Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-10 / 34. szám
f I Bemutatjcnc orvas aruknak Kocsis József dombóvári lakost, aki 1945-ig herceg Eszterházi Pál Irodás gazdája volt Tüskcpu sztán. Ezúttal vele beszélgetünk. — Mit kapott ön ettől a rendszertől?^ — Emberi méltóságot. — Hogy értsem? — Kérem, értse úgy, ahogyan mondom, szó , szerint. — De hisz Cn intéző volt. — Nem, ez így nem -pontos. Altnál alacsonyabb beosztásban dolgoztam, az viszont igaz, hogy később már én végeztem el az intéző munkáját is, mivelhogy ő állandóan ivott. Az akkori munkaköröm megnevezése irodás gazda. — Hogyan lett önből irodás gazda? — Édesapám Tüskepusztán cselédeskedett és nagy nehézség árán taníttatott. Én magam Tiis- kepusztán születtem és később oda kerültem vissza az előbb említett beosztásba. Húszéves koromban kezdtem el dolgozni, elsősorban a2ért, hogy a bátyám tovább tudjon tanulni, hogy befejezhesse egyetemi tanulmányait. Neki sikerült Én viszont miatta mondtam, le az egyetemi évekről. — Mégis mi volt a dolga? — Én irányítottam a kinti munkákat. Mindennap este Volt a parancskiadás, majd ezt követően másnap én osztottam be az embereket, hogy ki hová menjen, mit csináljon. Olykor öt-h,atszáz személy is dolgozott a kezem alatt. Amikor a hercegség újból átvette Tüskepusztát, a fölöttesem, egy tiszttartó és egy segédtiszt lett. ök akadémiát végeztek. Jól emlékszem, 135 gazdasági cseléd, 40 helybeli hónapos, 40 helybeli napszámos, 160 summás, 30—40 időszaki munkás t tartozott hozzám. — A felszabadulást követő hetekben nem félt? — Nem. — Ezt csak most mondja? — Higgye él, én csakugyan nem féltem-, mert nem volt mitől félnem. Mindig, minden helyzetben ember tudtam maradni, nem volt haragosom. Egyébként a felszabadulást követő hetekben én már mindennel tisztában voltam. Jól tudtam, hogy mi következik. Higgye el, örültem a történelmi sorsfordulónak, örültem annak, hogy végre nie gszűnik a szolgaság, a cseléd világ. Azt kérdezte, mit kaptam én ettől a rendszertől? Csakugyan a legtöbbet, az emberi méltóságot kaptam. A felszabadulás előtt számtalanszor belegázoltak az önérzetembe, hisz tulajdoniképpen én m&gam is szolga voltam. Édesapám három Emberek, évek, életek Az irodás hónapig járt fel a Dőry úrhoz, hogy ő, a Dőry úr egyezzen bele „rangon aluli” házasságomba. Egy summáslányt szerettem,' itt ül mellettem, ő a feleségem. De a Dőry nem akart ehhez hozzájárulni, minthogy összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy én a gazda, egy summáslányt vegyek feleségül. Más sérelmek is értek. Amikor tanulmányaimat befejezvén visszakerültem Tüske- pusztára, gyermekkori pajtásaimat, játszótársaimat nem tegezhettem többé. Ki lett adva, hogy ők engem gyakornok úrnak szólítsanak, én viszont őket a vezetéknevükön szólíthattam. Horváth, Németh, Kovács. Elképzelheti, milyen érzés volt ez számomra. — Nem tudom elképzelni. — Ennek csak örülhet És mit mondjak ? Az imént említést tettem arról, hogy Dőry Hugótól, a hercegi uradalom bérlőjétől kellett a házasságomhoz engedélyt kérni. Ez a nagybérlő kifogásolta, hogy summáslányt akarok elvenni, de neki éppen ez a summáslány kellett volna szeretőnek. — Mennyi fizetést kapott? — Két hold kukoricaföldet, 400 négyszögöl kerti földet, 16 mázsa kenyérgabonát, 12 űrméter tűzifát, ezen kívül szabad tehéntartás ás sertéstartás volt még. — Pertálypénz? — Minden negyedévben 25—30 pengő. ■*— Ennyit kaptak a cselédek is? — Ó, nem. Sokkal kevesebbet. Ennek legfeljebb a felét. — Akkor ön vagyonos ember lenne, ha nincs a felszabadulás. — Nem lenne vagyonom és jobb sorom se volna. Elégedett ember vagyok, nem érzünk szükséget semmiből, megvan mindenünk. Olykor még ma is gazdaúmak szólítanak, én ilyenkor csak derülök rajta. Igen, derülök és arra gon- « dolok, hogy végeredményben csakugyan a fel- szabadulás óta vágyóit gazda. Szabadon rendelkezem saját magammal, nem parancsol senki, nem áll a hátam mögött, senki. — ön nyugdíjas ember. — Igen. Hétszázötven forint nyugdíjat kapok havonta. De még most is dolgozom. — Mit? — Aktív plakátragasztó vagyok, a községi tanács embere. — Az elmúlt huszonöt év során mi volt se életében a legrosszabb? — Az agyvérzés. — Es a legjobb? — Az, hogy a betegségemből felgyógyultam. SZEKVLITY PÉTER gazda Babits Mihály versmondó verseny Petőfi „elidegenedett”? Beszélő számok Honnan indulnak a jövő szakmunkását? Az 505. it. Ady Endre Szokmun* kósképiő Intézet testnevelő tanóra, Akoshegyi István, hosszú munka árán, értékes tanulmányban dolgozta fel több mint 900 tanuló szociális helyzetét. Közérdekűnek véljük, hogy munkája alapján mi •s foglalkozzunk a jövő szakmunkásaival. 