Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-10 / 34. szám
/ « Érdekuedelem az űj rend Hajnalán Tolna megyében munkaközvetítéssel és tagtoborzással kezdte a FÉKOSZ FELHÍVÁS A földmunkás és kisbirtokos társadatomhoz! ezúton közöttük, Dow megalakult • Földmunkások és HiWitotoié Orsx. Szövetségének Tolnainegyei Vezetősége. Sí aksxérd, Vasúti-fasor • Fölhívunk minden szaktársunkat, hogy sálét érdekében minél alflbb keresse fel Szövetségünket. mert e Nemzeti kormény 1M.IM1MS, FA számú rendelettel meebizést kepetl Nunkektsseilié Hlvetal feléllltésére. énnek következében a hivatal fetélU- tésa után munkába állni fsak a MunkakdzveUÖ Hivatal útién label. A hivatal megkerölése úgy a munkává Ha», mini a munkáttatA részére törvényes követkazmények*t ven nata elén. Földmunkások. Msparesztekl TömöröHelek ebbe a szervezetbe törneMárton lónof A megye felszabadulását követő időszakban Szekszárdon, a Kaszás-féle nyomdai műin tézetben nyomták a «FÉKOSZ Tolna megyei vezetőségének a lakossághoz intézett kiáltványát. A napokban előkerült felhívás (képünk ennek másolata) a megye földmunkás- és kisbirtokos-társadalmához szólt, hogy tudtuk- ra adják az új szövetség létrejöttét, és tömörítésre szólítva, szervezett érdekvédelemre hívja fel a parasztság akkori két alapvető rétegét. „Fogas-kérdésre” válaszol a 12—361 Olvastunk írásban ős szóban előadott kérdésinek a lényege: — miért nem fordulhatnak a megyei, illetve szekszárdi fogászati szakrendeléshez azok, akik Szekszárdon dolgoznák, de MSzsSn laknak? Az, hogy fogászati ellátásért a naponta amúgy is eleget utazóknak még Tolnára kell bemenniük, sokakat fogbetegségük elhanyagolására kényszerít. A közérdekű kérdés megválaszolására dr. Trebits Rudolfot, az SZTK megyei Rendelő Intézetének igazgató főorvosát kértük fül, áld elmondotta, hogy a probléma nem újkeletű, de mivel e tárgyban mind több a bejelentés, föltétlenül szükség van a fogászati szak- rendelés speciális helyzetének azéles körű Ismertetésére» A fogászati szakrendelés nemcsak a megyeszékhely fogbetegeit látja el, hanem azokat is, akiket a megye különböző pontjairól Szekszárdin diszponálnak, mert panaszaikból komplikációkra lehet követ« keztetni. Többek között esetleg arra, hogy fogsebúfetzeti beavatkozásra van szükség. Ezzel magyarázható, hogy míg a megye különböző községeiben működő fogászati szakrendelések havi átlagos betegforgalma 4—308. a megyei fogása« szakreudahfeoek. UW, <*r, egy fogászatra eső taetegfbr- galme. Megnehezíti a helyzetet, hogy hat fogszakorvos helyett pillanatnyilag négy működik Szekszárdon és — szülési szabadság miatt — ez a szám is csökken előreláthatóan még március előtt. Nem arról van szó tehát, hogy ha valakinek sürgős segítségre van szüksége, elutasításra talál; a rendelkezések értelmében a Szekszárdim dolgozók sürgős esetben fordulhatnak orvoshoz Szekszárdon..Aa ellátást a fogszakorvoshiánnyal küzdő fogászati rendelés csak olyan alkalmakkor tagadta, vagy tagadhatja meg, a mikor nem gyors beavatkozásról, hanem elhúzódó kezelésről van szó; tehát fogpótlásról, egyébre!. ,. Az ilyen természetű ellátás már messzemenően a tolnai szakrendelés dolga és ezt