Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
I VESSELÉNYI MIKLÓS: Fordul a történelem... 4. 1944. október I5-éne|k eseményeit nagyon sokan megírták már, úgy, ahogyan ezt a drámai nap szereplői a maguk szempontjai szerint látták és elmondták. Ezért szükségtelennek véljük e helyen a nap eseményeit Időrendben ismertetni. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a nap sorsdöntő jelentőségű volt. Két dolog minden kétséget kizáróan megállapítható. Az egyik: hogy a sikertelenség oka nemcsak i rossz szervezés ég az árulás, hanem az őszinteég hiánya is. Másodsorban: a felelősség oroszlánrésze mindezért Horthyt terheli. Egyéni magatartása még azok számára is kiábrándítóan hatott, akik kezdettől fogva támogatták 25 éves „országlásával”. Egy ilyen «zemibefordulás időpontját jól meg keli választani és ha már elkezdték, konzekvensen végre js kell hajtani. Horthy egyiket sem tette. Az időpont ötletszei-ű volt nem józan megfontolás alapján történt, hanem fia elrablása feletti felháborodása miatt olvastatta be a prokla- mációt. Er alig néhány órával később már fel is adta a küzdelmet ... Lázár tlestőrpanancs- ndk a kormányzó rendeletére csak a Vár közvetlen védelméről gondoskodott. Erre a védelemre, a korszerű harcra nem használható testőrségen kívül két zászlóalj állt rendelkezésére; az egyik 800, a másik 643 fős állománnyal. Szemben álltak velük a németek tógris tanlkjai. Vörös János vezérkari főnök Október 14-én felkereste a kormányzót. Horthy azt tnond- ta neki, hogy másnap döntésre a'karja vinni a dolgot a németekkel, ezért délelőttre ösz- szehívja a koronatanácsot. Mikor a vezérkari főnök a katonai előkészületeikről érdeklődött. Horthy azt felelte: hogy „azzal ő most nem törődik, különben is Vattav főszámy- segód mindent elintéz.” Ugyanígy nem volt hajlandó Vörössel arról sem tárgyalni, hogy haladéktalanul Husztra menjen a magyar csapatokhoz. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a proklamáció után az első magyar hadsereg parancsnoksága tájékozatlan maradt, pedig Dálnoky Miklós Béla parancsnokot beavatták a kormányzó terveibe és az ő feladata lett volna, hogy ászaikról megnyissa az Alföldre vezető utat a Vörös Hadsereg előtt. Miikor a koronatanács vasárnap délelőtt 10 órakor összeült, a kormányzó már tudott fiának elrablásáról. Ennek hatására kiadta az utasítást, hogy a kiáltványt azonnal olvassák be a rádióba. A németiek pontosan ezt akarták. Tudták ugyanis, hogy a katonai előkészületek hiányosak, de a fegyverszünet megkötésének bejelentésével kitűnő ürügyük lett arra, hogy most már minden gátlás nélkül Szálasit ültessék hatalomra. A korona- tianács meglepetéssel vette'tudomásul a kormányzótól a fegyverszünet megkötését és a proklamáció rövidesen megtörténő beolvasását. Lakatos miniszterelnök vallomása szerint, az utóbbiról ő maga sém tudott. Emlékirataiban Horthy ezt azzal magyarázza, hogy Lakatosban ugyan megbízott, de a kormány tagjaiban nem. Hogyan lehetett elképzelni, hogy a tényleges hatalmat gyakorló miniszterelnök tudta nélkül sikerüljön az átállás? Erre csak egyetlen lehetséges válasz van. Horthy szándéka nem volt komoly és megalapozott. Ez rövidesen kiderült, mert a rádió éppen ismételni kezdte a kormányzói proklamáció beolvasását, amikor Horthynál megjelent Hitler rendkívüli megbízottja, Rahn nagykövet. Horthy ugyan tiltakozott fia elrablása miatt és fegyverszüneti szándékát is hangoztatta, de aztán akadémikus vitát folytatott a nagykövettel arról, hogy miként lehetne a kiugrást úgy végrehajtani, hogy a volt szövetséges „becsületét” megóvja. (Weesenmayer vallomása). S ezzel megkezdődött az áruíáisok sorozata. Az első árulás ott történt, hogy a kormányzó által kibocsátott és a vezérkar főnökétől ellenjegyzett hadparancsot, — mely az első és a második magyar hadsereget a szovjet hadsereggel együttműködésre, a németekkel szembefordulásra utasította, — a vezérkar nem továbbította. Ennek a következménye volt