Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Lehet ötvenmillióval több!

Taggyűlésen, pártcsoport-értekezleten.

Leküzdötték a tétovaságot

Az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikái határozatát követő időszakban Paks község két üzemében külön tanácskozásra gyűltek össze a kommunisták abból a célból, hogy közös erővel rendezzék közös dolgaikat. A vasipari vállalat paksi üzemében soron kívüli pártcsoport-értekezleten, a betonüzemben pedig rendkívüli taggyűlésen vitatták meg a legfontosabbat. Megbeszélték, hogy milyen mielőbb megoldandó konkrét feladatokat lát az üzem párttagsága a maguk és a többi dolgozó előtt a munkafegyelem megszigorítása, az elvándorlási törekvések megszüntetése terén. Erősödjék az üzemhez fűző kapocs és a ragaszkodás érzete — ez volt fő gondolatuk.

Pataki György elvtárs, a tizenhét pártszervezethez tartozó három és fél száz párttagot irányító paksi községi pártbizottság titkára mindkét összejövetelen részt vett. Tőle érdeklődünk, mennyire sikerült előrelépni, miben jutottak közös nevezőre a két üzem kommunista dolgozói.

— Szerencsésen, politikai oldalról tett „beavatkozásról’’ van szó mindkét esetben, kezdik megtalálni a gazdaság- politika hogyanját. Hasznosak voltak a tanácskozások, azóta észrevehetően javult a hangulat, jobb a dolgozók közérzete. Megkeresték az el- menési láz okait, őszintén feltárták, miben kell változtatni, s a szakvezetéssel közösen, egy irányba húzva hárítják el a kedvetlenség okait — így értékeli e külön tanácskozásokat a községi párttitkár.

—- Milyen jellegű panaszok ■« vártak orvoslásra, Pataki elvtárs?

— A betonüzem rendkívüli párttaggyűlésén a munkaidő

teljes kidolgozása, a bérfeszültség csökkentése kapott hangot. Nagyon, is konkréten, példákkal bizonyítva hívták fel a kommunisták a szakvezetők figyelmét a gyártást végző és a szállításban tevékenykedő munkások között meglévő és zavaró bérkülönbségekre. Részben országos, részben helyi probléma ez. A paksi betonüzemben az érettségizett, vagy technikusi oklevelet szerzett szakmunkások — azok, akik az egyedi gépekhez igényes munkával készítik az alkatrészeket — indokolatlanul jóval kevesebbet kerestek, mint a betanított munkát végző szállítók. Számolva azzal, hogy a törzsgárdához tartozó, az üzemhez ragaszkodó lakatosokat például másutt jóval többel várják, mindent mérlegelve, egységes álláspontra jutott a taggyűlés. Ajánlották, hogy konzultáljanak a vállalat vezetőivel és ha nem is hozzák egy szintre, de a rendezés során közelítsenek a kvalifikált szakemberek béreivel.

— Sok sző esett a taggyű ■ lésen az üzemhez kötődés fontosságáról, a fegyelem határozott és következetes javításáról, a kommunista öntudatról, a műhelyen belüli példamutatásról. Többen elmondták, jó szakembereik ragaszkodnak az üzemhez és ha egy kissé is méltányolják szaktudásukat, nem hagyják el üzemüket. Fontolóra vette a vállalat vezetősége a taggyűlés véleményét, az intelmeket, s ha nem is oldottak meg azonnal mindent,, változtattak. Helyreállt a nyugalom, javult a munkakedv és a munkafegyelem egyidejűleg.

— Hasonlóak, vagy eltérőek voltak a kicsiny vasipari üzem problémái?

— Náluk a tanácskozás témája részben más természetű volt, bár ott is vizsgálni kellett a távozásokat kiváltó okokat. Elsősorban a szekszárdi vállalati vezetők és a paksi üzemi dolgozók szorosabb kapcsolatát hiányolták, s ebből fakadt, hogy a paksi üzem dolgozói nem látták eléggé az üzem perspektíváját, s vele együtt saját jövőjüket. Volt olyan észrevétele a párt- csoportnak, hogy az évente ötmilliós értéket termelő paksi üzemmel rendszeresebben többet kell törődni, s ez anyagiakban is jelentkezzék.

