Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Iskola, foglalkoztatás A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Dapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Utibeszámoló- sorozatában felvillantja a harcoló Vietnam életének mindennapjait. 7. Öt is, Nguyen Xuen Sanh kónot is íaggdtiam a wuoi között arrul, Hogyan erteunezik a gyakotiaiDan a kmonoozó irányzatok hatását. Vaiaszuic egyértelmű volt: nem az idegen hatások elöl zárkóznak el, amikor azt vallják, hogy a széles tömegek szolgálatában keil ailniá a művészetnek; ami elíogadnató, ami segíti céljaik megvalósítását, azt beolvasztják a tradíciókra épülő vietnami művészetbe. A szocialista realizmus értelmezése körül náluk nem folynak viták, az alapelvekben szigorúan egységes az álláspontjuk. Ezen belül azonban a stílus gazdagságára, változatosságára törekednek. Kedves költő és műfordító ismerősöm, Sanh, arra is felhívta a figyelmemet, hogy a művészeti élet differenciáltsága alapvetően nem függ Össze a Vinh Linh vonallal. A 17. szélességi foktól teljesen függetlenül, a művészek jelentős többsége az északi Viet Bac-tól a Mekongig így gondolkozik: csak egy Vietnam van, következőleg a nép szolgálatában álló művészet is csak egyféle alapállást képviselhet. Ugyanezt a problémát más oldalról Phan Lac Tuyen elvtárs, a DNFF egyik hanoi képviselője világította meg. — Mint azt Ho Si Minh elvtárs is megfogalmazta: Vietnam — egy. Természetesen Dél-Vietnamnák is megvannak a maga: sajátosságai, 'jelenleg meg aztán a történelmi körülmények következtében a kulturálismás. arculatú, sokkal összetettebb képet mutat. Itt van például a nemzetiségi kérdés. A franciák korábban, s most az amerikaiak — bábjuk támogatásával — mindent megtesznek azért, hogy Vietnamot, a nép erőit, ilyen vonatkozásban is megosszák. A Dél-vietnami Feiszabadítási f ront és az ideiglenes forradalmi kormány a nemzetiségi hagyományokat tiszteletben tartja. Az amerikaiak filmjeikkel s minden más eszközzel igyekeznek demoralizálni a vietnamiakat — vagyis felszámolni nemzeti kultúrájukat. Sok újságírót, írót megvásároltak, de a többség nem állt szolgálatukba. Értelmiségünk, művészeink jelentős része délen is hazafias érzelmű, ennek folytán — ha a legkülönfélébb formákban is — harcolnak az amerikai kultúra betolakodása ellen. A felszabadított területeken aztán megváltozik a kép: elsőként központi laounk, s a tartományi újságok kerülnek az emberek kezébe, majd íróink művei, de működnek zeneiskoláink, folyik képzőművész-, fotós-, filmesképzés is. A hadsereg ismert, külföldet járt művészegyüttese mellett még számos hivatásos és öntevékeny együttes működik Délen. VII. PORTRÉVÁZLATOK A sokféle élmény nem mindig áll össze kristálvszabá- lyosságú rendszerbe. De hiszen nem is ezért érkeztem Vietnam földiére. Híradást, üzenetet szerettem volna hozni arról, hon van élnek, gondolkodnak 1969 őszén a tegnapról, a máról és a holnapokról. S ehhez, úgy érzem, nemcsak a naevívű kérdések elősorolása tartozik, hanem sokszor beszélni kezdenek a Látszólag jelleoto’en hétköznapi anróságok: mintha homá- lvos iivo'Tori át ismerőst vélnénk felfedezni. A vezető. Sokan, naivon sokán már az első léoSceVoál ott voltak, a nárt alakulásánál bábáskodtak, vagy hamar V(wzáskör<5i->p kerültek. » eev áipfrp elköteleztek mamikat. Tiffecriór-ek a börtőr,aket. b^rít- ságok; fpv is szövődtek. Megfontolt pznvi'i vezetőkkel talál, koztam Fbhez valami csodálatos mélv élet- és emberismeret társul. A memrej vezető nem csak az országos horizontig lát el, hanem elemzi a világpolitikai helyzetet, a várható fejleményeket. A központi bizottság egyik tagjával is volt alkalmam találkozni. Halk szavú, az esti órákban már láthatóan fáradt, de semmi szünetet nem tart, míg gondolatláncolatát végigjárja. Egyszerű ember, türelmes bölcsességgel — mintha a vietnami párt politikája öltött volna testet. A kulturális kapcsolatok bizottsága egyik vezetője arra a kérdésre, járt-e már nálunk (mert asztalszomszédját gyógykezelték hazánkban), mosolyogva jegyezte meg: még nem elég beteg ahhoz, hogy ilyenfajta pihenésre, ki- kapcsolódásra sor kerüljön. Tréfás megjegyzés volt, nem kevés igazsággal: a vietnami nép vezetői hallatlan szívóssággal — és egyszerűséggel — bizonyítják, hogy