Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

Magyarország a nemzetek versenyében Vállalati önismeret és önbecsülés Petőfi Apostola, Bartók Con­certo-ja világszerte hírt ad ér­zés világunkról ; Mátyás rene­szánsz állama, Kossuth Euró­pa-szerte fáklyát gyújtó he- roizmusa, a Tanácsköztársaság vakmerő szembeszegülése a múlt irdatlan túlerejével — történelmünk e felfénylő pil­lanatai helyet jelöltek szá­munkra a nemzetek között. Mégis: mennyi erő és szán­dék vált tört reménnyé, szem­bekerülve az elmaradottság­gal, a fejlődés mellékösvényé­re szorult ország áporodott közállapotaival, a „magyar ugar” társadalmi-gazdasági vi­szonyaival! Hol a helyünk ma a világ nemzetei között? Nem szabad elhamarkodott, egyszerűsített választ adni erre; azért sem mert hiszen nincs bíró, aki országok-nemzetek fejlődési versenypályáján másodperc­órával mérhetné a teljesít­ményeket. Ámbár ki tudja; talán — ha jel'képes alakban is — van' ilyen bíró? Akadnak mércék, amelyek megközelítő pontossággal egybevetósi ala­pot adhatnak ezekhez a tel­jesítményekhez? Ha társadalmi szempontból, a történelmi horizont magas­latából pillantunk a nemzet­közi versenypályára, akkor kü­lönösen pontos jelzőműszer áll rendelkezésünkre. lényegében az olvasható le é műszer ská­lájáról: a múlt vagy a jövő, a haladás, vagy az elmara­dottság erőinek oldalán áll­tunk és állunk-e? Jelenidőben szólva egyértelmű a válasz, és már önmagában ez is törté­nelmünk imént' idézett nagy korszakaihoz rokonítja jele­nünket. Ám hiújuk a bírót, aki a nemzetek versenypályáján el­foglalt helyünket határozot­tabban, pontosabban kijelöl­heti. A nemzetközi összeha­sonlítás tényei tölthetik be ezt a funkciót — a gazdasági fej­lődés számsorai, amelyek, a. maguk tömör kifejezésmódján a legtöbbet mondhatják erről. A legfontosabb tényező, amire elsősorban utalnunk kell: a gazdasági növekedés ütemének gyorsulása, ami egy­szersmind azt jelenti, hogy előbbre . kerültünk a sorban a gazdasági .versenypályán és. so­kat behoztunk a korábbról, kü­lönösen az iparosítás száza­dának, a XIX. századnak el­maradottsági örökségéből. Ma­gyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 1938. és 1966. kö­zött, tehát 28 év alatt, 3,6 százalék volt; a fejlett tőkés országokban ez az arány mint­egy 2,5 százalék. Egészében véve: egy főre jutó nemzeti jövedelmünk értéke megha­ladja a 600 dollárt; gazdasági fejlettségünk tehát, a nemzet­közi statisztikai besorolás sze­rint közepesnek mondható. (A háború előtt azonban csaknem minden tekintetben a gyengén fejlettek kategóriájában sze­repeltünk: az elmaradott; túl­nyomórészt külterjes agrárgaz­dálkodást folytató ország va- 4 ianvennyi ismérvével.) . A „közepes” fejlettség kö­zelebbről nézve azt jelenti, hogy a gazdag kapitalista, or­szágok a mi egy főre jutó nemzeti .jövedelmünknél 2—4- szeresen többet érnek el, vi­szont a világ országainak ab­szolút többsége a mi színvona­lunk negyedén, vagy annál is alacsonyabban áll. Pontosabb számítások szerint a világ összlakosságának mintegy a negyede-ötöde nálunk gazda­gabb, háromnegyede-négyötö- de pedig szegényebb, fejletle­nebb országban él. A fejlődés átfogó adatairól szólva talán azt s©m árt hoz­zátenni, hogy a