Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

Tavaszodik a határban Szárnyra keltek a gépmadarak A fürge, sárga testű repülőgép úgy térül-for­dul, mint a fiókáinaik élelmet hordó fecske. Alig ért földet, szinte bekapja terhét, már ismét a levegőben van, fordul a tábla irányába. És mindez olyan percnyi pontossággal ismétlődik újra és újra, hogy azt gondolni: a pilóta tán éjjel álmában is ugyanígy ed tudná vezetni gé­pét. Viszont a pilóta — Berta László — most csúfján ezt tudja, hogy hajtani kell. Hajtani, pótolni azt a mulasztást, amelyet a tavasz a mezőgazdaságban „elkövetett”. Az őszi vetéseknek nagyon kell a fejtrágya, de a vetésre ilyenkor a gépekkel rámennj na­gyobb kár, mint haszon. De várni nem lehet, mert ha néhány nap múlva szárazabb lesz a talaj, a traktoroknak ott lesz a szántanivaló, a vetés. A repülőgépnek viszont az az előnye, hogy nem számít, milyen a talaj. Csak legyen olyan, futballpályánál alig hosszabb füves terület, ame­lyen fel- és leszállhat. Az őcsényi repülőtéren most már napok óta hajtja Berta László a Omelák-ot, ezt a kis méretei ellenére is nagy teljesítményű növény­védő repülőgépet, az őcsényi termelőszövetkezet gabonatáblái felett. Egy forduló öt perc. öt mázsa műtrágyát visz magával a gép egy-egy fordulóra. Miután hol­danként egy mázsa az adag, így öt perc alatt öt hold vetés kapja meg a műtrágyát. Igen, öt- percenként, ezen ne csodálkozzanak azok a gaz­dasági vezetők, akik már régóta dolgoztatnak a Repülőgépes Növényvédő Állomással. A gép tán egy percet, ha tartózkodik a földön, a repülési idő négy perc. Ez a teljesítmény a gépi erő szinte ideális kihasználása. Amíg korábban vödrökkel merték a repülő­gépekbe a műtrágyát, 10—15 percbe telt, amíg a gép a földön tartózkodott, most egy ügyes gép fél perc alatt önti be az öt mázsa terhet. A Bólyi Állami Gazdaságban készítették a repülő­gép rakodásához ezt az ügyes gépet. Az MTZ­traktor kazalozó emelőjére függesztettek egy tölcsért, amelynek alsó zárólapját hidraulika mozgatja. A tölcsér szára ponyvazsák, amelyet behelyeznek a gép töltőnyílásába. Amíg a gép a levegőben van, a tölcsérbe betöltik, — a vontatón levő zsákokból leborogatják — a mű­trágyát. A traktor a rakományt a magasba emeli, amiint a repülőgép megállt a földön, oda­áll melléje, egy ember fellép a szárnyra, ki­nyitja a tartály zárófedelét, belehelyezi a töl­csér zsák-lefolyóját — szóval minden rövidebb idő alatt történik meg, mint amíg el lehet mondani. ( Ezt a rakodógépet elkészítetté az őcsényi tsz gépműhelye is, így aztán gyorsan megy a mun­ka. Feleannyi rakodómunkással, mint koráb­ban ... Kiss József, az RNÁ házisvezetője bizakodik: — Ha a következő napokban jó lesz az idő, utolérjük magunkat. Főleg, ha a mezőgazdasági üzemek élni tudnak majd az új lehetőségek­kel ... — Milyen új lehetőségeket kínál a repülő­gépes növényvédelem? — Az idén fejlettebb ellátási, szerződési for­mára tértünk át; ennek értelmében egy-egy gazdaság —, hogy úgy mondjam, fővállalkozás­ban — egy-egy repülőgépet 340 légiórára bérel. Ha történetesen nem tudja kihasználni ezt a 340 órát, akkor ő köt megállapodást a társ-, vagy a szomszédos üzemekkel. Ilyen szerződést kötöttünk az őcsényi, a