az, hogy a proklamáció ellenére a frontokon nem történt semmi, a németeknek maradt idejük az intézkedésre, s Dálnolkí Miklós Béla mindössze néhány törzstisztjével tudott átazokni a szovjet csapatokhoz, hogy letartóztatását elkerülje. Az események Budapesten is hasonló módon folytak. Sem Horthy, sem Lakatos miniszterelnök nem gondolt komoly ellenállásra és a katonai szembefordulást még a rendelkezésükre álló szerény eszközökkel sem szervezték meg. Egyedül Lázár Károly altábornagy, a testőrség parancsnoka rendelte el a Vár védelmét. Lakatosnak már néhány órával a proklamáció elhangzása után az volt a véleménye hogy nem kell a németek ellen harcolni. mert „új lehetőségek” adódtak. A kormányzó ugyan-, is a koronatanács befejezése után nyomban megbízta a‘mi- nisztJerelnököt, tárgyaljon a németekkel a helyzet sima, „vér nélküli” megoldásáról. Lakatosnak az volt a véleménye, hogy a vérontás csak úgy kerülhető el, ha a hatalmat átadják a németeknek. A tárgyalások rögtön megindultak, a németek ezzel természetesen egyetértettek, de feltételékkel. Megígérték a kormányzónak, fia szabadon bocsátását, neki elsőrendű bánásmódot helyezték kilátásba; ha lemond,' Szálasit kinevezi miniszterelnökké és újabb proklamációt bocsát ki, mely szerin-t a fegyverszünet nem jelenti a fegyverletételt és a csapatok kötelesek továbbra is a németek oldalán harcolni. Természetesen be leéli szüntetni a helyi ellenállást is. Mikor ezdket a feltételeket Lakatos közölte a kormányzóval, — aki időközben a németek védelme alá helyezte magát és a magyar bonanyipar Kutató Laboratóriuma Deurecen- ben működik. Az intézmény munkájának érdekessége, hogy gépekkel elvégzik mindazokat a műveleteket, amit tulajdonképpen a dohányzó ember szervezete is elvégez. A gépek „elszívják” a cigarettát, „véleményt mondanak” arról, hogy milyen a dohány nikotin- és nedvességtartalma, stb. A laboratóriumban kezeléstechnológiát dolgoznak ki, amelynek alapján a gyár, illetve a gyárak elkészítik a különféle cigarettákat. Itt állítják össze az új cigarettákhoz a különböző keverést és pácolási eljárásokat is. Képünkön: üzemben a cigarettát szívó géptüdő. (MTI fotó: — Hadas János felv.) a Hatvany-palotába költözött át, ahol gyakorlatilag a Gestapo foglya volt, míg családja a pápai nunoiaturán talált menedéket, — Horthy rövid ideig gondolkozott, majd azt felelte: „nem bánom”. Ugyanakkor kiadta a parancsot a németekkel szembeni ellenállás megszüntetésére. Egyedül Lázár altábornagy nem tudta a parancsot azonnal végrehajtani, mert csapatai már felvonulóban voltak s >gy a németekkel kialakult tűzharcban néhány magyar katonának még el kellett esnie, miközben legfőbb haduruk már kapitulált. Az okiratot Rahn német nagyikövet szerkesztette meg és Lakatos miniszterelnök vitte át a Várba, ahová a németek kíséretében Horthy visz- szaérkezett, hogy személyes holmiját becsomagolja. A palota ekkor' már megtelt német katonákkal. Horthy lakosztályát teljesen feldúltak és részben már ki js rabolták. Ä miniszterelnök a kormányzót a fürdőszobában, találta meg* akinek az volt az első kérdése: mi van a fiaimmal? A jelenlévő Weesenmayer azt felelte, hogy másnap Linzben be fog szállni a kormányzót vivő külön vonatba. Horthy Lakatosra nézett, aki azt felélte* hogy nincs öka kételkedni a német követ szavában. Wee- senmayer az okmányokat átnyújtotta a kormányzónak aki átfutotta azokat, majd 3 WC mellett leült egy háromlábú székre és az okiratokat egy másik székre fektetve* egyenként aláírta. — Ilyen dicstelen módon hullott le az „otrantoi hős” 25 éves „csillaga”. Horthy tehát, bárhogyan is szépít emlékirataiban, miniszterelnöknek nevezte lel Szálasit, s ezzel Magyarországot kiszolgáltatta a rémuralomnak. (Folytatjuk) ♦ ♦ * * * ♦ ♦ « 1 1 2 : Gerencsér Miklós: Fekete tél 18. Faragóban viaskodott a káröröm a dermesztő félelemmel. Kedvére való volt főnöke felsülése, ugyanakkor a hideg futkosott a hátán doktor Demeter Zoltán kimért, szerényen