feladatuk teljesítésében nem a kiváltságokra ügyelnek, egyetlen gondolatuk a nép szolgálata, a nép érdekeinek lehető legjobb képviselete. Egy férfi — fényképpel. A Vinh-i falusias szállodában mind!g az ajtóban állt a férfi. aki behozta az ennjvalót, elém tette a tálcát. Először nagvon udvariasan cserélgette is előttem az üres tányért a következő fogással, de intettem, hogy maid kiszól"ólom én magam. Igv csak állt az ajtófélfának támaszkodva, az udvar homokját nézegetve. Egy ízben, amikor a tálcát odébb toltam, s cigarettára gyújtottam, nem vitte el nyomban a holmit. Állt az asztal sarkánál, s mivel tolmácsom ilyenkor nem volt velem, kéz- zel-lábbal mutogatott, amiből én azt vettem ki: Van gveré- ke? Mutattam fiám fényképét. Megnézte, mosolygott, megszorította a karomat. Aztán ő is elővett egy képet, s a2 enyém mellé tette. Hároméves forma, bájos, dundi kislány mosolygott rám. (Folytatjuk) Angliában a szellemileg fogyatékos gyermekek részére fenntartott intézetben oktatási segédeszközként „beszélő” gépet alkalmaznak. E gép segítségével a gyermek a neki megfelelő tempóban, hangszigetelt külön szobában tanulhat. A gép „tud" énekelni, hat nyelven beszél, kérdéseket tesz fel és válaszol rájuk. * A párizsi „Gyermekek szalonja” a 13—17 éves fiatalok számára érdekes pályázatot hirdetett. A pályázat címe: „Vízum Afrikába”. Egy hatalmas termet részben sivataggá, részben műanyagból megformált „vadállatoktól” hemzsegő őserdővé alakítottak át. A fiatal utazóknak különböző próbákat kell letenniük: át kell kelniök például egy liánokból font függ&hídon, fel kell so- rolniok Afrika különböző részeinek természeti kincseit, fel „Vérfagyasztó” helységnevek múltja, eredete, kialakulásának körülményei után nyomoztak — nem is eredménytelenül — a közelmúltban a nyelvtudomány szakemberei. Poros fo- liánsokat, sárguló dokumentumokat, irattári anyagokat vallattak a nem mindennapi helységnevek születésének körülményeiről, és a névváltozás lassú, sokszor évszázadokon átívelő folyamatáról. Legmeghökkentőbb neve minden bizonnyal annak a bihari községnek van, amely a térképen, helységnévtárakban Vércsorog néven található (az egykori élesdi járásban). A hátborzongató titulus származásának felderítéséhez nem kellett túlságosan régi krónikákat fellapozniok az etimológia művelőinek, a XIX. században ugyanis a falut Vir- csalognak hívták. Alighanem a környékbeliek szóhasználatában „csiszolódott” azután az ártalmatlan — és sokak szerint értelmetlen — elnevezés Vércsoroggá. Egy másik „véres” helységnév Vörvölgy, — az egykori Szilágy megyében található. Származása, keletkezése arról tanúskodik, hogy itt is a köz- nyelv tréfálta meg az etimo- lógusokat, akik eredetileg valami véres esemény helyszínét kell ismerniök a földön heverő különböző ásványokat stb. * A franciaországi Dijonban a helyi kulturális egyesület a könyv- és hanglemezkölcsönzésen kívül — játé)(.kölcsönzéssel is foglalkozik. Heti 1—3 frank kölcsönzési díj fejében 500 játék között válogathatnak a gyermekek. E játékok között azonban nem akad egyetlen baba, mackó vagy más plüssállatka, amelyeket a gyermek megszerethet és egy hét után az elválás fájdalmat okozhat neki. 1970-ben Pakisztánban több mint 13 millió gyermek jár majd általános iskolába; majdnem háromszor annyi, mint 1960-ban. A középiskolákat 2 millió 800 ezer fiatal látogatja; éppen tizenkétszer annyi, mint tíz évvel ezelőtt. sejtették a községben, illetve környékén. A magyarázatot végül is az „üver” szó adta, amely ugyan ma már nem használatos, valamikor azonban a kiszáradt patakmedret jelölte. A szóban forgó községen ilyen patakmeder húzódott át, s ezért a századokkal korábbi névadók joggal keresztelték el a helységnevet Üvervölgynek. Ebből származott — az ü elhagyásával — a Vervölgy, majd a Vérvölgy elnevezés. Baranya egyik községének lakói hosszú évtizedeken át sérelmezték szülőfalujuk enyhén szólva szokatlan nevét. A községet ugyanis Büdösfá-nak hívták, jóllehet sem közelben, sem távolban nem található rossz illatú növényzet, penet- ráns szagú fa. A nyelvészek hamarosan megfejtették a különös név eredetét. A községet ugyanis a XV. században VI- dosfalvának hívták valószínűleg azért, mert egy Vidos nevű birtokos alapította, feltehetően a