkét emberből tíz fecsegéssel üti agyon a munkaidőt, ott előbb-utóbb a másik kettőnek is azt kell tennie, mert vagy megszokik, vagy megszökik. Saját érdekében bíztattam tehát a fiatal munkást arra. hogy köszönjön el a kapufélfától és keressen magának olyan helyet, ahol a vezetők nem tűrik el, nem nézik el a lógást, a szervezetlenséget, a fejetlenséget. S itt kezdődik egy roppant érdekes dolog. Az értelmesnek hittj értelmiségi foglalkozású ember megkérdezte tőlem:' miért vagyok én ennek a fiatal munkásnak ellensége, miért akarom, hogy gürcöljön, amikor kevés munkával ‘ i-k megkeresi a forintját?; Amit ez az értelmesnek hitt értfeimisé-" gi elmondott, azt nemcsak ő hangoztatta. Szerinte egy elnéző, gyenge kezű, erélytelen üzemvezető, műhelyfőnök vagy igazgató a dolgozókra nézve istenáldás, -ennek a fordítottja istencsapés. Nos igaz ez? Közgazdasági érvekkel is jól bebizonyíthatnánk azt, hogy nem igaz, de maradjunk most egyszerűbb szférákban. .A témáról rengeteg emberrel beszélgettem: vállalati rendész- szel, tisztviselővel, tsz-növény- termesztővel, építőiparban dolgozó kőművessel, kivitele-' 7.5 vállalatnál munkálkodó tervezővel, mezőgazdasági gépjavító vállalatnál hegesztővel, i traktorossal, igazgatóval, sőt még pszichológussal is. Kialakult égy szerintem reális kép. A következő: a dolgozók többsége úgy" véli, százszor, ezerszer jobb az a munkahely, ahol rend, fegyelem és tervszerűség uralkodik, mert ahol a vezetés tudja, mit akar, ott. .— a pszichológus szavaival élvé — ennek következtében a dolgozókat az a közérzetre' kellemesen ható - érzés tölti, el, hogy értelmes, fontos és ; tartalmas munkát végeznek. Tehát, hogy - .„számítanak”, hogy szükség van rájuk. A. dolog világos. A. rend, az al-. kotó termékeny munka, nőve- li a dolgozó ember biztonságérzetét, kiemeli önnön fontoságát, és ez mindennél, több. Ide tartozik még. bár csupán a kuriózum kedvéért említem, ismerek néhány utolérhetetlen tekergőt, akik .csodák csodája, az üzem kapuján kívül lenézően, sőt megvetően így beszélnek a lógásaikat elnéző vezetőikről: „tedd ide,, tedd oda ürgék”. Aki mindezt félig hiszi, vagy éppenséggel kitalálásnak ' véli; bármikor mellém szegődhet, ha olyan helyekre megyek, ahol munkások beszélgetnek egymás között. C okszar hallom ezt isi" . „otthagytam őket, rdeft . nem bírom- a-, fejetlenséget”.. Ilyenkor.' arra ßondcjhfk. hogy a közélet színterén ! gyakran . beszélünk a. munkaerő-csábításról, mint a népgazdaság szinte már króniku^ betegségéről, de rendszerint a pénz aspektusából. Mintha a pénz. lenne minden. 'Nos' a: forint- nem minden. Sokkal több’érinél az erkölcsi' megbecsülés* a teljesítmények .reális érté-, kelése, a végzett munka számontartása és az, hogy: az embert felnőtt emberként 'kezeljék, s ne tartsák semmilyen. körülmények ; között se csecsemőnek, vagy éppen kiskorúnak, Végighallgattam a közelmúltban áz égjük,: szekszárdi vállalat • igazgatójának a felszólalását. Hosszasan,-ámbátor okosan taglalta a muh- kaerő-csábítás vállalati, nép- gazdasági kárát és a hagyományoknak megfelelően oda lyukadt ki: a csábítás egyetlen eszköze a pénz. „Ha azt akarjuk, hogy legyen emberünk, akkor mijstöbbet-ígérünk”'— mondta. S ez lényegében csakugyan i gáz, de van ennek áz igazságnak egy másik cseppet sem elhanyagolható oldala, de erről az, igaz- , gató sem beszélt. Szóval: el lehet-e csábítani egy vagy' két forintos órabém öveléssel' egy olyan megállapodott munkásembert, aki. munkahelyén jól érzi magát? Az esetek többségében némi- Ha tehát oly könnyű egy tízemből az emberek tucatjait, elcsábítani, altkor abban.. az . üzemben nemcsak a keresettel, az órabérrel, a myrikaköí'üjmlériyek- ket'dehetnek.'b'ajök,., bajök "ld-íjí hetnek ott mással, 'is; Esetleg éppen az,, á- legnagyobb -baj,. hogy. örökös a kapkodás; állandó a fejetlenség,- a hanyagok hangadók lehetnek, s nincs kiemelt' értéke az átlagon felüli .szorgalomnak, mert az .