Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
Zászlót bontottak Kettőn a bonyhádi pőrtaflopitök Icüziil Az alapítok nem .akkor fris-- síben, nem 1945. januárjában ismerkedtek meg egymással! A Volksbund erős ■ befolyásáról ismert járási’ székhelyen egymás közt korábban- kiderült, kik a baloldali beállítottságúak. Közülük, -néhá- nyan a bonyhádi maíom udvarában lévő rozoga házban,, a villanyszerelők munkahelyén össze-össze. jöttek,, hogy hallgassák a .moszkvai és- londoni rádió haditudósításait, megvitassák.. a -helyzetet, kicséréi-, jék a helyi híreket. A maroknyi csoport tagjai röviddel a község felszabadulása után .’gyorsan összeverődtek és megkeresték a többit, a közéjük tartpzókat. A tőkés tulajdonban lévő üzemből, az akkor még családi részvény- társaságként működő . Péter - mann és Glaser cipőgyárból négy munkás — közülük ke*' rült ki az első párttitkár is:—, ismerte fel, hol' a helye, amikor életre -hívták a Magyar Kommunista Párt bonyhádi szervezetét. Radnai József, a cipőgyár akkori munkása, is köztük volt, tagja lett az első vezetőségnek. A zászlót bontó közkatonák egyike, Vugrik Bá- lintné, a lélekben örökké fiatal, ma. mnidenki által: Vugrik mamának titulált „orosz asszony”. Gyalog mentek Pecsre Közel évtizedes községi párttitkári tevékenységének kényszerű szünetében, Kossuth Lajos utcai otthonában találjuk meg a betegállományban lévő Radnai Józsefet, az egykori pártalapítót. Felesége is hűségesen követte a mozgalmi munkában. Életepárja is sokat tudna mondani a hőskorszakról, hiszen 1945-ben "ő lett Bonyhád első MNDSZ-titkára. Jövetelem célját megismerve, mindkettőjüket meg-» rohanják az első időszak emlékei. Epizódok, kisebb nagyobb horderejű események felidézései váltják ' egymást, nevek, dátumok és tettek élednek fel emlékezetükben. — Tizenöt-tizennyolc taggal alakítottuk meg a kommunista pártot Bonyhádpn, ' az -épületben, -üipéiy az.után-a központban-, sokáig par.tszék- ház .volt. A^’ótá .lebontották, j, Első .ízben még-, nem 'vöff'yer'í- zetőségválasfetásí, .esak ' megáir . lapodtunk. V^loiáb.^’,tftagUnk: sem nagyon 'judtuk.j-Hpgy.rnjt",; hogyan Vcsipáyunk,;, 7 de njin- denki tenni akart, v.ala.ijüjt,.va-': lami nagyot — idézi' a, táljára- ■ állás .hangulatát Radnai elv- társ. . -,.'::; ',v.. • ". - r-— Mivel kezdték? ■ — Mindenek' jejőtt'' -ázzál; ' hogy a volt. VpjksbündfTiázfcól ’■ (irodájuk a. mai • járási tanács fölött lévő épíiletbgn volt) elhoztuk az irományaikat, megszereztük, elzártuk a volks- bundisták teljes névsorát. Később aztán — akkor nem éppen erre gondoltunk — jó hasznát. vettük, mert a volt volksbundisták esőstől jelentkeztek a kömmúnistá ' pártba. Volt, aki tagadta ottani tagságát. 1 • sőt, 1 riiéitátiah'ködott. alaptalan vádnak tartotta. így jártunk Vonbrin János kőművessel is. Előszedtem a. kartont, az orra elé dugtam: Idesüss,. itt az írás! így hiúsult meg a kbpönyegforgatás. — . Értékes szűrciés^köznek ' bizonyult az első lépéssel szerzett politikai jelentőségű zsákmányuk. .Honnan . „ókó'áőd- tak” a tennivalók felől,' Radnai elvtárs? — Tanácskérés és tájékozódás végett elmentünk Pécsre, hallottuk, hogy ott már működik a párt. Jancsecz Jóskával ketten — körzeti villany- szerelő munkás volt- .itt B.ony-. hádon — kerekedtünk útra. Jármű nem volt, gyalog mentünk