Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
Munkafegyelmi vétségek a döntőbizottság előtt Nem hagyhatják büntetlenül a lazaságokat Hangulati előkészítőt kaphat az ügyfelek zsibongó körében várakozó idegen, aki fél órányit üldögél a Tolna megyei Munkaügyi Döntő Bizottság előszobájában. Sokan vannak. A döntést váró, nyugtalan férfiak a fegyelmi erkölcsi hátrányairól, tanulságairól beszélnek, mellettük a magányos ember gondolataiba mélyed. A feltűnően nagy létszámú, tíz főből álló, népes gyülekezet egyik tagja odalép az ajtóra kifüggesztett, a vita tárgyát tartalmazó jegyzékhez, s olvastán jelentőségteljesen hümmög. Szaporán dohányoznak, időnként zárt kört alkotnak, suttogva beszélgetnek. Nyílik az ajtó, s a fiatal női jegyzőkönyvvezető beszólítja a döntés kihirdetésére váró zománcgyári ügyfeleket. Mindenki állva hallgatja a döntőbizottság határozatát, amely jóváhagyja az üzem felelősségre vonását. Az ezt követő két fellebbezés — melyek tárgyalási ideje két órányi —, néhány vonásában szinte megegyezik. Mindkét munkaügyi vita fegyelemsértés következtében keletkezett, a panaszukkal ide folyamodók csupán rövid ideje dolgoznak jelenlegi munkahelyükön, az okozott kár összege nem nagy ugyan, azonban a munkamenetben fennakadást idézett elő. Igazoltan, vagy igazolatlanul? . A dunaföldvári kendergyár munkása Ruff Ferencné. Írásos fellebbezésében arra kéri a döntőbizottságot, hogy tekintse igazoltnak az 1969. február 15-i éjjeli műszakból történt távollétét, s utasítsa a kendergyárat a tőle visszatartott textilutalvány kiadására. Mivel indokolja kérését? . — Megjelentem én akkor este a munkahelyemen és kértem a művezetőt, engedjen haza a gyerekeimhez, akikre a szomszédasszony vigyáz. Családi okaimra hivatkoztam a művezetőnél, feltártam előtte, hogy a gyerekek biztonsága végett haza kell mennem. — Mióta dolgozik az üzemben ? — 1968. nyara óta. — Mennyi idősek a gyermekek? — Az egyiknek 1961, a másiknak 1965 a születési éve. — Kapott-e akkor engedélyt a művezetőtől? — Haza kellett nekem mennem és én megtettem. Másnap azt ígérte nekem, hogy igazolja, de nem állt a szavának. — Miért ilyen hosszú idő elteltével jelentkezett panaszával? — Én akkor azt hittem, hogy valóban igazoltnak tekintették. Ráadásul még szabadságnak is beírták és levonták a béremből is azt a műszakot. Most én ezeknek a visszaadását is kérem a döntőbizottságtól. — Ha más is vette fel a keresetét, a bérjegyzéket, amint látjuk, megkapta — hangzik a megállapítás az iratok tanulmányozása alapján. — Többféle beosztásban voltam én akkor, nem tudtam kiszámítani, mennyi jár nekem, hogy levonták-e tőlem. Csak most, a textilutalványok kiosztásakor vettem észre, hogy megrövidítettek. Miután részletezi, fehéren- feketén beigazolódik, hogy azon a bizonyos februári estén valóban haza kellett menni az anyának, veszélybe került gyermekeihez. Csakugyan hiányzott volna a méltányosság? — ötlik fel a gondolat. Erről egy s mást megtudunk a vállalat képviselőjétől, aki mellesleg szb- titkár is a kendergyárban. — Művezetőnk azt állítja, hogy dolgozónk február 15-én nem kért tőle engedélyt. Akkoriban a létszám sem tette volna ezt lehetővé. Dolgozónk családi helyzetét figyelembe véve, gyakran megtörtént, hogy helyzetét méltányolva, utólag rendezték a távolmaradást. Volt úgy, hogy a főművezető utasította erre a művezetőt. Dolgozónk munka- fegyelme általában megfelelő szokott lenni, de nem minden esetben. Ehhez és a méltányossághoz még annyit, volt arra precedens, hogy egy délutáni műszakból kérésére szülőértekezletre engedték el és kiderült, hogy aznap nem is A nagy létszámú brigád a soros. Rakodómunkások Szek- szárdon, a 11-es AKÖV-nél, a Szőcs Árpád és társai fegyelemsértése címszó alatt szereplő brigád tagjai. Ide, a másodfokú döntőbizottsági tárgyalásra mind a nyolc panaszos eljött, az első fokú, vállalati tárgyalást viszont kétízben el kellett halasztani, meg nem jelenésük miatt. Hófúvásra, munkával történt lekötésükre hivatkoznak. A megyei döntőbizottsághoz címzett panaszukban azt írják, hogy akkor nem volt védekezési lehetőségük, amiről viszont beigazolódott, hogy nem fedi a valóságot. Lőrincz János, az TMDB elnöke ismerteti a tényállást, melynek nyomán pro és kontra kiderülnek a vitatott kérdések. Vasárnapi nap volt 1969. augusztus 3.