magyarkeszi szövetke- zettel, és a Hőgyészi Állami Gazdasággal. Ök nekünk fizetik a 340 óra bérét. Ha kevesebbet tudnak produkálná, az ráfizetés, amennyivel töb­bet, az nyereség számukra. — Rögzíti például a szerződés, ki a felelős az esetleges kiesésekért. Kiesés lehet például a gazdaság hibájából — ha nem biztosít a ra­kodáshoz megfelelő munkaerőt —, a mi hi­bánkból lehet műszaki kiesés, illetve pilóta­hiány, végül a negyedik tényező, amelynek ha­tását közösen viseljük, az időjárás. Nekem sze­mély szerint az a feladatom, hogy a Dunántúlon a ránk vonatkozó két tételt biztosítsam.' Tehát, hogy ne legyen műszaki kiesés, vagy, ha meg­hibásodik egy gép, akkor gondoskodjak másik­ról. Ugyanígy az én gondom, hogy minden gépen legyen pilóta. — Honnan kapja az állomás a pilóta-után­pótlást? — Korábban a honvédségből és a honvédelmi szövetségtől. Tavaly Nyíregyházán, a felsőfokú technikumban nyílt tanszék, amely a növény- védelmi szolgálatnak képez ki repülőgép-vezető­ket. Ha jól tudom, a szekszárdi repülőklub ko­rábbi tagjai közül ketten tanulnak most Nyír­egyházán. — És a géppark hogyan bővül? — A jövőben a Dunántúlon fokozatosan át­térünk az újabb típusú, Z—37-es gépek alkal­mazására. Mint amelyik most itt dolgozik. Napi teljesítménye ötven felszállás, egy mázsa mű­trágya alkalmazása esetén 250 hold. A napok­ban érkezik két helikopter is a Szovjetunióból. Berta László, a pilóta kedden délig ötven­négyszer száLlt fel... — ötvennégy felszállás, ötvennégy leszállás.:; Nem jelent ez nagy terhet? Nem túlságosan unalmas, egyhangú munka? — kérdeztük tőle, miközben a sárga GAZ-zal bezötyögtünk a falu­ba, a szerelővel és a gépkocsivezetővel együtt ment ebédelni a presszóba. ■— Azt tényleg nem állíthatnám, hogy válto­zatos munka. Egyhangú munka, szinte másod­percre kiszámítva tudom, milyen mozdulatok következnek. Ügy tíz óra felé felfigyeltem arra, hogy egy kis facsoportnál egy sereg csóka telep­szik meg. Elkezdtem énekelni: „Jegenyefán fész­ket rak a csóka...” De a motorzúgástól nem hallom a saját hangom... De bármilyen unal­mas munka is. élvezettel csinálom. Ha valaki egvszer megszereti a repülést, nehezen mond le róla. — Hány év óta repül? — Huszonkettő. Tizenkét év a légierőnél, tíz év a növényvédelemnél. A légierőnél válto­zatosabb volt — ennyi az egész. Berta Lászlóról, ahogyan ott ül órákon ke­resztül a kis gép egyszemélyes kabinjában, szinte leolvasni, mennyire szereti munkáját, a repülést. Azt mondják róla, olyan növényvédős pilóta, hogy a Dunántúlnak minden bokrát ismeri..; Bl. Kevés a kisiparos A tamási járásból százötven hiányzik A lakossági szolgáltatás színvonalának emelése a múlt év őszén az országgyűlés na­pirendjén is volt. Azóta szá­mos rendelet, intézkedés szü­letett, melyek mind azt cé­lozzák, hogy a javítási, szol­gáltatási tevékenységet töké- ltesebben lássák el a magán­iparosok, a helyi ipar üze­mei, illetve a kisipari terme- lőszövekezetek. Kérik : — váltson engedélyt Tolna megyében a községek nagy részéből hiányzik olyan szakember, aki a legszüksége­sebb javításokat el tudja vé­gezni. A KIOSZ és a helyi tanácsok egyre keresik az olyan személyeket, akik haj­landók vállalkozni kisipari tevékenység