Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

HARMAT ENDRE: A Raszputyin rejtély s. EJNYE, ALJ ŐSINK A! Raszputyin népes társaság­gal szórakozott, amikor meg­szólalt a telefon.- — Carszkoje Szelő — mond­ta borzongó tisztelettel az, aki felvette a kagylót. Raszputyin- nal közölték, a eárevics nem tud aludni, fájdalmai vannak. — Micsoda? Még nem al­szik? Na, küldjétek csak a te­lefonhoz! Aztán a vendégek elhűlve hallották, amint a házigazda ezt mondja Oroszország nagy­hercegének és trónörökösének, Minden Kozákok Hetmanjá- nak: — Ejnye, Aljosinka, mi új­ság? Fáj valami? Ugyan, de­hogy fáj. Eredj csak és tüstént feküdi 1«! Nem fáj semmid, én mondom neked, hogy nem fáj. Hallod-e, siess aludni! Néhány perc múlva a palo­tából jelentették a sztarecnek, hogy a fiú már alszik és min­den rendben van. Ahhoz, hogy Raszputyin pá­lyafutásának ezt a legfonto­sabb motívumát egy helyen tárgyaljuk, ezúttal engedményt kell tennünk az időrend rová­sára: előre keli ugranunk hót esztendőt. SÜRGÖLŐDÉS — SEGÍTSÉG NÉLKÜL 1912. ... A lengyelországi R palában a trónörökös éppen láíbadozott egy vérzés után és a cámé úgy gondolta: a gon­dosan elegyengetett erdei úton, a különleges rugózású hintó­bán megkocsikáztatja a pom­pás. levegőn sápadt kisfiát. : Néhány kilométer után, a gyerek láb. és hasfájdalmak­ról panaszkodott. Alekszandra azonnal visszafordíttatta a ko­csit. Szokása szerint azonnal úrrá lett rajta a pánik: őr­jöngve sürgette előbb gyor­sabb, majd lassúbb hajtásra a rémült kocsist. Alekszej a leg­apróbb zökkenésre is felkiál­tott a kíntól. Botkin doktor, az udvari orvos vérzést állapí­tott meg a hasban és az egyik combban. Távirat ment Péter- várra és amilyen gyorsan ak­kor lehetett, befutottak Fjodo- rov, Rauhfusz és Qsztrogorsz- kij sebészek, valamint a cáre- vics tengerész-testőrének név­rokona, dr. Gyerevenko. A gyerek szobája megtelt sürgölődő, aggódó arcú szak- tekintélyekkel — csak éppen egyikük sem tudott segíteni. AZ UTOLSÓ KENET A cár kénytelen volt utasí­tani Frederiksz gróf udvari minisztert: bocsásson ki hiva­talos jelentéseket a trónörö­kös állapotáról. Oroszország- szerte könyörgő istentisztele­teket szerveztek. Pétervárott, a Kazáni Miasszonyunk ka­tedrába ikonjai előtt huszon­négy órán keresztül, felváltva imádkoztak a cárevicsért a bi­rodalom legmagasabb egyház­fejedelmei, A lengyel vadászparadicsom­ban pedig többször is azt hit­ték, hogy a vég bekövetkezett Már megfogalmazták a Péter- várra küldendő hivatalos táv­iratot amely szerint Ö Cári Fensége, Oroszhon trónörököse elhunyt. És eljött az az éjsza­ka, amikor Irene porosz her­cegnő, a cámé egyik nővére zokogva kirohant és azt kérte az udvaroncoktól, vonuljanak vissza, mert most adják fel az utolsó kenetet. . ... Ezen az éjsg^kitV Alekszandrának az a kétségbe­esett ötlete, hogy táviratozzék a személyesen elérhetetlen, mert nem íg Pétervárott, ha­nem Szibériában tartózkodó Rasztputyinnak: imádkozzék a fiáért. Nem sokkal később megjött a sztarec híres válasza: „Isten látja könnyeiteket, meghallgatja imáitokat. Ne essetek kétségbe, a kicsi nem fog meghalni. Ne engedjétek, hogy a doktorok túlságosan sokat zaklassák őt.” — Az orvosok