Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
LOVÁSZ PAL: Tehetségfejlesztés és az iskola Út on Anyatejízű világból jöttem, lányorcájú, szép országban éltem. Szikkadt erek kínlódó táján járok, csonttchér szárnyú szél kering köröttem. VARGA JÓZSEF: Szobáin fényes, fény felen A pilóta lehet csak így ha látni akar kék eget, gépe mélységből a légbe csap; törni kormos felleget. Villogó teste dübörög, — majd hirtelen sötétben száll, s a pilóta arc megfeszül, szemében hit, — hogy fényt talál. Arcunk innen közös. Hitünk: csillogóbb ég, — nekem jelen. Így szálltam múltam mélyében, s kacérkodott jövőm velem. Aztán a gép, — ha kisuhaa, a pilótát már láz lepi, hasítni’ fényes folyamot*. Gépét már arra tereli. Majdnem szabad. — De hirtelen, teste előtt komor hegy áll! Így buktam létem talajára, csapzottan, mint riadt madár. Koromban így haladtam én, volt szobám fényes, fénytelen, cikázott bennem furcsa nesz, s belém mart ösztön, értelem. Mert amit vártam a jövőmnek, igaz s kemény jelen csupán. Most futkosok... — Mozdulni már! S bújok bajaim zegzugán. Muzsikáról röviden HOGYAN KEZDJÜK? Irta: Gál György Sándor Az iskola egyik legfon* tosabb funkciója a tanulók tehetségének és képességeinek kifejlesztése, kibontakoztatása. Tudatosan kifejlesztésről, kibontásról beszélünk, mert a tehetséget, a képességet egyrészről meghatározott tevékenység, a személyiséget érő számtalan külső és belső hatás eredőjének fogjuk fel; másrészről a tehetség és a képesség nem független öröklött tényezőktől sem. Ez utóbbiaknak — különösen — de nem egyedüli szerepük van a tehetség kifejlődésében. Az ember képessége: fizikai, vagy szellemi tevékenység végzésére való alkalmasság. A pszichológia tudománya az ember sokféle képességét két csoportra osztja; általános és sepciális képességre. Az általános képesség lényegében a tanulásra és a munkára való alkalmasság. Az ember általános képességét szokták tehetségnek nevezői, ezt nevezik — főleg Nyugaton — intelligenciának. Rubinstejn, a neves szovjet pszichológus arra hívja fel nyomatékosan a figyelmet, hogy az általános képességbe beletartozik a személyiség összes többi tulajdonsága is, pl. az akarat, az érzelmi élet sajátosságai stb. — és ez témánk szempontjából igen fontos. Éppen napjainkban tapasztalhatjuk, hogy szülők és pedagógusok az iskola szinte egyetlen feladatának tekintik a gyermekek és ifjak fejének „megtöltését”, azaz intellektuális vagy álintellektuális képzésüket, s a világnézeti, az akarati és az érzelmi képességek kifejlesztését másodlagosnak tekintik. Bizonyos speciális kéoessé- gek — muzsikálás, festés, szobrászat, műszaki szerélés, matematika — igen magas, eredeti alkotásokat nvújtó fokát, szintjét speciális tehetségnek — egészen rendkívüli esetben a lángelme képességének — nevezik. Az általános és a speciális tehetség egymással szoros kapcsolatban van. Az emberi tulajdonságok egységében adottak és fejlődésük kölcsönös, ha időben eltérő is. Lényeges megjegyzésünk még hogy a képesség, a tehetség állandó tevékenységben, újabb készségek szerzése közben fejlődik. Nem alakul ki az embernek olyan képessége — legyen bár hozzá veleszületett adottsága — amelyhez hiányzott a megfelelő tevékenység. Amikor a tehetségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokról beszélünk, világosan kell látnunk, hogy az iskolának nem a lángelmék, a zsenik ki- fejlesztése a" feladata, (már csak azért sem, mivel a lángész, a zseni igen ritka), hanem a nagy tömegek általános és speciális képességeinek kibontása. Az általános műveltség és neveltség minél magasabb szinten történő nyújtása és elsajátíttatása a legtágabban értelmezett tehetségfejlesztés Az iskola ezúton készíti fel a a gyermekeket és az ifjakat a további tanulásra és a munkára. Az általános képességek kifejlesztésének jelenlegi tömeges szintjét abban jelölhetjük meg, hogy az iskolát végzett mberek képesek az önművelődésre, tehát megtanulnak tanulni, és önállóan tudnak munkát Végezni. Ezzel kapcsolatban egy ál- ’ alános érvényű követelményt kell megfogalmazni: ez az aktív