folytatására. Azért is kell keresni megfelelő szakembert, mert a helyi és a szövetkezeti ipar főleg áru­termeléssel foglalkozik, mint­sem a lakossági igények ki­elégítést tartaná elsőrendű feladatának, miként az hiva­tása is. így aztán nem egy alkalommal arra kényszerül­nek a helyi tanácsok vezetői, hogy kérik a szakembereket váltsanak iparjogosítványt. Felmérik a helyzetet A járási székhelyeken ezek­ben a napokban összesítik a községekből érkező jelentése­ket. Megállapítják, hogy hol milyen iparosra van szükség Az eddigiek szerint a hely­zet nem vigasztaló. Igen sok hiányt tárnak fel ezek a fel­mérések. Többek között: min­denütt hallani panaszt a ke­nyér minőségére, de egy-egy járásból csak egy, esetleg két pékmester munkába állítását kérik, javasolják. Tizenegy nyugdíjas A felmérések szerint a ta­mási járás községeiben száz­ötven kisiparos tudna meg­élni, elegendő munkát talál­ni. Nem jobb a helyzet a ta­mási járásban sem. A fluk­tuáció is meglehetősen nagy. Havonta körülbelül hatvan - hetven iparjogosítványt ad­nak ki, ugyanakkor legalább ennyi meg is szűnik. Az ipar­jogosítvány visszadásának leg­főbb oka: a mester megöreg­szik, abbahagyja a tevékenysé­get. Ritkán hivatkoznak olyan okra, hogy a mester a terüle­ten nem tud megélni. Nem talált kellő visszhangra az a kedvező intézkedés sem, hogy a nyugdíjasok is kér­hetnek iparjogosítványt. A múlt év őszétől, amikor a rendelet megjelent, eddig mindössze 11 nyugdíjas kért működési engedélyt. Tanfolyamok adó- és árpolitikáról A KICSZ megyei titkársága nagy gondot fordít hogy az iparosok mind jobban ellás­sák feladatukat. A tél folya­mán hat előadássorozatot tar­tottak ár- és adópolitikai kér­désekről. Néhány szakmának irányárakat dolgoztak ki, ugyanakkor állandóan ismer­tetik a megjelent rendelete­ket, javaslatokat tesznek az iparosoknak. Ennek nyomán számos új módszert, eljárást, technológiát dolgoztak ki. Vasárnapi ügyelet Rendkívül érdekes, és fi­gyelemre méltó az a kezde­ményezés, melyet a szekszár­di kisiparosok indítottak el. Az autójavítók például úgy döntöttek, hogy vasárnapon­ként ügy eletet tartanak. Öl vasárnaponként kerül egy-egy iparosra a sor, s az ügyelet rendjét a benzinkutaknál füg­gesztik ki. Ezzel nagy segít­séget adnak az idegenforga­lomnak, a városunkba láto­gató autósoknak. Figyelemre méltó az elektro­műszerészek ügyeleti rend­szere. Eszerint a két szekszár­di javító iparos is ügyeletet tart vasárnaponként. A 6-os számú országos útvonal men­tén lévő községek iparosai ugyancsak vasárnapi ügyeletet tartanak az idegenforgalmi szezon idején. A megye 2179 magánkisipa­rosa megismerkedett az or­szággyűlés, a kormányzati szervek instrukciójával, mely szerint a lakossági javítási, szolgátatási tevékenység szín­vonalát magasabbra kell emel­ni. A múlt év őszétől jelen­tős élénkség figyelhető meg a kisiparosok körében. S ennek nyomán minden való­színűség szerint az igények jobb kielégítése figyelhető majd meg. — Ej ­s ) A nagyobb rangra emelt háztáji Jó tíz évvel ezelőtt egyik faluban felfigyeltem egy. lo­vas kocsira, amely az utcán majd mindegyik ház előtt megállt. A kocsis fogta a vil­lát és lehányt néhány ölre va­ló zöldtakarmányt. Nem sok­kal később