1. Az ország társadalmi szerkezetének változása 1848-ban kezdődött és azóta folyamatosan, a felszabadulás óta pedig rohamos ütemben tart. 1848 elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó népesség életében jelentett fordulópontot. A múlt század utolsó évtizedei a fokozódó kapitalizéló- dást és iparosodást hozták. A felszabadulás tényéből származó lényegi változásokat felesleges külön részletezni. Amiként világszerte, nálunk is egyre csökken azoknak az aránya, akiknek az agrártermelés ad kenyeret, és növekszik azoké, akiknek az ipar. Az éppen csak hogy befejeződött népszámlálás adatainak feldolgozása még zajlik. Biztos azonban, hogy az ősidők óta mezőgazdasági jeliegűként elkönyvelt Tolna megyében is ez a helyzet, noha esetleg az ország más részeitől elütő ütemben és iramban. Az 505-ös számot, és Ady Endre nevét viselő szakmunkásképző intézet a megye legnagyobb létszámú oktatási intézménye. Ez már magában érdekessé tenné azt, ha valaki időt és energiát szentel arra, hogy az 1844 tanuló majdnem felének (902 fő) szociális helyzetével foglalkozzon. Az itt e pillanatban még tanulmányaikat végzők azonban a vas- ipar, az építőipar és a szolgáltatás legkülönbözőbb ágazataiban fognak majd elhelyezkedni, így leendő munka- területük vitán felül közérdekű. Éppen ezért nemcsak az őket oktatóknak sem lehet közömbös, hogy honnan jöttek, milyen otthoni körülmények között készülnek fel jövendő pályájukra, hanem a nagyobb nyilvánosság számára sem. Akoshegyi István harmincegy osztályban 773 fiú és 129 leány tanulóhoz fordult segítségért. A „segítséget” szó szerint kell érteni, hiszen az általa közreadott kérdőíveket nem valamiféle tanári parancsra kellett kitölteni, hanem önkéntesen és a név megjelölése nélkül. Az ilyesfajta tudakozódásnak mindig van bizonyos veszélye, hiszen a fiatalok többnyire és szerencsére jókedvűek, így akadhat, aki tréfát űz az egyáltalán nem tréfás szándékú kérdésekből. A fenti szám már azokat jelzi, akiknek a válasza használható volt. Még aki nem járatos túlságosan se a statisztikában, se a szociológiában, az is sejtheti, hogy több, mint kilencszáz személy adata már elégséges komoly következtetések levonásához. Amiként a vízcsepp a tengerről. ezek az adatok is a megkérdezettek számánál lényegesen több személyről vallanak. Nemcsak a gyermekekről, hanem szüléikről is. Honnan jöttek azok. akik szakmunkásként óhajtják majdan megkeresni kenyerüket? Túlnyomó többségben faluról. ezen belül is elsősorban kis községekből, vagy még kisebb településekről, tanyákról. Ebből jogosan lehetne arra gondolni, hogy főleg a mezőgazdasági dolgozók küldik ipari szakmára gyermekeiket. A helyzet azonban nem ez. A megkérdezettek majdnem fele munkásesaládból származott, közel negyede értelmiségi-ál- kalmazotti rétegből és csak egyötöde termelőszövetkezeti tagok családjából. Utóbbiak zömmel kis községekben éltek, az alkalmazo*tak-értelmi- ségiek inkább városon. A munkésecaládpk aránya azokban'« érdekes módon nem városban, hanem a kisebb településekben volt a legmagasabb. Mindez nemcsak adatszerű mivoltában fontos. „A lakóhely bizonyos mértékig meghatározója az ember életformájának, általános fejlettségének, kultúrájának” — írja Akoshegyi István és természetesen igazat kell adni neki. A nagy létszámú intézet tanulóinak több mint négyötöde nem szekszárdi lakos, tehát hoszszabb-rövidebb időnként az ingázók egyre bővülő táborát szaporítja. Az otthon és a munkahely között utazgatni felnőttnek sem éppen mennyei gyönyörűség, a fizikai fáradalmakon kívül sok egyéb veszélyt is rejt magában. Fokozottabban érvényes ez fiatalkorúakra, főleg olyanokra, akiknek — kis településekről származván — az igencsak kevéssé világvárosi Szekszárd is magát, a csupa nagybetűs, VÁROST jelenti. Egyetlen példa, szó szerint idézzük: „Sokszor