Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-03 / 28. szám
1 KADARKA SZEKSZÁRD NEVE össze- forrt a kadarkával, s a belőle készült vörös borral. Aki ismeri a város nevét, legalább annyit tud róla, hogy ott Jó kadarka terem. A kadarkát termő szőlőhegyek, vörös bort rejtő pincék évszázadok óta megannyi vígalom, ezernyi kedves adoma, számos legenda forrásai. Arról nem is beszélve, hogy itt mindig fontos megélhetési tényező volt a bor. Hozzánk nőtt, vele együtt éltünk s élünk. Éppen ezért kicsit kegyeletsértésnek számít kimondani: a kadarkának elérkezett az alkonva. me<?pe:sé- telődőtt a jövőie. Cetiát a realitás — realitás. A történelmi nevezetességű szekszárdi borvidék rekonstrukciójára pár évvel ezelőtt nagyszabású programot dolgoztak ki. Mint minden szőlővidék-rekonstrukciónak, ennek is az egyik alapvonatkozása a fajta kérdése. Milyen fajtával teremtsük újjá a szőlővidéket? A vita elvi szinten is folyik, de a gyakorlati élet is sok perdöntő tényezőt tár fel. Vegyünk sorra néhányat. A szekszárdi kadarkából készült vörös bor hagyományosan sok kedvező tulajdonsággal rendelkezik: illat-, íz-, zamatanyaga rendkívül kellemes. Nem volt még olyan verseny, bemutató, amely zsűrije ne figyelt volna fel a szekszárdi kadarkára, beleértve a tavaly Budapesten megrendezett nemzetközi borversenyt is. Mégsem pesszimizmus, hanem realitás e fajta alkonyáról beszélni. A fehér borokhoz viszonyítva szűkül a vörös borok piaca, márpedig más árukéhoz hasonlóan ennek a jövőjét is meghatározza a piac értékítélete. A piaci igény a köny- nyebb borok felé irányul s a szekszárdi kadarka nem ebbe a kategóriába tartozik. Az egészen kiváló minőségű, úgynevezett mélysötét színű szekszárdi kadarkának ugyan található piac, az külföldön is keresett, csakhogy éppen e fajta színképződésével tapasztalható sok probléma az évjárattól függően. Labilis a színképződése, s az ingadozás rendkívül nagy. Nem véletlen, hogy Szekszárd környékén is erőteljesen kezd elterjedni a kékfrankos és néhány más, vörös bort adó szőlőfajta. Ezek színanyaga ugyanis többnyire kedvezőbb, de nem lebecsülendők az egyéb tulajdonságaik sem. Az állami gazdaság új telepítésű szőlejének zöme már nem a hagyományos kadarka. TÖBB TERMESZTÉSI szempont is a kadarka kiszorulását sejteti. A kadarkánál a kékfrankos is, más fajták is sokkal jobban bírják a kor- donos művelést, ami ma már nemcsak nagyüzemi követelmény, hanem a magánterületeken is kezd elterjedni. Szekszárd vidékén nagyon gyakori az érés idején fellépő rothadás. Tavaly feltűnően szőlőrothadásos ősz volt, ami vagy jelentős termésveszteséggel járt, vagy vállalni kellett az alacsonyabb cukorfokkal, szegényes színképződéssel — gyenge minőséggel — járó szüretet. Ugyanakkor a most elterjedőben lévő kékszőlő-fajták jó része iljyen tekintetben nagyon előnyösnek mutatkozott Sok azonos területen, szomszédos sorokban megfigyelhettük, hogy a kadarkának a fele lerothadt, ugyanakkor a kékfrankos teljesen egészséges volt. Azonos időpontban a nagyüzemek is, magánosok jó része is magasabb cukorfokkal szüretelte a kék<Tan- kost, mint a kadarkát. Nem a kadarka mellett szól a termesztési költségek alakulása sem. És a nem kadarkából készült szekszárdi vörös borok is megállják a helyüket az igényes zsűrik előtti Ugyanakkor erőteljesen terjednek e vidéken a fehér fajták is, a kadarka rovására. Mivel a szakemberek nagyra értékelik az itt termett fehér borokat, a piaci igény is nagy irántuk, sőt, kedvezőek a termesztési feltételeik nagy- és kisüzemben egyaránt, semmi kétség, hogy tovább terjednek. No, és valljuk be őszintén, hogy ma már a kadarkahagyományt oly buzgón ápoló szőlősgazdák is mutogatják — kuriózumként — fehér boraikat. .. néhány szakemberrel, szőlősgazdával ellátogattunk a szőlészeti kutatóintézet pécsi telepére. Itt Németh Márton telepvezető és Diófási Lajos tudományos kutató — mindketten országosan ismert szak- tekintélyek — nagyon figyelemre méltó dolgokat mondtak a szekszárdi