fölényes tájékozottságától. Megint bebizonyosodott, a Gestapo mindent tud. Mert egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy a Nemzeti Számonkérő Szék kulcsembere a Gestapo besúgói jelentéseinek köszönheti jól értesültsé- gét. Nagyobb rémülettel féltette életét, mint valaha. A puskacsőtől sem rettegett annyira, mint a Gestapo mindentudásától. Megértette, akkor védheti irháját, ha minél hamarabb a kegyeibe férkőzik ennek a fess, udvarias főhadnagynak, aki közéjük csöppent rettenetes hatalmával. Egész egyszerűen tudomásul vette, hogy gyilkosnak kell maradnia. . * Lelóczyók cukrászdája a Korona kpz és a Deák Ferenc utca sarkán már csak úgy hasonlított régi önmagára, mint az elnyűtt hölgy hajdani szépségére. Parkettjét gödrösre szál- kázták a katonacsizmák, zsírosra kopott a zsöllyék joársonya, piszkosra pácolódott a falak tapétája, és ebben a lompos, poros környezetben értelmetlenné váltak az előkelő márványasztalok. Idegenül nézelődött Németh László János a jámbor nosztalgiákkal eltelt kereskedők, hiva* ♦ talnokak között. Némi öniróniával gondolta el, vajon belőle is olyan, cukrászdában gubbasztó, kicsinyes fRisztéi- válna-e öregségére, ha befejezné a háború miatt megszakított jogi tanulmányait? Kihűlt előtte a cikória kávé anélkül, hogy hozzányúlt volna. Várta barátját, Stelczer Lajost. Jó félóra hiányzott délután négyig, mégis úgy halmozódott benne a nyugtalanság, mintha rohamosan távolodna a mutató a találkozás időpontjától. A fáradtság hinára sú- lyosodott idegeire, nem is emlékezett, mikor aludta ki magát utoljára. Napi tizenkét órai münka. a gyárban, majd illegális találkozások, plakátragasztás, röpcédulaszórás, cikázó hely- változtatások az alibi miatt. Bűntudata volt, amiért hosszú ideje nem írt verset. Ezt a kis várakozást, ezt a dohosodó kávéházi urak közt múló rövidke ideiét próbálta együtt tölteni az elhanyagolt múzsával. Belekóstolt a savanyú, kihűlt kávéba. Pohara mellett halványkék hártyapapír sarkát so- dorgatta: indigós példányt egy elhasznált gyári blokkfüzetből. Agyamat vésik, reszelik, fúrják agyafúrt gépeid. Gyár... Az öntödét akarta versbe önteni, de kétség- beesett, hogy elcsigázott agya milyen nehezen engedelmeskedik akaratának. ...marja számat már az ének s ajkamon a szó konok átok. Ó, nem magamért, ki a sunyi halált is érzi. az áprilist, a bolondot, a fákat s a fáradt lombot... Csapzott szárnyai nem akartak repülésre lendülni. Mégis akarta, nagyon akarta a verset az öntödéről. Csak hozzátok ér az én szavam, sok sárga arcú vén legény, lehiggadt kezű emberek... kik ballagtok itt, mint a nagy O, görnyedten, mivel az adót ezerszer is fizetni kell._ Kínozta, hajszolta magát, küzdött; a versért, de a harcot fel kellett adnia. Nem bírta legyűrni a fáradtságot. A tehetetlenség nagy ereje kényszerítette súlya alá és a kimerültség egyfajta megnyugvást fagyasztott rá. Mintha nem is róla lenne szó, tárgyilagosan gondolt a tényre: be kell vonulni. Megkapta a SAS-be- hívót Kisbodakra szólította a nyilasok parancsa. Nem értette, hiszen hadiüzemben dolgozott, tehát a gyárban is katonai szolgálatot teljesített, de ismerve az idők komolyságát, aligha gondolhatott felmentésre. Azt megtehette, hogy nem vonul be, ez logikusnak látszott önként vállalt kötelességé szerint, ám gondos mérlegelésre késztette, nem hoz-e bajt társai fejére azzal, hogy katonaszökevényként magára vonja a Nemzeti Számonkérő Szék nyomozóit? Lebbent a bejárat bordó körfüggönye, megérkezett Stelczer Lajos. A költő eltette verstöredékét, ajkához emelte a kávéscsészét, ezzel jelezte, hogy barátja nyugodtan asztalához ülhet. Kérdőjellé kunkorodott, agyongyötört Levente-cigarettát halászott elő valahonnan a nagykabátja alól Németh László János. Gondosan kiegyengette a szürke cigarettát. — Behívót kaptam. Reggel indulnom kell Kisbodakra. A Keffel-gyári tisztviselő csiholta a töltényhüvelyből fabrikált öngyújtót, hogy tüzet adjon barátjának. (Folytatjuk.)
