Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Tudatom önnel, hogy mire nálunk megoldódik a fűtőanyag: Ja-. íszénvala^zték-probléma, addigra szemétdombra lehet dobni-a kályhákat. .Nemrég ugyanis Nyugat-Németor- szágban láttam egy dolgot. Képzelje, megjelent a fűtésszerelő a lakásban és nem volt nála más, mint egy ecset, meg festék. Aztán elkezdte a munkát. Kifestette a szobát. Felfestette a fűtőtestet a falra. Na', nem szó szerint fűtőtestet, hanem az egész falat festette. Mondhatná érre a szerkesztő úr: Johannes, ezzel nem mond újat, hisz nálunk is előfordul ilyesmi, igaz, hogy nálunk nem festik, hanem szerelik a fűtőtestet, de azért nálunk is előfordul, hogy a felszerelt fűtőtest olyan, mintha festve lenne, — nem ad meleget. De, nem addig a, szerkesztő úr. Ez a festett fűtőtest fűt is. Ezt én kitapasztaltam. A festett falra rákapcsolták az áramot, negyven voltosat és a fal fűtött, egyenletes meleget adott. Gondoltam is: de jó lenne nálunk is bevezetni a festett fűtőtesteket. Ennek két előnye is lenne. Az egyik: megszűnne a fa- és színválasztékhiány, és ha elromlana ez a fűtőtest, könnyen megjavíthatná az ember. Helyesebben, könnyekben, mini a cserépkályhát, meg a fűtőtestet. Egyszerűen csak újra kellene festeni a falat, a festést meg minden ember megtanulta már nálunk, a fűtésszerelésit/: pedig még nem ért mindenki. Legalább annyian nem értenek ehhez, mint a cipő javításhoz. tt televíziója vitáshoz, meg más egyéb bonyolult szakmákhoz. Tehát ez a festett fűtőtest megoldaná a gondjainkat. Mért. áramunk egyelőre van, sőt egyre több lesz, hisz, nálunk épül a: atomerőmű is. A tüzelöellálás pedig akadozik. Lehet, hegy mire megvalósítjuk a festett fűtőtesteket, addigra lesz elég tüzelőanyag-tartalék is, és ha akkor nem lesz áram, az sem okoz nagy gondot, mert lesz élég más fűtőanyag. Okosabb emberek, akik nem dobatták ki a kályháikat, begyújtanak és kész. Ez a legújabb találmány, amiről beszámolhatok. A másik. amiről írok, nem találmány, inkább hóbort. Képzelje, az amerikai milliomosok azt vették a fejükbe legújabban: nem villa a villa saját korcsolyapálya nélkül. Eddig csak saját uszodájuk volt. most saját korcsolyapályájuk is lesz. Nem olcsó mulatság, mert egy elfogadható korcsolyapálya már háromezer dollárba kerül. Ebből látható, hogy a, korcsolyapályát csak a milliomosok tudják megvásárolni, tehát a saját korcsolyapálya csak tőkés kiváltság lesz. A tőkés reggel felkel, felcsatclja a korcsolyát és kimegy. Tehát közvetlenül a villája kertjében hanyatt eshet és nem röhöghet rajta senki, hisz otthon esett hanyatt. Korcsolyapálya dolgában alaposan lehagytuk Amerikát. Nálunk a télen már megvalósult az össznépi korcsolyapálya. Minden ház előtt bárki, bármikor szabadon hanyatt eshetett, ha nem tudott vigyázni, akkor hasra, és ha netalántán kitörte a kezét, tffckofi, űsstriépj gyógyításban részesült a kórházban. Tehát nálunk it csúszkálás teljesen ingyenes, sőt a kezelés is. A kórházról New Yorkban működik egy teljesen automatizált 'kórház. A súlyos betegek állapotát itt állandóan, éjjel-nappal elektronikus berendezésekkel elleni őrzik, Veszély esetén a biztonsági berendezés magától kezdeményezi a szükséges kezelést, miközben riasztja áz orvost. Ennek a gyógyintézeti típusnak nagy jövőt jósolnak nálunk is, ahol az újságok tele vannak „ápolónőt keresünk'’-hirdetésekkel. a kórházak pedig nincsenek tele ápolónőkkel. így aztán csak hirdetnek és vitatkoznak. Egyesek azt mondják ebben a. vitában: azért nem megy senki ápolónőnek, me.rt sokat kell éjszakázni, mások: mert ritkán kapnak ünnepnapon szabadnapot, megint mások abban látják az ápolónőhiány okát, hogy kevés a fizetés, nincs elég nővérszállás. Aztán vannak olyanok is, akik felfigyelnek arra a vitára is,, ami a- ápolónők között folyik arról a kérdésről, hogy ki vigye ki az ágytálal. Mert be még csak bevinnék, de ki... Én azt mondom, hogy mindenkinek igaza van. Az utóbbiaknak is. Ezért azt javaslom, hogy kezdetben csak az ágytál- kivitelt automatizáljuk. Én ettől az egy dologtól már nagyon sok új ápolónőt várok, — Lehet, hogy tévedek. Akkor pedig nincs más út, mint vagy megtanítjuk az embereket saját maguk kezelésére, ixtgy pedig automatizáljuk a kórházakat. Persze ez még a jövő zenéje. És, ha már a jövőről szóltam, akkor hadd újságoljam el, hogy én Los Angelesben üzentem ám a jövőnek. Tudniillik itt