Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Hírek képekben Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete (balról) és A most SÍ lan, a csehszlovák külügyminisztérium sajtóföoszíályának vezető.!« Prágában aláírta a két Miiügytninisr'éritim sajtóióoszv Lainak együttműködésére vonatkozó jegyzőkönyvi megái lapod ást. ■Bomba robbant »Z aiUnMd Cíf'ül1 MvoA'< g>' ío'S- letébeh. A közel jövőben Itt''tárgyalták volna Kap Brown néger vezető ügyét, akit azzal v aduinak, hogy 19Ö7-béu zavargásokra hajtogatott. Egy hét a világpolitikában A formabontás divatját éljük. Hadd kezdjem rendhagyó módon a világpolitikai összefoglalót a hét utolsó napjával. Oszakában megnyílt az Expo 70, a világkiállítás. Mire akár a korábban kelő olvasó kézbe veszi ezt az újságpéldányt, már hosszú sorok kígyóznak a Senri dombon, a kiállítás területe előtt. Közrejátszik ebben a nyolcórás időkülönbség is, hiszen hajnali négy órakor Japánban már dél van. Az oszakai seregszemle pavilonjai, mozgó járdái, színei és építési anyagai a jövő századot akarják idézni. A múló idővel játszanak akkor is. amikor egy ember nagyságú kapszulában ünnepélyesen elhelyeztek kétezer, korunkra jellemző tárgyat, azzal a felirattal, hogy utódaink csak ötven évszázad múlva bonthatják fel. Most azonban ne kalandozzunk térben és időben ilyen messzire. Maradjunk az elmúlt napoknál és kontinensünknél, mert meggyőződésem szerint ez a hét különösen tonlos eseményeket hozott Europa számára. Az esemtnykr ■- ni kából is kitűnik, hogy viszonylag hosszas előkészítő tárgyalások után megegyezés született a két német állam kormányfői találkozójáról. Ez. a jelenjenek ígérkező találkozó a jövő csütörtökön a „virág- városban”. Ebenfurtban kerül sorra. Természetesen nem lehetnek illúzióink és nem számíthatunk arra, hogy egy nap alatt fel lehet számolni az ellentétcsomókat. Amennyiben Bonn részéről nagyobb realitásérzék nyilvánul meg. mégis elkezdődhet a magas szintű megbeszélések sorozata? Erről -azonban .maid .a jövő heti kommentárunk fog szólni, hiszen előtte vagyunk a feileménvek- nek. Az NDK—NSZK érintkezésfelvétel mindenképpen része annak az európai mozgásnak, amelyet a moszkvai szovjet—nyugatnémet és a varsói lengyel—nyugatnémet véleménycsere is jelez. Szándékosan használjuk ezt a kifejezést, mivel a felek tulajdonképpen azt tisztázzák: milyen lehetőségek és esélyek vannak az esetleges hivatalos tárgyalásokon. A kelet—nyugati párbeszéd sokféle formája beleillik az európai biztonsági konferencia előkészületeibe is. Külügyminiszterünk, Péter János a hét nagy részét ismét külföldön töltötte; diplomáciai aktivitá-( sunk fokozódását jelzi, hogy ez immár lassan „megszokottá” válik. Szófia és Brüsszel után Varsóban folytatott tárgyalásokat, s az utazássorozat a közeljövőben folytatódik majd. Kis ország vagyunk, de a szocialista szövetség tagjaként a magunk eszközeivel is előmozdíthatjuk az európai kibontakozás ügyét: ez a vezér- gondolat hatja át, tevékenységünket, amikor a baráti, a semleges és a NATO-országok fővárosaiban egyaránt kétoldalú tárgyalásokat folytatunk. Az európai biztonság szükségességére fényt vetnek azok a