Kétszer is össze jött ezeknek a dolgoknak a megvitatására a pártcsoport, s másodszorra már elérték azt, amiért korábban hiába szóltak. Ekkor már ott volt a pártcsoport-ér- tekezleten az igazgató és a főmérnök !és velük együtt keresték a kapcsolat javításának, a jogos észrevételek megszívle- 1 ősének módozatait. Tisztázódott, van perspektíva előttük — mondja Pataki György elv- társ, a paksi községi pártbizottság titkára.

Megszűnt a bizonytalankodás, leküzdötték a tétovaságot A megokoltalak ítélt tanácskozásokon tiszta vizet öntöttek a pohárba, erősödtek, javult azóta a munkamorál és a munkakapcsolat. Különböztek e kommunista tanácskozások a korábban szokásostól. Nem a mutatók teljesítését nézték és nem mechanikusan vizsgálódtak, hanem politikai oldalról, az egészhez kapcsolódva és alkotó módon mutattak utat önmaguknak, társaiknak ég vezetőiknek.-i -é

Hírt adtunk már róla, hogy Bátaszék határában nagy teljesítményű, korszerű téglagyár épül. A téglagyár, egyáltalán egy beruházás építésének elindulásáról, a nagyközönség keveset tud. Nem árulunk el kulisszatitkot, ha elmondjuk, hogyan keletkezett a gondolat, hogyan választották Báta- széket Dunántúl legkorszerűbb téglagyárának felépítési helyéül.

Éveken át az volt o hivatalos álláspont, hogy Tolna és Baranya megyékben nines agyag, nem lehet a téglaipart fejleszteni. Azok a gyárak, amelyek már. működtek, csak nagy költségek árán váltak volna alkalmassá a kor követelte üreges áru gyártására.

Amikor a Tolna megyei téglagyárakat alapították, úgy történt a hely kiválasztása, hogy egy ügyes ember sarat gyúrt, s ha az kéziformában összeállt, akkor alapított egy gyárat, kemencét épített, munkásokat szerződtetett, és megkezdte a téglagyártást. így aztán egy sor gyárunk most már valóban a megszűnésre érett — Hőgyész és Palánk — mert az agyag nem elégséges meny- nyiségben és minőségben sem a korszerű „tégla” gyártásához.

Tolna és Baranya megyékről a minisztériumban is az volt a hiedelem, hogy nincs megfelelő agyag. Amikor a téglaipari vállalat élére új vezetőség került, és egyre szorította őket a téglahiány, elhatározták, hogy kutatni fognak agyagért. Az igazgató, — Takács László — személyes összeköttetései révén, a vállalat főmérnökének közreműködésével a Mecseki Ércbányászati Vállalat egy fúrócsoportja mintegy két tucat helyen, előzetes felmérések után, próbált agyagot keresni. Két helyen, Kishajmáson és Bátaszé- ken találtak megfelelő minőségűt. Érdekesség: mindkét helység közelében évszázadokkal ezelőtt is élénk gölöncsér- ipar volt.

A sok közgazdasági kutatás eredményeként a gyártelepítés Bátaszéket jelölte meg, mint az optimális helyet: így itt nagyobb erővel fogtak a kutató munkához. A kutatás sikerrel járt, a Dunántúlon a legjobb agyagot itt találták. Ezután kezdődött meg a gyártervezés. Eredetileg 250 millió forintos beruházásról volt szó, s végül háromszázmilliónál állapodtak meg, hogy ezen a költségen olasz gépekkel, alag- útlcemencés téglagyárat építenek. A múlt héten azonban újabb, érdekes döntés született. A minisztérium illetékesei, a téglaipari egyesülésen keresztül feltették a kérdést a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat vezetőinek, hogy lehet-e több ötvenmillió forinttal a beruházás összege? Ugyanis az Olaszországból

visszajött vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy ebben a gyárban, ebből az agyagból nemcsak téglát, üreges téglát lehet gyártani, hanem más falburkoló anyagokat is, melyek hazánkban még nem ismertek.