van egy. társaság, amely a jövőnek szóló üzenetei: felvételével, tárolásával foglalkozik. Potom egy dollárért az ember röviden azt üzenhet a jövőnek, amit akar. De csak 2066-ig. Eddig vállal ugyanis garanciát a társaság. Eddig az időpontig őrzik meg az én üzenetemet is egy Santa Cruz környéki hegyben minden szempontból biztos helyen. Én ugyan ezt a helyet nem láttam, de hiszek benne, hogy ae amerikaiak legalább ebben az egy dologban betartják a szavukat. Tehát üzentem. Hosz- szú fejtörést okozott, hogy mit üzenjek. Sok mindenre gondoltam, végül megállapodtam önmagámmal abban, hogy a következő üzenetet intézem a 2066-ban Los Angelesbe látogató magyar turistáknak: „Magyar turista, ki itt jársz és hallod szavamat, ülj le és edd meg a Pick-szalámidat, mert én annak idején, 1970-ben sem tudtam itt eladni. Bizonyára erre már te is rájöttél, sőt arra is rájöttél, hogy az a 100 dollár, amit otthon kaptál, és amit annyian irigyeltek tőled, csak otthon nagy pénz, itt, nem. Éppen ezért figyelmeztetlek: jó, hogy hoztál magaddal szalámit. Edd meg és menj. vásárolj az ócskapiacon ...” Hát e:t üzentem én az idelátogató magyar turistáknak. Persze nem biztos, hogy megértik majd. Lehet, hogy addigra már nem is lesz Pick-szalámi, és lehet, hogy a 2066-ban idelátogató magyar turisták is úgy néznek a hang irályába, mint az én drága unokám most énrám, aki az istennek sem tudja elképzelni, hogyan nőhet a szentjánoskenyér fán, és hogyan van áz. hogy azt nem a péknél sütik. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: M Egy híres téli üdülőhely luxlisszállójának előcsarnokában egy fiatalember így szól az egyik barátjához: „Látod azt a bámulatos lányt? A szobája az enyém mellett van... De annyira elbátortalanít, hogy még sohasem volt merszem eltéveszteni a szobát!’ * Egy kísértet találkozik egy másik kísértettel egy régi kastélyteremben, majd amikor valamivel később egy másik teremben megint találkoznak, vidáman felkiált: „Valóban igaz: a nagy szellemek mindig találkoznak’. * Egy marseillei kiskereskedő a következő táblát tette az üzletajtóra: „Fiatal munkás gyermek-konfekcióhoz felvétetik’. Másnapra a tábla a következő, ceruzával írt kiegészítést kapta: „Rendkívül kellemes munka”. * „Semmmiképpen sem akarom, hogy esténként ezzel az emberrel sétálj!” „De miért, mama?” „Nézd kislányom, megmondtam, hogy nem tetszik nekem az ilyen aiak és ez elég? Van benne valami, ami bizalmatlanságot kelt bennem.” „De mama. biztosítlak, hogy nagyon komoly ember; családapa!’ * Egy római szalonban egy élerr.edettebb korú hölgy egy ifjú politikushoz fordulva, savanyúan. megjegyzi: „Akar valamit tudni? Nem tetszik nekem sem a politikája, sem a bajusza!’ „life csináljon belőle gondot magának, — válaszol az ifjú, öa^SPlt^em fog kapcsolatba jutni sem áz egyikkel sem a másikkal.” , 4 A férj a feleségét egy ismeretlen férfi karjában találja. Az asszony így szól: „Na megint a szokásos história, alighogy beteszed a lábad a házba, már is elkezdesz zsörtölődni!” * Egy svájci elemi iskolában a tanító megkérdezi az e<*vik növendékét: ,.Ki volt az első ember?” „Teli Vilmos”. „De nem. nem az, hanem Á.. .Ádá.. .Ádám!” „Na persze, ha a külföldié-, két is számítjuk.” * Egy fogászprofesszor az egyik milánói étteremben italt rendel, de a pincér hiába erőlködik, hogy kihúzza a dugót az üvegből. „Adja ide nekem, — szólt türelmetlenül — fogorvos vagyok.” * A házaspár nyaralni készül. Induláskor a férj megkérdezi: „És mi lesz a kutyával?” „A szomszédokra fogjuk bírni.” „Jól van. és a lányunkkal?” „Már a mamádnál van.” „Nagyszerű. Hát a kanárink?” „Már rábíztam az apád házmesterére.’ „Fantasztikus!” — kiáltja a férj, belesüppedve az egyik karosszékbe, — de hát akkor miért nem tudjuk ezeket a napokat itthon eltölteni, ebben az isteni nyugalomban?” Népújság 10 UDO. február 1. ANGOL HUMOR '• li — Ha azért iszik, hogy felejtsen. előbb rendezze a számláját. — «ÄiVi&to,., • Kérem, ellenőrizze az ösz- szes gumikat. Az első vizsgafeladata az, bogy Jól tudom, bogy ez pocsék bi- arijon el nekem egy hajkefét, zonyítvány! Nem vonhatom ki magam az öröklött gének biológiai hatása alól! ' JTf lf-öl — Ez az idióta orvos azt mondja, hogy szemüvegre vau szükségem. — Beszélhetek szabadon? A gép kapitánya üdvözli Önöket a feldélzeten és felhívja figyelmüket, hogy egyetlen gyanús mozdulat — életükben az utolsó lehet. I ! I