átlagon .felüli /szorgalom, fönt az irodán számon ..se tartatik. Könnyen, elképzelhető az ilyesmi, hisz Ka égy munkahelyen a vezetésnek nincs szeme észrevenni a hanyagságot, a lógást, a belső munkanélküliséget, ha Kincs ereje rendet tartani, akkor ott az ilyen vezetésnek ahhoz sincs szeme, hbgy meglássa, megkülönböztesse a jót a jobbtól, a jobbat, 'a le'gjobbtól.. A részesedési alap igazsá- gos^ elosztása,,szerhpontjából sem közömbös, hog^y a jót . megkülönböztetik-e a johb- tól, -a jobbat -a- legjobbtöl. Sőt ez. a forrpqhtja mj.ndennek. De • elk,épzelhető-e, év „végén- igaz- > ságos differenciálás ,ott, ahol ■* év közben nem látják, vágy nem akarják látni á munka-, hely lazaságait? Aligha - .kép-- zelheto el. Ha más szavakkal is, de éppen erről beszélt .Somi Benjamin,, a-megyei párt- bizottság'titkára Vái megyei, pártbizottság .nemrég megtartott ülésén; és ezek a gondolatok élesen, világosan- fellelhetők a Központi Bizottság novemberi -ülésének anyagában. Ahol a ■ lazaság, a szervezetlenség állandó, kísérője a termelésnek, ott óhatatlanul-, a szubjektív. mérlegélés kerül előtérbe, még akkor is, ha a részesedési; alap . felosztásának általános érvényű elveit maradéktalanul betartják.. (Az most más kérdés, .hogy a lehetőségek maximumát közel sem, használják ki az oíyan vállalatnál, , amelyiktől a fiatal munkást „eltanácsoltam”.) S egyáltalán miként beszélhetünk elfogultságról és részrehajlásról, akkor, amikor a részesedési alap felosztásáról van szó?1 Elsősorban abból az aspektusból, hogy sokszor az év közben éppen csak dolgozgató, emberek éppen annyit kapnak a részesedési alapból, mint a jók vagy a legjobbak, szóval azok, akik az év minden napján hozzátették a magukét a szellemi és a testi erejükből a nyereséghez. (Itt még az elvek is. finomítható- ak.) Más. $zóv.al, ha, komolyan végiggondoljuk a dolgokat, akkor a hangulatkeltő demagógok véleményével ellentétben nem az a baj, hogy a munka, a produktum, a felelősség, a szellemi és a fizikai erőkifejtés szempontjából ember es ember között „erőteljes” különbséget tesznek, ellenkezőleg: éppen az a baj, hogy nem mindig differenciálnak úgy, ahogy kellene. A részesedési alap felosztásáról sokszor még ma is a káros egyenlősdi jut az eszünkbe a következetes differenciálás helyett. ' Q kik ágálnak legjobban . a differenciálás ellen olyképpen, hogy íme újból megvannak a kiváltságok! Bárki megfigyelheti, éppen azok, akiknek a munkája év közben keveset ér. Bezzeg ilyenkor ők mondogatják leghangosabban, hogy elegük van á kiváltságosságból. Nos legyünk végre őszinték: napjainkban sokszor még mindig a lógós, á rest. szellemi és fizikát,^üBkás. élvgfc!J^,y,jóságokat, minthogy a -nyereségért rriég egy szalmaszá'lat se tett odébb; mégis kap belőle. S hogy ez a kiváltság létezhet,' annak is megvan a magyarázata, Ahol ra vezetés év. közben nem vonja felelősségre vagy nem tartja számon a nyereségképzéshez hozza nem járuló' embereket, ott év ‘végén, ki se zárhatja őket a részesedésből, mert ennek nincs jogi' támasztéka. Más részről, ahol nem tartják számon az átlagon felül teljesítő dolgozókat,, ott ezek a részesedési alapból sem kaphatnak átlagon felül, egyszerűen , azért, mert nincsenek számon tartA . munkafegyelem, a ter- melékeriység, a piacra termelés és a nyereségrészesedés' '.egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Teljesen hibás gondolkodásra vall tehát' a-'nyereségrészesedést magára az osztás mechanizmusára egyszerűsíteni; A 1 részesedési alap képzése január 2- án termeléssel, új javak előállításával kezdődik és december 31-é’n termeléssel, új értékek előállításával fejeződik be. A felosztás mikéntje sem most dől el, el ^kellett -annak dőlnie mpr év közben, s az üres, a vékony, vagy. a vastag boríték, legfeljebb rpár, csak pont a mondat végén. S ez mind,, de ennél még sokkal több „belefér” abba, ami.. miatt egy munkásertiber jellemét, egyéniségét, közérzetét féltve azt ajánlottam: változtasson munkahelyet. Szekulity Péter Népszámlálás és adóügy a napirenden Szerdán délelőtt ülést tartott a szekszárdi városi tanács -végrehajtó bizottsága. Az ülés napirendjén két beszámoló szerepelt. Az 1970. évi népszámlálás végrehajtásának munkájáról dr. Wéner János vb-titkár tett jelentést. A népszámlálás összeírási munkája — mint tudjuk — 1970. január 2-án kezdődött és a számlálóbiztosok házról házra járva, kérdezéses módszerrel végezték a szükséges adatgyűjtést. Mint ezt a vb. elé terjesztett beszámoló hangoztatja: a népszámlálás munkájában részt vevő pedagógusok — közöttük azok, akik a