Pécsre azzal a szándékkal, hogyha lehet, tagsági könyveket is. hozzunk magunkkal. Sikerült!a tervünk, adtak nekünk eligazítást, és kaptunk tőlük az ottani nyomdában készült tagköny.veket .is. A jelenlegi művelődésügyi miniszter, Ilku.Pál volt .akkor ott a párt vezetője. Tőié,;,és. a mindenben .tótumfaktum Krancz Pál elvtárstól kaptunk mi igen nagy segítségét, megmondták, hogy most' fnit kell csinálni a kommunistáknak. ■ Hazaértünk, hozzá is fogtunk, i Nyílt szavazással, taggyűlésen j megválasztottuk az első vezetőséget és, nekiláttunk az élet .beindításának. ' — Elmondaná részletesebben iis? , — A többi pártokkal (szoc- ! dem., kisgazda) közösen, köz- )Igazgatási' feladattal létrehoznunk a községházán . egy tízes | bizottságot. Elnöke Lombos ' 'Alfréd lett, az a bonyhádi református' pap, akit. hazafias ’érzelmei miatt üldöztek a volksbundisták. Mind a két bonyhádi' - magánnyonidában megindult- a termelés. Fölvettük a kapcsolatot a szovjet városparancsnoksággal, ők ajánlották, hogy mielőbb teremtsünk rendet az üzemekben. Felosztottuk magunk kör : zött, ki megy a cipő-, a zo- mán egy árba, a bonyhádi és ímajosi tejüzemhez', a malomihoz, a községi'oiajütőhöz . Ne- jkem a bonyhádi tejüzem ju- jtott, amelynek Schmall György ■ volksbundista. vezér, volt a ve- , zetője. Ez az ember olyat ; megcsinált, hogy ráfogta a revolvérét a csecsemővel a karján tejért sorbanálló anyá- I ra. Óvtak — intettek tőle, de amikor már nem vplt hatal- I ma, nagyon. megjühádzott. (Kétszer kibújt a kitelepítés elől, de harmadszorra... nem úszta meg. Öt nem sajnálta a lakosság.) 7 — Sorrajártuk a járás köz- • ségeu a kteáteá-k'»..te. 1. A u- zes bizottság iéiadaúi luit a két boíiyilaca kálpnui' kórház 'ellátása, szerveztük' a tejbe- «kV a j »tec tis'.a A k,v^1 ségekpeii* áiákiir/iípK a pártot, felkerestük' a Óaluldáli emberiét. Babin őrnagy,;., a. bonyhádi " szovjej- várospa- ‘ rancsnok adott nekünk egy motort, ellátott-bennünket igazolvánnyal. Bár most tudnék annyit dolgozni — mondja : végül Radnaj, Jóasef. elvtárs. Ajánlják^ keréssém ■ meg ,a másik pártálápítót. aki „mind- •járt tekápcSőlődotf és' mindig fáradhatatlapűi sokat tett.” ünnepeltek a népbolt-ilolgozék Az alapítók jutalmazása, Pénteken este több száz népből t-oulgozo gyűlt össze a szekszárdi Garay-szálio emeleti nagytermeoen: a Tolna megyei Nepbolt Vállalat ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Jelen voltak azok az alapító tagok is, akik még ma is a vállalat kollektívájában dolgoznak, de számos nyugdíjas is eljött, hogy részese lehessen ennek a bensőséges ünnepségnek. A díszelnökségben helyet foglaltak a különféle társadalmi, állami szervek képviselői. Az ünnepi termelési tanácskozás résztvevőit Majer Rezső, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte, majd Greif Antal igazgató megemlékezett a két évtizedes munkáról. A megemlékezés után G rei f Antal igazgató emléklapot és pénzjutalmat adott át a vállalatnál dolgozó alapító tagoknak: Bóta Jánosnénak, Tokaji Sándornénak, Lőrincz Sán- dornénak, Wissinger Sebestyénnének, Tóth • Károlynak, Stocker Károlynak, Kiss Józsefnek, Fejes Istvánnak, Go- da Sándornak, Leposa Ferencnek, Pakulár Károlynak, Lőrinczi Andrásnak, Schönfeld Györgynek, Szabó Tibornak, Sárosi Lajosnak, Csaider Lajosnak, Csaider Miklósnak