Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-03 / 28. szám
Mitől korszerű nagyüzem a tsz? Beázik az új áruház Nem újkeletű, de mostanában is napirenden lévő kérdés, hogy elég nagy területűek-e a magyar termelőszövetkezetek? Vannak, akik szerint a 4—5 ezer holdas tsz-ek sem, alkalmasak már a további korszerűsítésre, fékezik az előrehaladást. Ezért lehettünk tavaly is tanúi annak, hogy az az ország néhány vidékén erőteljesen szorgalmazták a tsz- ek egyesülését. Helyenként jelmondatot is szerkesztettek: „nagy termelőszövetkezetek ■— nagy lehetőségek”. Ha nagyobb a tsz — mondják —, akkor gazdaságosabb beruházásokra van mód, sikeresebben alkalmazhatók a tudományos vívmányok, a korszerű technika, könnyebben szakosítható a termelés. Hivatkoznak arra is, hogy az egyesülések révén csökken a nem kielégítő eredménnyel gazdálkodó termelő- szövetkezetek száma, nagyobb körben hat a szakemberek hozzáértése. Figyelemreméltó azonban, hogy az egyesülések szószólói szinte kivétel nélkül a területével azonosítják a termelőszövetkezet nagyságát. Ám, ha előrelátó józansággal és szakszerűséggel történik a vizsgálódás, nemcsak a terület nagyságának, hanem másféle tényezőknek, körülményeknek is fontos szerepük van abban, hogy korszerű-e, gazdaságos-e a termelőszövetkezetek működése. Egyebek között olyan körülményeknek: hányán vesznek részt rendszeresen a munkában, mekkora a beruházott vagyon, s mennyi értéket állítanak elő a tsz-ben. Van-e annyi és. olyan istálló, műhely és gép, ameny- nyi és amilyen kell? Kielégítő-e a technikai felszereltség, a műtrágyák, a növényvédő szerek használata? Jók-e a gazdaság útjai, raktározási, szállítási lehetőségei ? Ott tart-e a szövetkezet, hogy a termelési eszközök ésszerű gyarapítására, korszerűsítésére már azért nincs módja, mert kicsiny a területe? Fenyegeti-e az a veszély, hogy másképpen, mint egyesüléssel, nem képes megvalósítani olyan gazdaságos beruházást, amihez a kellő anyag is, pénz is rendelkezésre áll? Természetesen lehetséges, hogy e kérdésekre pozitív választ ad a valóság, s akkor indokolt, szükséges az érdekelt tsz-ek egyesülése. Sokoldalú vizsgálódások, elemzések azt mutatják, hogy a nem mostoha adottságú tsz-eknek — kevés kivételtől eltekintve — bőven vannak még lehetőségei eddigi eredményeik növelésére a mostani területi keretekben is. A kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek problémáit pedig egyébként sem oldaná meg az egyesülés, hiszen nehézségeik A lengyel vegyipar egyik legkorszerűbb ágát, a festékgyártást a gyors ütemű fejlődés, jellemzi a hazaj és a külföldi piac igényeinek kielégítésében egyaránt . F élté telezheti), hogy a külker eski'.delem ez évi eredményei alapján a lengyel festékgyártó ipar az első hely re kerül majd q KOST-ars:,: gok exportőrjei között. A lengyel ftístékipar ezt a; előkelő helyet elsősorban kiváló minőst■gű termékeinek köszönheti, ilyenek például c. textil-, papír- és bőripar koroka egy percig sem a kis terület volt, s ma sem az. Vitathatatlan, hogy sokféle egyéb gond van jó néhány tsz-ben. Minthogy azonban az egyesülés nem orvosság minden bajra, s ha két vagy több elmaradott szövetkezet egyesül, csupán ennek következtében nem jön létre kiváló gazdaság: nem szabad az egyesülésben valami csodatevő módszert látni. Kormányunk a népgazdaság erejéhez mérten segíti a mezőgazdaság korszerűsítését. A