így most ötvenmillióval

megnő a beruházási összeg Bátaszéken. S most, miután a program nagyjából már ismert, tehát: tömör téglát

egyáltalán nem gyártanak, még B—30-as blokkot sem, hanem. kizárólag vázszerkezetű béléjtesteket, így adódik a téglagyár új elnevezése is, a termékek neve után: vázkerámiai gyár. A vázkerámiai termékekkel ugyanis az épületek betonvázának közét töltik ki. A szerkezeti elrendezése egy vázkerámiai testnek a mértani formák különbözőségét mutatja, ahogy a felhasználhatóság, a célszerűség indokolja. Nagyobb szilárdsági követelmény esetén sűrűbb, kisebb szilárdsági követelménynél nagyobb váz- (lyuk-) rendszer lesz egy „téglában”. A bátaszéki gyár — mondani sem kell — teljesen automatizált lesz, a munkások köny- nyebben végzik dolgukat, mint a cipőgyári szalag, vagy a zománcgyári alagútkemence mellett... A bátaszéki agyag azonkívül, hogy kiváló minőségű, még azzal a „tulajdonsággal” is „rendelkezik”, hogy az automata gyár agyagszükségletét legalább száz évig kielégíti.-Pj—

Ipari vásár Pécsett

Idén is — immár negyedszer — megrendezik a Pécsi Ipari Vásárt. A vásáron nemcsak a Baranya megyei cégek vesznek részt áruikkal, hanem a szomszédos jugoszláviai szövetkezeti és állami ipar, kereskedelem is bemutatkozik. A pécsi vásár július 3—13-ig lesz, erre Tolna megyéből is számos kiállítót várnak.

Idén elindul a szekszárdi műszer Togliattiba

A szovjet autóipar fejlesztésében, majd az autógyártási programiban több hazai gyár is részt vesz. A szekszárdi műszergyár, illetve a Mechanikai Mérőműszerek Gyára is részt vesz a szovjet autóprogramban. Az idén már elindítják az első szállítmányokat a Togliatti Autógyár részére. A FIAT—Borletti-licenc alapján készülő VÁZ 101 kocsikhoz, szovjet FIAT-ókhoz, komplett műszerfalakat készít az MMG. Az első szállítmányokat még idén elküldik Togliattiba.

4.

Az autóbusz odaáll ' a~ járdaszegély mellé. Kiszáll belőle a kalauz, gálaruhában. Na, igen, ez az autóbusz előkelő távolsági járat: Zalaegerszeg—Kaposvár —Bonyhád—Baja—Szeged. A lány sárga szivacskabátban. Hangosan betűzi: gyors-já-rat.

Egy diáklány áll mellette, nyitott táskával, sok-sok kék borítású füzettel.

Beszélgetnek:

— Naponta egyszer? És kibírod? — kérdezi a lány.

— Félek a hízástól — mondja a má-' sík lány, a szivacskabátban.

— Én is félek.

— És pénz sincs. Elmegy a pénz a vonalakra, meg elmegy a karbantartásra.

— Mindig szőke vagy?

— Egyszer vörös, egyszer szőke, egyszer barna, egyszer fekete. Ahogy a fiúm akarja.

Nevetnek.

5.

Az IKARUS faránál két pufajkás férfi, egy bizonyos Lajos nevezetű egyén „munkához való viszonyát” taglalja.

— ...és nekem rontott — mondja a fiatal, szőke, pufajkás.

■— Neked rontott?

— Kinyitott bicskával. Tavaly nyerte a céllövöldéstől.

— Hová akart szúrni?

— Az ágyékomba. Kiabált: kivágom

a t

___et. Gyorsan félre ugrottam.

— A marha.

— Itt dolgozni kellett neki. Örökké

biztattam: hajts, az anyád úristenit, hajts, ha pénzt akarsz! Erre leugrott a targoncáról, és nekem jött.

— Az anyja úristenét szidod?

— Mérgemben, örökké hajtogatja, a targoncán nincs pénz. Hajts, akkor majd lesz rajta pénz.

— Ismerem, a Lajos mindig ilyen. Gondolod, a traktoron mást mondott? Ott sem mondott mást.