felszabadulás óta, immár az elmúlj negyed­század belső fejlődési szaka­szait tekintve, gazdasági növe­kedésünk üteme gyorsuló jel­legű. Az előző negyedszázad­hoz, a Horthyúcorszakhoz ké­pest — amikor a növekedés évi üteme mintegy 1,5 száza­lék volt —, a dinamika mint­egy három-négyszieres. (A tár­gyilagos egybevetés igénye itt azt a megjegyzést veti közbe, hogy a tőkés országok is gyoiú sabban fejlődtek a második világháború óta, mint a két világháború között.) A Köz­ponti Statisztikai Hivataj Gaz­daságkutató Intézetének ada­tai szerint azonban 1950. és 1967. között az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi rátája már 5,2 százalék volt hazánk­ban, s ezen belül: 1950. és 1958. között évi 4,6, 1959. és 1967. között pedig, erőteljesen felgyorsulva, évi 5,7 százalék. Szűkítsük vizsgálódásunkat az összegező adatokról most már a gazdaság néhány rész­területére.' Érdekes adat tudó­sít például a népesség gazda­sági és társadalmi átrétegző- dóséről; airról a népvándorlás méretű foglalkozásváltozási hullámról, amely a mezőgaz­daságban és a háztartásban dolgozó százezreket az iparba vezette át. Magyarországon, , 1968. évi adat szerint, a kere­sők mintegy 33 százaléka — összesen 1 700 000 foglalkozta­tott — dolgozott az iparban: a megfelelő arány Olaszország- • ban 30, az NS^K-han 40 szá­zalék. Ami ugyanéhnek a jel­zőszámnak a másik oldalát: a mezőgazdasági foglalkozta­tottságot illeti, negyedszázad alatt. rendkívül sokat törlesz­tettünk korábbi elmaradottsá­gunkból, de természetesen a következő években, ebbői., a nézőpontból is , erőteljesen folytatódik a korszerűsítési irányzat. A felszabadulás előtt, 1941-ben a keresők* o0,4 szá­zaléka dolgozott a; mezőgaz­daságban — 1968-ban ez az arány 30,5 százalék volt. (ösz- szehasonlításul: a Közös Piac országaiban az arány 16, az NDK-ban 15, Csebszlovákiá'- ban 19 százalék.) Talán cél­szerű az átrétegződég margó­jára azt is feljegyezni, hogy miközben a mezőgazdaságban dolgozók száma erőteljesen csökkent, agrártermelésünk értéke 1968-ban a háború előt­tinél 34 százalékkal volt 'ma­gasabb. Bár részletadatnák' tűnik,' valójában egész, gazdasági, fej­lődésünket jellemzi, a külke­reskedelem - adatsora. A . két világháború között az ;egy. la­kosra jutó külkereskedelmi forgalom, értéke 40 dollár ,volt (hozzávetőleg .annyi,' mint a: századforduló • éveiben!), . az 1968 évi adht pedig: 'egy la­kosra 350 dollár. Ez az érték nagyjából1 azonos Olaszorszá­géval. Pontosabbá • finomítja a képet, ha csupán egyetlen számsort, kierpeiünk a külke­reskedelmi - ■ forgalom . összege-. zett adatai-köüül. Ä mezőgaz­dasági és élélmjsZeripari,. te­hát a viszonylag elmaradot­tabb áruszerkezetet jellemző termékek exportaránya így változott: 1920—1929. között: 70; 1930—1938-bán: 64, 1950— 1959-ben: 28 és végül 1960— 1968 között: 21 százalék. Köz­ben gépekből és fogyasztási cikkekből — téhát az iparilag magas feldolgozottsági fokú árukból — 1968-ban hétszer annyit exportáltunk, mint 1950-ben. Mindez részletesebb háttérrajz nélkül js jelzi a gazdaságszerkezet változását, a korszerű irányzatok erősö­dését. Néhány számot idéztünk csupán — és folytathatnék még a sort; az iparszerkezet árnyalatait szemléltető