és Hübner Mátyásnak. Az ünnepség keretében megjutalmaztak több vállalati nyugdíjast és szakszervezeti aktivistát Jelen volt és felszólalt az ünnepségen Horváth József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Elismeréssel beszélt a vállalat húszéves fejlődéséről, eredményeiről és további sikereket kívánt a munkához. A városi művelődési központ irodalmi színpada ötletes műsorral köszöntötte az ünnepi termelési tanácskozást. majd vidám mulatság következett B. F. „Éreztem, nekem mennem keik* — Hivatott a községi elöljáróságra november z9-én az Erményi, meg a Borsodi, Arra kértek, menjek a szovjet csapatok elé, én várjam őket, mivel én tudok oroszul. Utána értesítsem az elöljáróságot arról, hógy harágosak-e. Vállalkoznám az első találkozásra, hiszen nagyon vártám — idézi a felszabadulást megelőző elöljáróság! mentalitást az „orosz asszony.” •. (Férjé, Vugrik Bálint az első világ- háborús hadifogoly Kraszno- darból hoztá haza a feleségét, még 1917-ten házasodtak ösz- szé.) •>'. A mindig fáradhatatlannak jellemzett pártalapító, egy szál magában ment elébük. Kísérőt nem adtak mellé, de ő nem vette zokon. — És, hogy sikerült az első találkozás? — Sehol senki nem volt az utcákon. Délelőtt kilenc tájban elindultam a megadott irányban, a mai Perczel utcán. Amint ballagok, nézelődöm, a kastély előtt négy szovjet katonát látok, kettő az egyik, kettő a másik oldalon, a- házak mentén jöttek szembe, kezükben géppisztoly. Illedelmesen, oroszul köszönök nekik és mondom: Ud- , vözlöm önöket a mi községünkben, Eonyhádon. Wem felelnek. Hát akkor kissé rosz- szul éreztem magamat. Megtudtam aztán, hogy kirgizei» ■ voltak, nem értették jól az orosz beszédet. A négy főnyi előőrs után jöttek a géppuskátok. Szívélyes köszöntésemre szóba elegyedtünk, összebarátkoztunk, mondták, hogy ők az Ural tájáról jöttek — sorolja élénken, kissé idege- tes akcentussal, de jól érthető szavakkal. Perfekt beszél németül és oroszul, ö tett a lei&zaoauito.t tolmácsa. Még a városparancsnokáig mfci,uiai»oiutíat megtiozo doK- uoi DüiOtan tel e,;.,. o-eiebol egy esel, mely az eg^- .ez képest elenyészőnél» tűnte, de jellegzetes. Érte küldtek a községházáról, siessen azonnal Közvetíteni. Ott aztán ügyeskedhetett az asszonytol- Uiucs. hogy a háborús légkörben nem szó .»at lan inger üti szóváltást fortéiyosan kiegyen- suij ózza. A 1»jZi» „uegyik szobájában az átvonuló, harcoló szovjet csapatok szem- mellá.hatóan fáradt parancsnoka élelmet kért katonái számára. Az elöljáróság vezetői ennek fejében azt kívánták tőié, hogy a község főterén szétszórtan heverő kézigránátokat gyűjtéssé össze, és az aknákat is távolíttiassa el katonáival. A hosszú vi*a során türelmét vesztő, „sztársi- Utyenant” odavágta az elöljáróknak: Nem dajkának jöt- tüink ír? ide. dolgunk van. Vér gül aztán lecsitult a vita, közös nevezőre jutottak. -'Meleg szávak'kal, mosolyra húzódó arccal szol Babin őrnagyról, a bonyhádi szovjet városparancsnokról, „aki kegyes tudott lenni a legyőzött ellenséghez is.” Az.. léiét . megindításáért SZÖ.göekbdó -pártszervezetet ini.tetnben ", iátápolta, nem tudtak olyant, kérni, amit ne teljesített vplúá.' ■ Bábui ' őr- nagy mindig azt kérdezte, mire van szükségük a munkához? ‘ A felszabadító szovjet hadsereg hűséges tolmácsa mindig ment, nem ismerte azt