veszélyes jelenségek, amelyek földrészünk déli részén mutatkoznak. A Makari ősz, ciprusi elnök elleni merénylet egy jobboldali államcsíny előjátéka kívánt lenni, amelynek célja végső fokon Ciprus NATO-izálása. Reakciós mozgolódás tapasztalható Törökországban. a külpolitikai von.aifkozánbaT; kiegyensúlyozottabb nézeteket valló Demirel miniszterelnök ellen, a junta Görögországéban a helyzet változatlan, Olaszországban viszont a hostszú kormányválság ösztönözheti akcióra a jobboldali szélsőséget. Azért dióhéjban megemlíteném, hogy az európai események bizonyos előtérbe kerülése mellett továbbra sem csendes a két súlyos válsággóc: Délkelet-Áasia és a Kör zel-Kelet sem. Az amerikaiak laoszi beavatkozásával szembeni bírálatok mind erősebben hangzanak a kongresszusban is. Ha ezekhez a harci cselekményekhez hozzávesszük a kambodzsai huligánok provokációját az észalk- és délvietnami nagykövetség ellen, akikor kibontakozik a fenyegetés: Vietnam után a washingtoni politika egész Indokínát lángba boríthatja. A . négy nagyhatalom Néw\ Yorkban megtartotta harmincadik ülését a közel-keleti rendezés ügyében, .Jarring svéd diplomata pedig tapogatózásokat folytatott: érdemes-e ismét megkezdenie közvetítő tevékenységét. A Iné: eseményed javarészt a kulisszák mögött zajlottak le. s valószínűleg néhány napig még vámunk kell arra, hogy megtudjuk: történt-e akár néhány miUiméternyi haladás. Ami magát az arab keletet illeti, a legfontosabb fejlemény az iraki kormány megállapodása a lakosság egynegyedét kitevő kurd kisebbséggel. Az időnként polgárháborús szintet elérő válság jó másfél évtizede tartott, s ha a békekötés tartós lesz, Irak sokkal nagyobb erővel vetheti be magát az antilmparialista küzdelembe. Ha majd kései les zárma- zottaink kibontják az oszakai időkapszulát, és történetesen az elmúlt hétről is találnak feljegyzéseket, fejüket csóválva mondogatnák: esaju-bo-hé, ami „ómagyaru!” annyit ‘jelent, hogy: eseményeikkel zsúfolt, bonyolult hét. RÉTI ÉRV IN Muszlafa Barzani. az izraeli kurdok vezetője csütörtökön üzenetet intézett Ahmed- Hasszan al-Bakr elnökhöz. Megállapította, hogy a kurd nép nemzeti jogainak elismerése megszilárdítja Irak egységét. (Képtávírónkon érkezett) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres változó munkahelyre NEHÉZGÉPKEZELŐKET, KÖNNYŰ GÉPKEZELŐKET, KOTRO- MESTEREKET és kotrómesterek mellé kenői munkák elvégzésére SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés a válialat gépészeti osztályán Szek- szárd, Tarcsay V. u. irodaház, (201) Emberek beszélgetnek D-ben, a dunántúli nagyközségben, a városi rang várományosában minden hé'en kétszer tartanak piacot.. Déltájt a sok „vidéki” kiáll az autóbusz-váróterem elé és várja a hazaindulást. 