Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Hírek képekben Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság prágai nagy­követe (balról) és A most SÍ lan, a csehszlovák külügymi­nisztérium sajtóföoszíályának vezető.!« Prágában aláírta a két Miiügytninisr'éritim sajtóióoszv Lainak együttműködé­sére vonatkozó jegyzőkönyvi megái lapod ást. ■Bomba robbant »Z aiUnMd Cíf'ül1 MvoA'< g>' ío'S- letébeh. A közel jövőben Itt''tárgyalták volna Kap Brown néger vezető ügyét, akit azzal v aduinak, hogy 19Ö7-béu za­vargásokra hajtogatott. Egy hét a világpolitikában A formabontás divatját él­jük. Hadd kezdjem rendhagyó módon a világpolitikai össze­foglalót a hét utolsó napjával. Oszakában megnyílt az Expo 70, a világkiállítás. Mire akár a korábban kelő olvasó kézbe veszi ezt az újságpéldányt, már hosszú sorok kígyóznak a Senri dombon, a kiállítás te­rülete előtt. Közrejátszik eb­ben a nyolcórás időkülönbség is, hiszen hajnali négy órakor Japánban már dél van. Az oszakai seregszemle pa­vilonjai, mozgó járdái, színei és építési anyagai a jövő szá­zadot akarják idézni. A múló idővel játszanak akkor is. amikor egy ember nagyságú kapszulában ünnepélyesen el­helyeztek kétezer, korunkra jellemző tárgyat, azzal a fel­irattal, hogy utódaink csak öt­ven évszázad múlva bonthat­ják fel. Most azonban ne kalandoz­zunk térben és időben ilyen messzire. Maradjunk az el­múlt napoknál és kontinen­sünknél, mert meggyőződésem szerint ez a hét különösen ton­los eseményeket hozott Euro­pa számára. Az esemtnykr ■- ni kából is kitűnik, hogy vi­szonylag hosszas előkészítő tár­gyalások után megegyezés szü­letett a két német állam kor­mányfői találkozójáról. Ez. a jelenjenek ígérkező találkozó a jövő csütörtökön a „virág- városban”. Ebenfurtban kerül sorra. Természetesen nem lehetnek illúzióink és nem számíthatunk arra, hogy egy nap alatt fel lehet számolni az ellentétcso­mókat. Amennyiben Bonn ré­széről nagyobb realitásérzék nyilvánul meg. mégis elkez­dődhet a magas szintű megbe­szélések sorozata? Erről -azon­ban .maid .a jövő heti kom­mentárunk fog szólni, hiszen előtte vagyunk a feileménvek- nek. Az NDK—NSZK érintke­zésfelvétel mindenképpen ré­sze annak az európai mozgás­nak, amelyet a moszkvai szov­jet—nyugatnémet és a varsói lengyel—nyugatnémet véle­ménycsere is jelez. Szándéko­san használjuk ezt a kifeje­zést, mivel a felek tulajdon­képpen azt tisztázzák: milyen lehetőségek és esélyek vannak az esetleges hivatalos tárgya­lásokon. A kelet—nyugati párbeszéd sokféle formája beleillik az európai biztonsági konferencia előkészületeibe is. Külügymi­niszterünk, Péter János a hét nagy részét ismét külföldön töltötte; diplomáciai aktivitá-( sunk fokozódását jelzi, hogy ez immár lassan „megszokot­tá” válik. Szófia és Brüsszel után Varsóban folytatott tár­gyalásokat, s az utazássorozat a közeljövőben folytatódik majd. Kis ország vagyunk, de a szocialista szövetség tagja­ként a magunk eszközeivel is előmozdíthatjuk az európai ki­bontakozás ügyét: ez a vezér- gondolat hatja át, tevékenysé­günket, amikor a baráti, a semleges és a NATO-országok fővárosaiban egyaránt kétolda­lú tárgyalásokat folytatunk. Az európai biztonság szük­ségességére fényt vetnek