mostani és a következő néhány év folyamán megvalósuló beruházások azonban többnyire nem akkorák és nem olyan jellegűek, hogy ne lennének kiválóan hasznosíthatók a tsz-ek mai méretei között. Mi értelme lenne tehát a területnagyság hajhászásának?! Ebből a szempontból is kötelességünk vizsgálni a terület- nagyság ésszerű határát, amely nagy eltéréseket mutat tájanként, a termelés irányától, a szakosítottságtól, a természeti adottságoktól, a közlekedési viszonyoktól és más tényezőktől függően. Tételezzük fel, hogy minden gazdasági számítás az egyesülést indokolja. Ha két állami gazdaságról van szó, akkor a személy szerint felelős vezetők döntésén, megegyezésén múlik a dolog. Termelőszövetkezetek esetében azonban az anyagi feltételek mellett igen nagy, sőt döntő szerepe van annak, hogy a tsz: a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása útján létrehozott szocialista mező- gazdasági nagyüzem. Tulajdonosai a benne tömörült tagok, akiknek megélhetése, boldogulása attól függ, milyen eredményesen gazdálkodik szövetkezetük. Magától értetődik, hogy senki másnak nincs, csak nekik van joguk dönteni a tsz működését befolyásoló minden, tehát az egyesülés kérdésében is. Mindenképpen komolyan veendő alapelv: a szövetkezés lényegéhez tartozik, hogy a tagság a magáénak érezze, tudja szövetkezetét. Társadalmi okok, hagyományok, a régebbi és a közelebbi múlt eseményeinek élő hatásai egyaránt szerepet játszanak a tsz-ek életében, munkájában. Igen sokra hívatott társadalmi közösség is, nem csupán gazdálkodási egység a termelőszövetkezet. Lényegéhez tartozik, hogy tulajdonosai, a tagok át tudják látni egész működését, hiszen különben hogyan tekinthetnék a sajátjuknak, hogyan vezethetnék, ellenőrizhetnék, s dönthetnének a gazdálkodásnak minden lényeges mozzanatáról. S igazuk van azoknak, akik ehhez hozzáteszik: „állami vállalatnál baj, ha a dolgozók nemisszerű követelményeinek megfelelő nemes festékanyagok. Ezeken a színezékeken kívül a lengyel feslékgi,árak az utóbbi időben saját technológiai re- ceptúrán alapuló szintetikus textilfestékeket is piacra vittek. A lengyel festékipar termé- ?•"£ elsősorban a KGST-országokban találnak vevőre (az idei export kb. 800 tl-a) de vásárolják Nyugat-Európában, Kanadában és acz Egyesült Államokban is. merik az igazgatót: termelőszövetkezetben veszélyes, ha a tagok csak látásból ismerik az elnököt”. Gyakran hallani, hogy az érintett tagok így vélekednek, amikor az egyesülést javasolják nekik: „rendben van, de az egyesülés után ne legyen kisebb, hanem növekedjen a jövedelmünk'’. Bármennyire leegyszerűsítettnek tűnik ez a szemlélet, nehéz lenne rásütni, hogy hibás. Az egyesülésnek ugyanis csak akkor van létjogosultsága, ha eredményesebb gazdálkodáshoz vezet, annak pedig abban is kifejezésre kell jutnia, hogy nő a tagok jövedelme. Különben is, 1968 eleje óta törvény mondja ki, miképpen vagyunk kötelesek figyelembe venni a tesz-ek egyesülésénél a tagság akaratát. „Két vagy több termelőszövetkezet külön- külön tartott közgyűlésen az összes tagok kétharmadának titkos szavazatával elhatározhatja, hogy új termelőszövetkezetté egyesül, illetőleg egyik a másikba beleolvad”. Igen, titkos szavazást és minősített többséget ír elő a törvény. Helyesen, mert ha a tagságot valóban sikerült meggyőzni, realitásokra építkező tervekkel, az egyesülés