tanítás-tanulás elve. Példával illusztrálva a következőket mondhatjuk. Ha valaki szeret labdarúgó-mérkőzéseket nézni, lehet belőle jó szurkoló. Ahhoz, hogy labdarúgó legyen, futballoznia kell. Az általános tehetségfejlesztéshez tartozik, hogy a tanulók sokféle formában kapják és szerezzék meg az ismereteket. A tanulás nem más, mint ismeretszerzés és készségek elsajátítása, másképpen: törvények, törvény- szerűségek megértetése jelenségek elemzése útján; végül a törvények és törvényszerűségek alkalmazása konkrét esetekre, jelenségekre. Mindez kifejleszti a gondolkodás képességét. A legmagasabb fokú tanulás a gondolkodás, következésképpen az Önálló, a problémamegoldó gondolkodás kifejlesztése magasfokú tehetségfej lesztés. Az általános képességek ki- fejlesztésében az iskola tudatosan alapozza és fejleszti az akaraterőt, a jellemet (pl. nehézségek legyűrésére való képességet) és az érzelemvilágot. A jellem, a szorgalom maga is képesség, egyben más képességek kifejlesztésének előmozdítói. Az iskola nemes becsvágyra, versenyszellemre, hazaszeretetre neveli tanítványait A nagy érzések rendkívüli hajtóerőt jelentenek a tanulásban és a munkában. Az iskolának az is feladata, hogy — mint munkahely —'alkalmassá tegye a gyerekeket a későbbi, tartós szellemi vagy fizikai munka végzésére. A speciális képességek ki- fejlesztésében egyik legnagyobb problémánk, hogy az öröklött adottságok és az általános tehetségfejlesztés közben erősödő egyes képességeket időben kiválaszthassák. A speciális képességek a fejlődésben felismerhetők, de szakadatlan tevékenykedtetés és alapos egyéni megfigyelés segítségével. Ezért hibás az a felfogás, amely szerint már kisgyermekkorban le kell mérni az intelligencia fokát és a gyerek érdeklődését, b aztán erre kell minden tüzet fordítani. Nem ilyen egyszerű a dolog. Egy példával élve: ha egy tanuló ötödikes korában első hallásra, látásra nem tud számtani rejtvényeket, fogas kérdéseket megoldani, egyáltalán nem biztos, hogy nincsenek matematikai adottságai és szunnyadó képességei. Ha viszont egy gyermek többszöri magyarázat, gyakorlás és segítés után sem tud azonos fajta számtanpéldát megoldani, és ez többször U előfordul. akkor kis tévedéssel ki lehet jelenteni, hogv nincsenek kénessévei a m°tematikz>vir». ^ enoHálfg VánpftséPek idő előtti tudstoslt-Ss^nak epvéhvánt sok csodagyerek s pTIpnrwvntul f5Z*Srntí»ian tnrV^s 7.n. ho^v a g°k saoVa+ianui későn is megnHq p c'rfrijror'ilic! mn^n***> V*5*nedig a speciális h‘=»*'í» pmránf (fflTYna fpkultatív tantárgyas képzés rendszerében, az érdeklődés később a képességek szerint válogatott tanulócsoportokban, a szakkörökben, a speciális tantervű osztályokban, önképzőkörökben, alkotókörökben \ speciális ’ ' ■'sségek fejlesz- "'sében nagy szerepe van az önképzésnek, amelyet segít a könyvtár, a rádió, a televízió, az élet tapasztalatai, de az önismeret kialakulását előmozdító osztályfőnöki tevékenység, a vetélkedőit és a pszichológiai tantárgy is. Az alkotás vágyának erősítése, a szorgalom fokozása, a jellemformálás a speciális képességek ki- fejlesztését a nevelés oldaláról fűti. Nem hiába fűződik Newton nevéhez a kéoességek kialakításának egyik legtömörebb követelménye: a tudás, szorgalom. Iskoláink jelenlegi körülményeink között elsősorbgn az általános tehetségfejlesztés feladatának felelnek meg. A speciális k'4ooissé"ek fejlesztése még nem általános. Le^evés- bé valósul meg a tanulókkal való esvén! foglalkozás. Ehhez több pedar>ó"usra, kevésbé zsúfolt osztályokra, gazdagabb iskolai felszerelésbe van szükség. hogy a legfontosabbakat említsem. A speciális képességek napfényre hozását gvakran szolgai módon kötik össze a pályaválasztással. A 14, a 18 vagy 30 éves embernek vannak vagy lehetnek olvan képességei, ameb'ek különösen alkalmassá teszik hfzonvos hivatás — és ez több szakmát jelenthet — végzésére. A pályaválasztást nemcsak az adottság és a hanem más. VíPső tényezők is — gyakran inkább az utóbbiak — határozzák meg. A pályaválasztás alanja a kífeilesztett és tis»+“1efi’en tartott