Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-26 / 48. szám
A propagandisták munkájához: A vállalatok gazdálkodása — anyavállalatok és telephelyek kapcsolata Tapasztalatok néhány üzemben a z 1963. január elsejével életbe lépett gazdaságirányítási rendszer a nyereséget, a nyereség alakulását állította reflektorfénybe a ' vállalati gazdálkodásban. Vállalataink: gazdálkodására jellemző mennyiségi szemléletet felváltotta a nyereség- centrikus szemlélet. Minden vállalat arra törekedett, és törekszik, hogy a lehetőségekhez mérten biztosítsa az optimális nyereséget. Az optimális nyereség biztosítására való törekvés determinálja, hogy a vállalatok irányítási rendszerének, belső mechanizmusának kiemelkedően fontos ©leme a vállalaton belüli termelőegységek irányítási rendszere. Mivel a termékek — új érték'' létrehozása — döntően a gyárakban, gyáregységekben, telepeken történik, nem mindegy, hogy miként alakul ezen egységek irányító rendszere, termelő tevékenységei A megye területén működő termelőegységek heterogén szervezeti keretek között- működnek. Az elnevezésük is igen különböző — gyár, gyáregység, telep. Az elnevezés egysége® értelmezése még országos szinten kein egységes, de megyei viszonylatban is eltérő tartalmat jelent. Többnyire csak a vezetők elnevezésében és á vezetők szemében jelent különbséget. Az 1970. évi célkitűzések közt mint egyik' fontos feladat szerepei a vállalati gazdálkodás megjavítáÁa és ennek egyik eleme az .önállóság nö- . vetése. E kérdéshez tartozik szorosan a vállalaton belüli önállóság rendszerének kérdése is. Ha gyárak, gyáregységek. telepe^ önállóságának növekedésével arányosan nő azok hatékonysága, a vállalatok egésze is eleget tesz a gazdasági irányítási rendszer, bevezetésével meghatározott feladatoknak. A termelési sajátosságokról a termelési egységek nagyságától, számától, földrajzi elhelyezkedésétől, a termelési szerkezettől (vertikális, horizontális, vegyes) és sok egyéb tényezőktől függően különböző nagyságú önállóságot biztosíthatnak a vállalatok termelőegységeik részére. így kialakítható mérlegkor telezett termelőegység, ez a fejlettebb formája az önállóságnak; másik ilyen kategória az olyan egység, melynek tevékenysége csak egy-egy részmutató alapján nyer értékelést, önálló eredménytervvel Hem rendelkezik. Az önállóság kérdésének lényeges kritériuma a vállalati és vállalaton belüli. A termelőegységek önállósága csak a Vállalat önállóságából vezethető le. A gazdaságirányítási rendszer, g általában a szocialista piac csak a vállalatnak tulajdonít önállóságot. A gyár — gyáregység önállósága — mint a vállalat szervezeti egysége csak átruházott lehet. Az formai kérdés, hogy az önálló elszámolás egyszerű műhelyelszámolásban vagy önálló mérlegben jut kifejezésre. A formalitás mellett a nyereségcentrikus gazdálkodást véve alapul, nagy jelentőséggel hír az önálló mérlegelszámolás. A nyereségérdekeltség han- >4 goztatásával még nem valósul meg a nyereségérdekeltség. A nyereség növeléséhez fel kell használni valamennyi ösztönzőt, legyen az anyagi, vagy erkölcsi. Ha a vállalat a legkisebb egységének konkrét feladatokat tud lebontani, úgy, hogy azok megfeleljenek a vállalat fő célkitűzéseinek, biztosítják a piac igényeinek maximális kielégítését, az egyik leghatékonyabb ösztönzési módot választották. Pontosabban olyan feladatok kijelölése szükséges, mellyel feltárják a tartalékot és többletnyereséget biztosít. A differenciált elbírálás 'alapját képezze a kimutathatóan megtermelt nyereség. A megtermelt nyereség kimutatása csak ott' biztosítható, ahol a gyár, gyáregység, telep önálló mérleget készít. Megyénkben a minisztériumi iparban kevés vállalatnál készítenek önálló elszámolást, eredménykimutatást (Bonyhádi Cipőgyár, Állami Építőipar; Vállalat). Üzemeinkre inkább az a