szerint ugyan nincs semmi javulás, de engem Grigorij atya távirata meg­nyugtatott — mondogatta hisz­térikus optimizmussal a cámé. És a vérzés másnap elállt. S. KLINIKAI KÉRDÉS Mi történt voltaképpen? Távgyógyítás, távirattal? Nem egy orvos-történész szerint csaknem bizonyos, hogy Raszputyin táviratának az a része, amely szerint „ne en­gedjétek, hogy a doktorok túl­ságosan sokat zaklassák őt”, valóban jótékony hatást gya­korolt abban a helyzetben. Ez a rész — hangsúlyozzák ennek az álláspontnak a hívei — or­vosilag is kitűnő tanács volt. Alekszej ágya körül ugyanis négy orvos nyüzsgött. Szünte­lenül nézték a lábát, az ágyé­kát — pedig a gyereknek nagy szüksége lett volna nyugalom­ra. Az alvadás ráadásul fokoza­tos és az először kialakuló rétég nagyon is törékeny. A gyakori vizsgálatok könnyen gátolhatták az életmentő fo­lyamatot. Mikor — vagy azért, mert a doktorok amúgy is fel­adták a küzdelmet, vagy azért, mert a Raszputyin-távirat nyomán a cámé utasította őket erre — a naffvbeteg ágya körül mind a szó fizikai, mind pszichikai értelmében tisztább lett a levegő, kisebb a nyüzs­gés, kevesebb az aggódó arc, — nos, ez csak áldásos lehe­tett. És van valami, ami ennél Is fontosabb: már régen gya­nították, hogy az érzelmi té­nyezőknek-is szerenük lehet a vérzés kimenetelében, és az utóbbi időben ez a hipotézis mind valószínűbbnek tűnik. VÉRZÉS ÉS STRESS tflB'Lben — íria Máséie — _. *>hj}h^el»ff»ái JeffeTsoz-fcéw, ház dhvpsai' dr, Paul J. Poin- sard. egv nemzetim».; hemo­philia szimnozion előtt kinyil­vánította azt a meggyőződését, hogy „a vérzékeny beteg job­ban' vérzik érzelmi stress ha­tása alatt”. (Folytatjuk) Orgyilkosok egyenruhában Lapjaink hasábjain a közel­múltban gyakran szerepelt az Egyesült Államok hadseregé­nek maffiája, a „zöldsapká­sok!’, ahogy ők nevezik a „Green Berets”-ek rémtettei. Az Egyesült Államokban e különleges alakulat általában Special Forces néven isme­retes, amely ugyan névleg a hadsereghez tartozik, de ame­lyet valójában a CIA irányít és fizet. Vgy látszik a hadsereg tá­bornokai nem különösebben rokonszenveznek ezzel a kü­lönleges „haderővel". Abrams tábornok a Vietnamban állo­másozó amerikai haderők fő­parancsnoka egy legutóbbi gyilkosság kapcsán vizsgálatot rendelt el a zöldsapkásnk el­len. A vizsgálat után Rheault ezredes és Marasco százados, valamint több Green Berets- tiszt ellen pert indítottak. A pert azonban nem folytatták le, — na persze nem azért, mintha a vizsgálatok során ki­derült volna a vádlottak ár­tatlansága. A per azért ma­radt el, mert a CIA nem volt hajlandó a perben tanúvallo­mást tenni... A vádlottak szabadságot kaptak és haza­utaztak. Rheault ezredes pe­dig kilépett a szolgálatból. Az ügy kapcsán érdemes visszatekinteni a Green Beret történetére. 