azok a veszélyes jelenségek, ame­lyek földrészünk déli részén mutatkoznak. A Makari ősz, ciprusi elnök elleni merény­let egy jobboldali államcsíny előjátéka kívánt lenni, amely­nek célja végső fokon Ciprus NATO-izálása. Reakciós moz­golódás tapasztalható Török­országban. a külpolitikai vo­n.aifkozánbaT; kiegyensúlyozot­tabb nézeteket valló Demirel miniszterelnök ellen, a junta Görögországéban a helyzet változatlan, Olaszországban viszont a hostszú kormányvál­ság ösztönözheti akcióra a jobb­oldali szélsőséget. Azért dióhéjban megemlíte­ném, hogy az európai esemé­nyek bizonyos előtérbe kerü­lése mellett továbbra sem csendes a két súlyos válság­góc: Délkelet-Áasia és a Kör zel-Kelet sem. Az amerikaiak laoszi beavatkozásával szem­beni bírálatok mind erőseb­ben hangzanak a kongresszus­ban is. Ha ezekhez a harci cselekményekhez hozzávesszük a kambodzsai huligánok pro­vokációját az észalk- és dél­vietnami nagykövetség ellen, akikor kibontakozik a fenyege­tés: Vietnam után a washing­toni politika egész Indokínát lángba boríthatja. A . négy nagyhatalom Néw\ Yorkban megtartotta harmin­cadik ülését a közel-keleti rendezés ügyében, .Jarring svéd diplomata pedig tapo­gatózásokat folytatott: érde­mes-e ismét megkezdenie közvetítő tevékenységét. A Iné: eseményed javarészt a kulisszák mögött zajlottak le. s valószínűleg néhány na­pig még vámunk kell arra, hogy megtudjuk: történt-e akár néhány miUiméternyi haladás. Ami magát az arab keletet illeti, a legfontosabb fejlemény az iraki kormány megállapodása a lakosság egynegyedét kitevő kurd ki­sebbséggel. Az időnként pol­gárháborús szintet elérő vál­ság jó másfél évtizede tar­tott, s ha a békekötés tar­tós lesz, Irak sokkal nagyobb erővel vetheti be magát az antilmparialista küzdelembe. Ha majd kései les zárma- zottaink kibontják az osza­kai időkapszulát, és történe­tesen az elmúlt hétről is ta­lálnak feljegyzéseket, fejüket csóválva mondogatnák: es­aju-bo-hé, ami „ómagyaru!” annyit ‘jelent, hogy: esemé­nyeikkel zsúfolt, bonyolult hét. RÉTI ÉRV IN Muszlafa Barzani. az izraeli kurdok vezetője csütörtökön üzenetet intézett Ahmed- Hasszan al-Bakr elnökhöz. Megállapította, hogy a kurd nép nemzeti jogainak elis­merése megszilárdítja Irak egységét. (Képtávírónkon érkezett) A Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalat felvételre keres változó munkahelyre NEHÉZGÉPKEZELŐ­KET, KÖNNYŰ GÉP­KEZELŐKET, KOTRO- MESTEREKET és kotrómesterek mellé kenői munkák elvégzé­sére SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés a válialat gé­pészeti osztályán Szek- szárd, Tarcsay V. u. irodaház, (201) Emberek beszélgetnek D-ben, a dunántúli nagyközségben, a városi rang várományosában minden hé'en kétszer tartanak piacot.. Déltájt a sok „vidéki” kiáll az autóbusz-váró­terem elé és várja a hazaindulást. 