Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

A gyönki gépjavító múlt évi mérlege

Nehezen született eredmény

A múlt évre tervezett gazdálkodási eredményt sikerült s,hozni” a Gyönki Gépjavító Állomás munkásgárdájának. Sikerült — de hozzá kell tenni, elég nehéz körülmények között. A gyönkiek hasonló körülmények között kezdték az elmúlt évet, mint az ország sok másik javítóállomása. Az ismert okok miatt lényegesen kevesebb javítást végeztek a mezőgazda- sági üzemeknek — pótkocsi- javításra alakították ki az állomás egyik fő tevékenységét <— és év elején, év közben kénytelenek voltak különböző munkákat elvállalni, hogy a munkásokat foglalkoztathassák.

Ajánlatokban nem volt hiány, hiszen

csupán a Telefongyár 196S.

végén 200 000 órát igénylő munka megrendelésére tett ajánlatot.

Ehhez viszont a gyönkieknek nem volt meg a kellő személyi, szakmai felkészültségük. (Évi munkakapacitásuk m'ntegy 250 000 óra.) Mindenesetre, 30 asszony felvételével létrehoztak egy üzemrészt, amely vasútbiztosító berendezésekhez kábelkorbácsot készít. (Ennek a múlt évben folyamatos volt a munkája, és az lesz az idén, sőt hosz- 6zabb időn keresztül is.)

Miután a Telefongyárral csak kisebb kapacitásban tudtak megegyezni, újabb megrendelőket kellett keresni, újabb munkák után nézni.

Így jutottak megegyezésre a hajógyárral, 25 000 óra erejéig különböző munkák elvégzésére. A gyönkiek ennek során készítettek olyan hajó- építményrészt, amely ötven mázsánál többet nyomott, és csak különleges KPM-enge- déllyel tudták rendeltetési helyére szállítani. íAligha kell bővebben részletezni, hogy az ilyen munkák nem sok hasznot hoznak.) A továbbiakban ezután „könnyebb” munkákat végeztek a hajógyárnak.

Viszont lényegesen jobb eredményt hozott az Elektroakusztikai Vállalattal kötött megállapodás, amelynek értelmében

nagyobb szériában gyártottak zsöllyeszékvázakat — a moszkvai KGST- palota berendezéséhez.

Az öntődének is sikerült megfelelő megrendeléseket kapni, olyant, amely az élelmiszergazdaság, az élelmiszer- ipar fejlesztésében tette érdekeltté a gyönkieket. A múlt évben ötven, folcozatnélküli kapcsolóberendezést gyártottak, amelyek az élelmiszer- iparban a szala.gtermeléshez szükségesek. A gyönkiek szállítottak különböző alkatrészeket a nagykőrösi konzervgyár borsófeldolgozó üzemének felszereléséhez is. (Az idei évre száz, fokozatnélküli kapcsolóberendezés gyártására van kilátás és némi remény arra is. hogy a következő években állandó gyártmányuk lehet.)

Végül a vállalat központja is biztosított munkát a gyöngéknek:

a szekszárdi anyavállalattól idehelyezték a szórófej csőállványa, és a mű- trágyaoldó-berendezések gyártását.

A múlt év termelését tehát úgy lehetne jellemezm, mint a mindent vállalást, tehát ke- vésbbé jövedelmező munkát is el kellett vállalni, csupán azért, hogy ne álljanak munka nélkül az emberek. Ugyanakkor mégsem lehetett mindent vállalni, csupán azt, amire a munkásgárda szakmai hozzáértéséből tellett (A korábbi, mezőgazdaság' gépszerelőknek kellett minőségileg is igényes hegesztő-, lakatosmunkát végezni. Csupán a forgácsoló üzemrész volt kedvezőbb helyzetben, hiszen a gyönki marós, esztergályos ugyanolyan gépen dolgozott, mint, történetesen a csepeli.)

Ilyen körülmények között nehéz műszaki fejlesztésről beszélni, mégis, ennek lehetőségeiről faggatjuk Bontovics János főmérnököt.

