Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-25 / 47. szám
Mezőgazdasági konyvhőnap 1970. Cipőgyári módszer A vezetőknek úgy kell dolgozni, hogy tíz napnál többet fizethessünk A nyereségrészesedés-felosztás sok-sok problémája, tapasztalata közül ragadjuk ki a Bonyhádi Cipőgyárét, Érdemes az itteni tapasztalatokat közreadni: A felosztás a dolgozók széles körű meghallgatása után történik, a vezetők nyereségjutal- ma mindenki által ismert feladatok teljesítéséért jár. De beszéljen e kérdésekről az illetékesek egyike, Paksi András, szb-titkár. — Mi a cipőgyár! részesedési ügynek a fő mondanivalója, a fő motívuma. — Kinek milyen hatása volt a nyereségrészesedésre, úgy részesüljön belőle. Ez az alapelv. Ezt egészíti ki más, módosító, csökkentő tényező. — Mindenekelőtt: érdemes a cipőgyárban beszélni a nyereségrészesedésről! — Igen. Úgy tudom, az iparágon bélül csak a Duna Cipőgyár nem fizet nyereségrészesedést. ott is a vezetőkön múlott, — szerintem. •— Ön akkor elsősorban a vezetőt tenné anyagilag érdekeltté, hogy nyereség képződhessen, s a gyár eredményesen dolgozzék. —• Valóban. Mi a nyereség- részesedést politikai ügyként kezeltük. A vezetők alapbérét 800—900 forinttal emeltük. — Erről tudnak a dolgozók! — Nem. Ilyenről nem igen beszéltünk eddig a dolgozókkal. — Ezt 6n, mint áz szb titkára, jó dolognak tartja! «— • Nem, de biztos vagyok benne, mindenki tudja, hogy az alapbérrendezés kit hogyan érintett. — Mennyi pénz felosztásáról kell ezekben a napokban dönteni? — Csaknem két és fél millió forintról. Tulajdonképpen 29,1 munkanap bérének megfelelő összeget kell szétosztanunk. Végeredményben a direkt részesedésre 24,6 nap jut, 4,5 napot a differenciálásra fordítunk. Nem lesz a 24,6 nap körül nagy ingadozás. A munkabérek és az eltöltött évek differenciálnak. A fizikai állomány 100 ezer forintot, az alkalmazotti pedig 250 ezer forintot kap differenciálásra. /Kimondtuk, a differenciálás legkisebb összege 500 forint — Mindenki előtt ismert — gondolom itt a cipőgyárban is, — hogy kinek miért csökkentik, miért növelik a részesedését. Bizonyára ezt a kollektív szerződés jól szabályozza. Most arra szeretnénk példát hallani, hogyan alakulhat egy dolgozó részesedése? — Ha egy dolgozó évi bérjellegű összes jövedelme 20 ezer forint, és 30 éve itt dolgozik, akkor 26 ezer forintot veszünk a felosztásnál alapul. Öt év után, 5 százalékkal növeljük az alapbért. Ez a dolgozónk 2080 forint részesedést kap. De ha érdemes rá, még részesülhet az említett 100 ezer forintból is. A szakszervezeti tanács határoz arról, hogy ezt a 100 ezer, illetve 250 ezer forintot a különböző részlegek között hogyan osszuk fel. Ha például a tűződe 60 ezer forintot kap, akkor az üzem vezetője és a főbizalmi, a dolgozók véleményének ismerete után, határoz arról, hogy a 60 ezer forintot hány dolgozó között osztják szét. És azt is — megindokolják termelési tanácskozáson, hogy egyik-másik munkás miért lesz kiemelve a többi közül. Ez az igazságos, ez a demokratikus módszer. — Úgy gondolom, nem történne semmi baj, ha a dolgozókat az elosztás hogyanjáról. módjáról nem értesítenék, — A cipőgyárban az a szokás, hogy meg kell beszélni minden dolgot. A nyereségelosztást kiváltképpen. Nézze: a csomagoló, a tűző, a TMK-s, a művezető, mind-mind a maga területén nélkülözhetetlen részese volt a termelésnek, következésképp a nyereségképzésnek is. Nagy bűnt követnénk el, ha nem hallgatnánk meg a