Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

A párt mn iilia, a termelés hétköznapjai Mikor vezetőség a termelőszövetkezetekben a vezetőség ? TV éhány nappal ezelőtt in- 1 ' terjút közöltünk a Nép­újságban. A vezetésről és a döntésről beszélgettünk, a le­veli termelőszövetkezet válasz­tott vezetőségének két tagjá­val, s olvasóinknak bejelentet­tük: a beszélgetés elemzésére visszatérünk. Elsősorban azért kell az interjúhoz héhány megjegyzést fűzni, mert tar­talma szinte valamennyi közös gazdaságra általánosítható, más szóval a kérdésekre nagy­jából hasonló válaszokat ad­tak volna mindenütt. A te- veli vezetőségi tagok szavai­ból tanulságos tényként mu­tatható ki, hogy a tagok vá­lasztotta vezetők n^gy többsé­ge minden szempontból alkal­mas a gazdák bizalmára, en­nek ellenére szerepük, tevé­kenységük ma még legtöbb-’ szőr pusztán a szavazásra kor­látozódik. Az egyik vezetőségi tag ezt a méltatlan szerepet a követ­kezőkkel indokolta: mi bí­zunk a? elnökünkben. A közös gazdaságokban az elnökök többsége valóban rászolgált a bizalomra, de éppen itt kez­dődik a legnagyobb félreértés. Általános ugyanis az a nézet, hogyha a választott vezető nem azt mondja, amit az el-- nők mond, akkor ez a bizal­matlanság megnyilvánulása. Nos, ez így, egyszerűen nem igaz. A választott vezető nem azért vezető, hogy örökké he­lyeseljen, hogy a termelés vo­natkozásában kizárólag sza­vazzon, a választott vezető azért választott vezető, hogy tartsa szem előtt a^ általa kép­viselt tagok érdekeit,.'és- ja­vaslatokkal, okos ötletekkel, konstruktív módon segítse az elnök munkáját,, éppen azért, mert bízik benne! Más dolog az elnökben, a szakvezetőben bízni, és megint más őket csalhatatlannak^ te­kinteni. Olykor persze a ve­zetőségi tagok számára a fel­tétlen bizalom • hangoztatása csak kibúvó, mert így sokkal kényelmesebb, mint gondol­kodni, felelősséget érezni és felelősséget vállalni. Azután, ha nem úgy sikerül, vala­milyen program, ahogy az el­nök, vagy a szakvezetés elkép­zelte, akkor „mosom kezei­met", holott éppen a vezető­ségi tagok hibáztathatok leg­inkább a kudarcért, hisz szen­tesítették, vagy éppen közö­nyösen fogadták a „hamvába hótt" döntéseket. Az elnök fe­lelőssége elvitathatatlan, de a vezetőségé legalább akkora, sőt a tagokkal- szemben na­gyobb. A ' feltétlen bizalom hangoztatása tehát jószerivel közönyt, érdektelenséget ta­kar. Szélsőséges. példája en­E1 nek a szedres!, a magyarkeszi és a kölesdi tsz. Ezek a közös gazdaságok egyszerűen „fejre- álltak”, s mindez nem egy na­pon történt, a bajokat mégis csak év végén, zárszámadáskor vették észre. A tagok teljes joggal tehetik fel ezek után a kérdést: miközben a gazdaság zátonyra futott, hol voltak a választott vezetők? Hol vol­tak? Részt vettek a vezetőségi üléseken és bólogattak. * ljött az ideje, hogy csak­ugyan belássuk: a bó- logatások korszaka lejárt. Nemcsak a bajok megelőzése indokolja, hogy a vezetőség a szó legteljesebb értelmében vezetőség legyen, ezt kívánja a termelés érdeke is. Az adott­ságok, a lehetőségek jobb ki­használása szükségszerűen írja elő, hogy a választott vezetők mindegyike alkotó módon ve­gyen részt a döntésekben és érdemben szóljon a napirendi pontokhoz. Érdemben! Ezt a szót kétszer kellene aláhúzni, minthogy a vezetőségi üléseken szavazás, döntéshozatal előtt az érdemi hozzászólás a szak­vezetők és az elnökök keserű­ségére, ma még nagyon kevés. Hiányát a közösség érzi leg­jobban. De miért kevés az ér­demi javaslat, a vita, a hozzá­szólás? Tegyünk egy kis ki­térőt-. Ä korszerű pártirányítást érvényesítve, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osz­tálya a direkt módszerek he­lyett áttért az átfogó elemzés­re, az elvi irányításra. Ennek részeként a .’múlt hetekben a mezőgazdasági osztály vezető­je