Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
Wagyarország föntről Március 31 — április 3: XI. Felszabadulási Motor osr épülő Csillagtúra Bemutatom Vértes Róbertét.., A Budapesti Pártbizottsá'1 Marxizmus—Le- niniamus Esti Egyetemének munkatársa. Harmincöt éves, nős, nyolcéves kislánya van. Ezenkívül sportrepülő. Vitorlázógépen eddig 1200 órát, motoros géppel 300 órát töltött levegőben. Aranykoszorús vitorlázórepülő, oktató. — Miért választotta ezt, a sokak által veszélyesnek tartott sportágat? — Hogy miért lettem repülő, és mi az, am; ma is — és remélem, még sokáig — a repüléshez fűz? Ezt talán nem is lehet szavakba önteni úgy. hogy ne tűnjenek frázisnak. Az is lehet, ha<*y amit elmondok, elmondták mér mások is... Tizenöt éves voltam, amikor egy kiránduláson a Hármashatárhegyen a repülők közelébe kerül lem. Akikor nem tudtam hazamenni addig, amíg csak gépet lehetett látni a környéken. — Néhány hét múlva már én is ott toltam a többiekkel a vitorlázógépeket, húztam a gumikötelet és csodáltam azokat, akik már repültek. Aztán én is megismertem a repülést, amely mindig tartogat valami újat. A felemelkedés, a levegőben tartózkodás élményén túl megismertem a sportszerű izgalmat, a levegő, az időjárás kimeríthetetlenül sole, láthatatlan és látható tulajdonságának kihasználását, leküzdését. És, amit csak átélni lehet: a levegőben maradásért sokszor folytatott verejtékes küzdelmet, az egyre nagyobb és nagyobb távolságok leküzdését... Húsz év talán hosszú idő, de ma' sem' tudóm'’ elképzelni, hogy ne legyek ott a nagyszerű gépek között, ne erezzem a levegő rezdüléseit, ne halljam a motor nyugodt, egyenletes düruzso- lását — de jobb is, ha abbahagyom a lelkende- zést, hiszen nagyon nehéz elmondani, miért szeretem a repülést. Vértes Róbert szavait figyelmébe ajánlom mindazoknak a fiataloknak, »kik a honvédelmi szövetség rnodei lezőköreiben most kezdenek ls~ rrervedn; a repülés élményéivé!. Húszéves re- pülőmúlt után sem csökkenő lelkesedés! Ilyen lelkesedés indította útjára 60 évvel ezelőtt a magyar sr>or'repülést. Vértes Róbert útitársa lesz e sorolt írója Is, április 4—ét megelőzően, négy napon keresztül, a XI. Felszabadulási Nemzetközi Motoro&repüJő Csülágtúrá.o. A csillagtüra — amint a nevében is van — fe’szabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére, méltó megünneplésére indul, rendezője a Magyar Repülő Szövetség, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Az újságírószövetség az idén kapcsolódik be első ízben ebbe a versenybe: minden pilóta gépén utazik egy-egy újságíró, és versenyez a maga műfajában, a versenyszaltaszoScról, a versenyről szóló írásaival. Egyelőre csupán az útvonal ismert: Budaörs—Siófok—Dunaújváros —Miskolc—Budaörs. A versenyfeladatokat a rendezőbizottság március Cl-ig hét lakat alatt őrzi. A pilótáit az ország legjobb sportrepülői. Harmincnál több hazai versenyző mellett a szomszédos, baráti országok legjobbjai is indulnak a csillagtúrán. De ismét adjuk át a szót pilótánknak. — Az idei csillagtúra lesz a negyedik, amelyen részt, veszek. Külön ajándék számomra, hogy a versenybizottság elfogadta a nevezésemet, mert éppen áprilisban lesz húsz éve, hogy elkezdtem a repülést. Miután most. csupán az útvonalat ismerjük, a részlete^ feladatokat még nem, a korábbi csülagtúrák tapasztalatairól szeretnék bas zélra. — Minden feladatrész — most cgy-ogy napi program — több szakaszból áll. Minden szak;:«?.', a géptípusra megadott utazásebevségr: k megfelelően, portos idő alatt kell meglenni. ("0—tjO másodperces eltérés lehet.) Ezeket a szakaszoltát külön pontozzák. A megadott magasságtól plusz—cnírusd 50 méter a megengedett eltérés. Az első fordulópontot ismertetik, innen kérdve