-a, amikor a szekszárdi vasúton vagonok kirakásán dolgozott a Tevel községben lakó brigád. Miután egy vagon árut kiraktak, várták a többi megérkezését. A négy órányi várakozási időre „álláspénzt” fizetett ki kényszerűen pihenő dolgozóinak a vállalat. Annak ellenére, hogy. a vállalat az este hat órakor befejeződő munkaidő végére külön járművet biztosított, ők nyolcán felültek a délután két órakor induló autóbuszra és hazamentek. Az igazsághoz tartozik, hogy távol laknak, vasárnap dolgoztak és órákon át várakoztak, viszont tény, hogy a munkaidőnek este hat órakor kellett volna befejeződnie. Annak ellenére, hogy délután két órára jelezték az újabb vagonok megérkezését, ők leléptek. Ennek következtében az AKÖV ió summa fekbért fizetett a vasútnak a kirakat- lanul hagyott és amúgy is kevés vagon elfoglalása miatt. Fontos momentuma az ügynek, hogy az áruval megrakott vagonok éppen akkor futottak be, amikor Szőcsék autóbusza elindult. — Meg tudták volna-e állítani a járművet, hogy folytathassák a munkát? — kérdezi a döntőbizottság társadalmi tagja. volt szülőértekezlet az iskolában. A kép így teljesebb. Nem reagál a panaszos az imént hallott észrevételre. Igazoltan, vagy igazolatlanul? Egybevetik a hallottakat, nézik a törvényt. Hiába a dilemma, hasztalan a szánalom, vitathatatlan a fegyelemsértés, az igazolatlanság ténye. A fellebbezési iratok között öt, a panaszos által mellékelt részben ellene fordult igazolás látható. Bennük az aláírók azt igazolják, hogy Ruff Ferenc- nét a kérdéses esti műszak megkezdése után röviddel hazafelé látták menni. Ketten azt is megjegyzik, azon csodálkoztak, hogy miért nem engedte el Ruffnét a művezető? íme, nem engedték el, a menlevélként benyújtott igazolások akaratlanul ellene váltak perdöntővé. Noha a családvédelem, a dolgozó anyák segítése társadalmi ügy, Ruff Ferencné panaszát kénytelen elutasítani a döntőbizottság, mert beigazolódott a munkafegyelem megsértése, a vállalat ellene törvény szerint járt el. — Igen, mivel nem menetrendszerűen közlekedő, hanem munkásjárat volt azt is — hangzik a sokatmondó felelet. Ezt az egy konkrét kérdésre adott választ kivéve, nem hangzik el önvizsgálatról tanúskodó szó a panaszt benyújtó munkások ajkáról. Helyette a forgalmi szolgálat- tevő tisztet vádolják, aki szerintük engedélyt adott a távozásra, mondván, ha a munkások elmennek, neki sem kell ottmaradnia. Kérik a rájuk kirótt kártérítés törlését Előbbieknek ellentmond a vállalat képviselőjének érvelése. Tíz éve kifogástalan munkafegyelemmel dolgozik a szolgálattevő, akinek munkaidejét semmiképpen nem rövidíti le a beosztottak távozása. Cáfolja még a döntő- b'zottsághoz forduló munkások által említett „engedélyt” az a tény, hogy két rakodó nem hagyta el idő előtt a munkahelyét. Fábián és Gyantár végig dolgozott. Ez a két ember miért maradt? Mivel a vállalat a kocsiálláspénz egy kisebb hányadát áthárította, képviselője kéri, hogy a fejenként kiszabott 261 forintnyi kártérítést 230,40 forintra mérsékelje a döntőbizottság. Tanácskozása végeztével meghozza a határozatot a Tolna megyei Munkaügyi Döntő Bizottság. Helybenhagyja a vállalat által csökkentett kártérítés összegét, a panaszt, benyújtó Szőcs Árpád és társai kérelmét elutasítja. Indokolásában szerepei, hogy beigazolódott a szándékosság, a munkát idő előtt abbahagyták. A vagonok megérkezése ellenére történt elutazásukkal komoly fegyelmi vétséget követtek el Szőcs és társai. (Fegyelmit pedig nem kaptak a vállalattól.) Fellebezésnek helye nincs, meg kell fizetniök a fegyelemsértéssel okozott kárt. Somi Benjáminná Munkahelyüket idő előtt elhagyták A termelés élenjárói A Bátaszéki Fémipari Szövetkezet dolgozói közül két élenjáró munkást mutatunk be. Mindketten a forgácsoló üzemben dolgoznak. Fehér Antalné és Császár Ernőné a nyolctagú szocialista brigád tagjai, a zsírzógombok különböző alkatrészeit készítik. A múlt épben kimagasló eredményeket értek el a szocialista versenyben. Éves tervét a brigád 13 százalékkal teljesítette túl. A felszabadulási versenyben arra vállalkoztak, hogy a múlt évi termelésükhöz viszonyítva, idén további 10 százalékkal több alkatrészt készítenek, kiváló minőségben. Császár Ernőné gépmunkás. Fehér Antalné munka közben. \