— De az irigység és a fukarság benne van.

— Szar ember. Bíróság elé viszed?

— Lealacsonyítsam magam? Fogadjak ügyvédet? ...Éppen jön. Hallgass, ne mondj előtte semmit.

Lajos hozzájuk lép. .Fekete, frissen borotvált, tömött ember. Űriember. Jól öltözött férfi. Kezet ráz a két pufajkás- sal, és hívja őket a talponállóba. Nem vár választ.

Előremegy, s a két pufajkás sietve követi.

Egy fogatlan vénasszony rákacag az ajtóhoz támaszkodó kalauzra.

— Megvettem a kávéfőzőt, de még nem próbáltam ki egyszer sem. Hallja, ez olyan igaz, mint ahogy itt állok.

A kalauz nem nevet. Elnézően mosolyog.

6.

Asszonyok. Öten. Mindegyik a magáét mondja.

— Az egész retyerutyáját a nyakunkra hozta. A sógora gépcsoportvezető, és tudják, mi volt? Kántor.

— Mondom az agronómusnak: agro- nómus elvtárs, igaz, hogy a legrosz- szabb földet akarják kimérni? Szépen kifizetett. Azt mondta:'maga nyugdíjas, örüljön, hogy kap.

— A jó földekbe vetik a kendert.

— Szóval, a nyugdíjas kösse föl magát?

— Nem az, hogy hol adják, mikor adják? Csak nehogy áprilisban mérjék, mint tavaly. •

— Azért van ez, mert rájuk hagyjuk. A vezetőség eltátja a száját, az elnök meg ránk hordja az összes retyerutyá- ját.

— Az idén már krumplit sem ültetnek.

— Ki mondta? ..

— Az agronómus. Azt mondta, nem kell a krumpli, mert ráfizetünk.

— Ráfizetnek? A tagokra ráfizetnek? Hát mi a vezetőségre nem fizetünk rá?

— Az agronómus a krumplira mondta.

— Ne féljen, ránk értette.'

— A tavalyi háztájiba mit vetnek?

__ De értetlen asszony maga, most

m

ondtam, hogy oda vetik a kendert. Nekünk mérik ki a'rét alját.

— A tocsogót?

— A tocsogót

És mégis ők mondják, hogy ráfizetnek? ,

— Jár a szájuk. Soha nem áll be a szájuk. Hol vette ezeket a szép kenyereket?

— Cserekenyér.

— A Julisnak a tévéje meg cseretévé. Megvették és rá két hétre kicserélték. Autó vitte el.

— Ezt is lehet?

— Mindent lehet.

— Legjobb a Viedoton Sztár.

— Az a legjobb?

— Az.

— Miért?

— Ügy mondják az okosok, hogy az a legjobb. Azért.

— A sonkát behozta?

— Az uram azt mondja, hogy maradjon. Nem kér pénzt, maradjon.

— De rossz várni, amikor az ember annyira menne!

— Megjő az. Mire eljő az ideje, itt lesz.

— Reggel a kalauz rámkiabált, hogy aprót adjak, most majd aprót kap.

— Én előre el szoktam készíteni, és a markába nyomom.

— Az emberre mindig csak rákiabálnak.

— Velem nem. Én visszakiabálok.

— Nem vagyunk egyformák.

Beszélgetnek? Mintha politizálnának.

Mintha más szavakkal, ugyanazt mondanák, amit a politikusok mondanak, a tájékoztatásról, a tudatformálásról, a demokratizmusról, a dolgozó emberek megbecsüléséről, az életszínvonalról. Olyannyira egyformán beszélnek, mintha naponta találkoznának.

7.

Áz emberek beszélgetnek. Hangosan, és nyíltan. Az egyik kerti széket tart a kezében, a másik babakelengye-csoma- got, a harmadik szatyrot almával, a negyedik két—három kilós, péknél sütött kenyeret. Szükségtelen hallgatózni. Ha tudni akarom, mit mondanak, fogom magam, közéjük állok, vagy közéjük ülök. Ennyi az egész. És annyi, hogy nem néztek még ki maguk közül soha.

SZEKULITY PÉTER