kénessécplc. Ezek visz.ont a jól kiművelt általános képességekben gyökereznek. DR. FEKETE jAySPF a Müvelödésopvl Minisztérium főosztályvezetőié Tudniillik az ismerkedést a zenével, vagy hogy mindjárt szigorúbban fogalmazzuk meg a kérdést: hogyan ismerkedjünk a komoly zenével? És itt, már a kezdet kezdetén ránc barázdál végig az olvasá homlokán: tehát van komoly zene és komolytalan zene is...?! Nem — ez az értékpár így nem helyes. Talán inkább fogalmazzuk meg így: jó zene és rossz zene. Most már föltehetjük a kérdést: — hogyan ismerkedjünk a jó zenével? Mindenekelőtt úgy, hogy műveljük mi magunk is a muzsikát. Igenám, de nem játszunk semminő hangszeren, hát akkor hogyan műveljük? Minden embernek adatott egy hangszer, s ezt úgy hívják — emberi hang, vagy ha így jobban tetszik: énekhang, a klasszikus mesterek latin szóhasználatával: vox hu- mana. Használjuk hát ezt az instrumentumot és énekeljünk. Azt kérdi az olvasó: mit?) Kodály Zoltán szavaival válaszolok; népdalainkban éppúgy fellelhető egy-egy remekmű minden tartozéka, mint a nagy zeneszerzők nagy alkotásaiban. Énekeljük tehát elsősorban szép népdalainkat, lehetőleg azokat, amelyeket már szüléink, nagy- szüleink énekeltek, s amelyekről egv réai-régi, elporladt paraszt- költő, Erdélyi János azt mondta; amit a néodal mond. az mind színig«» ^olvashatod belőle a nén iel'-mét, múltiát. Ízlését, történ»l>->ét egyaránt. Mj t-nven az úgynevezett magyarnótákkal, amelyekről köztudott, hogy nem a nép névtelen poétái alkották, hanem egy-egy tanultabb, városiasabb ízlésű muzsikus, esetleg műkedvelő. Hát ezekkel bizony csínján kell bánni. Persze e nóták között is akad valóságos kis remekmű. Hogyis lehetne másképp, hiszen nem kisebb emberek figyeltek fel rájuk, mint Liszt Ferenc, vagy Erkel Ferenc. Ha aggályaink vannak — hiszen a dal és a „nóta" megkülönböztetése néha olyan fogas kérdés, hogy még a tudósok is hajba kapnak rajta — ne röstellked- jünk, kérdezzük meg egy hozzáértőt; — tanítók, tanárok, kórusvezetők, vagy gyakorlottabb zeneértök között mindig találunk tanácsadót. Félreértés ne essék: nem nagy szerencsétlenség, ha dalkincsiinkbe be-becsúszik egy kevésbé érdemes dallam is. A zenélésnek manapság természetesen van egy másik módja is. Kattantsuk fel a rádiót Midőn meghallgattuk, kedvenc énekeseinket, tegyünk egy kísérletet: hallgassunk bele az olyasfajta muzsikába is, amiről a műsorban ez áll: nyitány, capriccio, mazurka, rapszódia, szonatina ... Bizonyára találunk az úgynevezett „klasszikus" zeneművek között is olyan műveket, amelyek dallamukkal, ritmusukkal, hangulatukkal, vagy éppen sebes pergé- sükkel megragadnak bennünket. Nézzünk csak utána a rádió- müsn-Sen: ki írta ezeket a műveket? len^'-irelebb, ha felüljük a rádióújságot, most már mi magunk keresgélünk: múltkoriban nagyon megragadott bennünket Liszt, Mozart és Csajkovszkij egy- egy műve. Nézzük meg, hátha játszanak ezektől a nagymesterektől mást is. Lehet, hogy fölfedező útunkat siker koronázza, az is lehet: csalódás. Mozart Törökindulója tetszett, de Mozort G-moll szimfóniája már kissé sok volt számunkra. Nem szabad feladni a harcot. Ha időnk van ró (mert lehetőség biztosan kínálkozik, hiszen szerte az országban kiváló könyvtárak sorakoznak) keressünk ki egy könyvet Mozartról. Ismerkedjünk meg az életével. Küzdelmeivel, sikereivel és csalódásaival. Talán választ kapunk arra is, hogy az egyik zenemű miért sikerült pehelykönnyűre, a másik meg súlyosra, mint valami drámai költemény. Nos, elég széles láthatár nyílt meg előttünk, de azért az úgynevezett könnyűzene mestereit is megtisztelhetjük bizalmunkkal. Hallgassuk meg Stra- usst (Kékduna keringő), figyeljünk oda, ha Offenbachot játszanak (Orfeusz az alvilágban) és ha a fiatalok azt mondják: hallgasd csak meg ezt a jó, pattogó tánczenét, hát ne húzzuk félre a szánkat. Kell a tánczene, mint ahogy kell az ifjúság és a kedély. Ne törjük rajta a fejünket, hogy a tiszavirágélctű muzsikából mi marad mea holnapra. A rostálást maid elvégzi az idő. A lényeg az. hogv a zenét éoitsük be mindennapi életünkbe.