jellemző, hogy egy-egy részmutató (szűkített önköltség,j készáru- termelés*' stb.) alapján törté-* nik értékelésük. j Ebből kifolyólag a d if férőnél ált anyagösztönzők, alkalmazásába igen- ritkán' kerül - sör. Sipos Béla cikkében ismerteti a belső önállóság legfontosabb összetevőit: ' a) hatáskörök decentralizációja. b) hatásköröknek* megfelelő felelősség. c) igazgatás! tevékenység decentralizációja. d) a tevékenységek ellátásához szükséges apparátus ' biz-• tosítása. e) belső információrendszer. f) vállalaton belüli terme-' lőegvségek gazdasági értékelésének módja. g) a termelőegységek érdekeltségi rendszere, A fenti ismérvek alapján yjL tekintve gyáraink, gyáregységeink, telepeink önállóságát, a következőik állapítható meg: A termelőegységek önálló döntési jogköre többnyire abban all, hogy a vállalati tervben előírt tervszámok és mutatók korlátái között önállóan határozhatják meg a feladatokat, illetve önállóan gazdálkodhatnak. Általános tapasztalat, hogy önálló kereskedelmi kapcsolatot nem folytatnak, sőt ott is centralizálják ebben az évben, ahoi eddig folyt ilyen irányú tevékenység. Az anyaggazdálkodásban a készletgazdálkodás szigorú és centrálisán érvényesített szempontjai miatt az önálló gazdálkodás korlátozott. Nem ritka eset, hogy még a kisebb értéket és .mennyiséget képviselő anyagok js központilag nyernek beszerzést. Mivel az alapok képzése centrálisán történik, a fejlesztés és beruházás kimondottan központi programozás alapján történik. Sok esetben még meg sem hallgatják az egységeket, a gépek kiválasztásánál. A munkaerő- és bérgazdálkodás terén viszonylag nagyobb önállósággal rendelkeznek a termelőegységek.. A vállalat által jóváhagyott , napi, havi átlagbér és bértömegen belül a termelőegységek szabadon gazdálkodnak. De az sem kirívó eset, hogy az, alkalmazottak besorolása centralizáltan nyer ügyintézést. A bérgazdálkodásra jellemző, hogy az anyavállalatnál, központi telep, gyár és a vidéki gyáregységek vonatkozásában egyenlő munka esetén is béraránytalanságoik jelentkeznek a vidéki egységek rovására. Az egyetértési jogkör — ellentétben a társadalmi szervek miunká j ábax» tapasztalható gyakorlattal — viszonylag fejletlen. A korszerű vállalat a központi döntésekben az érdekelt termelőegységek javaslataira, vezetők véleményére, támaszkodik. Mégis a döntés-előkészítés decentralizációját sok esetben „fent”, ritkább esetben „lent” is nem tekintik a belső önállóság fontos élemének. A termelőegységek a távlati célkitűzéseket ritkán adják meg. Nem készítenek perspektivikus tervet. A gyártmányfejlesztési program központilag van megállapítva, ritkán fordul elő, hogy a termelőegységek feladatát képezi. a vállalaton belüli ter- melőegységek tevékenységének értékelése a részmutatókon alapuló elszámolási rendszeren alapul. Eredménytervvel kevés egység rendelkezik. Általános tapasztalat, hogy a vállalatnál elért nyereségből nem nyer kimutatást a termelőegység által létrehozott eredmény. Ennek következménye, hogy nem is nyer differenciáltan szétosztás^ a részesedési alap. Tipikus vonás az egyenlősdi elv. Ebben az esetben az anyagi . érdekeltségi ösztönző nem funkcionál jól. Eredménye, hogy néha már ellentét születik a vállalat és a termelő- egység közt. A vállalatnak a maximális, feszített terv teljesítése a célja, a termelő- egységeknek ehhez ellenben nem mindig fűződik érdekeltség, állapította meg egyik előadásában Dózsa Lajos elvtárs, a KB munkatársa. Befejezésül megállapítható, hog»r a jobb vállalati gazdálkodás érdekében — centralizált ellenőrzés mellett — jobban kell élni a hatáskör és felelősség lebontásával. Helyesen kell alkalmazni az anyagi, erkölcsi ösztönzőket. De építeni kell az anyagi ösztönzőkön túlmenően a dolgozók öntudatára, üzemszereteté- re is. GÖTTLINGER JÓZSEF igazgató Szocialista brigádok