XIII, században. A Vidos- faíva azután Videsfalvára, majd Bidesfalvára, végül Büdösfává változott. A helybeliek apellálására azután az illetékes hatóságok hozzájárultak a „magyarosításhoz”: Büdösfa a keresztségben a Rózsafa nevet kapta. Vérfagyasztó helységnevek nyomában '▼TtTT* ^▼’»▼TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVTTTTTVVTTWTT^ Kürti András: A BUDAI VILLA 5 5. A készülék felett két arc tekintett egymásra. Az egyik azé a fiatal férfié volt, aki az Erzsébet- hídon vagy féló~ája a hangfelvételt készítette, a másik arc egy háziköntöst viselő kövér öregúrhoz tartozott és porcelánkék szemei határozottan elégedetlenséget tükröztek. — Hallatlan! Ezért ébresztett fel engem hajnali kettőkor?! — kérdezte alig érezhető idegenes akcentussal. — Ez követel azonnali tervmódosítást?! Hisz ez a szöveg félreérthetetlen. Az a nő fogott magának egy férfit éjszakára. Punktum. Mi igényel itt sürgős beavatkozást? Ne vegye rossz néven, kedves Bálint, de mintha ezúttal, hogyan is mondják magyarul? Igen, mintha maga most kissé túllőtt volna a bakon! A Bálintnak nevezett, harminc év körüli, koromfekete, göndör hajú, duzzadt ajkú, oldal- szakállas fiatalember ideges mozdulattal lekapta fémkeretes szemüvegét, ráleheLt, egy szarvasbőr- darabkával dörzsölni kezdte a makulátlan tisztaságú lencséket. Ez amolyan önuralmi segédművelet volt, nehogy rögtön válaszolnia, kelljen, nehogy kimondja a véleményét házigazdája szellemi képességeiről. Azt ugyanis, hogy egy ilyen szenilis vén hülye hogyan lehet eav hírszerző rezidentúra vezetője?! Alibi-beosztásában, mint követségi kereskedelmi tanácsos, nyilván elvegetál még valahogy, a tényleges munkát elvégzik a szakemberek, a fogadásokon, a kiállítások megnyitásakor, az előre elkészített beszédek felolvasásakor, az évenként egyszeri sajtófogadásokon talán nem tűnik fel annyira, hogy agyalágyult, de itt, ahol gondolkozni, következtetni kell... — Kedves Palmer úr... — szólalt meg végül, mikor már szinte kínossá vált a csend —, mint mindig, önnek bizonyára most is igaza van. Mégis, engedje meg, hogy elmondjam, bennem milyen gondolat ötlött fed ezzel a hídjelenettel kapcsolatban. Inkább csak azért, hogy megtudjam, hol van logikai hiba a következtetéseimben. Tanulni szeretnék. Kérem, ne haragudjon ... Palmer úr hátradőlt a karosszékében, szemmel láthatóén jól estek neki a hízelgő szavak. — Rendben van — Jelöltette ki —, de legközelebb nem feltétlenül szükséges, hogy hasonló időpontban kérjen oktatást. Nem haragszom, mert szívesen foglalkozom fiatal munkatársaimmal. Emlékszem, egyszer, még a második világháború előtt történt, az én javaslatomra az egyik ifjú beosztottam egy mopszli, egy közönséges mopszli nyakörvében csempészte ki Párizsból a Deuxieme Büro legjobb tisztjeinek az orra elől azt a tervrajzot... No, de nem untatom ezekkel a régi históriákkal, halljuk az elméletét. A másik megkönnyebbülten sóhajtott fel. — Egy hete ■— mondta —, amióta Ambrózy professzor elutazott Szófiába, arra a bizonyos szimpózionra, az ön utasítására kizárólag Kovács Andrea megfigyelésével foglalkozom. A szóban forgó hölgy azóta éjszakáinak nagy részét azzal töltötte, hogy főnöke kocsijával a budai hegyek legelhagyottabb tájait kereste fel, illetve a Duna- parton, a hidak környékén kószált. — Ilyenek ezek a mai nők •— jegyezte meg felcsillanó szemmel a házigazda —, nem bírnak a vérükkel. Bár hasonló esetek azért korábban is előfordultak. Valamikor a huszas évek elején Dobojban, egy bosnyák hegvj városkában töltöttem átutazóban egy éjszakát... A látogató türelmesen végighallgatta, hogy mi minden történt azon a fantasztikus dobojj éjszakán, aztán átvette a szót: — Persze, előfordulnak ilvesmik. De meg kell jeeyezrem, hogy ez i Kocsis Andrea feltűnően csinos nő, széles baráti körrel rendelkezik, azonkívül a főiskolán, ahol korábban tanított, rengeteg fiaté tómberrel ismerkedett meg, tanárokkal, diákokkal... Fzért nem látszik egészen valószínűnek, hogv rrird»nnek ellenére, ha már partnerre vágyik, feltétlen (U valami’ mocskos éjszakai csavargót »kar az erdőből, vagy a hidak alól felszedni magának. Továbbá (Folytatjuk.)-4 < s s s 4 5 s s < * < s ■S S-4 4 4 4 4 4 4 s 4 4 4 s s s < s < 4 láAálititAAAAAJAAAiliitiAiltiAiiAiAUAiitiiiiimAAAAtÁÁÁiti