Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

L Megyei szaktárgyi vetélkedő I . Csalódások és meglepetések Sz^kszárdon a megye hete­dik es nyolcadik osztályos ta-' nulói számára nagyszabású ta­nulmányi olimpiát rendeztek március 19-én Szekszárdon, az újvárosi iskolában. A folyosón kedves, udvarias úttörők fo­gadták a verseny résztvevőit. A verseny megkezdése előtt mikrofonon keresztül üdvözöl­tek bennünket. Amikor a tantermekbe vo­nultunk, a vidámság csökkent. Ott ugyanis a zsűri várt ben­nünket. Először a magyar és élővi­lág tantárgyakból versenyez­tünk. majd fizika, matematika és történelemvetélkedő követ­kezett, ahol a pajtások írás­ban adtak számot tudásukról. Az oroszverseny nehéz volt, mert a bírák egyaránt meg­követelték a jó kiejtést, mon- datszerkesztést és a nyelvtan­tudást. Dél felé csaknem minden tantárgyból befejeződött a verseny. Izgalmas félórák, majd meglepetések és csaló­dások következtek, ugyanis az ünnepélyes eredményhirdetés sok pajtásnak mosolyt vará­zsolt arcára, soknak könnyet a szemébe. Az okleveleket Var­jas János, a megyei úttörőel­nökség titkára adta át a nyer­teseknek. Reméljük a győztes pajtá­sok az országos versenyen is jó eredményeket érnek el, s jó úttörőkhöz méltóan képvi­selik járásukat és megyénket. Az első helyezéseket a nyol­cadikosok közül a következő pajtások nyerték: magyarból: Szekeres Rita, kémiából: Lohn Miklós, földrajzból: Bajtai Sándor, történelemből: Parrag Ferenc, élővilágból: Pintér Ju­dit, fizikából: Kiss Gyula, ma­tematikából : Czóbor András, oroszból: Klemm Irén. A hetedikesek közül győztek: matematika: Mayer Tamás, orosz: Genczler Rozália, ma­gyar: Garai Qabriella. Genczler Rozália és Éritz Judit úttörőriporterek " Személyi igazolvány átadása Ünnepélyes keretek között zajlott le 19-én délután há­romkor a bonyhádi I-es szá­mú általános iskolában az ez évben 14 évet betöltő fiatalok személyazonossági igazolvá­nyának átadása. Erményi Im­re igazgató méltatta az ese­mény jelentőségét, majd a rendőr alezredes elvtárs is­mertette az igazolvány tartal­mát. Az ünnepélyes átadást rövid ünnepség követte, mely­ben fellépett iskolánk ének­kara. A műsort szavalat zárta be. Végül a csapatvezető kiosz­totta az igazolványokat a bol­dog gyermekeknek. Kiss Gyula úttörőriporter Már felnőttek Azt mondják, hogy aki megkapja a személyi igazol­ványt, az már felnőtt. Ezek szerint a nyolcadik osztályo­sok felnőttek ?! Ugyanis ez évben először kapnak igazolványt a tizen­négy évesek. A bonyhádi Zrí­nyi Hona úttörőcsapat már­cius 11-én ünnepélyes csapat­gyűlést szervezett és ott' ad­ták át a pajtásoknak a sze­mélyazonossági igazolványo­kat. Tájékoztatót hallottunk a személyi igazolvány jelentő­ségéről és használatáról. G. R. Hamupipőke Pakson öles plakátok hirdették: „Szombaton és vasár­nap este hat órakor a gimnázium kiskórusának tagjai a já­rási művelődési házban bemutatják a Hamupipőke című kisoperát.” A műsor kezdete előtt Blazsek Károly Frigyes köszön­tötte a közönséget, ismertette a szereposztást, majd a követ­kezőkkel folytatta bevezetőjét: — Az elnyomott, kizsákmányolt nép álmát, vágyát vál­totta valóra a mese világa. A mesében mindig győz az igaz­ság; a szegény gazdag lesz, a zsugori, a gazdag a mese vé­gén pórul jár. A szereplők, a gimnázium elsőosztályos ta­nulói művészi alkotást ugyan nem nyújtanak, de játékukkal mosolyt szeretnének varázsolni az arcokra, biztatást és elis­merést kiolvasni a szemekből... A főszerepet Vadász Melinda játszotta. Melinda és a töb­bi szereplő játékát a közönség vastapssal jutalmazta. A zene­kart Blazsek Károly Frigyes zongorajátékával helyettesítette. Az operát