járási vetélkedője Tamásiban Vasárnap délelőtt az ifjúsági ház klubtermében került sora tamási járási malomipari dolgozók szocialista brigádjainak szellemi vetélkedőjére. A vetélkedőn részt vettek a pincehelyi keverőüzem három, az iregszemcsei keverőüzem egy és a tamási malom három szocialista brigádjait képviselő csoportok. Mohai Károly, a Gabonafelvásárló Vállalat szb-titkárának megnyitója után dr. Komlóssi Andor vezetésével kezdődött a vetélkedő. — E vetélkedő láncszeme annak az országos versenynek,, amely jelenleg járási szinten vette kezdetét és az ÉDOSZ által szervezett vetélkedővel fejeződik be — mondotta megnyitó beszédében az szb-titkár. A járási vetélkedőn első két helyezést elért csapatok kerülnek a megyei döntőbe, ahonnét a legjobb csapat a Gabonatröszt, majd az ÉDOSZ által szervezett országos döntőben fog szerepel? ni. A vetélkedő politikai, munkavédelmi, szakmai kérdésekkel foglalkozott. A helyes válaszokból a résztvevők tájékozottságára és jó felkészülésére lehetett következtetni. E kérdéscsoportokra a legtöbb helyes választ á tamási II. sz. őrlő-, és a pincehelyi keverőüzem szocialista brigádját képviselő csapatok adták. így ők kerültek be a megyei döntőbe, amihez ezúton is sike** rés szereplést kívánunk. Piringer István, Tamási 90000 ember ügye Közlekedés, kultúra, kereskedelem A szekszárdi járási és járási jogú Városi népi ellenőrzési bizottság nagyarányú, saját vizsgálatokat végei a közeli hónapokban. — Márciusban például kettőt — fűzi tovább a gondolatot Oláh József, a szekszárdi NEB elnöke. — Először a termelőszövetkezeteket keressük fel, a szociális-kulturális bizottságok tevékenysége iránt érdeklődünk. Ezt a vizsgálatot Szűcs Zsófia NEB-tag, a szekszárdi járási ' tanács mezőgazdasági osztályának közgazdásza vezeti. Szintén márciusi téma az áfész-ek pénzgazdálkodási és készpénzforgalmázási helyzete; ennek |vizsgálatát Csikós Vince, a szekszárdi NEB elnökhelyettese, a ,MÉSZÖV osztályvezetője irányítja. — Az <áiesz-ek hamar felismerték a gazdaságirányítás reformjának jelentőségét — folytatja Oláh József —, , ám rugalmasságukkal csak néhol fejlődött együtt a belső ellenőrzés. Valószínű, hogy ez a negatívum szoros-" összefüggésben áll a leltárhiányok aggasztó mértékű növekedésével. Sok áru megy veszendőbe a helytelen raktározás miatt is. Nem látszik biztosítottnak a társadalmi tulajdon védelme ott, ahol a belső ellenőr kéthárom más teendő mellett kénytelen időt szorítani az ellenőrzésre. E vizsgálat során behatóan elemezzük a kiskereskedelmi bolthálózat pénz- kezelési rendszerét. A gazdasági mechanizmus reformja óta ez lesz az első ilyen irányú vizsgálatunk. — Hallom, hogy Selmeczí. Sándor, - a mérőműszergyár mérnöke is .vezet vizsgálatot. — Selmeczi Sándorra kuh' i turális feladatot bízott a né-" pi ellenőrzés. A művelődés ügyének„.nincsenek mindenütt' olyan rátermett katonái, mint például Faddon, vagy Szedresen. SAázet^s tudakozódásunk szerint Jócskán' akad közspg!r: kultúrotthon, művelődési, ház, - amelynek még műsorterve1 sincs. Szolgálhatja-e így ereid-»"• menyesen a művelődéspolUi- ' kát?... Korábban tapasztal-»-' tunk olyasmit, hogy érdeklődés és használat * hiányábary , méregdrága fotófelszerelés ment tönkre, hogy. községi ze-, nekarnak álcázva, saját „zsebre muzsikáló rezesbandát szeréit*. - tek fel a művelődési keret terhére. - Ezt a vizsgálatot; má-' . jusban tartjuk. Vizsgálataink mintegy 90 000 ember javát szolgálják — fejezte be tájékoztatását Oláh József, a szekszárdi NEB elnöke. — b. z. —*. Nyolcszázezer folyóméter horganyzott öníczöcs-3 az évi termelése a szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak. A termőket az ATROKDR Vállalat hozza forgalomba. Képünkön Horváth István savazó a csöveken képződött rozsdát maratja le horgany- zás előtt. Foto: Tóth Iván.