— Műszaki fejlesztésről ilyen körülmények között nehéz beszélni, inkább a gyár- tásfeilesztésről... Tehát, olyan gyártmányokat kialakítani, amelyek több hasznot hoznak, több a lehetőség a technológiai fejlesztésre. Napirendre került például az öntöde bővítése, a szállítás gépesítése. Ugyancsak a termelés fejlesztését szolgálja a hagyományos hegesztésről a védőgá- zas hegesztésre való áttérés. Ugyancsak hasonló kérdés a vasanyag raktári darabolása, tehát az elkészítés korszerűsítése. A Telefongyár az általa megrendelt munkákhoz különfpie géneket ad kölcsön:

lemezollót,, prést, egyebet.

— A technológia feileszté- séhez még szeméivi feltételeket is kel] teremtenünk; az öntöde korszerűsítéséhez szükségünk lesz egy öntőtechnikusra.

— Á múlt évhez képest milyen változás várható az idén? — tesszük fel a kérdést.

— Kapacitásunk nyolcvan százalékát, már a múlt év vegére lekötöttük. A fenntartott 20 százalékkal sincs különösebb gondunk, tartalékoltunk esetleges, mezőgazdasági igényekre.

— A múlt évről még egyet kell elmondanom: ésped gazt,

hogy — jövőbeni célok érdekében — megkezdtük a teljesítménybérezésre való áttérést. Az első negyedévben — ahol csak lehetőség van rá, — általánossá tesszük.

Bl.

Kétszer dalmáciai körút,

egyszer erdélyi

A pedagógusok szakszervezete az IBUSZ’-szál közösen már eddig is számos nagy sikerű külföldi túra gazdája volt. Az idén — immár hagyományokat folytatva — ismét három túrálehetőséget nyújt a két szerv az érdeklődők, elsősorban pedagógusok és azok hozzátartozói számára. De részt vehetnek a három nyárra tervezett túrán mások is.

Az első nyolcnapos túra július 10-én indult Szek- szárd, Eszék, Zsupánie, Tuz- la, Szarajevó, Mostar Dubrovnik vonalon. A második túraterv érkezési pontja Makars- ka. Az erdélyi körutazás résztvevői olyan hatósugarú körutat tesznek, amelynek állomásait fölsorolni is hosszadalmas. Mint mondottuk, mindhárom túra nyolcnapos. A második dalmáciai útra július 20-tól kerül sor, míg a harmadik túra résztvevői augusztus 12-én kelnek útra.

Mint erről tájékoztattak bennünket, a túrán való részvétel igényét március 31-ig lehet bejelenteni az 500 forintos előleg egyidejű befizetésével. Egyébként a két dalmáciai út 1500—1500, az erdélyi túra 1300 forintba kerül. A részvételi díj további részleteit — tehát az- előlegen, felülit — július 1-ig lehet befizetni. Mindhárom út vezetője dr. Patáki József .gimnáziumi tanár lesz.

Az úi szekszúrli telephelyen üzemelő Patyolat Vállalat fehérnemű-tisztító részlegénél félautomata gőzprésgépek vasalják a fehérneműt. Képünk a vasalókat munka közben ábrázolja, Foto: Toth IvanVersenyt, de milyet?

Gazdaságirányításunk

fontos vonása, hogy teret enged a vállalatok versenyének, illetve versenyre ösztönzi, készteti őket. Szocialista alapokon álló népgazdaságunkban természetesen csak olyan versenynek van létjogosultsága, amely hozzájárul a társadalmi szükségletek jobb kielégítéséhez, a minőség, az ellátás javításához, a választék bővítéséhez. Ebből az alapelvből fakad a monopóliumok megítélése is.

Az ipar számos területéin célszerű a termelés koncentrációjának, szakosításának, tömegszerűségének előnyeit érvényesítő nagyvállalatok működése. A mi körülményeánlk között elkerülhetetlen, hogy jó néhány nagyvállalat, különösen az alapanyaggyártó ágazatokban monopolhelyzetbe jusson. Ez viszont könnyen vezet elkényelmesedéshez, a műszaki fejlesztés elhanyagolásához, árfelhajtó törekvésekhez, a vevők kiszolgáltatottságához. Ezért nem ad az állam hatósági jogkört a vállalatoknak, s ezért igyekszik közgazda- sági szabályozókkal, ellenőrzéssel és különféle versenyformák támogatásával is kiküszöbölni, vagy legalábbis csökkenteni az említett veszélyeket. Még nem állíthatjuk, hogy ezen a téren túljutottunk a feladat nehezén.