vidéken is bemutatják. Reméljük, a többi köz­ség közönségének is tetszeni fog. A szereplők mosolyt vagy könnyet csalnak játékukkal a közönség arcára. Kulturális seregszemle Dombóváron 1970 március 21-én Dombó­váron a járási művelődési házban tartották a „Szabad hazában — Lenin útján” cí­mű kulturális seregszemléjü­ket a járás pajtásai. Ezen a rendezvényen szavalatok, iro­dalmi összeállítások, népi táncok, népi játékok szóra­koztatták a közönséget. Külö­nösén jól szerepeltek a dom­bóvári Ének-zenei Általános Iskola, Kocsola és Ujdombó- vár kisdobostánccsoportjai. A seregszemlén 500 pajtás szerepelt, a járás községei­ből. A vetélkedő után a zsű­ri igazságos ítélete alapján három arany, öt ezüst és hat bronz oklevél került kiosz­tásra. A zsűri a döntését rész­letesen indokolta a csoport- vezetőknek, s hasznos taná­csokat adott a további mun­kához. A színvonalas rendez­vény után a szereplők és a közönség megelégedetten tá­vozott. Magyarszéki Gabriella úttörőriporter Televíziót kapott iskolánk Március 17-én a mázai ál- ■ talános iskola úttörői feszült figyelemmel és izgalommal várták a tanítás befejezése utáni egy órát. Egyszercsak hangos örömújjongás hallat­szott a folyosón. „Megjöttek!” Egy fekete Mercedes kanya­rodott be az udvarra. A nyol­cadik osztályból két erős fiú szaladt a vendégek elé. Öt perc múlva hatalmas tv-ké- szülékkel jelentek meg az emeleten. Mögöttük három bácsi, a Kiskereskedők Or­szágos Szövetsége vegyes szakosztályától. Az alsótago­zatos Láng Győző és a hato­dik osztályos Hesz Aranka a szülői munkaközösség aján­dékával köszöntötte őket. Ezután Strigens Pálné, az iskola igazgatója mondott kö­szönetét . és beszámolt arról, hogy milyen eredményeket értünk el a tanulásban, és a továbbiakban milyen segítsé­get nyújtanak majd a tele­víziós adások. Ezek után a mázai zeneiskola tanulói ad­tak műsort a vendégek tisz­teletére, amit Gáspár Géza, a szakosztály titkára köszönt meg. Ez a nap kellemes volt számunkra. Szemes Klára és Strigens Erika úttörőriporterek Sok sikert! MÜLLER ERZSÉBET . úttörőriporter Könyvismertetés Fejes Endre: ROZSDATEMETŐ Fejes Endre e nagy sikerű könyvét a hetedik, nyolcadik osz­tályosoknak ajánlom. Egy ember, név szerint Hábet- ler János a sötét, kapitalista rendszerben hányódik. Hábetler szorgalmas, ügyes ember. A nyo­mor azonban egy eléggé elferdült, torz életszemléletet nevel bele. A szellemi étvágyát, a'kultúra irán­ti vágyódását környezete szinte kiírtja belőle. A, felszabadulás meghozza a nép számára a jobblétet, azonban a Hábetler család csak azért dol­gozik, töri magát, hogy vacsorá­ra több halászlé, több bor, vagy pálinka jusson. Nyomorogtak, éheztek. A gyerekeknek csak kevés és szakadt ruha jutott. De jelenti-e ez azt. hogy csak azért termel­jünk többet, hogy állandóan jól­lakottak legyünk. Az embernek meg kell látnia a szépet, a jót. Es miért gyilkol ifjabb Hábet- len János? Miért kell sógorának meghalnia? Fejes Endre Rozsdatemetője mindezekre a kérdésekre vá­laszt ad. Realista ábrázolással tárja olvasói elé, hova vezethet az italozás, a léhaság. Nagy Viktor. A tenger halálra ítélt foglyai A Földközi-tengeren eltűnt az Eurydide nevű francia tengeralattjáró. A hullám- sírba merült tengeralatt­járón 57 személy tartózko­dott. Két évvel ezelőtt súlyos vesz­teség érte a francia flottát: büszkesége, a Minerve búvár­naszád 52 főnyi legénységével — még ma is ismeretlen ok­ból —, a hullámok martaléka lett. Most a Minerve testvér­hajóját, az Eurydicet érte ha­sonló sors. Akkoriban a fran­cia földtani szakértők víz alatti tektonikus jelenségekben ke­resték a katasztrófa okát, s ma sem záriák ki ezt a lehető­séget — való igaz, hogy a földrengésjelző intézetek mű­szerei az adott időpontban ki­lengtek —, habár valószínűbb­nek' tartják, hogy összeütközés, vagy túlságosan mélyre való merülés következtében pecsé­telődött meg a búvárnaszád sorsa. Hasonló tragédia érte 1963- ban a Threshert, 1968-ban pe­dig a Scorpiont (értéke kb. 40 millió dollár), mindkettő ame­rikai atom-tengeralattjáró volt. ét iiebbin 129. az utóbbin 99 főnyi személyzet tartózkodott. 