előfordul, hogy az esetlen, szótlan gyerek először lát önkiszolgáló üzletet és vásárol abban. Természetesen nem ismeri annak rendjét. Fizetés nélkül távozik, hiszen még attól is fél, hogy kérdezzen, bár vannak, akik visszaélnek ezzel. Ilyen esetben az összeütközés elkerülhetetlen. A gyermekben nem a bolt rendjének nem tudása hagy nyomot, hanem általában az ellenszenv érzését váltja ki az incidens a várossal szemben.” A távolság mást is magával hoz. A gyerekek nagymértékben kiszakadnak a családból. A számok arról vallanak, hogy alvási idejük is kevés — soké csak hét óra —, de a szülőkkel együtt töltött idő épp eny- nvire az. Napi két-három óra. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a tanulási idő — melyre még majd visszatérünk — ugyancsak csekély, sőt a két- három óra egy része is otthoni, kerti, háztáji munkával félik, vajmi kétes értékűnek kell tekinteni a gyermek és szülő közti érzelmi kapcsolatot. Amit pedig talán aligha kell bizonygatni, hogy nemcsak fontos, hanem nélkülözhetetlen is. Ezek után érdemes azzal foglalkozni, hogy miként keresnek, hogyan élnek otthonukban a szülők és családtagok? (Folytatjuk.) Ordas Iván Vasárnap délelőtt Szekszár- don a városi művelődési központban rendezték meg a harmadik évfolyamában dunántúlivá „szélesedett” Babits Mihály ifjúsági vers- mondó-verseny második fordulóját. Az első fordulót — amint arról részletesebben beszámoltunk — az elmúlt év őszén tartották, s az ott megfelelő szintet elért fiatal versmondók juthattak tovább erre a versenyre, természetesen az akkor kapott pontszámok - kai megerősítve. Az első forduló produkciói alapján úgy döntött a bíráló bizottság, hogy 43 versmondó juthat tovább, a vasárnapi versenyen azonban csak 35-en képviselték a dunántúli megyéket. A második fordulóban Vas kivételével mindegyik dunántúli megye küldött versenyzőt. A téma ezúttal Petőfi Sándor költészete volt, s ez úgy látszik nagy feladat elé állította a fiatal szavalókat. A bíráló bizottságnak — a produkciókat együttesen értékelve — az volt a véleménye, hogy a fiataloktól eléggé távol áll Petőfi, nem tudták úgy visszaadni a költőt, hangsúlyozni mondanivalóját, kifejezni érzéseit, ahogy lehetett, kellett volna. Szokatlanok, „túl egyszerűek” a rímek, teljes megértést kívántak, kevesebb lehetőségiét nyújtottak az alakításra. Talán éppen a témaválasztás a második forduló legnagyobb érdeme: figyelmeztett, arra, hogy többet, gyakrabban kellene foglalkozni, — különösen a fiataloknak, s különösen „gépesített korunkban” — egyik legnagyobb magyar költőnkkel. Az első fordulóban kitűnően szerepelt Veszprém megyei Vándor fi László most sem okozott csalódást, ő nyújtotta a legnagyobb élményt, az ő vers- mondását értékelte legtöbbre a bíráló bizottság. Tizenkilenc pontot kapott, így Összesen 37 ponttal változatlanul az első helyen áll. Németh Judit Tolna megyei versenyző, a vártnál halványabban szerepelt, így elvesztette biztosnak látszó második helyezését. Csszesen .31 pontot szerzett, s holtversenyben áll Dobrovolnl Éva szekszárdi és Major Mária Baranya megyei szavalóval. Csapiár Ildikó Győr-Sopron megyei kislány 33 ponttal a verseny második, Horváth Ibolya, aki szintén Győr-Sopron megyei 32 ponttal a harmadik hélyeri áll. A mezőny — amint a pontszámokból is kitűnik — elég szoros, Így a vasárnap kialakult eredmény még egyáltalán nem perdöntő. Nagyjából azonos tehetségű fiatalokról van szó, a jó versválasztás, igényes felkészülés feltétlenül változtathat az eredményeken. A harmadik, döntő forduló március 21-én lesz Szekszár- don. A Madat ezúttal sem könnyebb: József Attila költészete. Végül a rendezésről: a versenyzők megcsappant Máma lehetővé tette, hogy zenével is kifejezzék a lírai hangulatot: a szekszárdi zeneiskola tanárainak műsora méltán aratott sikert, szívesen hallgatjuk őket máskor is. (<L kánya) A szekszárdi kórház felvételre keres segédápotéaiíkct (1300.— Ft kereseti lehetőséggel). segédasszisztenseket, takarítőnfiket, mosodába fárli és oii betanított muokásokat (bevezetve a 42 árás munkahét), kazánházi segédmunkásokat (1400.— Ft-től 1500.— Ft kereseti lehetőséggel.) Vegyésztechnikust, csőszereid és szakács szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. (571