külterületen dolgoztak —, nagy és felelősségteljes feladatukat jól végezték el. Városunkban az összeírás határidőre lett kész, noha a nép- számlálásra gondosan fölkészített biztosokat sem kímélte az influenzajárvány. Egyébként, a város belterületén az összeírás a -családi házas területeken volt a leggyorsabb, sokkal bonyolultabb- feladatot jelentett a lakótelepek lakóinak összeírása. A lakótelepiek zöme ugyanis csak az esti órákban tártózkoidott otthonában. Jóllehet városunk lakóinak száma meghaladja a huszonhatezret. i mindössze két személy nem mutatott készségét, a.számlálóbiztosoknak Való ’ válaszadásra. A városi íanács végrehajtó bizottsága jóváhagyólag vette tudomásul az 1Ö70. évi népszámlálás végrehajtásáról szóló jelentést, egyben elfogadta Császár József vb-elnök javas-, latát, amelyben a végrehajtó bizottság elismerését és köszönetét fejezi ki azoknak a pedagógusoknak, akik a nagy munkában részt vettek. Ezt követően az ülés részt: vevői Gimesi Imre pénzügyi osztályvezető beszámolóját vitatták meg. Ez a jelentés az 1969. évi bevételi terv teljesítését, az adóügyi munka múlt évi eredményeit tartalmazta. Mint ez a beszámolóból kiderült, az adózásra kötelezettek jó adófizetők voltak 1969- ben, nem került sor például végrehajtásra. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a városi tanács számlájára 1969-ben különféle adók címén 4 199 539 forint futott be. Ez az összeg a város fejlesztési költségeihez viszonyítva csak egy csepp a tengerből. A végrehajtó bizottság szer: dai ülése bejelentésekkel ért véget. E napirendi pont során fogadta el a vb. azt a határozatot. hogy a költségvetési üzem április elején megkezdi pótlólag fölvett feladatként a Szakály testvérek utca és a Berzsenyi utca vízelvezetési munkálatait, méghozzá sürgős jelleggel. Ez azt jelenti, hogy két hónap leforgása alatt elkészül a vízelvezetés rendszere, aminek hiányában ma még nagymértékű veszélynek van kitéve az említett utcák vertfalú épületeinek állaga, „Aganesolimpia" Szekszárdim Szekszárdon agancsokkal megrakott gépkocsik érkeztek szerdán a megyei tanácsházához, ugyanis aznap megkezdődött a megyebeli nagyvadas vadásztársaságok, valamint az állami gazdaságok és az, erdőgazdaságok területén 1969'-ben elejtett szarvasok, őzek fejdíszeinek és dámok lapátjainak a bírálata. A tavalyi „trófeatermés” jó volt, már az első napon több kapitális őz- és szarvasagancs került a megyei trófeabíráló bizottság elé, amelynek Tarlós István, a megyei tanács vadászati felügyelője az elnöke. A~ szakértő zsűriben , Szabolcs József főmérnök az erdőgazdaságot, Nagy József és Farkas Dénes a Magyar Vadászok. Országos Szövetségét, Anriicá Ferenc pedig a Pécsi Erdőrendézőség vadászati osztályát képviseli;. s eljött Budapestről Molnár István,, az Országos Trófeabíráló Bizottság képviselője is. — Miért bírálják felül a trófeákat? — kérdeztük Tarlós István vadászati felügyelőtől. — A megyei bírálatnak az a célja, hogy felmérje a kilövéseket, s az összehasonlításokkal útmutatást adjon a Vadászoknak a minőség javításának elősegítésére. Így oktató jellegű, mert felhívja figyelmüket. arra, helyes volt-e a vad' kilövése, vagy várhattak volna vele addig, amíg értékesebb agancsot fejleszt. Azt is tanúsítja, hogy a selejtezésekben fiatal vad is kilőhető, ha nem kívánatos egyed, így például „gyilkos”, agancsot növeszt.. Másrészt nyilvántartásba vesszük a megyebeli trófeákat, s így a legszebbeket bemutathatjuk a jövőbeli kiállításokon, tudni fogjuk honnan számíthatunk olyan példányokra. Természetesen ez már a jövő évben ' megrendezésre kerülő vadászati világkiállításra való ké- szü’ődésünkhöz is tartozik. — Hozzávetőlegesen, hány trófeát bírálnak most? — Mintegy 200 őz, 100 szarvas és féltucatnyi dámvad trófeáját bírálja el, minősíti a bizottság a hét végéig: A minősítést' a nemzetközi pontrendszer szerint állapítják meg.. Sokféle mérést, esz- • közölnek, s a sok ■ agancs bizony, alaposan megizzaszt ja a szakértőket. Láttunk két nagyon szép őztrófeát és néhány hatalmas szarvasagancsot koponyával együtt, az utóbbiakat a belecskai vadásztársaság küldte Szekszárdra. A bíráló bizottság több arany-, illetve ezüst- és bronzérmes trófeára számít. Ballabás László Népújság 3 1970. március 5.
