Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
VESSELÉNYI MIKLÓS: Fordul a történelem... A SOPRONI Ui TV-TORONY A KAROLY-HEGYEN (MTI Io)« — Jármai Béla felvétele.} 7. Debrecen, az ország ideiglenes fővárosa, ahová a moszkvai magyarokat hozó különvonat igyekezett, a Horthy- proklamáció után négy nappal, október 19-én szabadult fel. A város körül nagy harcok dúltak. Debrecen térségét a nácik mindenáron tartani akarták, s így a város közelében zajlott le a keleti hadjárat egyik nagy tankcsatája. Talán ennek a csatának köszönhető, hogy magában a városban nem voltak komoly utcai harcok. A kormányt hozó különvonat útja Kijeven, Románián és Erdélyen keresztül 6 napig tartott. A szovjet hatóságok mindenben igyekeztek gondoskodni a magyarok kényelméről. A vonat két étkezőkocsiból, termeskocsiból és több hálókocsiból állt. A kormány tagjai azt remélték, hogy Debrecenben ünnepélyesen fogadják őket, de erről persze szó sem lehetett, érkezésükről senki sem tudott. Amikor a különvonat december 12-én délután befutott Debrecenbe, a kormányt néhány őrt álló szovjet katonán kívül a lebombázott állomás fogadta. A politikai tárgyalások még aznap este megindultak. Miklós Béla és vezérkara már néhány óra múlva együtt ült Vásáry István polgármesterrel, akit különben is az ideiglenes nemzeti kormány pénzügyminiszterének jelöltek és rögtön megtárgyalták a már felszabadított területeken tartandó választások lehetőségét és menetrendjét. A választások megtartására mindenütt előkészítő bizottságokat terveztek és ezeknek a bizottságoknak volt a feladata a választás lebonyolítása. A rendkívüli helyzet ellenére igyekeztek demokratikus választást tartani. A különleges körülmények közepette sem kétséges, hogy a magyar állam létezése óta ez a csonka választás volt az első, ahol a politikai vélemény szabadon megnyilatkozhatott. Természetesen mindig gondolnunk kell arra, hogy a háború még folyt, az ország fele még a nácik és nyilasok kezén volt, a felszabadított területek jelentős része pedig romokban hevert. Budapest ostroma még csak ez után kezdődött. A közlekedés úgyszólván megbénult, a hírközlő szervek még nem működtek (a miniszterek közül pl. csak Miklós Bélának volt rádiója), az összeköttetés megteremtése és fenntartása a vidéki központokkal, rendkívüli nehézségekbe ütközött. Hajdúszoboszlón például úgy választották meg a város két képviselőjét, hogy a mozi előtt népgyűlést rendeztek, s a jelölő bizottság bemutatta a gyűlésnek a jelölteket, a gyűlés pedig a helyszínen döntött a képviselők személyéről, Többé-kevésbé hasonló módon 230 képviselőt választottak az ideiglenes nemzetgyűlésbe, amely szám szerint így oszlott meg: Magyar Kommunista Párt 71 (30,9 százalék), Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 55 (23,9 százalék), Szociáldemokrata Párt 38 (16,5 százalék), Nemzeti Parasztpárt 16 (6,9 százalék), Polgári Demokrata Párt 12 (5,2 százalék), pártonkívüli 19 (8,3 százalék), a Szabad Szakszervezetek képviselői 19 (8,3 százalék). Az ideiglenes nemzetgyűlést december 22-re hívták össze. Ezen a napon zárult be az ostromgyűrű Budapest körül. A képviselőket a katonai parancsnokságok által rendelkezésre bocsátott teherautókkal szállították Debrecenbe. A szovjet hatóságok mindenben gondoskodtak a nemzetgyűlés tagjairól. A képviselők Auguszta-szanatórium- ban laktak és az Aranybikaszállóban étkeztek. A szovjet hatóságok előjegyzési füzettel kedveskedtek minden küldöttnek és egy piros-fehér-zöld színű ceruzával. A képviselőket szabályos megbízólevéllel látták el, mely a háborús Időben személyazonossági igazolványul is szolgált és egyben szabad mozgást biztosított. Az ideiglenes nemzetgyűlés első történelmi jelentőségű ülését a debreceni nagytemplom oratóriumában december 22-én délután 2-kor nyitották meg. A karzatot nemzetiszínű drapériák