adatok­tól addig a számig, amelyből kitűnik, hogy átlag több orvos jut nálunk 10 000 lakosra, mint Ausztriában. Franciaor­szágiban, az NSZK-ban. Té­nyék tömege jelezhetné azo­kat a mérföldköveket, amelyek nemzetünk művelődésének, létbiztonsága alakulásának, társadalmi-szociális ellátottsá­gának negyedszázados útját szegélyezik. Kétségkívül hoz­zátehetnénk sok olyan tényt is, • amelyek gondjainkat, fej­lődési gyengéinket jelzik — a termelékenység viszonylag mérsékelt ütemétől az egy la­kosra jutó személyautó-állo- mány nemzetközileg még sze­rény adataiig. Valóban: sok még a behozniválómk, sok a gond is, de negyedszázada sok­kal több volt! A számok hig­gadt, tárgyilagos tudósítása ilyen képet közvetít a - ver­senypályáról: csökkent az élőt tünk haladóktól elválasztó tá­volság,- .'előbbre kerültünk a nemzetek versenyében! Az egyik precíziós gépeket gyártó vállalatnál vita kereke­dett a meós - és az üzemvezető között a késztermék minőségé­ről, használhatóságáról. Gya­koriak az ilyen nézeteltérések, esetünk csupán azért' említés­re méltó, mert a gépet szerelő munkás szokat lan módon a meós pártjára állt. „Ne küld­jük el a gépet a külföldi ve­vőnek — mondotta. — Hason­ló hibával sokat bajlódtam, pi­ronkodtam magam is • a múlt­kor, amikor az egyik gépet a helyszínén nekem kellett át­adnom”. Nem ismeretlen ez a magas­fokú munkás-felelősségérzet — mondhatja az olvasó. Mégis ér­demes szemügyre venni, mi a kiváltója. Nem valamiféle ve­leszületett érzék, hanem a tá­jékozottság, a vállalati munka összefüggéseinek ismerete. Kö­vetkezésképpen a felelőségér­zet hiánya is gyakran a tájé­kozatlanságból, a tapasztalat­lanságból táplálkozik. Ez utób­bi, a tájékozatlanság, sajnos, ma még meglehetősen gyako­ri. Magas fokú munkamegosztás jellemzi korunkat, a tudomá­nyos és technikai forradalom időszakát. Úgy tudunk egyre nagyobb eredményeket produ­kálni a tudományban, a tech­nikában, a termelésben, hogy a vállalatok és az intézetek, a szakemberek és a munkások mind. elhatároltabb feladatok, részkérdések megoldására spe­cializálódnak. Éppen ezért nél­külözhetetlen az összefüggések értése, a részletekből összeadó­dó egész ismerete. Kellő tá­jékozottság nélkül elképzelhe­tetlen a felelősségteljes, szín­vonalas és értelmes alkotó­munka. A legjobb specialista, a részletek hozzáértő ismerője is mechanikussá válik a napi munkában, ha nem látja és ér­ti tevékenységének nagy ösz- szefüggéseit, a rész és az egész kapcsolódását. Az egyén csak akkor végez­heti tudatosan saját rész­feladatait, ha az egész kollek­tíva irányítása tervszerű, reá­lis helyzetismeretre épül. A vállalatok vezetése tehát — a nagy sebességű, korszerű jár­művekhez hasonlóan — kiváló navigációs berendezést igényel. A vállalat vezetőinek — akár­csak a hajó, a repülő, a ra­kéta parancsnokának — tudnia kell, honnan hová tartanak, és hol tartózkodnak az adott pil­lanatban. Az önálló és terv­szerű vállalati gazdálkodás kulcskérdése a megbízható, műszaki-közgazdasági navigá­ció, a pontos tájékozódás. A vezetők sok csalódástól, félre­értéstől, kártól kímélhetik me* kollektívájukat, ha képesek a vállalatot jól betájolni, meg­határozni helyét a szakágazat­ban, a népgazdaságban, a