1952-ben, amikor megalakul, alig 2000 főt szám­lált. Minden egyes tag nyelv­ismerettel rendelkező specia­lista, s mindenki szakértő két területen: közelharcra kikép­zett mesterlövész és szakember a hangtalan ölésben. A Green Berets 1960-ig állítólag jelen­tősebb mértékben sehol sem került felhasználásra. Ekkor azonban 5000-re emelik e ka­tonai maffia létszámát. Töme­gesen először Vietnamban fog­lalkoztatták őket. Ez időszak­ban Diem, a korrupt diktátor, alig tud már védekezni a ha­zafiak ellen. Felhasználásuk tehát arra az időszakra esik, amikor eay-egy dél-vietnami egység már hetenként áll át a partizánokhoz. Felismerik, hogy,p. d$l-yietnami hadsereg nem sdkat ér, ezért a hegyi lakókból zsoldosokat toboroz­nak, s ez a 40 000 fő képezi gyalogságukat. Ezek ingyen szállást és ellátást, valamint fejenként és havonta 45 dol­lárt kapnak. A zöldsapkások ma többnyi­re a dél-vietnami területen levő 80 megerősített táborból és számos Laoszban levő dzsungelerődítményből foly­tatják hadműveleteiket. Egy ilyen tábor a Loc Ninh-i tábor 12 kilométerre a kambodzsai határtól. Ez két erődítmény- gyűrűből áll. A belső gyűrűben három századnyi segélycsapat állomásozik. Ezek közül az egyik dél-vietnamiakból, a másik kettő a már említett zsoldosokból áll. A belső gyű­rűben él a zöld ördögök egy alapegysége, ahogyan ők ne­vezik A-team-je. Egy ilyen egység 12 ember. Fegyver- és robbantásszakértők, egészség- ügyiek, illetve a pszichológiai hadviselés szakemberei. A tá­bor névleges parancsnoka a dél-vietnami Special Forces egy századosa, Ez azonban csak udvarias gesztus, ugyanis a tábor 400 főnyi állományá­nak valódi ura egy 28 éves amerikai százados. Elképzelhe­tő, milyen szellem uralkodik ezekben a táborokban, ha eze­ket még Abrams tábornok is egyszerűen disznóólaknak ne­vezi. A Green Berets-ek minden őrjáratra kereken 100 embert küldenek egy-egy dél-vietnami zsoldos tiszt parancsnoksága alatt. Öt egy zöldsapkás „ta­nácsadó’’ kíséri. Rövid jellemzés két tipikus zöldsapkásról. A már említett amerikai tábor 28 éves száza­dosa Earl MacMillan, a Green Berets tipikus képviselője. Ej­tőernyős ugró, egyformán be­széli a kongói és a vietnami nyelvet. Amikor az Egyesült Államokban egy jó állást ka­pott, kilépett az állományból. De nem tudott beleilleszkedni a civil életbe és egv év múlva visszatért Vietnamba. Roüse hadnagy fegyverszak­értő és orvos már harmadszor van Vietnamban, a Silver Star és a Purple Heart érdemren­deket feltehetően nem gyó­gyító munkájáért kapta. Minden Green Berets tábor­ban egy tábla látható, amo­lyan tízparancsolat féle, ez pontokba foglalja miért „jó katona” a Green Berets. Vgy látszik a Green Berets külö­nös logikájú, maguk szabta tör­vényei szerint, a jó katona és a szakképzett orgyilkos egyet jelent. (S. A.) '▼TTTTt *TYrTTrrYTrwrvTYrvrTTrrTTTTTTrrrrTrrrrrTYVwrw rYYYYYYYYYVYTVYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYTYYWYYYVTYYYVYYYYTY ► t Kürti Andris :> AtlUMI min 11. Csak a homlokomat vertem be egy kicsit. Legalábbis eleinte azt hittem, hogy szerencsésen megúsztam. Aztán kiderült, hogy az áram, vagy pedig a homlokomat ért ütés, vagy a kettő együtt, valami zavart okozott a fejemben. — Értem — bólintott a lány. — Időnkénti erős fejgörcsők, szédülések.., — Nem. Semmi fájdalom, semmi szédülés. Ha­nem olykor egyszerűen elbambulok. Nem tudok rá jobb kifejezést. Elbambulok. Látok, hallok körülöttem mindent, regisztrálom az eseménye­ket, de nincs véleményem, nem tudok gondol­kozni, nem tudok cselekedni. Ez az állapot elein­te csak percekre következett be, aztán már fél­órára, órára, mind