előnyeiről, akkor mellette szavaz. Ebben az esetben mindenki nyugodt lehet afelől, hogy később nem tesznek szemrehányást azért, mert ráerőszakolta a tagságra az egyesülést. Ami pedig azt illett, hógy a most következő hónapokban és években milyen lehetőségek vannak egyesülések nélkül is a nagyüzemi társas gazdálkodás fejlesztésére, azt felsorolni is hosszú lenne. Elegendő utalni a termelőszövetkezeti törvényre, a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán megjelent sok olyan jogszabályra, ami a termelőszövetkezetek önálló gazdálkodásának bíztató távlatait nyitja meg. Éppen a reformmal összefüggő változások annnyi tennivalót adnak minden termelőszövetkezeti vezetőnek, szakembereinek, hogy feladataik, megoldandó problémáik szaporítására aligha van szükség. Az pedig mindenki előtt világos lehet, hogy az egyesülés az első időkben menthetetlenül jelent új gondokat is. ,. Amióta megalakultak a termelőszövetkezetek területi szövetségei, országszerte erősödik a tsz-eknek az az egészséges törekvése, hogy különféle társulások, egyszerűbb együttműködés, közös vállalkozás, termelőszövetkezeti közös vállalat, illetve vegyes vállalat létesítésével, erőik ilyenfajta egyesítésével tegyék eredményesebbé gazdálkodásukat. Abból a helyes felismerésből fakad ez a magatartás, hogy mostani körülményeink között nem annyira az egyesülések, hanem kölcsönös érdekesen alapuló szövetkezeti társulás, együttműködés, ágazati összefogás különféle módszerei visznek előbbre. Ezek megfelelő alapot adnak egy-egy termelési ágban a fejlett technika, a nagyüzemi termelési eljárások alkalmazáséhoz, s terme-, szetesen ahhoz is, hogy kellő előrelátással, ésszerű beruházások valósuljanak meg. Ha most, és a következő években ezen az útop haladunk bátran előre, akkor szol- - gáljuk jól mind a termelőszövetkezetek, mind a népgazdaság érdekelt és a tsz-ek fontos társadálmi, gazdasági szerepének még jobb érvényesülését is. GULYÁS PÁL A HÖGYÉSZI ÁRUHÁZ megnyitásának még egyéves jubileumáig sem jutóit el", mégis beázik. Mennyezetén alig ■ találni egy négyzetméternyi ép részt. Potyog a vakolat, sárgás-szürkés foltok éktelenkednek. Kicsit sem megnyerő látvány. Az árut műanyag térítőkkel borítják le, hogy megvédjék, nagyobb csöpögés esetén pedig műanyag teknőket is „üzembe helyeinek”. Egy jegyzőkönyv tanúsága szerint mintegy 16 00Ó forint értékű árut ért eddig károsodás a beázás, vakolathullás miatt. Az áruház műszaki átadása 1969. február 21-én volt. A mennyezet akkor is csöpögött a nedvességtől. Ez bekerült az átadási-átvételi jegyzőkönyvbe. A kivitelező — a Hőgyészl Vegyesipari Ktsz — képviselői, amint azt egyebek közt ez a jegyzőkönyv is igazolja, úgy nyilatkoztak, hogy a falrakás közben megnedvesedett salak, vagy a tetőszigetelés hibája okozza a mennyezet szivárgását. Mint hiánypótlási feladatot jegyzőkönyvezték. A beruházó, az fmsz közben mindent megtett, hogy a mennyezet kiszáradjon, mert szerette volna minél előbb megnyitni az áruházat, hiszen minden megnyitási késlekedés forgalomkieséssel jár. Fűtöttek, szellőztettek heteken keresztül, a nedves foltok azonban nem tűntek el a mennyezetről. Az áruház megnyitási dátumát elhalasztották, közben kitavaszodott, némiképp csökkent a mennyezeti nedvesség, ezért végül Í6 berendezték és megnyitották az áruházat. A ktsz a kitavaszodás után igyekezett megszüntetni a beázást. A nyáron úgy tűnt, hogy sikerült is, de ahogy beköszöntött a tél, pontosabban amikor olvadni kezdett a hó, megdöbbenéssel tapasztalták, hogy minden eddiginél nagyobb a beázás. 