és munkatársai tanulmá­nyozták a tsz-vezetést olykép­pen, hogy beható eszmecserét folytattak a járási pártbizott­ságok illetékes vezetőivel, munkatársaival, összegezték a tapasztalatokat és kijött az ál­talános végeredmény. Neveze­tesen az, hogy a termelőszövet­kezetekben a vezetés nagy ál­talánosságban lépést tart a követelményekkel, az átlag azonban sok negatív jelensé­get takar. Ilyen például a köz­gazdásági szemléiét hiánya, az elnagyolt döntések sokasága, a termelési kérdések részletes elemzésének hiánya. A teveli interjú az előbb említett tapasztalatokat bizonyító erejű konkrétumok­kal támasztotta alá. A beszél­getésből kiviláglott, hogy az érdemi felszólalások elsősor­A segítségadás igényével... Szerdán délelőtt ülést tar­tott a KISZ Szekszárdi járási bizottsága. A tanácskozás na­pirendjén az alapszérVezetek helyzetének elemzése, valamint a szervezeti élet ■ eredményei és, problémái szerepeltek. Az igen élénk vita alapját Zsédely István beszámolója alkotta. A beszámoló már be­vezetőjében azt hangsúlyozta, hogy a jelen értékelés segít­séget kíván adni a KISZ- alapszervezeteknek a még jobb szervezeti élet kialakítá­sához. Az 1969. évi. vezető­ségválasztások számos alap- szervezetben teremtettek új helyzetet és számos alapszer­vezet életében jelentettek fel­lendülést. Ez már azért sem mellékes dolog, mert a járás 71 alapszervezetében kevés hí­ján kétezer fiatal tevékeny­kedik. Az viszont, hogy a lá­nyok szariíaránya1 csak, 3á szá-' zalékos, .nem' kis - szervezési feladatokra vhíVjá "fölJ a- ifi- ' gyeimét.!. " w • • Sok .szó ese|t a~ szervezetek munkájáról,^, jffc", arról ’ is, hogy ..nem! mindenkor törté­nik meg a ’ feladatok szétosz­tása ’ meggóndöltan, . az egész kollektívára. szólóan.- gok a tennivaló1 á 'ItáhamúhijSta mun- . kastílus kialakítása^teréri, ha­sonlóképpen az- - alapszervéze- tek szervezeté ••frissítése, erő­sítése - térért ■ isi •• A tanácskozás során el­hangzott vélemények valóban ahhoz adtak segítséget, hogy a szekszárdi járás KISZ- szervezetei ben tovább javul­jon a szervezeti élet és mind több fiatal kérjen részt az ifjúsági mozgalom időszerű tennivalóiból. ban azért hiányoznak, mert kevés gond fordíttatik a gon­dolatokat serkentő módszerek „bevetésére”, alkalmazására, az aktivitás növelésére. De ez nem meglepő, hisz a régi mechanizmusban túlságosan hozzászoktak az emberek ah­hoz, hogy helyettük legtöbb­ször a megye, a járás gondol­kodik. Vegyük például a mű­trágyát, vagy az erőgépet. Sok vita nem lehetett, hiszen a tsz a műtrágyát is, az erőgépet is, egy meghatározott keretből, ki­utalásra kapta, vagy nem: kap­ta. A kötelező termelési terv­feladatok időszakában a vá­lasztott vezetők szerepe, funk­ciója óhatatlanul leszűkült, el- jelentéktelenedett, minthogy előírták a tsz számára miből, mennyit, hány holdon kell ter­melni. Erről sokat lehetne még beszélni, de felesleges, mert mindenki ismeri az ak­kori önállótlanság körülmé­nyeit. TVapjainkban más a hely- zet. Ehhez a más hely­zethez viszont a termelőszö­vetkezetekben a vezetők még nem alkalmazkodnak teljes mértékben. Az önállóság valóban önál­lóságot jelent, ennek következ­tében kizárólag a tagokon és a vezetőkön múlik, miként, ho­gyan használják fel a terme- ; lésfejlesztésre szánt pénzössze­geket, de ebben a helyzetben már nem mindegy, hogy a ve­zetőség milyen javaslatok sor­sa felett miként dönt, melyi­ket utasítja el, vagy melyiket fogadja el. Igen ám, csakhogy lehetetlen választani, ha kizá­rólag egy javaslat kerüli.