hosszabb időre, mindig várat­lanul. Orvostól orvosig szaladgáltam, hiába. És akkor jött az alkohol. — Bánatában rászokott. — Rászokott a fene. Mondtam már, hogy utá­lom. Korábban tömény szeszt soha nem ittam, még most is undorodom a szagától. De egy vál­lalati ünnepségen, hajnaltájt, amikor már tető­fokára hágott a hangulat, demokratikus neki­buzdulásában maga a vezérigazgató jött oda épp hozzám, két pohárka barackpálinkával. Igyunk pertut. Nem utasíthattam vissza. Aztán lehúza­tott velem még két kupicával... És mit gon­dol, mi történt napközben; — Macskajaj, hányinger, rossz közérzet. A ve­zérigazgatója pedig nem emlékezett a pertura. — Egyik következtetés sem helyes. A vezér azóta is tegez, más lapra tartozik, hogy én nem tegezem vissza. És macskajaj sem volt! Olyan pompásan éreztem magam, mint egy esztendeje soha. És nem jött elő a bambulás sem. Nemhogy egy fél órára, egy órára, még egy pillanatra sem. Sőt, kapaszkodjon meg, az derült ki, hogy a szesz hatására egyszerűen zseni leszek. Titán. Szellemi fanomén. Én, Honda László. Ehhez mit szól? Szerencsére Etelka néni e pillanatban jelent meg a küszöbön, nagy tálcával a kezében, ál­talános csörömpölés közepette. A vendég ön­kéntelenül oda nézett és így nem vehette észre, hogy a lányból majd kipukkad a visszafojtott nevetés. Hisz a látogató valóban mindennek látszott, csak lángésznek nem. Mire Honda megfordult, már egy fegyelmezett arcocska ko­moly érdeklődést tükröző szempárja viszonozta a pillantását. Ez úgy derült ki — folytatta az öngyilkos­jelölt, miután a házvezetőnő távozott —, hogy vita támadt valami költségvetés felett, az ira­tok valahogy elkallódtak, mire én, saját legna­gyobb megdöbbenésemre fejből soroltam a pa­naszos félnek, mind a százhét költségvetési té­telt, az eredeti sorrendben, az egységárakkal, az összesítésekkel, és a végösszegekkel együtt. A kollégák a műszaki irodában majd lefordul­tak a székről. Nem hisz nekem, ugye? Andrea behúzta a fejét a vállai közé, most mér valóban zavarba került. — Százhét költségvetési tételt?! — kérdezte félénken. Válasz helyett a látogató felállt, a szemközti falat borító könyvespolchoz lépett. Rövid szem­lélődés után kihúzta az 1940-es kiadású Koltay- féle olasz magyar szótárt. Szótlanul letette az asztalra a lány elé. — Van itt kéznél valami tömény szeszes ital ? — Hogyne —■ felelte a háziasszony és a sarok­ban lévő bárpultról egy üveg skót Viszkit és két poharat hozott, töltött. — Egészségünkre! — Emelte fel a magáét. Honda keserves grimasszal nyúlt a másik po­hár után, befogta az orrát, úgy hajtotta fel. Az­tán ledobott még kettőt, gyors egymásutánban. Behúnyt szemmel várta, hogy hasson a szesz, aztán pár perc múlva megszólalt: — Ez a szótár véletlenül nekem is megvan otthon. Valaha az öcsém tanult olaszul, én so­ha. Tőle maradt rám. Néhány héttel ezelőtt próbaképp egyszer végigolvastam, hangsúlyozom, egyszer olvastam végig. És most kérem, nyissa fel bárhol és olvassa fel valamelyik címszót. (Folytatjuk.) iiAiAiAááiAAAAtAAiiAAlAA^AAA** A A A AA A A A AAAA aaaaaaaaaa üaaíaaa AA AAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAA AA AALAAAAAAA AAAAA,

Next

/
Thumbnails
Contents