megértéssel kell fogadniok a Műmről bejáró dolgozóknak is, kívülük pedig mindazoknak, akik Szekszárd környékén laknak és a mőzsiekbez hasonlóan szívesebben keresnék föl a székhelyt fogászatot, holott körzetükben ki ugyanolyan ellátásban túrar- süihetaeic. mim m, ád topa- dósukra nincs mód. A hivatalos válasz nem ki- ván külön kommentárt. Köszönettel vettük és abban a reményben továbbítjuk, hogy 1 936-ot írtak. Az „ilyen alak” költő volt és megbocsáthatatlanul ágrólszakadt. Pénze sohasem volt, adóssága annál több. így hívták; Vékony Tivadar. Küllemének megfelelőbb nevet nem is találhatott volna. Egyébként nevezték Kopott Tivadarnak is. Ezek után mondanom sem kell talán, hogy nyomorúságosán élt, kivált télvíz idején. Ilyenkor hetekig nyomta az ágyat, mígnem a tél lett a veszte. Senki sem volt mellette, amikor negyvenévesen jobblétre szenderült... Tivadar temetésén egyetlen élő rokonként a nagybátyja jelent meg, aki elámult, milyen népes hölgykoszorú pompázik haszontalan unokaöccse végtisztességén, diszkrét trécselésbe me- rülten. Kik ezek?! Milyen összefüggés van az elhunyt és a sok nő között? Néhányan könnyeznek, ami arra vall, hogy nem közömbös számukra a halott A nagybácsi türelmetlenül várta, hogy vége legyen a szertartásnak. Mikorra ez befejeződött, nagyjából megismerkedett a hölgyekkel és invitálta őket a közeli kávéházba. Elfogadták a meghívást és az öreg nem csalódott. A kávé és konyak mellett ugyanis a hölgyek élénk eszmecserébe kezdtek, s kivétel nélkül mind azt bizonygatta, hogy ő volt Tivadar igazi menyasz- szonya. Az első, tiszta feketébe öltözött. Komolysága külseje tanárnőre emlékeztetett. Megfontolt beszéde is... — Csakis én lehetem az Igazi menyasszony. Minden szavával azt vallotta Tivadar, hogy őt örökké a művelt nő érdekelte, másra nem vágyódott, bennem találta meg az igazit. Egy-két szerelmes levelet is írt hozzám, ha kételkednek, előkeresem és megmutatom. Szóval, nem lehet vita, műveltséggel hódította meg az elhunytat és Tivadar az a típus, Bmelyik sohasem hazudik. A nagybácsi hümmögött. Ez utóbbiról más Volt a véleménye, de inkább a második számú nőhöz fordult, aki nem volt fekete ruhában, nem volt komoly, inkább nagyon is kacér: vörös haja kontyba fűzve, körmei még vörösebbek. Élénken gesztikulált. •— Nevetséges, amit a tanárnő mondott! Tivadar csakis a vidám nőket szerette, akinek társasága újjá tudta őt varázsolni.., Ez nem védőbeszéd, hanem ez az igazság és ha levélre van szükség, azt én is tudok mutatni! Kérem, minden más mellékes, én voltam az igazi menyasszonyi — Mi lesz még ebből? — sóhajtozott magában a bácsi. Közben megszólalt a harmadik hölgy, aki barna volt, kócos, szegényes külsejű, tekintete álmodozó. — Fogjuk rövidre a beszélgetést! Én úgy éreztem, mintha anyja lettem volna, én varrtam fel a gombjait, én foltoztam a ruháit, mostam rá, vigyáztam mindenére, nehogy valaha is a külseje miatt szólják meg. Nekem is van levelem tőle. Nos, mit szólnak ehhez?! A nők összenéztek és mosolyogtak, a lány szeme pedig fénybe borult, legszívesebben otthagyta volna az egész társaságot. A nagybácsinak jutott eszébe: — Miért nem tartott ki mellette egy életen