és szőnyegek díszítették, Kossuth Lajos helye, ahonnan csaknem száz évvel korábban hallgatta az országgyűlés vitáit, ahonnan bejelentette a Habsburgok trónfosztását, — üresen maradt. Helyét hatalmas vörös rózsacsokorral jelölték meg. Az ülés a Himnusz eléneklésével kezdődött. Ha valaha igaz volt, hogy szem nem maradt szárazon, akkor ezt itt valóban el lehetett mondani. Ezután Vásáry István polgármester szólalt fel. „A magyar nép képviselőit” — mondotta —, „azért hívtuk össze, hogy ünnepélyesen kijelentsék, az a politika, mely a magyar nemzetet mostani, súlyos megpróbáltatásához juttatta, a magyar nép lelkének idegen. Ennek a politikának a magyar nép nem döntő tényezője, hanem csak szenvedő alanya volt”. Fergeteges taps kísérte Vásáry szavait. Ezután hozzáláttak az érdemi munkához. Következett a nemzetgyűlés elnökének és tisztikarának megválasztása. Hosszas vita után végül is megegyeztek: dr. Zsedényi Bélát választották a nemzetgyűlés elnökévé. Ezután az egyes pártok képviselői szólaltak fel, majd a másnap délelőtti ülésen került sor a kormány megválasztására. A jelölő bizottság elfogadta a kormánylistát. A kormány névsorát Balogh István terjesztette a nemzetgyűlés elé, amely azt közfelkiáltással megválasztotta. A kormány ezután letette az esküt, majd Miklós Béla miniszterelnök felolvasta az ideiglenes nemzeti kormány nyilatkozatát. Kijelentette: az új demokratikus magyar kormány a nácizmus elleni harcot fegyverrel a kezében kívánja folytatni. Ezután a pártok képviselői szóltak hozzá a nyilatkozathoz, majd az államfői jogkör megállapításáról folyt vita. Az ideiglenes nemzetgyűlés ülése ünnepi hangulatban, a Szózat eléneklésével ért véget. Kint már alkonyodott, havas karácsonyi hangulat volt. Az ország igazi fővárosa pedig, a nácik és nyilas csatlósaik jóvoltából még rettenetes napok előtt állt. Az új helyzet más vonalon is új megoldásokat követelt. Teljesen világos volt, hogy az új kormánynak a nemzetközi jog követelményeinek megfelelően új fegyverszünetet kellett kötnie a szövetségesekkel, mert hiszen az októberben aláírt fegyverszünet csak a Horthy- kormányt kötelezte. A fegyverszüneti tárgyalásokra induló magyar kormánydelegáció kü- lönvonata december 28-án este indult el a debreceni pályaudvarról. A küldöttséget az új külügyminiszter, Gyöngyössy János vezette. Tagjai voltak: Vörös János honvédelmi miniszter és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár. A magyar delegációval természetesen megfelelő kísérőszemélyzet utazott. Szovjet részről elkísérte a küldöttséget Grigo- rijev követségi tanácsos és Puskin követ, aki később aj Szovjetunió első magyarországi nagykövete lett. A moszkvai külügyi népbiztosságon három ízben tárgyalt a magyar küldöttség, majd végül az ideiglenes nemzeti kormány nevében január 20-án aláírták a három nyelven, — oroszul, angolul és magyarul — elkészített fegyverszüneti egyezményt, melynek alapelvei az októberben megkötött egyezményre épültek. A Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés alapokmánya az új Magyarországnak, mert a három nagyhatalom ebben a szerződésben ismerte el elsőnek a debreceni kormány által képviselt független Magyarországot. (Folytatjuk) >TTmmTmTTmTTTTTmTTTTTTTTTTTTmmTTTTTTTTTTTT rYYYYTYVYYYTYTYYYVVYVYYTTTYTTTYYYTYTtVvvYYvvYTTTYTYTYYYTYTT Gerencsér Miklós: Fekete tél 21. Weinhoffer nem akart hinni a fülének. Micsoda világ lesz még itt, ha urazni kezdik a szökött munkaszolgálatosokat? És micsoda képtelenség, hogy szabad mozgást biztosítanak a városban ennek az Aladárnak? — Kérem adjanak utasítást a két pártszolgálatosnak az indulásra — szólt előzékenyen Faragóhoz a főhadnagy. — Amíg ők visszaérkeznek, addig még egyszer megbeszéljük a további tennivalók részleteit. Az elvártnál is fürgébben pattant Faragó Béla. Nem mintha ínyére lett volna a