földi jelek alapján, vagy a levegőben végzett számítással lehet rátalálni a következő fordulópontra, és így tovább. Közben az útvonal mentén hatszor egyméteres ponyvákból jeleket helyeznék el — voltak már betűk, római számok, de különböző zászlóik is — ezeket kell leolvasni, feljegyezni, a térképen pontosam bejelölni. — Tavaly volt egy feladatrész, amelyhez adtak három fényképet és körülbelül a következő szöveget: start után repüljön 150 méter magasságban x irányszögön, amíg az egyik képet felismeri. Innen repüljön tovább x irányszögön a következő fénykép felismeréséig, ugyanígy a harmadik fényiképpel, onnan pedig irány Budaörs. Határpontok voltak adva, azokon túl nem volt szabad repülni. Aki addig nem találta meg, annak egyenesen Budaörsre kellett visszarepül- ni. (Pontot persze, nem kapott.) Az útvonal hossza — sikeres végrehajtás esetén — 240 kilométer volt. Hogy mit ábrázoltak a fényképek? Egy Ids tanyát, egy gépállomást, egy magassági pontot. A képek sorrendje nem volt megadva, közben magasságot, sebességet kellett tartan]. Nehéz feladat volt, kevesen oldottuk meg. — Mit tipped az idei versenyre? — Gondolom, hasonló feladatok lesznek, bár eddig még mindig produkált a rendezőbizottság valami újat, valami szokatlant, nyilván az idén is így lesz. Valószínűen úgy határozzák meg az Útvonalszakaszokat, hogy azok lehetőleg a felszabadulás óta épült, jellemző létesítményeket érintsél;. Nagyszerű élmény lesz elrepülni az ország legszebb tájai felett. Csak az időjárás legyen kedvező, nehogy kellemetlen csalódás érjen bennünket... BI. Egy ív-film születése Cigányok a stúdióban Ha nem tudnám, hogy a Televízió vetítőtermében vagyok, azt hinném, hogy a tudomány- egyetem összehasonlító nyelvészeti, vagy genetikai szakköri vitáinak középpontjába csöppentem. Most nem pereg a film. A félhomályos világí- tású teremben hol innen, hol onnan röppen fel egy állító, vagy tagadó mondat: egy erős érv, amelyben hivatkoznak Puhlik szarajevói cigányszótá- rának adataira, de most elhomályosítja Wolf német tudós „Grosses Zigeuner Wörter- buch"-ja. A harmadik hang, Lővéri cigánydialektus nyelvtanát idézi. A szerkesztő kijelenti, hogy ezek nem falusi cigányok, hanem ott élnek a város — jelen esetben — Zombor perifériáján. A forgatókönyv fordítója megjegyzi, hogy tudomása szerint a cigányok nyelvében nincs obszcén káromkodás. A legsúlyosabb átok: „folyjon ki a szemed!’' A ren- • dező részletes statisztikai adatokat is bevet a vitába: Magyarországon közel 2Ó0 000 cigány él. de Jugoszláviában csak feleannyi és Lengyelországban alig néhány család, mert a hitleri megszállás alatt, a nácik mintegy 40 000 cigányt Népújság J 1970. március 22. hurcoltak el és pusztítottak el a koncentrációs táborokban. A vita elcsendesül. A felek megállapodnak, hogy a főszereplők beszédét magyar színészekkel szinkronizáljál;, de a számtalan mellékszereplő (cigányporták lakói, férfiak, nők, ifjak, öregek) hangját „natúr” cigányokkal fogják előadatni. Sipos Varga Éva szinkronrendező teremti meg az alkotó rendet a tv-íilm „nascens" pillanatában. Nemsokára megszületik a film magyar a változata — a vajúdást — az előkészítő , viták, megbeszélése!; jelképezik. Ezért jöttek össze a tv-stúdió vetítőtermében a .stáb meghívására az ELTE „romano” szakkör tagjai, a magyarországi cigányszakértők. A munka első fázisában megtekintették a szinkronizálandó filmet, amelynek címe: „Találkoztam boldog cigányokkal”. A vita már a címnél kezdődik, egyesek véleménye szerint Alexander Petrovich díjnyertes filmje címéből hiányzik egy rövid szó — éspedig az „is". Az eredeti cím így hangzik: „Találkoztam bőidig cigányokkal is”. Mert ez lenne a logikus. A filmben szereplő cigányokra mindent lehet mondani, csak azt nem. hogy boldogok. A város perifériáján élő cigányok tollke- reskedéssel. kupeckedéssel fog 1 atkoznak és élik a cigányputrik népének különös — kicsit misztikus, de végtelenül nyomorúságos életét. Az elöregedett nőket, csúf boszorkányokká töri a keserves cigánysors; az idős férfiakat aggastyánokká, faluszéli koldusokká ro- gyasztja a nyomor. A fiatal lányok útja a tollfosz- tás, kocsmai éneklés, vagy a belgrádi utca. A cigányvitából csúnya veszekedés, a haragból bosszúállás, a féltékenységből gyilkosság. A férfi megöli a vetélytársát — a holttestet a jég alá süllyeszti. De a nyomozásnál hallgat a cigányputrik népe. Hallgat és nem tud semmiről semmit. A rozoga viskók között vegetál az élet és az emberek reggelenként újra nyakukba veszik a hétköznapot; szürke, kletlep, elvár nyűgét, a mások megélhetési gondját. Közben énekelnek, lármáznak, veszekednek, szerelmeskednek és éheznek, nyomorognak és pusztulnak. A munka második fázisa maga a szinkronizálás. A szinkronstúdió keverő helyiségében ül a vezérlőasztal mögött a rendező és Horváth András hangmester. A terem másik részében, amelyet hangszigetelt üveglap választ el a stúdiótól — próbálja mintegy harminc cigány férfi és nő a soron következő jelenetet, szerepet. A vászonra vetítik a film 1—2 perces jelenetét. A film két végét összeragasztják és így annyiszor vetítik le, ahányszor csak szükséges. Most sokszor kell vetíteni, mert a „natúr" szereplők nehezen fogják meg az igazi hangot. Még mesterkélten, vontatottan, hangsúlytalanul, vagy artikulálás nélkül beszélnek. A rendező végtelen türelemmel magyarázza a szereplőknek, hogy ők most egy cigány házasság kárörvendő és leskelődő tanúi, amikor egy 14 éves fiút fektetnek egy „érett” 17 éves cigánylány ágyába. A hetedik, vagy nyolcadik próba után végre jól mondja az egyik asszony a szöveget: „Gyerünk Pali, mire vársz? Feküdj a hasára!” Azután következik a 145-ös tekercs felvétele, amelyben már valódi színészek működnék közre. Garas Dezső egy ravaszdi, bohókás falusi pópa „hangját"’ képviseli. A szerep szerint megáldja a két fiatal — n«m éppen legálisnak te- lünttietű házasságát. Bora: Madaras József, Tisza: Nagy Anna. Garas pópa enyhe gregorián dallammal Intanálja: „Áldd meg uram a Te szolgádat Borát és a Te szolgálódat... hogy is hívnák lányom? Nagy Anna: „Tiszának”. Garas: „Tiszának?!”... az egy folyó neve. Honnan szedted? Még jó, hogy n«m Dunánál; hívnak!” Garag Dezső annyira beleéli megát a pópa szerepébe, bogy a felvétel a második próba után sillerül. Sípos Varga £va elégedett az eddig elvégzett munkával. Már fáradt kissé, ami nem is csoda, hiss néhány perc múlva már 11 óra lesz; vagy helyesebben 2S ára, mezt sötét este van. És másnap folytatják a aatotaanfel vétett. A tó- vasa folyamán megiamerfced- hetnefc a televízió néző; ezekkel á „boldog cigányokkal”. SÉNYl IMRE A termelés élenjárói Bát-aszéken, fiatal emberként kezdve a vasutat szolgálni üora- ros Brnő kocsirendező. 1952-ben adta be a munkakönyvét a vasúthoz, s azóta Bátaszéken teljesít szolgálatot. A vasút dolgozóira különösen így telente irányul a közönség figyelme: hogyan végzik munkájukat a nehéz időszakban, tudják-e a vonatokat a menetrend szerint közlekedtetni. Boráros Ernő kocsi- rendező, társaival. a szocialista brigád tagjaival azon fáradozik, hogy a vonatokat egyre pontosabban tudják közlekedtetni. Rajtuk, kocsirendezőkön sok múlik. A vonatok gyors összeállítása, a sok felől érkező vadonok „osztályozása” nagv nagv figyelmet kíván, és kiváló szakmai tudást. A brigád az elmúlt versenyszakaszban is, az elmúlt évben. kiváló termelési eredményeket ért el. Most a fel- pzabadiOéc} versenvben Is minden műszak tervét teljesítik.