« vá­lasztott vezetők elé, méghoz­zá a megfellebbezhetetlenség látszatával. Célszerűnek lát­szik a nagyobb horderejű dön­tések meghozatala előtt több változatban elkészíteni a ja­vaslatokat, s ezzel mintegy megteremteni az alkotó vita előfeltételeit. A két teveli vezetőségi tag őszintén megmondta: nem for­dult még elő, hogy egv-egy termelési ágazatot sokoldalúan elemeztek volna. Nem hibáz­tatható emiatt sem az elnök, sem a szakvezetés. A mélyre­ható elemzés eddig nem Volt gyakorlat. De a jövőben le­gyen. A szakvezetők pontos tá­jékoztatást adnak a termésát­lagok alakulásáról, ezt meg­előzően a munkák végzéséről, de ez napiainkban nagvon ke­vés. A reform gyakorlatában többre van szükség. Viszont énnen itt kell szóvá tenni a fel­készülést. A vezetőségi tagok többsége felkészületlenül vesz részt a nagy fontosságú ta­nácskozásokon. s ebből logiku­san következik, bogv felelös- ségtplies saját, véleményt csak felszínesen alakíthat ki magá­nak. 'A rég: módszerek ezen á területen is átértékelés­re' szorulnak. Többletmunka ugyan a vezetőségi tagokat írásban. tájékoztatni, de hasz­nos befektetés, főleg akkor, ha az írásos tájékoztatót napok­kal előbb megkapják a veze­tőségi tagolt. Érdekes, hogy ha személyi ügyekkel foglalkoz­nak Tevelen is akkor tart a vezetőségi ülés legtovább. A személyi ügyeket szenvedélye-; sen vitatják. Nos, a közös gaz­daságokban a vezetőség akkor lesz mindenütt csakugyan ve­zetőség, ha a termelés kérdé­seit legalább olyan szenvedé­lyesen vitatja, mint a szemé­lyi ügyeket. Sz. P. Összeült a MÉSZÖV VII. küldöttgyűlése (Folytatás az 1. oldalról). Bittér János, -a faddi fo­gyasztási szövetkezet küldőt-* • te, alapító tag: — Vélemé­nyem szerint nagyobb gondot kellene fordítani a kisebb, nehéz körülmények közt dol­gozó szövetkezetek segítésére. Jó dolog, hogy számos nagy létesítménnyel gyarapszik a mozgalom, de ugyanakkor helytelenítjük, hogy nálunk, Faddon elavultak az egysé­gek. Pintér György, dunaföldvá- ri takarékszövetkezeti küldött: -T- Nagyon helyeseljük a szövet­ségi rendszer megteremtését, mert ez összhangban van az egyes szövetkezetek önállósá­gával, de kifejezi az erők egyesítését célzó törekvésein­ket is. Ugyanakkor nem he­lyeseljük, elavult • gyakorlat­nak tartjuk, hogy a takarék­szövetkezetek mint pénzinté­zetek még mindig nem egyen­rangúak az OTP-fiókokkal. Helytelen a -.területi el hatá­rolás és az egyéb hátrányos megkülönböztetés, annál is in­kább, mert ugyanakkor áz CTP hatóságii jogköröket is gyakorol a takarékszövetke­zetek felett. Péntek István, szekszárdi la­kásszövetkezeti küldött: — Jó, hogy rendezték a lakás- szövetkezetek feladatkörét, de sajnálatos, hogy Tolna me­gyében nem tudott kenőkép­pen fejlődni ez a . szövetségi forma. Németh Erzsébet diáklány a szekszárdi Bezerédj szak- középiskola iskolaszövetkeze­tének küldötteként szólalt fel, s ismertette tevékenységüket. Sebestyén Zsigmonú paksi áf ész-küldött:... — A további előrehaladásunk . érdekében szükséges a közgazdasági sza­bályozók egyes vonatkozása« inak rhódosítása, mint aho­gyan arra egyes területeken már sor is került. Nagyobb differenciálás szükséges a mű­ködési terület specialitásai­nak megfelelően, különösen a kis község^, külterületek el­látási szintjének növelése kí­vánja meg a diEferenciálást. Nekünk szövetkezeti veze­tőknek pedig jobban kell tö­rekednünk az ellátás javítása érdekében társulások létreho­zására. A tanácskozáson felszólalt Szabónál Antal is. A megyei pártbizottság és megyei ta­nács nevében köszöntötte, a tanácskozást, majd elemezte az áfésZ-mozgalom néháhy megyei. sajátosságát. — Nagyra értékeljük a fej­lődést, ' valamint azt a sok­oldalú intézkedést, kezdemé­nyezést, amellyel a lakosság érdekeit kívánják szolgálni. Különösképpen említésre ■méltó az áruházhálózat. amelyet az elmúlt évek­ben teremtettek meg. s amely napjainkban újabb objektumokkal bővül. Tolna megye áruellátásában nagy szerepe van az áfész- eknek. A további előrehaladás érdekében azonban fel kell hívni a figyelmet néhány kedvezőtlen jelenségre is. Ui közigazgatási — nagyközségi — rendszer van t kialakuló­ban, s a további fejlesztés­nél jobban kell igazodni ezek­hez a keretekhez. Helytelenít­jük, hogy az új kereskedelmi és vendéglátó egységek épí­tésekor nem mindig veszik fi­gyelembe a fontossági sor­rendet: egy-egy eldugott kis község nagy költséggel ma­gas szintű egységet kap, ugyanakkor egyes központi helyeken korszerűtlen a há­lózat. Erőteljesebben kell mozgósítani a helyi erőket. Tudomásul kell venni, hogy az áfész-mozgalomban is meg­változtak a gazdálkodási kö­rülmények, megszűnt a gyám­kodás, 3' ' ' az, hogy egy községben - megoldódnak-e a • problé- • •. mák, elsősorban a helyt vezetőkön, nem a felsőbb szerveken múlik. Tovább kell bővíteni az árus,, választékot, mert ezt kívánja a lakosság érdeke. Régóta té­ma, hogy Szekszárdon kivá­ló minőségű mindenfelé ke­resett olajkályhát gyártanak, ugyanakkor Tolna • megyében nem lehet kapni. Foglalkoz­tunk e témával, s őszintén: meg kell mondani,. . hogy - ei visszás helyzetben az áfész-ek, is ludasak a többi kereske-: delmi szervvel együtt, me,rt kiderült, hogy a Tolna me­gyei kereskedelmi szervek egyszerűen nem rendeltek be­lőle. Tovább kell javítani, a szolgáltatást is — mondotta a többi közt Szábópál elvtárs. Szigeti János, bátaszéki áfész- . küldött: — Tovább kell növel­ni a tagság anyagi érdekelt­ségét, mert ez a feltétele an­nak, hogy á szövetkezetei, a tagság magáénak érezze. Mi most új: módszereket:.’ próbá­lunk kidolgozni az anyagi ér-; dekeltség növelésére. Papp Mátyásné, bonyhádi áfész-küldött: — A háztáji ter­melésre kedvezőtlenül hat! hogy egyes .szervek önkénye-, sen járnak el. A, közelmúlt­ban például körlevelet kap­tunk a BOV-tól, s abban visz- szamondták az átvételt,.’ illetve annak egy részét. Márpedig a termelés feltétele éppen a Biz-1 tonságos értékesítés lenne. — Papp Mátyásné a továbbiak­ban az áfész-mozgalomban te­vékenykedő nők helyzetével, egyenjogúságával foglalkozott. Bartol ák Mihály, a SZŐ VOSZ elnökhelyettése részletesen ’fog­lalkozott a rriozgalom új szer1 vezeti felépítésével és az’"'ú5!' szervezeti szabályzattal, maid a , Tolna megyei szövetkezetek tevékenységét elemezte, H’áng- súlyozta, hogy Tolna megye áfész-moz- galma országosan is el­ismerésre méltó eredmé­nyeket tud felmutatni, ebben azonban annak iá lé­nyeges szerepe van, hogy eb­ben a megyében a szövetke­zetek más szervektől is sok segítséget kaptak és kapnak« Ezután arra . hívta fel a- fi« gyeimet, hogy a jövőben az igényeknek megfelelően erőteljesebben kell bővíteni a szolgáltatá­si tevékenységet, s e téren különösképpen^ fon­tos az új módszerek kikísérle­tezése. Felhívta a .figyelmet a. tagkölcsönre, mint a • hálózat,-5 fejlesztés egyik lehetőségére, Elmondotta, hogy egyes me­gyékben a tagok meglehetősen sok pénzt adnak kölcsön az áfész-nek, s ezzel sok felada­tot gyorsabban, eredményesebb ben tudnak megoldani. Ugyan­csak a lakosság érdeke kíván« ja meg az ipari tevékenység szélesítését is, mert ezzel nö­velni lehet az áruválasztékot. ’ Jobban Sándor, a- gyönkí áfész küldötte, alapító' tag, Miszla község hálózatfejleszté­séről, Oláh Erzsébet, a köles­di áfész küldötte a fiatalok,, helyzetéről, Katus Gyula, a döbröközi takarékszövetkezet küldötte a hátrányos meg­különböztetésről és á verseny- mozgalomról, dr. Deák Gábor, a méhészszakbizottság elnö­ke a méhészetről, Ganszler Pé­ter, a nagymányoki takarék­szövetkezet küldötte az új alapszabályról, Honti József, á kölesdi áfész küldötte,, 'alapító tag a kezdeti nehézségekről, Triber Dezső, a nagydorogi áfész küldötte a társulásokat akadályozó rendelkezések El­avultságáról beszélt. Felszólalt Czéh Lajos, az OTP mtegyei fiókigazgatója is: elemezte az OTP és a takarékszövetkezetek kapcsolatát. A küldöttgyűlés ma folytat­ja munkáját. BOD AFERENC

Next

/
Thumbnails
Contents