kadarka jövőjéről. Érdemes megemlíteni, hogy mindketten régóta és gyakran vizsgálódnak e szőlővidéken. Véleményük szerint is megállíthatatlan e kadarka háttérbe szorulása, s a modern fajtáké a jövő. De a szekszárdi kadarkából menteni kell ami menthető, még a gyengéi ellenére is, a vitathatatlan jótulajdonságai miatt. Tudomásul kell venni a kadarka területi összeszűkü- » lését, azt, hogy ahol kivágnak egy kadarkást, semmiképpen sem azt telepítenek helyébe, hanem egyéb fajtát. Ce ugyanakkor ki kellene válogatni azokat a területrészeket, ahol a kadarka jótulajdonságai hatványozottabban jelentkeznek, mérsékeltebb a rothadás még kedvezőtlenebb őszökön is, és ezt a fajtát ott kellene újra telepiem. Ez nagy mennyiségi csökkenéssel fog járni, ami egyébként is elkerülhetetlen, viszont ami megmarad, az nem kommersz, hanem kiemelkedően értékes minőséget adAnnikor a szekszárdi kadarka alkonyáról beszélünk, a jövőjéről sem szabad megfeledkeznünk. BODA FERENC Csatornák Azt hiszem, meglepődne a tsz-elnök, ha elébe állna 40— 50 kívülálló, azzal a kéréssel, hogy a termelőszövetkezettől szeretnék megvásárolni az egész évi kenyérnekvalót, mert az üzletekben nem kapnak mindig jó kenyeret. Akkor, amikor az eladni való gabonát kedvező feltételek mellett, egy tételben vásárolja meg a vállalat, egyetlen gazdaság sem bocsátkozna olyan üzletbe, hogy több száz vagon gabonát néhány mázsás tételben adogasson el. No, de nemcsak eladni, hanem venni is kell. Gépet) műtárgyát, növényvédő szert, építőanyagot, és még nagyon sok mást, ami a gazdálkodáshoz szükséges. Jó néhány évvel ezelőtt még vásárolni sem lehetett, nem eladás; elosztás volt. A mezőgazdasági üzemek kaptak, azt és annyit, ami és amennyi éppen elosztható volt. Az országos szervek elosztották, mennyi jut egy-egy megyének. A megyei szervek eldöntötték, miből, mennyit kap egy-egy járás, a járás viszont megállapította, mi jut egy-egy gazdaságnak. No, de mindez már a múlté. A lényeg ma a mezőgazdasági üzem anyagi lehetősége. Az ország bármely részében megvásárolhatja, amire éppen szüksége van. Ma viszont sokszor az a panasz, hogy az ország bármely részében is csak egy kereskedelmi szervtől vásárolhatja meg a gépet, a műtrágyát, a növényvédő szert. Olyan megnyilvánulások hangzanak el, hogy értékesíteni több csatornán lehet, de beszerezni tulajdonképpen csak egyen. Miért nem lehet például a műtrágyát közvetlenül a gyártó üzemektől megvásárolni? Több példa bizonyítja, hogy tulajdonképpen lehet. De... De közbeszól a versenyképesség. És ebben a termelőszövetkezetek többnyire alulmaradtak a kereskedelmi szervvel szemben. Tény az, hogy egyes műtrágya félékből még mindig nincs elég, és akkor sem lesz több, ha a termelőszövetkezetek egyike-másika — esetleges helyzeti előnye révén — közvetlenül, a gyártól akar vásárolni. A hazai gyárak ugyan bonyolítottak le ilyen üzleteket, de nyilván, számukra is előnyösebb, ha a termelt mennyiséget egy tételben adják el. (Főleg, miután egyik vegyigyárunk már egy év óta fut a pénze után, mert a vásárló tsz-től még nem kapta meg az eladott, műtrágya árát.) Az elmúlt évben a kereskedelem nem tudta kielégíteni a vetőgépigényeket. A vetőgép viszont kellett. Néhány tsz közvetlenül a Mosonmagyaróvári Gépgyártól vásárolt vetőgépel — amelyet a kereskedelem minőségi kifogások miatt nem vett át. Az Agrotröszt ebben az esetben éppen az üzemek érdekeiben járt el — a gyártól vásárló tsz-ek a kereskedelem megkerülésével „vásároltak be” a használhatatlan gépekkel. Nem akarunk szószólók lenni az mellett, hogy a mező- gazdasági üzemek csak az Ag rotröszttűl vásároljanak, hiszen maga, a vállalat sem akar magának monopolhelyzetet tereim, tem. Csak arról van szó, hogy a beszerzési csatornák fent vázolt szélesítésének nincs túlságosan sok értelme. A beszerzés önálló útját csak több üzem közös összefogásával, érdekeinek összeegyeztetésével, képviseletével lehet járni. BL Pihenés helyett munkára készül Hazai jókívánság az írónak! Babits