behódo- lás, talán lázongott magában, mint Weinhoffer, de hideg számítással felfüggesztette büszkeségét, létezni és boldogulni akart mindenáron. Hiába lőtte agyon Urbantsok Tibor főmérnököt, a Gestapo közönybe burkolózott iránta, így hát további bizonyításra érezte magát kényszerítve. Mindennapi környezetében Demeter főhadnagy testesítette meg a korlátlan hatalmat többször tanúja lehetett, hogy a simulé- kony, félelmetes nyomozófőnök mekkora tekintélynek örvend a megyei notabilitások szemében. Úgy számított, biztosan nyer, ha doktor Demeter Zoltán jóindulatára épít. Benne látta a magyar Edmund Volkhardtot, s azért is létkérdéssé vált, hogy bírja ennek a magyar Ges- tapo-íőnöknek bizalmát, mert baráti értesülései szerint a német Volkhardt a város elhagyására készülődött. Semmiképp sem akart befolyásos támogató nélkül maradni a számára idegen Győrben. Demeter számára is idegen volt a város, abban tehát megegyeztek, hogy a pozíciókra véresen féltékeny helyi nyilasvezetők a betolakodó riválisokat látják bennük. Nem találta meg mindjárt a boltíves folyosón a két pártszolgálatost — Piri ti József! — kiáltotta. Erélyes szavára egy ablakmélyedésből ugrottak elő a pártszolgálat fekete egyenruháját viselő alakok. Piriti, a hullarabláson ért katona- szökevény melléről a hátára lökte géppisztolyát, párkáriyos, sötét szemöldöke alól a tisztelet minden jele nélkül mérte végig Faragót Társa, egy fejletlen, nagy lábú suhanc bátran cigarettázott tovább. — Te ki vagy? — kérdezte Faragó nyersen a suhanctóL • — Pásztor Tibor. — Először is dobd el a cigarettát másodszor húzd ki magad, ha velem beszélsz, harmadszor gombold be a kabátodat. Na mozgás! — Kioktatását Piriti Józsefnek szánta, hozzá mégis enyhébben beszélt. — Beoszthattak volna maga mellé egy érettebb katonát — Vagány kölyök ez, hadnagy úr. Vállalom hogy embert nevelek belőle. — A feladat nem éppen cserkészgyakorlat. Magát direkt név szerint kértem, mert tudom, hogy edzett katona. Be kell kísérniök Szabadhegyről egy bujkáló kommunistát. A nevét és címét megtalálja ebben a borítékban, De vigyázzon, Piriti. Nem járhat úgy, mint a múltkor. Kire is gondolok? — Botos György honvédra, aki megszökött mellőlem. — Örülök, hogy jó a memóriája. Vegye hasznát még igen sokáig. Feledtesse velem Bó- tos Györgyöt, maga pedig ne feledje, hogy a fejével játszik. Na indulás. Észhez térítette a katonás hang a két párt- szolgálatost, nyilas regula szerint előrenyújtott jobbkarral tisztelegtek és elindultak letartóztatni Németh Jánost Ha nem is valami harsány, de némi kedély- pezsdítő öröm vigasztalta Faragó Bélát, hogy ő adhatta ki az első letartóztatási parancsot a földalatti csoport elleni akcióban. További feladatra várva sietett vissza Weinhoffer szobájába. Meglepetésére már útra készen várták. Demeter főhadnagy vékony szattyánkesztyűjét simogatta feszesre újjain — Akkor hát indulnánk a Fémdoboz Művekbe — nézett körbe serkentőn. — Faragó testvér vegye fel a köpenyét. Weinhoffer testvér itthon marad, helyet szorít a fogdában, mire visszaérünk. Hát akkor isten segítsen bennünket. Rég elfogyott a türelme Weinhoffemek. A sorozatos, bár udvarias lekezelést hallatlan sértéssel tetézte Demeter. Kihagyta a komoly munkából, közönséges foglárrá degradálta. Felháborodásából nem csinált titkot. A csendőrtiszt szemeláttára egyenesen a demizsonból vedelte a bort Faragó pontosan tudta, mitől kínozza ekkora szomjúság felettesét. Számítása kezdett beválni. Minél sértődöttebbnek láthatta Weinhoffert, neki annál nagyobb reményei lehettek. Amikor pedig Demeter maga mellé ültette a német gyártmányú terepjáró személykocsiba, úgy vélte, a biztos közeli siker felé indul. (Folytatjuk.) < * ( « 4 4 4 4 ■4 4 •O .ii.ititiliiilAlttiit*AAAitAtAAAAAAAAAAlAAiAAAAtAlillAAAIIAi AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAI A,