1. A lány Fecske cigarettát sáív és arcát a Nap felé tartja. —' Szia — lép hozzá égy nyurga fiú, hóna alatt dossziéval. — Szia, apa, meg se ismerlek. Egé­szen ember lettél — mondja vidáman a karcsú derekú lány és mosolyog. Beszélgetnek: — Itt dolgozol? — Itt. Havi kétezer-háromszázért. És­van egy kéthetes nagylányom. Hát te? Leszereltél ? — Pénteken kezdték, szombaton be­fejezték. Nem csinálok semmit. Ezt a hetet átalszom, meg csavargók, — Zseniális! — Hagyd! ttt áll előtted egy kiszol­gált katona. Hagyd. Mi van a régiek­kel? — Megvannak. Szétszóródtak, de meg vannak. — Haza tartasz? — Haza. Kezdődik a nyugtalan nyugi Havi hatszázért. — Gyermekgondozási segély? Jó pofa vagy. A gimiben... — Hagyd. Van egy kéthetes nagylá­nyom. Hagyd. — Most az úristen se tudja; hogyan mondjam? Szia, vagy csókolom. A lány ránevet: — Szia. — Csókolom — mondja a M és el­megy. A lány — bocsánat, á fiatalasszony — arcát a Nap felé tartja, és a Fecs­két ki pöccinti a tócsába. Fél tizenkettő­kor felszáll a helyi járatra és moso­lyog. Nem néz senkire, hazamosolyog. Amazok, a néném korú menyecskék a menetrend alatt állva a világ dolgai­ból Margit ügyét tárgyalják. — Szegény Margit! — Mióta jár Kaposvárra? — Minden másnap. — Mégsincs semmi? — Semmi. — Az emberben lehet a baj. — Az emberben ? — Benne. — Mondják, némelyik magtalan, és mégis a feleségét öli. Kést fog rá, üti-' veri. — Legjobb ember nélkül. — Jaj, ember nélkül is rossz. — De emberrel még rosszabb. Maga mit vett? — Csak nézelődtem. — Az én uram azt mondta, vigyek pétisót. — Otthon is van. — Nem kapott, elfogyott. Csak egy zsákkal kellett volna, mégis elfogyott Elkapkodják. — Rossebet, teli a magtár. —• Az nem magtár, az raktár. És nem most volt ám, hogy teli volt, az még a múlt héten volt, hogy teli voll. — A tavaszt érzik a népek. — Csak szegény Margitnak lenne egy­szer már tavasz. — Fogadna egyet örökbe. — De ha neki lehetne, az jobban a szívéhez férne. — Legalább összebújna az agronó- mussal. — Attól lenne neki? — Na hallja, ha még attól sem. Olyan az, akár a bika. — Maga melyikre ül? — Erre. A kettessel nem mehetek. Kiengedtem a malacokat az udvarra. A néném korú asszonyok szigorú megvetéssel néznek ót a túloldalra, ahol a sarkon a kőművesek, a segédmunká­sok fáradt buzgalommal építik; a szál­lodát, ahol egyszer talán majd Margit is szobát vált és lefekszik valakivel, hogy gyereket szüljön és meggyógyul­jon. 3. Egy sovány férfi, hosszú, huzatos ka­bátban áll a járdaszegélyen és körte­pálinkát lehel. Hallgatja az öregasz- szonyt. — Arra nagyon vigyázz fiam, arra az egyre! A rendre. A szülő a fiát ne te­messe. Erre az egyre nagyon vigyázz. Almát egyél és aszalt szilvát — mond­ja az öregasszony, kezében a szatyorral, sapkáján véradójelvénnyel. Aszalt szilvát? — kérdi tőle meg- hökkenve a körtepálinkát lehelő férfi. — A.zt. — És a penicillin? — Attól összemégy — mondja az asz- szony. — Először. Később nem. — Azért most adnak valamit? — Ezerszázat. — Akkor táppénzen vagy. — Beleraktak. — Ezerszáz! Szép! — Sokat fizetek érte. Mások havon­ta harmincat fizetnek, én százötvenet. Mondjuk, ilyenkor visszajön, — Olyan vagy fiam, akár szegény anyád. Nézted a malacokat? — Nagyon kikötötték az árát — Sok a kan. — Én amit láttam, az mind kan. — Egyik sem való göbének. — Göbének valót akar? — Legyen. Az agronómus nem szere­ti. mert akkor nem járunk ki dolgozni. — Tiltja? — Nem teheti, nem engedi a rende­let. A férfi hosszú, huzatos kabátban ott áll a járdaszegélyen és hallgat. „Igen. a rendelet” — ismétli önmagát az öreg­asszony, sapkáján a véradójelvénnyel.

Next

/
Thumbnails
Contents