véleményüket. Más kérdés: az igazgató meghallgatja a munkások, az szb, meg a szakszervezeti tanács véleményét, de végeredményben maga dönt. Az egyszemélyi vezetés klasszikus esete, ha a döntéseket kellő fórumokon megvitatjuk, és azután az egyszemélyi vezető mondja ki az igent, vagy a nemet; *— Es ha nemet mond? — Akkor az 6 igaza az igaz, ami nem biztos, hogy igazság. Ilyen eset nemigen fordul élői. — Hogyan tudják meg a dolgozók, hogy ki mennyi nyereséget kapott? — Nem vezetünk listát, nem függesztjük a hirdetőtáblára. — Es azt sem, hogy miért? — Tulajdonképpen a miértet eldöntötte már a művezető, illetve a szakszervezeti bizalmi, a termelési tanácskozás is tudomásul vette. Azon lehetne gondolkodni, hogy mindenki tudja, ki mennyit, miért kapott. Azt hiszem, az ilyen őszinteség, nyíltság, az üzemi demokrácia teljesülésében jelentős lépés volna. — Mondjuk ki, a dolgozók gyanakodva fogadják a gyanús osztozkodásokat. — Én nem vonom magam ki a döntésekből, engem a tagság, a munkások, alkalmazottak bíztak meg képviseletükkel. Az ő érdekük mindennél fontosabb. — Titkár elvtárs, szerei erről a nyereségi komplexumról beszélgetni? — Szeretek róla beszélni, mert én is, a gyár többi vezetői is azt akarják, hogy a munkások elégedettek legyenek. — Vita, vagy egyet nem értés...? — Volt. Egy alkalommal. Az igazgató elvtárs még a szak- szervezetünk központjában is eljárt, hogy meggyőzzenek bennünket, előre fizessünk, tehát már ezekben a napokban, az 1970-es termelés, illetve nyereségrészesedés terhére nyereségprémiumot. Ezt a szakszervezeti bizottság nem tartotta helyesnek. Megkérdeztünk egy sor érdekelt személyt. Ők is azt mondták, mindegy, mikor kapják meg a pénzt, csak világosan lássák a miértet. És..szóval, nem fizetünk előre nyereséget. A szakszervezeti bizottság, az üzemi pártszervezet, és az én véleményem is az, ha már sokkal többet adunk — kell adni — a vezető állású dolgozóknak, akkor adjunk, amikor a dolgozók kezébe is tudunk valamit adni. Képzelje a simontornyai helyzetet, ott kaptak a vezető állásúak, a dolgozók meg nem. — És a cipőgyárban kapnak? — Természetesen. Az előbb utaltam már rá, 100 ezer forintot osztunk ki a fizikai állományúak között. <— A kategória a cipőgyárban is megszűnt. Mivel, hogyan differenciálják a vezető beosztású dolgozókat? — A megállapítás nem jó. A kategorizálás átalakult. A mi esetünkben is az történt, hogy kénytelenek vagyunk a tavalyi összeghez közel álló mennyiséget megállapítani a részesedésből. Ök egész évben úgy dolgoztak, hogy a Il-es kategória szerint részesülnek. Számítottak rá. Megkapják idén is azt, persze más néven. S miután e problémáról a munkásokkal többet beszélünk, megmondjuk a miértet is, s nem lehetnek olyan zűrök, mint tavaly. — Én attól tartok, az idén is, tehát a 69-es nyereség kifizetése után ismét lesznek „zűrök”. Végleges a cipőgyári részesedési rendszer? *— Nem végleges, hisz a mostani kollektívszerződésmódosítás meghatározza az 1970-es évre eső részesedés felosztását is. — Szabad ebből már néhány példát nyilvánosságra hozni? — Igen. A felosztási szisztéma lényegesen nem változik. A jövő évben 3,5 százalék bérfejlesztésre lesz lehetőség. Úgy tervezzük, hogy ebből az összegből elsősorban a törzsgárda tagjait részesítjük. Bizonyos összeget kap minden dolgozó havonta. Például aki 5—10 éve van itt, 30 forintot, 11—15 év között 40, 16—20 év között 50, húsz év feletti munkaviszony esetén 60 forintot. Ezt