vi­lágban. Kívánatos, hogy ne csak a vezetők, hanem a beosztottak is ismerjék a vállalat helyét, szerepét, terveit, lehetőségeit. A kollektíva önismerete és kellő önbecsülése általánossá teheti a bevezetőben említett példát, vagyis, hogy az adott terméket előállító dolgozó a felhasználó, a fogyasztó fejé­vel is gondolkodjék. A felada­tok végrehajtására másutt is csak a helyzet pontos ismere­tében mozgósíthatják igazán a dolgozókat. Tehát nemcsak a célt kell ismerni és látni, ha­nem a startvonalat is és a startotokat is. A jó időbeosztás és ütemérzék, a helyes taktika megválasztása elképzelhetetlen nélküle. Minderről azért érdemes részletesen szólni, mert a vál­lalatok az idén először készí­tenek szervezetten ötéves ter­veket. A szükséges népgazda­sági információkat, a központi elképzeléseket már megkapták hozzá az Országos Tervhivatal­tól. A további közgazdasági környezettanulmányozás már vállalati feladat. Hasonlókép­pen helyi tennivaló az össze­gyűjtött információk, majd pe­dig az elkészült ötéves terv ismertetése a dolgozókkal. Nem szabad, hogy e nagyszabású munka csak a vezérkarra szo­rítkozzék. Ismerjenek, értsenek meg belőle minél többet a be­osztottak, a munkások, hogy megtermékenyítse a részletek­hez tapadó napi végrehajtó munkát. A távlatok, az össze­függések megértése értelme­sebbé, örömtelibbé, hasznosab­bá teszi a munkát, növeli a kollektíva felelősségérzetét, kö­zösségi tudatát, szeretetét és ragaszkodását a munkahelyér hez. K. J. Felvételre keresünk: KŐMŰVESEKET, SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, VILLANYSZERELŐ, FESTŐ ES ASZTALOS SZAKMUNKASOKAT Jelentkezés a TŐVÁLL központi irodájában, Szekszárd, Rákóczi u. 85—87. (480) Budapesti Tervező Válla­lat szekszárdi munkahely­re MÉRNÖKÖT, vagy gyakorlott TECHNIKUST keres STATIKUS TER­VEZŐI munkakörbe. Jelentkezés: SZÖVTERV. Tolna megyei irodáján, Szekszárd, MESZÖV-köz- pont (420) TÁBORI ANDRÁS Orosz nyelvoktatás az esti egyetemen AZ MSZMP Tolna megyei Bizottsága Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság az 1370/71-es tanévtől kezdődően orosz nyelvtanfolyamot indít Szekszárdon, Pakson, Bonyhádon, Tamásiban és Dombóváron. A tanulmányi idő 10 hónap, a hallgatók hetente egyszer kö­telező foglalkozáson vesznek részt. Ennek időpontja: mindenütt az esti egyetemi foglalkozások napján, azok kezdete előtt másfél órával. A jelentkezőket ismereteiknek megfelelően, kezdő, és haladó csoportokba osztjuk be. A hallgatók egész évre 200 forint tandíjat fizetnek, melyet a felvételt követő hónapban kell befizetni. A tankönyv ára 25 forint. A tanfolyamra az esti egyetem hallgatói mellett esti egyetemi tanulmányokat nem folytatók is jelentkezhetnek. Az a hallgató, aki két vagy három tanévet elvégez, a fel- készültségi szinttől függően, államilag is elismert középfokú nyelv­vizsgát tehet. A tanfolyamra jelentkezési lapokat a. járási pártbizottságokon az esti egyetemi tagozatvezetőknél, Szekszárdon a megyei párt- bizottságon az esti egyetem tanulmányi felelősénél lehet beszerez­ni. A kitöltött lapokat ugyanitt kell leadni, legkésőbb 1570. szep­tember 1-ig. LATKÉP SZEKSZÁRD tj LAKÓHAZAIRÓL Fotó: ERB JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents