Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-18 / 65. szám
Ferenczi József: Egy lépésre a Naptól 6. ZUHOGJ RÁM, ISTENI VÍZ! Képtelenség, amit beszélek, de hogy lehet másként megértetni és továbbadni annak, akinek szeme nem látta, zsi- gere nem érzékelte az edmon- dandókat. Üzbegisztán, belsejében, a Tiensán-hegység távoli nyúlványán, a tengenszint felett alig ötszáz méterrel lapos, gránitos sziklák között tür- kiszíkék tavacska csillog. Vizében kamasz lányok locspo- csolnak. Az egykori éhségsztyeppe, a golodnaja-sztyeppe szomszédságában vízbőség. Vastag tömlőkön táplálják a tó vizét, hogy a szovhozban segít kező diáklányoknak almaszedés után legyen hol hű- sölniük. Ha a félszemű Iszhak apja ebben a pillanatban feltámadna, leborulna arccal Mekka felé, és az érdes sziklákhoz vemé a fejét. Aztán amikor úgy erezné, vége a csodának, felpattanna, és a legelső arra- jövőnak felhasítaná a hasát. Ahogy őt is gondolkodás nélkül megölték volna még néhány évtizede, ha a homok szűkén csordogáló kincsét, a vizet pocsékolja, ha azt látják, hogy egy parányit is megnedvesíti kitikkadt teltét. És mit csinálna Iszhak, ha látná az éjfekete, láncos copfba font hajú üzbegcsiket? A sivatag lányait, amint elmerülnek a vízben. Mosolyra húzódna ép szeme. Iszhak örülne, biztosan örülne ennek. Lehet, hogy Iszhak most a nagy-fergjanai duzzasztómű, az ő fergamai Kanál-ja partján áll, vagy a betonzsilip óriásairól figyeli, hogyan zúdul alá a víz. Jön-megy paradicsomában, észrevétlenül, betekint a műszerszobába a mérnökökhöz, akik telefonon, telexen a jelentések sokaságát gyűjtik össze, akik száz kilométer távolságról is szemmel tartják, mi történik a Tiensan csúcsain, hogyan zúdul alá a víz a felvidékről, s közben fogadják a bejelentők kéréseit, s a zsiliperdőben gombnyomásra élő, hömpölygő folyamokká duzzasztják a kis csermelyeket, küldik a vizet a gyapotföldekre, száz—ötven kilométerekre. Mikor, merre van rá szükség. Igen, fent rója útját Iszhak a zsilipeken. Mint már harminc éve, naponta, hajnaltól sötétedésig. Zuhog a beton alá a sok száz méter széles hömpölyeg. Iszhak megy a zsilipmesterhez, mond neki válamit, s újabb kapukat nyitnak ki a duzzasztón, és a kesíkenyre fogott résen morajlik ki a víz. A Nagy Kanálból tízfelé ágazik, Margitsziget nagyságú földnyelveket fog közre, víz mindenütt. Honnan kerül ide ez a rengeteg víz? A Kanál őre, Iszhak egyik csupa fa szigetén, teaház lugasára emlékeztető vendégfogadójában vacsorához terít. Elküldte a szakácsnőt, maga tesz fel mindent az asztalra. A joghurtot, mazsolát, barack- magot, szőlőt, mogyorót. Hozza a zöld teát, a csokoládés cuikrot. Maga merj tálba a gőzölgő piláfot Óriás ember, óriás és mégis könnyű kezekkel. Int, hogy elkészült. Körülüljük az asztalt, Iszhak széttördeli, s nyújtja kézről kézre a lepénykenyér-darabo- kat, tele pohár vodkával koccint, s eszik. Szőlőt, húsos rizst, hagymát, teát, paradicsomot, egyszerre, jóízűen, amennyit egy óriásnak illik. Aztán a hatalmas testű férfi almát hámoz, nyújtja át, mindjárt utána a kétdecinyi vodkát. — A vízre — mondja —, aztán megy ki az éjszakába. En utána. Rójuk a kilométerekei. a betonon; a zsilipeken, Köiü'iöbtünk, alattunk, előttünk és mögöttünk a zsibon- gató morajlás. Fent a zsilipen megáll a Kanál őre. — Szép? — kérdezi. Bólintok. — Föntről s°k víz jött, rengeteg érkezik rövidesen — mondja, s indul tovább, én meg megyek egy másik szigetre, ahol virágoktól körülvett épületben megvetett ágy- gyal fogad Asrafi, a duzzasztómű öregje. Katonás rend, hajós tisztaság itt is, mint mindenütt Iszhak birodalmában. — Iszhak barátságába fogadott — mondja az öreg —, légy üdvözölve, derék ember! — s hadarja tovább a köszöntő szöveget. Iszhak barátságába fogadott, akinek harminckilencben a duzzasztómű építésekor kirobbantott föld vitte el a fél szemét, és akinek apja talán még látta, hogyan ásták el élve a sivatagban azokat, akik egy maku- lányit is elherdáltak Tamerlán kútjainak vizéből. Mert nagy érték volt valamikor ez a víz, kincset ért, s ezért olyan gazdag ember a Nagy-Ferga- nai csatorna őre. Fáraszt a rengeteg élmény, de csak ülök az éjszakában a vendégszoba loggiáján. Távolról Andizsán fényei lobognak, s körös-körül Iszhak csoboghatja a vizet, míg álomba nem szenderülök az Üzbegisztán! éjszakában. (Folytatjuk.) A hírnév kötelez... A Finomkerámia-ipari Művek Pécsi Porcelángyára termékeit felújítja. A szigetelőanyagok előállítása mellett ez évben megkezdték a porcelánfajansz termékek üzemszerű gyártását. A világpiacon is keresett, művészi munkát igénylő porcelánfajansz készletek és dísztárgyak hagyományos technológiával készülnek. A Pécsi Porcelángyár terméke ez év második felében már a hazai üzletekben is megjelenik. Képünkön: Kovács Sándorné porcelánfajansz készlet darabjait festi. (MTI fotó — Hadas János felv.) A szakszervezetek üdültetési programja A SZOT elnöksége elkészítette az üdülési programját, amely több, mint 10 százalékkal több felnőtt és gyermek üdülését irányozta elő, mint tavaly. Eszerint 272 ezer felnőtt és 60 ezer gyermek üdülhet ebben az esztendőben a SZOT-üdültetés keretében. A balatoni üdülőtelepekre 72 ezer felnőtt kap beutalást. A magaslati üdülők, a Mátrában, a Bükkben, valamint a Dunakanyarnál 65 ezer felnőttet fogadnak be az idén. Gyógyüdülőhelyeken és a SZOT üdülőszanatóriumban (Párád, Hévíz, Balaton- füred, Hajdúszoboszló és Debrecen) több mint 70 ezer felnőttet helyeznek el. Bérelt szállókban és kollégiumokban, többek között Esztergom Fürdőszálló, Kőszeg Panoráma-szálló, Szeged Móra Ferenc-kollégium, Jósva- fő Tengerszem-szálló, Felső- tárkány Szikla-szálló, s a siófoki szállodasorokban 25 ezer beutaltat fogadnak. Növelik a családos üdülők számát is. Az erre a célra kijelölt üdülőkben, elsősorban a nyári hónapokban 20 ezer családot nyaraltatnak.. Ennek keretében 33 ezer szülő és 25 ezer gyermek kap majd együttes beutalást. A SZOT-gyermeküdülőben, Za- márdin, Balatonbogláron, Ba- latonszántódon, Balatonsza- badin, Csehmindszenten, Kőszegen, Párádon és még kisebb helyeken összesen 38 ezer gyermek nyaralását biz-, tosítják. A szakszervezeti üdültetési hálózat új létesítményekkel bővül. Sopronban elkészült a SZOT Csepel-üdülő, amelii 120 beutaltat fogadhat egy- ágy turnusban és egész esztendőben. Balatonföldváron a szezonnyitásra elkészül a Jázmin-üdülő, amely 100 férőhelyet biztosít turnusonként. Gyulán a 400 személyes gyógyüdülő júliusra megnyílik és egész esztendőben fogadja majd a beutaltakat. Siófokon a SZOT Csepel-üdülő szezonnyitásra készen lesz. ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Gerencsér Miklós: Fekete tél n. — Ezek természetesen főbenjáró bűnök és az a bizonyos Stelczer meg fogja kapni a magáét... jelentette ki indulat nélkül Volkhardt és épp ilyen halvérűen tette hozzá: — De csak hadd buzgólkodjon egyelőre. Az a fontos, hogy a lábán legyen a madárgyűrű. Szépen elvezet bennünket madártól madárig és rövidesen be fogja látni, hogy a Gestapónak kitűnő ornitológusai vannak. Eddig hány kapcsolatot sikerült feltérképezni? Heinike jól tudott ugyan magyarul, de a neveket csak a legnagyobb nehézségek árán volt képes fejben tartani. Papírról sorolta: — A már ismert Németh László János, Balogh Mihály, Baranyai Mihály, Kiss István, Juhász Lajos, Kucsera László, Novák Jánossi Péter, Kurella Mátyás... Mind a vagongyárban dolgoznak, többen közülük a dobozgyárban, ahova áttelepült a bombázások miatt az autógyár szerszámüzeme. Nem panaszkodhatott a Gestapo győri főnöke. A barátja által közölt tényeket valóban komoly eredményként kellett értékelnie. — Köszönöm, Willi. Ez már valami. De változatlanul bosszantanak ezek a röpcédulák. Valósággal nevetségessé tesznek bennünket. Feltétlenül nyomra kell szagolnotok. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a röpcédulák mennyire kényelmetlenek. Szinte demonstrálják a tehetetlenségünket és többet ártanak a tekintélyünknek, mintha naponta lelőnének egy katonánkat a nyílt utcán. — Teljesen egyetértek veled... — Willi, minél hamarabb itt akarom látni az asztalomon a röpcédulák kliséjét. A vörösöket pedig az akasztófán. Világos, Willi? A szeplős Heinike pontosan megismételte előző szavait: — Teljesen egyetértek veled... Közben elérkezett a vacsoraidő és Volkhard* úgy döntött, hogy hálából a jó hírekért magánál marasztalja pulykasültre a barátját. * Inkább záptojásszagú széngáz, mint meleg áradt az Aranykert mozi kályháiból. Foghíjasán égtek a csillár villanykörtéi és a gyér fényben még inkább kopottnak látszott a fáradt közönség. Németh János a vagongyáriak szürkéskék viharkabátjában ült az úgynevezett zártszék harmadik sorában, mellette üres volt a szélső hely. Alig borult sötét a nézőtérre, elfoglalták mellette az üres szélső széket. Feltűnés nélkül a jövevényre pillantott. Kissé nyúlt profiljáról, fülre omló hosszú hajáról megismerte Stelczer Lajost a Keffei- gyár fiatal tisztviselőjét. Stelczer Lajos üres szipkát vett a szájába. Németh László János ebből megtudhatta, hogy ismét sikerült hamis papírokat szerezni a katonai nyilvántartóból, újabb öt szökött munkaszolgálatost csempésztek biztonságba a Pannonhalmi Főapátság nemzetközileg védett falai közé. A költő nézte, de nem látta a filmet. Mindössze annyit vett észre belőle, hogy valami csuhás, kalapos fiatal pap rohan a pesti utcán, pisztollyal hadonászik és nyilas suhancok loholnak utána. Németh László János szája elé tette összezárt öklét, hármat köhentett, s ezzel elmondta Stelczer Lajosnak, hogy újra szerencsével járta meg az ácsi utat, elhozta a röpcédulákat. Jó félórán át még a jelbeszédtől is tartózkodtak. Ekkor észrevétlenül sapkát cseréltek. A költő sapkájának bélése alatt kétszáz darab röpcédula rejtőzött. Amikor az előadás felénél kigyulladt a nézőtéri csillár, Németh László János úgy hagyta el helyét, mintha nem is ismerné Stelczer Lajost. A körülményekhez képest akár jókedvűnek mondhatta volna magát. Eddig minden úgy történt, ahogy elképzelte. Már- már majnem azt hitte, hogy a kelleténél jobban félnek a veszélytől. Latolgatta, miképpen szélesíthetnék vállalkozásukat egyrészt új társak beavatásával, másrészt merészebb akciókkal. Nem tartotta lehetetlennek, hogy fegyveres ellenállásra is sor kerülhet. A csendes szabotálásig mindenesetre már eljutottak. Fékezték a harckocsik javítását, ahogy csak tudták. Rongálták a gépeket, szerszámokat — munka közben találni magyarázatot ilyesmire. Ártatlannak látszó tévedésekkel hátráltatták a Messerschmidt vadászgépek sárkányépí- tését. Mindebből ösztönzést, önbizalmat merített Németh László János. Mint aféle gondtalan legény, hanyag hánya- vetiséggel^ baktatott az állomás felé. A laktanyaszerű állomás hosszú-hosszú fala mentén nem győzte kerülgetni a sötét kora estében ácsorgó katonacsoportokat. — Ennek már erősen frontszaga van — állapította meg önkéntelenül Németh László János. A lélegzettel együtt szívta magába a reményt: néhány hétnél már nem tarthat tovább. Élénkülő bizakodással sietett találkozni Bogdanov Istvánnal. ♦ ♦ : : ♦ : ♦ ♦ ♦ « ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Azt hitte, összetévesztik valakivel, de pon- ♦ tosan szembe ringott vele egy vékony lábú * nő. » (Folytatjuk.) :
