Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

M termeles élenjárói

A Dalmandi Állami Gazdaságban ezekben a napokban indulnak a földekre az erő- és munkagépek. Az indulás előtt, a nagy tavaszi munkára kellően készítik fel a műhelyekben a gépeket. A gazdaság brigádjai éveken át nagy gonddal készültek mindig a tavaszi. munkára.

Horváth /oltón, a Kilián György nevét viselő ifjúsági szocialista brigád tagja.

Idén, a felszabadulás negyedszázados ünnepén, valamennyi szocialista brigád úgy döntött, hogy kiemelkedő termelési eredményeket ér el. Eddig jobbára a vállalásnak csak azt a részét tudták teljesíteni, amely épülethez, műhelyhez kötött. A felszabadulási verseny azonJóbi György brigádjával már háromszor kapta meg a kitüntetést, a szocialista brigád címet.

ban nem április 4-ig tart, hanem egész évben. Ezúttal az olyan szocialista brigád tagokat mutatjuk be, akik részesei lesznek tnajd a földeken dolgozók sikereinek. A gépjavító műhely három kiváló dolgozójáról készített portrét a fotóriporterünk Erb János.

Papp János hegesztő régi dolgozója a gazdaságnak, sok fiatal mondhatja őt tanítójának.

A tantestület közönyös volt, sőt ellenséges. Minfha a szolidaritást, a humánumot törölték volna a szótárukból.

A tanévzáró értekezlet utolsó' napirendjeként „személyi ügyek" címszó alatt az igazgató tette le a garast.

■— Mayer Irén egy hónap múlva szül.

Én is két napja értesültem erről a ... szóval amikor rosszul lett. — Végigsimította haját, s úgy tett, mintha iszonyú gondja lenne a történtekkel kapcsolatban. Szeme fehérje alig látszott. Hunyorogva, rókamódra figyelte kartársait.

A hosszú tanári asztal körül hasonló sanda pillantások bolyongtak. Még rtem volt merszük szólni. Sem háborpgni, sem együttérezni. Várták a karmester-igazgató jelét, ami majd meghatározza állásfoglalásukat. Mert ők egy összhangban élő kollektíva ...

— Vajon ki lehet az apa? A boldog apa. — szólt Zi^ike, a vénkisasszony. Leplezett irigységgel még hozzátette: — Úgy latszik, az antibakfisok is elkelnek.

A férfiak röhögtek, az anyák lehajtották a fejüket, az igazgató élvezettel pöf- feszkedett.

Sikerült meghatározni a hangulatot, s remélhetőleg a 3000 lakosú községben hasonló véleményt kialakítani.

Befejezték az értekezletet.

*

I

rén négy órája feküdt a szülőszobán, s örült az ismétlődő fájdalmaknak, mert tompították agyát.

— Elég a gondolatokból — motyogta foga között és döntött: nem jajgat, neki nincs joga jajt ejteni.

A fájdalmas, a nyugodt, a hasogató, a boldog jaj az asszonyok privilégiuma.

— Milyen sűrűn jönnek a fájások kicsi asszony? — simogatta meg a szülész Irén homlokát. A hang, ami hozzá szólt, jó volt. De az „asszony" megszólítás égette.

Az orvos a mellette levő ágyhoz lépett, megfogta az ott vajúdó asszony pulzu sát.

— Orsósné, férje kicsit türelmetlenkedik a váróban. Sürgősen apa akar lenni.

Irén Orsójáéra pillantott, aki „csóko- lomot" s együttérző - mosolyt küldött felé. Három éve végezte a nyolcadikat. Irén vglt az osztályfőnöke.

A tanárnő többre később sem emlékezett. Olyan volt minden, mintha köddel teJAJT

EJTENI

rítették volna be a szobát, az arcokat, a gondolatokat. Csak az első szoptatás öröme maradt meg benne.

•

M

ayer Irén az iskolaudvari szolgálati lakásban élt. Bizony élt, 38 esztendőn át. A lakás még édesapjáé volt, s pedagógus lévén, ő örökölte. Amikor apja meghalt, Irén 30 éves volt. Előtte hat éven át ápolta a magatehetetlen beteget. Kórházba vinni nem engedte, mert úgyis csak az elfekvőbe kerülhetett volna. Maga ápolta.

— Addig észre se vettem az idő rohanását. Amikor rádöbbentem, hogy egyedül vagyok és 30 évet hagytam magam mögött, eszelősen kerestem társat. Meg éltem... Azt hittem, testemmel magamhoz köthetek valakit. Már az sem érdekelt, hogy- kit.

—; Gábort megszerettem. Pestről járt le hozzám. Úgy éreztem magam, mint egy koldus, akinek eddig nem volt ruhája és most varrtak egyet aranyból. Mutogattam mindenkinek. Nézzék: van társam, ő az én társam.

