Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
C'P'Vt' ALSÓNYÉK A hírversek tükrében A század első harmadában Tolna megyében is virágzott az irodalom egy sajátos és mindmáig alig feldolgozott ága, a hírköltészet. Jobb híján ez a szó — név — ragadt rá. A hírversek nagyobb része alig volt több a falusi krimihistóriák rímekben való közlésénél, egy részük azonban jóval túlszárnyalta ezeket, s alkotójuk nagyszerű verselő érzékéről, kritikus társadalomábrázoló készségéről tanúskodott, azaz tanúskodik az idők múltával is. Kár, hogy alkotójuknak nem adatott meg a magasabb szintű iskolázottság. Sokra vihette volna némelyikük. A hírköltészetnek ez az értékesebb — társadalomábrázoló és bíráló — ága nagy népszerűségre tett szert a falusi nép körében. Hogy menynyire népszerű volt, azt Alsónyéken is lemérhettem a minap egy véletlen találkozás, beszélgetés kapcsán. Nagy Kovács István döbrö- közi hírversíró — nevét, munkásságát s egyik versét megörökítette Illyés Gyula is a Puszták népé-ben — a 20-as években benősült az egyik alsónyéki gazdag famíliába. A házasság azonban rövid idő alatt zátonyra jutott, válás lett belőle. Nagy Kovács István e házasság történetét a Költői levél hetvenholdas törvényesen elvált feleségemhez ’Című versében örökítette meg. Éb- ből kiviláglik a válás oka is: Anyád bűneit elárulom. Nem titkoiám tőled. Szemtelen arra kért, hogy Szerethetném őtet. Én oszt mondom bíz Szívdobogva! neki, Szeresse a fene őt. Ami megeszi. Mivel én szegény valám, Anyád rám rongy nevet adott Én itt Tolnában most Felcsaptam poétának. Lantommal kísérem útját E rothadt világnak. is emlékszik rá, hiszen csak röpke életű volt házasságuk, s hát Döbrököz és Alsónyék közt különben is nagy a távolság, nincs különösebb kapcsolat sem, az emberek legfeljebb véletlenül vetődnek egyik helyről a másikra. Azóta Nagy Kovács István sem járt ott, ugyan mi vonzotta volna oda, s különben is kivándorolt Amerikába, s amikor pedig a felszabadulás után hazaért, öreg kora miatt nemigen akadt kedve utazgatni. A minap, hogy Alsónyéken jártam, s gyűjtöttem az anyagot az A mi falunk-hoz, véletlenül ösz- szeakadtam egy idős paraszt- emberrel, s megkérdeztem tőle: — Majd fél évszázada ide nősült egy hírversíró. Nem emlékszik véletlenül rá? — A Kovács'Pistára tetszik’" gondolni? Aki á ...-t vette^ feleségül? Mondta a feleség pontps névét, jegyzetemből ellenőrizhettem, ho^v véletlenül sincs tévedés. Helyben voltunk. Informálom — Petróczky István — elmesélt több dolgot e házasságról, Nagy Kovács1 Istvánról még személyleírást is tudott adói, amit a birtokomban lévő korabeli fényképről ugyancsak ellenőrizhettem, majd meginvitált a lakására, .mondván, hogy á felesége nj*# többet tud; 'róla. Elmentünk. Petróczky István?- né azzal kezdte, hogy kapásból elmdftöfcht héhány strófát Nagy Kovács Istvántól. íme: Alsónyéken egy 'menyecske, Sárika. Anyja hova akarja, hajlítja. ! .< Már tíz kiló szerelesnká* van a szívén, Harmadszor esküdött Január tizenhetedikén. Első ura gazdag volt. Nem is tűrte a rabigát, Anyása miatt ott hagyta Sárikát. Azután vadházas lett vele Egy másik János. A katonát a sárkány anyás Állandóan szidta, Az is csak pár hónapig bírta. Az Alföld és a Dunántúl kapuja 46A tsz új légkört hozott44 Petróczky István termelőszövetkezeti nyugdíjas: — Valamikor két részre oszlott a falu: a központban laktak a gazdagok, az úgynevezett Síkon pedig a szegények. A Sík a falu egyik kieső része volt. Élesen elkülönült egymástól e két negyed. Mi a Síkon laktunk... Pár hold földet örököltem, de ezzel a szegénységhez tartoztunk. Benősültem egy vagyonosabb családba, de nem lett benne köszönet, el is vál- tunk.f A mostani feleséV .gém •; ugyanúgy '.nem yölt vagyonos, mint én. Jobban meg is találtuk egy- ., ■ mással a hangot. — Ma is létezik még" a faluban az egykori va■ gyón szerinti , elkülönülés?.’ — Nem. Sosem hittem volna, hogy ilyen gyorsan el tud tűnni. A tsz egészen új légkört hozott a faluba. Alsónyék a jellegzetes sárközi községek egyike. Hátára részben a sárközi síkságon terül el, de neki is jutott a Szekszárdtól Bátaszékig nyúló, a Sárközt nyugatról szegélyező dombvonulatból. Itt elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak, s minden gazdának volt egy-egy jól berendezett tanyája. A síkságon, ahol a szántóföldek terültek el, szállásrendszer alakult ki, csakúgy mint az egész Sárközben. Ennek megfelelően úgynevezett hármas rendszer Papp János tanácselnök: — Már régóta figyeljük, hogy az Alföldről fokozatosan szivárog a lakosság errefelé. Természetesen nem a városokból, hanem a tanyavilágból. Legtöbbjük először itt is kültelken telepszik meg, de ahogy összeszedi magát egy kicsit anyagilag, a faluban vásárol házat. Egy kicsit az Alföld és Dunántúl kapujának számítunk. A mi vidékünkön gazdag termőföldek terülnek el, forgalmas helyen fekszik a falunk, a tsz-ben jók a Valamikor a sok mocsár, vadvíz miatt volt csaknem megközelíthetetlen a falu. Most rossz útjai miatt. Erről a tanács vb-titkára, Paksi Béni a következőket mondta: — öt-hat éve mindössze egy autóbuszjáratunk volt, most kilenc van. Egymást érik az egyéb gépjárművek is. Az utak pedig olyan állapotban vannak, mintha nem lenne gazdájuk: nemhogy fejlődött ki a munkamegosztást illetően. A legidősebbek elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak, tavasztól őszig a szőlőhegyen laktak. A fiatal h*.ZcJ3ok nyárra kiköltöztek a szállásra, s a körülötte lévő területen dolgoztak. A középkorúak többnyire a faluban tartózkodtak, ők látták el a ház körüli munkát, s mellette hol ide, hol oda mentek dolgozni. Ez a munkamegosztási rendszer természetesen felbomlott az elmúlt két évtizedben. jövedelmi viszonyok, de más kereseti lehetőség is bőségesen található a közvetlen környékünkön, és mindez sok embert vonz hozzánk. Persze, olyan is akad, aki elköltözik tőlünk nagyobb helyre. Az egyik tsz-állattenyésztő például most építtet Bátaszéken több százezer forintos házat. A falu lakossága mindenesetre nem csökken, mint sok más községben, hanem stagnál, amit főként az alföldiek ideszivárgásának köszönhetünk. korszerűsítették volna őket a forgalom növekedésének megfelelően, ? hanem még az elemi karbantartásról sem gondoskodnak. Lassan odajutunk, hogy egyszerűen nem lehet megközelíteni a falunkat, pedig a falu határában húzódó kövesútban nemcsak mi vagyunk érdekeltek, mert hiszen ez egyben Dél-Dunántúl ősz- szokó tője is. Bedolgozók és eljárók Alsónyékről sokan Báta- székre, Bajára és Szekszárdra járnak dolgozni. Bátaszékkel különösképpen szoros az ilyen jellegű kapcsolat, ami főként a közelséggel magyarázható. A két falu szélső házai közt alig pár száz méter a távolság. Sok asszony bedolgozó: egyesek a bajai fehérneműgyártói, mások a sárközi háziipari szövetkezettől vállalnak otthoni munkát. Ez nagyon megfelelne a háziasszonyoknak, csak mind többen panaszkodnak a gyér kereseti lehetőségek miatt. VIA Öregek, középkorúak, fiatalok »I * w Lassan megközelíthetetlenek leszünk „Gyalogul és lovastul is megfagytak44 Régóta készültem, hogy az alsónyékiektől " utánaérdeklődjek e házasságnak, mert már vagy évtizede feljegyzek minden Nagy Kovács Istvánra vonatkozó érdemes adatot. Bár, őszintén szólva nem nagyon reméltem, hogy valaki A szóban forgó asszony, ahogy hirtelen összeszámolták, kilenc házasságot tudhat maga mögött... A férjek közt akadt szegény is, gazdag is, az egyik a hárpia anyóst unta meg, a másik „Sárikát”... Helle János református papként került Alsónyékre a múlt század első felében. A nem tudom hányadik utód, Dobó László lelkész jóvoltából közkézre került Helle János hagyatéka, a meteorológiai