át? — Én becsületes vagyok és bevallom, TivaSzekszárdi Molnár István: Igazi ■enyasszoayok dar illuminált állapotban egyszer azt mondotta, hogy közben mást is szeret. Nem lehettem igazi menyasszonya. De azt nekem is mondotta, hogy éií jelentek neki a legtöbbet. A vörös hajú nő éles hangon nevetett. — Ilyen sovány, ázottveréb-típus nem kel« lett neki! Legyen a negyediké a sadü — föi viszont főztem neki, ezzé! aztán maga nem dicsekedhet. Ha akarnék fölvágni, még azt is mondhatnám, hogy nagyon sok ajándékot vásároltam részére és az sem utolsó dolog, hogy karácsonykor egy mázsa krumplit küldtem neki. — Maga a Vámos Gabi? —- kérdezte az „ázott veréb”. *— Az vagyok, miért? — Mert tudok a krumpliról, maga is úgy kapta és továbbadta. De egy zsák krumpli még nem menyasszonyság! Ezzel többen ic egyetértettek és a társaság felélénkült zsivajába kiabált bale a követkéz® amazontermetű nőc — Hallgassanak már meg engem is? Tudom nem vagyok szimpatikus, mert kövér vagyok és nem túl szép, egyébként Pufi vagyok, gépírónó Ezzel még nem mondtam sokat. Én voltam, aki Tivadar verseit gépeltem, de nemcsak verseil és soha nem fizetett egy fillért sem! Ez sem utolsó szempont, ez igazolja, hogy szimpatikus voltam Tivadarnak és van egy barátnőm, a Gizi, neki is az volt a véleménye, hogy én leszek Tivadar felesége. Szegény! Ha most élne, igazai; adna nekem és maguk Bem mosolyognának így rajtam. Kezét ölébe ejtve, diadalmasan nézett körüti. — Hát itt rengeteg érv hangzott ei, csak az nem, hogy minden második héten velem volt Tivadar víkenden— vetette oda egy fehér arcbőrű, erősen szeplős n& — Most engem is kénevetnek? Kínosan hosszúra nőtt a vita. A nagybácsi hirtelen rámutatott egy törékeny, szelíd tekintetű kislányra, aki iskolásként nyújtogatta av ujját, de idáig nem jutott saóhoz. «— Kovács Ibolya vagyok, de nem ez a lényeges. A Tivadar lakása melletti házban dolgozom, egy fodrászüzletben. Tivadarnak sohasem volt pénze, hozzánk járt hitelbe hajat vágatni és borotválkozni. Velem szolgáltatta ki magát, és Béla segéd úr gyakran mondta, hogy egy ,ályen alakkal” el kellene bánni. De ilyesmire képtelen lettem volna. Tivadar imádott engem és galádság lett volna nullásgéppel kopaszra nyírni. Béla úr állandóan erre bíztatott., átok féltékeny volt. Lehetett isi Lenkei Judit művésznő musst csatlakozott a társasághoz és azt fejtegeti; Művészlélek csak művészlelket szerethet, neki is van egy köteg levele Tivadartól. Természetesen nem lebet más az igazi, csak A A nagybácsi fáradtan törölgette a homloké és megvonta a snöt mindenkitől, mély gondoikp dóéiba merült A kérdést, hogy BS az igazi menyasszoay Tivadar színvallása nélkül eldönteni lehetetlen. Maradjon inkább örök titok. Tivadar, akit a család szerencsétlen flótásának tartottak, ezek szerint szerencsés fickó volt. Még halálában is, mert ha ez a sok igazi menyasszony most a bíróságon találkozott volna össze!... így meg mind abban a tudatban távozik, hogy csak ő az iga«. — Hölgyeim, fogadják részvétemet! — mo-' tyogja. A menyasszonyok társasága azonban nem figyel rá. Pufi szőrmesapkáját csodálják, majd a piáéi árakat csepülik. — Nyugodj békében, Tivadar?