— A harmadik hónapban voltam már, amikor megkérdeztem:

— Mi lesz velünk? Utazó vendég leszel egy egész életen? — Sután szóltam.‘Gát- bor mindig megbénított.

Lerúgta magáról a paplant, cigp/ettg ' után nyúlt és hallgatott" ,A 38 éves szűzkislány" — gondoltam.

A harmadik cigarettát szívta, mikor szólt:

— Meglátjuk majd — s öltözködni kezdett.

— Terhes vagyok. Gyerekünk lesz.

— Nem lesz.

— Késő, — hazudtam.

Becsapódott az ajtó.

Néhány hét múlva Mayer Irénnek levele érkezett. Két fénykép hullt ki belőle: Gábor, a felesége és a két gyerek.

•

I

rén a kislányának — mint a romantikus történetekben — a Gabriella nevet adta. Amikor letelt a szülési szabadság, Irén az iskola és a kis Gabi között osztotta meg idejét. Volt osztályát, a VI/B-t nem kapta vissza.

— Nem való maga osztályfőnöknek — mondta az igazgató.

Kollégái összesúgtak a háta mögött, s mint a leprást, kerülték.

— Tudom, hogy nem hibáztam. S most mégiscsak egy ruhátlan koldús vagyok. Ha összefognának ellenem, jobb lenne. De nem vesz rólam tudomást senki. Hát csak „passzussal” lehetnek érzések?

*

G

abi 10 éves, s jól tanul. Okos kislány. Talán kissé koravén. A tíz év sok akadályt gördített Irén elé.

S a tíz év alatt Irén a régi pedagóguslakásban nem élt: csak volt. Most kezd megint élni.

A tanári kar megfiatalodott, az idősebbek nyugdíjba mentek, az igazgató börtönbe került. Egy nyolcadikos kislányt részegen megerőszakolt a kémiaszertárban.

A fiatal kolléganők tisztelik Irénke nénit. — Jó pedagógus, de az most nem számít. Ember. Olyan szeretnék lenni, mint ő.

— Volt bátorsága mindent vállalni.

HORVÁTH MÁRIA

Mi a „lényeg”?

Ezekben; a napokban, hetekben

kaplak, illetőleg kapnak első ízben felemen bért a felsőoktatás dolgozói, az ápolónők, a vasutasok és némileg nagyobb összeget a kis-nyugdíjasok. A többlet, amit március elejétől folyósítanak nekik, nem azonos; az ápolószemélyzet bérét emelték a legszámottevőbb arányban, míg az érintett nyugdíjasok szerény többletet kapnak. Az államháztartás jelenlegi lehetőségei szabták meg a béremelésben részesülők társadalmilag jelentős, országosan mégis viszonylag szűk körét, s a béremelés mértékét is, értve e lehetőségeken a gazdálkodás már elért . eredményeit, de még inkább a benne rejlő és a reform segítségével kibontakoztatható további lehetőségeket.

Ez egyszersmind a pillanatnyilag egyedül lehetséges válasz azoknak is, akik ugyancsak joggal várják életkörülményeik meg- javulását. Válasz olyan értelemben, hogy íme, a kormányzat, mihelyt a nemzeti jövedelem alakulása, a költségvetés számoszlo- pai bármily csekély módot adnak a leginkább rászoruló rétegek gondjainak enyhítésére, az intézkedések nem késlekednek, még ha némileg előlegezelten, már mint a jobb munka, a jobb közérzet reményében kell is meghitelezni a szükséges pénzügyi fedezet egy részét. Nem véletlen tehát, hogy a művelődésüewi miniszter nemrég az országgyűlésen jelentette be: a következő

tervidőszakban kiemelt feladat lesz a pedagógusok fizetésének, életkörülményeinek megjavítása.

A párt és a kormány életszínvonal-politikájának, ezen belül jövedelemelosztási gyakorlatának megnyilvánulásai ezek. amely polirTka keretében nem kis kérdéseket kell megoldani. Többek között azt a talán legtöbbet vitatott kérdést, hogy most vajon a jövedelmek kiegyenlítése, vagy éppen nagyobb mértékű eltérítése, úgymond nivellálása vagy differenciálása van-e napirenden? Nos, a kormányzat, mint látnivaló, mindkettőre törekszik, meri mindkettőre szükség van. Amíg ugyanis a legalacsonyabb jövedelmű rétegek nem Kapják meg hiánytalanul mindazt, amire az ország adott fejlettségi színvonalán szükségük van, addig a szocialista jövedelempolitika nem mondhat le e rétegek — tehát a legkisebb keresetűek, a sokgyerekesek, a csekély nyugdíjúak — sorsának következetes javításáról.

Sőt, társadalmunk, államunk végül is ennél többre törekszik, hogy mindenki kulturált emberhez méltó körülmények között élvezhesse a kor és a rendszer vívmányait. Innen származik tehát a kiegyenlítés, a uivellálás szükségessége.