feljegyzése. Akkoriban Magyarországon még nem működött meteorológiai intézet, amely feljegyezte volna a fontosabb adatokat, ezért ilyen ha előkerül valahol, különösképpen'-értékes a tudomány Számára. Helle János először egy. . körlevélkönyv utolsó lapjára jegyezte fel meteorológiai tneg figyeléseit. De úgy látszik, maga is közben jött rá, hogy-érdemes rendszeresen jegyezgetni, mert amikor betelt a feljegyzésre szánt utolsó oldal — előrébb lapozott, s ott folytatta. Helle feljegyzéseiből idézzük az alábbiakat: ,.Rettenetes nagy hideg tél volt 1830-ban. 1829. november 13-dik napján leesett a hó, esett aztán 32-szer márciusig, két ízben egy- egy hétig folyvást. Nagy gatyakötésig való havak voltak, vélek kiállhatatlan hidegek. A nagy havak miatt, csak valamennyire ;is ha akartak menni az emberek, lapáttal kellett a havat hányni a lovak előtt. Sok emberek, imitt- amott az utakba gyalogul és lovastul, is megfagytak „A Duna jege még József napi pesti vásárkor sem indult meg, ekkor is kocsin jártak által rajta. A nagy tél miatt a szőlőtőkék úgy elfagytak, hogy a kövétkéző1 tavasszal nem lehetett dönteni, a cseresznyedió-, barackfák kipusztultak, és semmi gyümölcs se lett. Meleg tavasz, rekkenő, száraz, eső nélkül való nyár következett, kevés búza lett és bor.” ,,1838 januárjában a Duna rettentőképp kiáradt, ... és sok károkat tett . . >rA tavasz beálltával a víz áradni kezdett, és a Bajánál, Bátánál megakadt jég annyira ránk nyomta Nyéken a vizet, hogy nemcsak az új soron, hanem benn a faluban is a Déllő ütczában a házakba bement, a lakósokat házaikból kiszorította, sokan, leszakadván házaik, ujjakat kénteleníttettek építeni” „1848: január, február havas volt, március eleje szép, közepe esős, v>ége hideg, szeles volt. Március 15-én Magyarországban a forradalom kiütött Francia- és Olaszországok példájára . . 4 Bor bőven termett, búza is.” „1850-ben jég víz pusztított nálunk is a hidakat elrontotta, deszkáit, lábait messzünnen, Moháts- ról, Bárról, Szemezőről kellett ősz- sz eszedegetni.” „185l-oen árvíz és sok zivatar volt, a búzaasztagok csírázni kezdtek. A szőlőhegyeken a zápor a tőkék mellől a földet is elmosta.” „1852-ben szárazság sújtotta a vidéket, a tavaszi vetemények, kukorica, zab, kender, bab ki sem kelhettek, ami kikelt is, nem növekedett.” , 1853. A nagy hóval kevert sár miatt se kocsin, se gyalog járni nem lehetett. Áprilisban kiáradt a nagy víz, egész tavaszon kinn volt, a kendereket kínosan sárba vetettük. Alig vetettük el, újra és nagyobbra áradt a víz, annyira, hogy a szállásokon nemcsak a kendereket, hanem minden vete- ményeket is elvitt. Ez a mostoha esztendő nemcsak jószágainkat fosztotta meg nyári, téli eledelüktől, hanem búza is egészen szűkén termett.” „1854-ben szélvész, esővel kevert jéggel járt szélivel a hazán. . . Nálunk is benn a helységben oly sűrűn esett, hogy az ablakokat is beverte.” „1855-ben a júniusban megáradt víz júliusban megapadt, augusztus közepére még jobban megáradt, úgy, hogy már a baglyában lévő szénákat is hajókon hordták haza az emberek.” A mai kor emberének gondolkodásmódja szerint nagyon természetes lett volna annakidején, hogy az alsónyékiek ■— a többi sárközi község lakóival együtt — örüljenek a vízrendezésnek. Ám. tiltakoztak ellene. Még akkor ism ha az 1855—1865-ös összeírás szerint Alsónyéken 1315 hold nádast találtak. Amint Andrásfalvy Bertalan megállapítja A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században című tanulmányában, az évszázados életformájuk feladásától rettegtek, a bő halfogási lehetőségektől, valamint attól, hogy az alig járható környezet, a vadvizek megszűnésé túlságosan is az uraságik c '■y. államhatalom szeme előtt le BQDA FERENC Nyári felvétel a falu központjáról. Az emeletes épület a tsz irodaháza. A bekerített parkot pár éve létesítették.