az összeget decemberben kapja meg a dolgozó, egy összegben. Egy nyolc éve itt dolgozó munkás karácsonykor 360 forintot kaphat. Ez bérjellegű juttatás, s ez növeli az elosztáshoz a munkás alapbérét. A fennmaradó másik 350 ezer forintot pedig azokban a munkakörökben osztjuk el, ahol szorít a cipő, tehát a kulcsembereknek javítjuk az alapbérét. — És a részesedés? — Jövőre is a munkabér, plusz szorzószám lenne az alap. Változás: minden nyugdíjast, aki szakszervezeti tag, 150 forint részesedés illeti. A nyereségprémiumnál el szeretnénk érni, hogy minél kevesebben kapjanak. Jelenleg is sok, 26 személy részesülhet nyereségprémiumban. Volt, amikor ötvenen kaptak e címen. Az szb. szeretné a 26-os számot tovább csökkenteni. A nyereségprémium, illetve nyereségjutalom képzése ugyancsak szorzószámok segítségével, munkabér alapján történik. De kimondtuk: csak akkor kaphatnak a vezető állású dolgozók nyereségjutalmat, ha a gyári ossz, kifizethető nyereségrészesedés meghaladja a 10 napot. Amennyiben a nyereségrészesedés például csak 7 nap, akkor az említett 26 személy, vezető állású dolgozó ugyanúgy lesz elbírálva, mint a fizikaiak. — Paksi elvtárs, milyen a hangulat a gyárban? — Most már nyugvóponton van minden. Vita még lesz, de lényegbevágó kérdésekről már nem. PÁLKOVÁCS JENŐ Előadás Bátaszéken és könyvismertetés Nagymányokon Lanti Györgyné, a Magyar Nők Országos Tanácsa mezőgazdaságii bizottságának elnöke tart előadást Bátaszéken a művelődési házban délelőtt 10 órai kezdettel „A nők helyzete a mezőgazdasági üzeméfaj ben” címmel. Caapody: Kerti virágaink című könyvét) ismerteti me* este hat órai kezdettel Nagy« Hiányokon a könyvtár helyig gégében Bábel Ernőmé» j Elvesztegetett becsület Korunk bűnözésének figyelmet érdemlő jellemvonása, hogy a felszabadulást megelőző időkhöz képest lényegesen csökkent a valóságos rászorultság miatt bűncselekményt elkövetők száma. A magyarázat kézenfekvő: a munkanélküliség megszüntetése megszüntetett egy kriminogén — bűnözést előidéző — tényezőt. Igen sajnálatos ezzel szemben, hogy napjainkban biztos és nem is jelentéktelen keresettel rendelkező személyek nyúlnak a máséhoz, főként a közöshöz, vagyis a társadalmi tulajdonhoz. Pontosan ahhoz a vagyonhoz, ameiyből munkája után megfelelő arányban részesedik. A bizonyossággal határos, hogy az alább említendő személyek nem emelnék el senki kerékpárját, táskarádióját, de még aranyóráját sem, — mivei a lopásnak ezt a formáját erkölcsileg is nagyon elítélendőnek tartják. Tetteikből viszont az tűnik ki, hogy szemükben a termelőszövetkezet, az állami gazdaság tulajdonának meg- dézsmálása nem több -- kölcsönvett) szávai elve — bocsánatos bűnnél. A dombóvári járásbíróság nem fogadta el Varga' Istvánnak, a szakcsi Uj Élet Tsz agronómusának védekezését arról, hogy miért vitt haza jogosulatlanul 2032 forint értékű kukoricát; a védekezéssel ezért nekünk sem érdemes foglalkoznunk. Tény, hogy elvitt. A rendőrség jóvoltából a termény visszakerült a tßz- hez; erre is tekintettel a bíróság 2500 forint pénzbüntetésre, — körülbelül az agronómus havj keresete ennyi —, ítélte a vádlottat A szövetkezeti vezetés erélyét dicséri, hogy aminti az ügy kipattant, a meg- tévedt agronómust azonnal felfüggesztette állásából. A G er jeni Állami Gazdaság vezetői nem juttathatták! ilyen egyértelműen kifejezésre a társadalom rosszallásáig amikor a sorozatos gázolaj- lopás kiderült. Nem, mert ha a tolvajkodáson