Másképpen jelentkeznek a versennyel összefüggő problémák és tennivalók a feldolgozóiparban. Itt a szükségletek egyedibb jellege, a rugalmasság, a gyártmányok gyors cserélődése és más okok miatt a közepes, sőt esetenként a kiis vállalatok is előnyösebben működhetnek, mint a nagyok. Hasonló a helyzet a különféle szolgáltatások terén is. Ebben a gazdasági körben tehát teljesen indokolatlan, sőt káros volna monopolhelyzetű vállalatok létrehozása, illetve fenntartása. A verseny kibontakozása a legutóbbi két év folyamán biztató, de még mindig csak kezdetinek tekinthető eredményeket hozott mind a feldolgozóiparban, mind a szolgáltatások fejlesztésében. Különösen a szövetkezetek — mégpedig a tsz-ek,- a fogyasztású és a ‘kisipari szövetkezetek egyaránt —, hoztak új színt, pezsgést ebbe a versenybe. Ennek kedvező hatása viszonylag rövid idő alatt érezhetővé vált, annak ellenére, hogy bár elvileg tisztázott és elfogadott, gyakorlatilag még nem valósult meg teljesen az állami vállalatok és a különféle szövetkezetek egyenjogúsága. Ha a verseny feltételei valóiban azonosaik lesznek, akkor még erőteljesebben megmutatkoznak előnyei nemcsak a fogyasztók, hanem az egész népgazdaság szempontjából.

Sajátosságai Ä'SSTfÄi:

delmú verseny. Ha állami vállalatok egymással, szövetkezetek állami vállalatokkal és egymással versengenek az ellátás javításában, annak feltétlenül hasznát látjuk. Sőt, a magánkereskedelem is számottevően hozzájárul bizonyos kereskedelmi ágazatok munkájának tökéletesítéséhez.

Sajnos, vannak olyan tapasztalatok, amelyele arra figyelmeztetnek, hogy a monopolhelyzethez régebben hozzászokott vállalatok minden áron ellenzik a ver- senyt. Szembetűnő ez például némely élelmiszeripari vállalat, illetve tröszt és felvásárló vállalat magatartásában. A termelőszövetkezeti törvény, s néhány más jogszabály lehetővé tette a tsz-ek tevékenységi körének bővítését. Az utóbbi években el is kezdődött a folyamat, amelynek eredményéként különféle tartósítóüzemeket létesítenek, üzleteket nyitnak termelőszövetkezetek. Jöttek létre beszerzési, értékesítési, feldolgozásra alakult szövetkezeti társulások is. Az eddigi eredmények azonban még lehangolóan szerények. Hogy nem izmosabbak, ennek egyik oka az érintett — gazd‘aságiilag már régebben megerősített, sokkal jobban felszerelt — vállalatok ellenállása, az egészséges fejlődést akadályozó fellépése.

Nem lehet másnak minősíteni például azt, hogy ha valahol egy tsz, vagy fogyasztási szövetkezet pékséget és kenyérboltot nyit, akikor a sütőipar csakazértis csinál ugyanott egy másikat. Ahelyett, hogy a valóban rászoruló helyeken gondoskodna a kenyérellátás megjavításáról. Előfordultak hasonló jelenségek a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás és a konzervipar területén, de még a fogyasztási és a mezőgazdasági

szövetkezetek között is.

**} | sincs annak és megenDKIilllII/ o* gedhetetlen, hogy szűk

vállalati érdekeik vélt védelmében bárki is akadályozza a helyesein értelmezett verseny kibontakozását. Mint ahogyan ártalmas a társadalomra az is, ha verseny címén valójában éppen azoknak az erőknek a gyengítésére törekszenek, amelyek előbbre vihetik a termelést, a szükségletek kielégítését.