1. A lány Fecske cigarettát sáív és arcát a Nap felé tartja. —' Szia — lép hozzá égy nyurga fiú, hóna alatt dossziéval. — Szia, apa, meg se ismerlek. Egészen ember lettél — mondja vidáman a karcsú derekú lány és mosolyog. Beszélgetnek: — Itt dolgozol? — Itt. Havi kétezer-háromszázért. Ésvan egy kéthetes nagylányom. Hát te? Leszereltél ? — Pénteken kezdték, szombaton befejezték. Nem csinálok semmit. Ezt a hetet átalszom, meg csavargók, — Zseniális! — Hagyd! ttt áll előtted egy kiszolgált katona. Hagyd. Mi van a régiekkel? — Megvannak. Szétszóródtak, de meg vannak. — Haza tartasz? — Haza. Kezdődik a nyugtalan nyugi Havi hatszázért. — Gyermekgondozási segély? Jó pofa vagy. A gimiben... — Hagyd. Van egy kéthetes nagylányom. Hagyd. — Most az úristen se tudja; hogyan mondjam? Szia, vagy csókolom. A lány ránevet: — Szia. — Csókolom — mondja a M és elmegy. A lány — bocsánat, á fiatalasszony — arcát a Nap felé tartja, és a Fecskét ki pöccinti a tócsába. Fél tizenkettőkor felszáll a helyi járatra és mosolyog. Nem néz senkire, hazamosolyog. Amazok, a néném korú menyecskék a menetrend alatt állva a világ dolgaiból Margit ügyét tárgyalják. — Szegény Margit! — Mióta jár Kaposvárra? — Minden másnap. — Mégsincs semmi? — Semmi. — Az emberben lehet a baj. — Az emberben ? — Benne. — Mondják, némelyik magtalan, és mégis a feleségét öli. Kést fog rá, üti-' veri. — Legjobb ember nélkül. — Jaj, ember nélkül is rossz. — De emberrel még rosszabb. Maga mit vett? — Csak nézelődtem. — Az én uram azt mondta, vigyek pétisót. — Otthon is van. — Nem kapott, elfogyott. Csak egy zsákkal kellett volna, mégis elfogyott Elkapkodják. — Rossebet, teli a magtár. —• Az nem magtár, az raktár. És nem most volt ám, hogy teli volt, az még a múlt héten volt, hogy teli voll. — A tavaszt érzik a népek. — Csak szegény Margitnak lenne egyszer már tavasz. — Fogadna egyet örökbe. — De ha neki lehetne, az jobban a szívéhez férne. — Legalább összebújna az agronó- mussal. — Attól lenne neki? — Na hallja, ha még attól sem. Olyan az, akár a bika. — Maga melyikre ül? — Erre. A kettessel nem mehetek. Kiengedtem a malacokat az udvarra. A néném korú asszonyok szigorú megvetéssel néznek ót a túloldalra, ahol a sarkon a kőművesek, a segédmunkások fáradt buzgalommal építik; a szállodát, ahol egyszer talán majd Margit is szobát vált és lefekszik valakivel, hogy gyereket szüljön és meggyógyuljon. 3. Egy sovány férfi, hosszú, huzatos kabátban áll a járdaszegélyen és körtepálinkát lehel. Hallgatja az öregasz- szonyt. — Arra nagyon vigyázz fiam, arra az egyre! A rendre. A szülő a fiát ne temesse. Erre az egyre nagyon vigyázz. Almát egyél és aszalt szilvát — mondja az öregasszony, kezében a szatyorral, sapkáján véradójelvénnyel. Aszalt szilvát? — kérdi tőle meg- hökkenve a körtepálinkát lehelő férfi. — A.zt. — És a penicillin? — Attól összemégy — mondja az asz- szony. — Először. Később nem. — Azért most adnak valamit? — Ezerszázat. — Akkor táppénzen vagy. — Beleraktak. — Ezerszáz! Szép! — Sokat fizetek érte. Mások havonta harmincat fizetnek, én százötvenet. Mondjuk, ilyenkor visszajön, — Olyan vagy fiam, akár szegény anyád. Nézted a malacokat? — Nagyon kikötötték az árát — Sok a kan. — Én amit láttam, az mind kan. — Egyik sem való göbének. — Göbének valót akar? — Legyen. Az agronómus nem szereti. mert akkor nem járunk ki dolgozni. — Tiltja? — Nem teheti, nem engedi a rendelet. A férfi hosszú, huzatos kabátban ott áll a járdaszegélyen és hallgat. „Igen. a rendelet” — ismétli önmagát az öregasszony, sapkáján a véradójelvénnyel.