1968-ban egy izraeli tenger­alattjáró, — a Dakar — is sze­rencsétlenül járt, 69 áldozatot víve a hullámsírba. A MENTÉS — REMÉNYTELEN A szakértők csak akkor tud­hatnának — a feltételezések helyett — pontos magyarázatot adni a tragédiák okára, ha az elsüllyedt tengeralattjárók nyo­mára bukkannának és felszín­re hoznák őket. Ez eddig egy esetben sem sikerült, ami nem is csoda, hiszen a Scorpion például az Atlanti-óceán 5000 méteres vízmélységű részén tűnt el, de a legújabb áldo­zat, az Eurydice is legalább 1500 méter mélységben fek­szik a víz színe alatt. A tu­domány mai állása szerint az így elsüllyedt tengeralattjárók személyzetének semmi lehető­sége sincs a túlélésre, a meg­menekülésre. E búvárhajók legfeljebb 300—400 méter mély­re képesek lemerülni, az össze­roppanás veszélye nélkül, (a második világháborúban még csak 120—130 méter volt a maximális merülési mélység). Ha néhány száz méter mély­ségben sértetlenül is érne ta­lajt a tengeralattjáró, még mindig csaknem reménytelen a legénység kimenekítésé (fel­tételezve, hogy rövid időn be­üli felfedezik a felszínről), hi­szen kérdéses, hogy van-e olyan mentő jármű, amellyel le tudnak szállni, s ha igen, rendelkezik-e megfelelő oxi­géntartalékkal a búvárhajó, hogy kitartson. Az utóbbi évek tengeralatt­járó-tragédiái egyre jobban felhívták a figyelmet a meg­felelő mentő búvárhajók ki­alakításának a szükségességé­re is. Ennek egyik eredménye a Deep Quest nevű amerikai mélytengeri jármű, mely 1800— 2700 méter mélyre képes le­merülni. A két személy be­fogadására alkalmas búvárhajó pillanatnyilag csak arra jó, hogy felkutassa, megközelítse a szerencsétlenül járt társát, s segítséget nyújtson az esetle­ges kiemeléshez. A személy­zet mentését közvetlenül nem tudja végrehajtani. BÉKÉS CÉLÜ TENGERALATTJÁRÓK A tengeri közlekedés — fő­ként a tengeri szállítás — jö­vőjét körvonalazó szakembe­rek úgy. vélik, hogy a század- forduló idején már igen sok atomhajtású teher-tengeralatt- járó fog közlekedni a világ­tengereken. Előnyét abban lát­ják, hogy nyugodt, egyenletes sebességgel haladhatna a célja felé, a vízfelszín alatt, ahol már nincs hullám, s jelentős *,•**'•*T. A Deep Quest nevű mélytengerkutató és mentő tengeralatt­járó, építés közben útmegtakarítást érhetne el, hi­szen jéggel borított vízfelszín, például az Északi-sark jege alatt is közlekedhetne. Ehhez természetesen a hírközlő és navigációs berendezések to­vábbi, nagymértékű tökéletesí­tésére van szükség. E teher­szállító búvárhajók megálmo­dói az első megoldásoknál még emberi irányítást feltételeznek, de nem titkolják, hogy távo­labbi céljuk a teljesen auto­matizált, robothajók meg­teremtése. 'A gazdasági számí­tások azt bizonyítják, hogy mindenképpen életre való öt­letről van szó, mivel Ameri­ka, Európa és Ázsia északi ki­kötői között a legrövidebb út valóban a jég alatt vezet! Bárcsak eljönne már az idő, amikor a konstruktőrök teljes energiájukkal, kizárólag békés célok érdekében tervezhetné­nek búvárhajókat. Arról ugyan­is egy percig sem szabad el­felejtkezni, hogy az említett katasztrófák áldozatai mind a 'túlfeszített fegyverkezési ver­seny keretében vesztették éle­tüket. ..

Next

/
Thumbnails
Contents