városából ezelőtt negyvenegy évvel kelt útra és engedtessék meg ez a hasonlat; úgy mint a mesék legkisebb fiúja. Nagy szerencsepróbára adta fejét. A toll átlagosnál jobb, könnyedebb forgatása, tanárok, diáktársak, később tekintélyes pályatársak lelkes bíztatása volt az útravaló és az úticél? Meghódítani a Parnasszust! Történelmünknek nem akármilyen időszakára esik ez a pályakezdés. A gazdasági válság időzített aknája hazánkban 1929-ben robbant Nyomában egyre mélyebb a társadalmi-politikai krízis, Horthy ellenforradalmi rendszere minden görcsös igyekezete ellenére sem tudja a rendszer fasiszta vonásait a polgári demokrácia konzervatizmu- sával leplezni tovább. Színre lép a fasizmus, a nyílt terror minden és mindenki ellen, ami ellenszegül, aki egyebet akar. Az Irodalmi Lexikonban ez olvasható Szekszárdi Molnár Istvánról: Szekszárdon született 1910. januárjában. Szülővárosában gimnáziumot végzett; 1932—33-ban Párizsban járt tanulmányúton; hazatérve versei, novellái különböző folyóiratokban, napilapokban jelentek meg. 1942— 44-ben munkaszolgálatos volt. 1955 óta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa. A fel- szabadulás óta kabarétréfákat, hangjátékokat is ír, amelyek a Pódium Kabaréban és elsősorban a Rádióban kerültek műsorra. Első kötete aLélektükör 1934-ben jelent meg. 1936—39-ben újabb két kötet követi az első versgyűjteményt. Majd egy regény következik, azután ismét versek, majd kabarétréfák. A lexikon szól még egy Bence kakukk, meg a többiek címmel megjelent prózai írásműről is, amit Molnár István derűs riadtsággal „tagad” meg. — Fogalmam sincs ki írta és miért tulajdonítják nekem. Persze, nem ez az egyetlen hibája ennek a lexikonnak. A szülőváros üdvözletét hozva nem sokkal 60. születésnapja után — de még abból az alkalomból. — nem a könyvtárban találkozunk. Február elsejétől nyugdíjba vonul Szekszárdi Molnár István és most, utolsó fizetett szabadságát élvezve erőt gyűjt. Csakugyan, ilyen formabontó módon készül a nyugdíjas életre. Előkerülnek az íróasztalfiókból az évek hosszú során felhalmozódott jegyzetek, vázlatok. Tervei között szerepel egy regény, verskötet és nem akar hűtlen lenni ezután sem a kabaréhoz ... A szülővároshoz, Szekszárdhoz mi fűzi ennyi idő elteltével? Alig valami, ami mégis elég egy élet hosszára. — Könnyekkel emlékszem szüléimre, akiket korán elvesztettem. Hálásan emlékezem testvéreimre, Sándorra, aki a fasizmus áldozata lett és Jóskára, aki ma is Szekszárdon él és hozzásegített ahhoz, hogy fölnevelkedjem. Bár ritkán,' de szívesen megyek Szekszárdra és valahányszor örülök annak, ha régi szekszárdi ismeretem csődöt mond az új dolgok miatt. Azt ugye mondanom sem kell, hogy jóléteik minden hazulról jött hír és üdvözlet? Az író emlékei talán fokozottabb mértékben képesek föltárni egy kor valódi arculatát. Újság- kivágások, gondosan albumba ragasztott publikációk segítenek a föltárásban. Szekszárdi Molnár István, mint annyi ifjú kortársa, pályakezdésének idején számos napilap, hetilap szerkesztőségében fordult meg munkatársként, vagy szerződéses külsősként. — Nézze csak! Ez a vers 1942-ben jelent meg a Népszavában. Kis híján hadbíróság elé állítottak érte. Nagy szerencsém volt, megúsztam. Emez a vers pedig a Bajcsy-Zsilinszky szerkesztette Szabadságban, szerzett nekem egy kiadós verést. Ez volt az írók, költők államilag kiutalt „honoráriuma”. A gyűjtemény gazdag, noha a gondosan elrakosgatott írások közül rengeteg veszett el. Némelyiket ajánlatos is volt „elbújtatni”. Nem kerültek elő. A pótlás csak új írásművekkel lehetséges. Hogy sikerült-e meghódítani a Parnasszust? Az álmok kopnak a valóságban. Szekszárdi Molnár István, akit úgy is nyilvántarthatunk, mint az újságírás egy veteránját, nem robbant sistergő üstökösként a magyar irodalom' égboltjára. De megtette, ami tőle tellett és most, hajlottabb korában sem pihenésre készül, hanem munkára. Sok sikert az írói tervek valóra váltásához] Hazulról kívánjuk ezt.„ L. L