másik kocsi jött, amelyről a kocsis fél-, ne­gyed zsákokat rakott le az előbbihez hasonlóan, a ka­puk elé. Kérdésemre egy já­rókelő ezeket mondotta: — Ez nálunk így szokás. A téesz külön területen vetett zöldtakarmányt a háztáji jószágnak. Kinek mennyi van, annyi takarmányt kap na­ponta. A zsákok? Időnként végigmegy a fogat az utcá­kon, összeszedni a szemes ter­ményt, a téesz darálójában megdarálják és visszaszállít­ják. Aztán találkoztam tsz-el- nökökkel, akik nagyon hatá­rozott an kimondták: — Engem az sem érdekel, hogy valamennyi istálló üre­sen marad a faluban. Ha a háztájit dédelgetjük, ki jön dolgozni a közösbe? — örülök, ha a közös jó­szágnak jut elég takarmány... így aztán nagyon sok he­lyen este, sötétedés után in­dultak sokan a mezőre, a ha­tárba, egy-egy lazsnak takar­mányt szerezni a tehénnek, friss lucernát a malacoknak. Azokban az években jó né­hány, idősebb — főleg jára­dékos — tsz-tag leszokott a tejről. Kényleien volt túladni egyetlen tehenén, a tejcsarnok messze volt ahhoz, hogy egy liter tejért mindennap elbal­lagjon. Aztán jó néhány tsz-vezető maga kezdett rájönni, hogy mégis csak szükség van a ház­táji jószágra is. A maguk módján, a maguk lehetőségei között igyekeztek jobb felté­teleket teremteni, hogy a ta­gok is több hízót hizlaljanak, tehenet tartsanak, borjút ne­veljenek. A kö^ös tehénállo­mány fejlesztéséhez a háztá­ji tehenek borjait vásárolták fel inkább, mintsem az or­szág túlsó felére menjenek el néhány jószágért. A külim-külön törekvéseket kormányintézkedések is segí­tették. Az új termelőszövet­kezeti törvénybe belefoglalták a háztáji gazdaságok jelentő­ségét is. Az ország, a népgaz­daság nem mondhat le — ép­pen a lakosság jobb ellátása érdekében — a háztáji gazda­ság termékeiről, termelvényei- röl sem. Eve maradtak még tisztázat­lan ' dolgok, bizonyos ellent­mondások a közösben végzett munka, és a háztáji terme-' lésre fordított idő között. Ezt tette helyre, tisztázta a kormánynak az elmúlt napok­ban hozott rendelete, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnökségének és az érdekelt minisztériumoknak előterjesz­tése alapján. A rendelet ér­telmében a közösben végzett munkának számít a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti ta­goknak az a tevékenysége, amelyet a tsz-szel kötött megállapodás alapján háztáji gazdaságukban szarvasmarha-, illetve sertéstartásra, gondo­zásra fordítanak. A jószággal való foglalkozás tulajdonképpen eddig is kifi­zetődött, de hogy mégis so­kan inkább lemondtak róla, annak az, volt az oka, hogy nem jogosított különböző jut­tatásokra. Ezt, elsősorban ezt adja meg most a kormány- rendelet. Ha a szövetkezet netán nem tud mindig mun­kát biztosítani, annyi mun­kát, amennyi a nyugdíj-jogo­sultsághoz, a betegségi bizto­sításhoz és egyéb jogosultság­hoz kell, pótolni lehet, sőt kell a háztájiban végzett munkával. A jószágnevelésre, gondozásra fordított idő a pénzbeni jövedelmen túl te­hát így is gyümölcsözik. A kormányrendelet megho­zatala előtt tisztázni kel­lett munkaügyi, társadalom- biztosítási részkérdéseket — a következőkben már a terme­lőszövetkezeteken a sor, hogy a rendeletet érvényre juttas­sák,

Next

/
Thumbnails
Contents