a fogalmat, hogy lejárt a munkaidő. Férje akkor már halálos betegen nyomta az ágyat, súlyos tüdőbaj ban szenvedett. Küldte a feleségét, csak menjen nyugodtan, dolgozzon helyette is. A szovjet parancsnok két orvost is megbízott, próbáljanak rajta segíteni, enyhítsék fájdalmait. {Vugrik Bálint 1945 január 13-án elhunyt) — Azt hallottam, Vugrikné elvtársnő kétszer is ott volt Bony hádon az első kommunisták között A felszabadulást és az ellenforradalmat követő alapításra utalok. — Kinek lett volna ott a helye, ha nekem nem? Tudtam. éreztem, nekem mennem kell. Erőmhöz mérten dolgoztam — válaszolja. Amikor az ellenforradalom idején másodszor is segítettek a magyar népnek a szovjet katonák, akadt néhány olyan «Tiber, — vaj volt a fejükön — akik a községszerte népszerű „Vugrik mamának” még csak nem is köszöntek. Ellenfelei, barátai, elvtár sai egyaránt tudták róla, hog, hova tartozik. mm »ENJAMiNNÉ Kollégák és kartársak A í.ré/a’ miszerint a sirásO ífiegaaak ‘“ulálja az or- rs blud, de szikránvit felvillant a valóságból. Azt, hogy ran’eokkJnéIyébe tűnt’ cimekkel, rangokkal, megszólításokkal terkos. rog.alkozásokat élesen elhl- ei,rá!a«íé mun- tea tarsi kapcsolatok helyébe va- lami uJ került. A megszólítás 1 amai*nnak formáiról időnként ^ '.'ta — csak felszíni jelozásoknál ’ '41,inainál, ebben az esetben lióev’ilOSabi! lcU a ULrtalom. az, bogy a munkahelyen — az úgynevezett kis.-soportokba-t - miként alakul emberek viszonya eíymás hoz, megtalálják-e a közikTífn- eS> I'“ do!Sozáshoz nélkü- iozneietlen harmóniát, leA an.U„'lk^fely: éle‘U»k C!"-k fe. ‘ mi‘ klsobÜfVTy a^nagyobb Ah"gy » és 'köte’°n ('afnak vannak joea'í Icoicsor.os ‘ a SÄT súrlódás nélkül élbffs^nk^mo,’^ s munkahelyen egyarlnt °“h0n A fogalmakkal mélvek,., .a éppen betartásuk meg^ néhez^n.^ ^aiáJŰn'kbf‘1 ?zéF szanunal ta- meglclték a ^ai'm'om'h'01' me,yek ten új munkai Jífan' fonná- alakü 'jának úte? kaBcső átok ki- g.idok, egy-egy ®é0<i!aIista brtrtolgozói .iüUfk rá ff osztály és legfontosabb hosv eIs« kölcsönös t^ztiii.f!.61 eh,,ez a egyenrangúság Vaiihf alaPúló emberes„V>orfg' e-*etlen í'i'e. Am épmn az ió' rneg né|"w Vev5 « a teöot! mérce b„tí-^Tmf <'-f°nv(t<a az egym.S; "■ lráéím a„d,k8f “éíekLen ^r0-szí:^-r ssa kagyon *”01 kAhoetSl>en dolí;oznia béketlensáA afy intrr°TdiíÖUJa* nyereség, poi oUá tífí, ,fUssá«> a nyolc óráf. m„w- tol *!'“ a naP> 'munkahelyenI"utóív S'í! ‘5’ sok a légkört. Az irigvk-«ia is,»emzik más háta tnöpRM- *'edés* »z egy- sértödések és s®Í *U/d?,6dás' a .edenség, a mátójf'íXf ér- üesség- mp» snir ható,*ha pefs'ze 'nem *tóray^{e“^un^ahé'y2vf,e*0“‘ zónák. a* 42 o<t dolgo.Ä"a ka«ärs„nk, elvtárvagyunkt mim " f' sóiért nyíltsággá, ' nylltsegert Se-ítséesret 1 U a segit- klvéíelek, mer? V -T" esak magukkal •' ' ! , ' «mű. ,van"ak. óe nem i/.,/-»; ek is többség úgy vj,-,, hogy a wt . 7s;- ahogy s^ka^r'a szükséges ho|f T?e k:"z. K^rí AaUÄtck.?0dtt’,a biii”ben-S&»? mint eeyeilea «.^““bbet ér, mondat, „ání osz“‘e megérő* -Ootv szerszám ?y°^an k“b^ mantafogás. Mióéi k “«Smutatott ““blast, uá»r LbCVeÍ? f°r- ,akadd m tCeStäUÜS ^ *Ä^g óztTmo“ SSteUitbClSf* esymás íözöttf^*^ SSS? SS““«vi.?Ä •yen dolgoznak «“berek egy he. KS,««:f“,£ **hfsnak szólítf^í- ^jvmunkatársak, í%[ eírym^t, L ü •ee^k. .?- *«««* bará- M. O. képújság 3 1970. február 8.