rajtavesztett sertéstelepi dolgozókat felfüggesztették volna állásuktól, ugyan kit állítottak volna helyükbe? Persze, az is igazi hogy a fegyelmi felelősségre, vonás mértékének vezető állású emberrel szemben nagyobbnak keH lennie, mini] egyéb munkakört betöltőkkel szemben. A gerjen; gazdaság a sertés-«' szállások fűtéséhez gázolajat! használ. A tartálykocsihoz, a hordákhoz járt suttyomban G1 Antal, G. Ferenc, H. Ferene és több társa, A gazdaság igaz; gatójának szívességéből ren-í delkezsésünícre áll az olaj tolva; jók 1969. évi havi átlagkeresetének ícimutatása. A legszerényebb jövedelmű emibei? 2433 forintot keresett, a leg; igyekvőbb 3000 fölött. Szűk; séges hozzátenni, hogy a gazdaság jóvoltából laknak két. nyeimes lakásban havj 40—50 forintért. Röviden summázvaj ott lopták meg a közös vagyont a tolvajok, ahol a sző legteljesebb értelmébe, a eft, zisztemciához jutottak. Az olajügyben még dolga* zik a rendőrség. Méltányosnak érezzük a gazdaság vezetőinek azt az óhaját, hogy & paksi járásbíróság majd Ger- jenben tárgyalja a dézsmálok ügyét. — 6. z. —» _ VISSZHANG Lapunk február 3-i számában irtunk a szekszárdi fürdővel kapcsolatos visszásságokról. Arról, hogy egy sok milliós beruházás alig több, mint fél évtized leforgása alatt gyakorlatilag használhatatlanná vált. „Szekszárdon fürödni” című cikkünkre a Tolna megyei Tanács VB. építési, közlekedési és vízügyi osztályától az alábbi visszhang érkezett: Tárgybani cikk a városi fürdővel kapcsolatos jelenlegi helyzetet a valóságnak teljes mértékben megfelelően tárta fel. Az elmúlt tíz év során városunk gyors ütemű fejlődésével sok millió forint beruházásra került sor, melyek a lakosság kulturáltabb, városiasabb életét hivatottak szolgálni. Ilyen gyors fejlődés mellett, mikor a beruházások nagy tömegét viszonylag rövid idő alatt kell elvégezni, elkerülhetetlen, hogy egyes létesítmények nem a terveknek megfelelően működnek, nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Az 1960-as évek elején a város építéséhez kapcsolódó legnagyobb beruházásokat a Baranya megyei (komlói) Állami Építőipari Vállalat, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és ezeket kiegészítve több országos működési körű vállalat végezte. A városi fürdő építése során is az a sajátos és sajnálatos helyzet alakult, hogy az építkezés során több vállalat is bedolgozott, azonos munkafolyamatokat egymástól átvéve végzett. A nem megfelelő összehangoltság, felelős generál kivitelező hiánya, aki az egész építkezést kézben tartotta volna, fő okozója volt a silány minőségnek, Megyénkben az elmúlt tíz éó során mind az építőiparban, mind a gazdasági élet egyéb ágazatában jelentős fejlődés mérhető le,j amely feltétlenül magával hozza, a kivitelezések színvonalának emelkedését. Példaként említjük az azóta alakult Tolna megyei. Állami Építőipari Vállalatot, mely a megye nagy beruházásait kellő szakmai színvonalon végzi. A megyei beruházási vállalat a beruházások koordináltságát, a különböző vállalatok munkájának összefogását eredményesen látta el. Ezeket tudva, ma és a jövőfi nézve egyre kisebb annak a lehetősége, hogy a fürdőhöz hasonló „silány” minőségű létesítmények kerüljenek üzembe, Fábián Imre osztályvezető A Sárköz—Völgység! Vízitársulat felvételre keres kotrómestereket Szekszárd és kornyéke munkahelyre, 302-es lengyel 251-es és 505-ös kotrógépekre. Jelentkezni lehet: Bony- hád, Somogyi út. 1 szám alatt munkaügyi osztályon. (218)