1970. január 5-én jegyzőkönyv készült a közvetlen károkról, egy nappal később pedig a kivitelezővel jegyzőkönyvezték, hogy az átadási-átvételi hibajegyzékben szereplő beázás nem szűnt meg. A jegyzőkönyv szerint a kivitelező ismét ígéretet tett a hiba elhárítására. A jegyzőkönyvön rajta van a kivitelező illetékesének az aláírása is. NÉHÁNY NAPPAL később újabb fordulat. A ktsz levélben közli az fmsz-szel, hogy a néhány nappal korábban vállalt garanciális hibajavítást mégsem végzi el, mert az fmsz nem távolította el a tetőről a havat, jégréteg keletkezett a tetőn, s azzal kapcsolatos a beázás, tehát nem ők hibásak. Január 16-án az fmsz, — ugyancsak levélben — közli a ktsz-szel, hogy eltakarította a havat a tetőről. Üjabb levelek, újabb tárgyalások, s napjainkban is így bonyolódik az ügy. Időközben felmerült, hogy az esetért a Szövetkezeti Tervező és Bonyolító Vállalat Tolna megyei Kirendeltsége a felelős, mert a vízlevezetőnél konstrukciós hiba tapasztalható. Észrevehetően mérgesedik a hangulat, a 2 millió forintért létesített áruház helyzete pedig változatlan: a mennyezeti rész nedves, omladozik. BODA FERENC Felperes: Bach János Sebestyén Alperes: Nevelesz Arnold táncdalszerző Ez már világszínvonal! Az elmúlt évek sw>rán futball- nemzetbfil táncdalnemzet lettünk, amit többek Között az is igazol, hogy országos méretekben tudunk hajba kapni egy-egy új slágerjelölt dalért és előadójáért. De a világ- színvonal mellett szói az is, hogy akad már itt-ott egy-egy izgalmas plágiumper. No, nem olyan, .amelyben Bach János Sebestyén a felperes és Nevelesz Arnold az alperes. Klasszikusaink válto- .zatlánui türelmesek. Akik kép- vlselhetnéK őket, ugyancsak türelmesek. De a pályatársak már készek arra, hogy megtorolják a létrehozott szellemi javaikon esett sérelmeket. December óta táncdalirodal- munk két jólismert szervező- párja vív egymással törvénykezés pástján, plágiumper címén. Ereitner János vádolja Payer Andrást egy 1949-ben szerzett táncdala nyolc taktusának eltulajdonításáért. Payer András azzal védekezik, hogy rövUJnodrágos kisfiú volt 1949- ben és többnyire a „tánc lánc eszterlánc’? dallamára mulató.t pajtásaival. Csak sokkal ké- ■ sőbb fordult érdeklődése a tánczene. felé, de akkor sem találkozott úgymond soha a „Lássuk be hibáztunk mind a ketten” című Breitncr-dallal. . Viszont, találkozási szándék nélkül is rátalált és ez itt a bökkenő. További érdekesség: A bíróság, szakértőre lévén szüksége, a Zeneakadémiát kérte föl erre a perdöntő sze\ repre. Az akadémia azonban nem tartván magát llletékes- nek(7!) elhárította a mogttaa- telést. üár! A Mikérés visz- szautasftása elütött bennünket egy fordulatos és régem vért folytatástól, hiszen olyasmit kellett volna firtatni a szakértésnek, amit legföljebb elszánt humoristák merészelnek. Azt tudniillik, hogy napjaink szó- rakoztató muzsikájának szerzői csak akkor kia..anak igaz- säg szolgál tatásért, ha körtém állhat szemben a kor-társsal. Cinkos összehunyorítés, értő hallgatás dfvik, viszont minden olyan esetben, amikor a zene- irodalom klasszikusai, vagy félklasszikusai „lógnak” ki • saját néven publikált müvekből. A minap győződtem meg arról, hogy az operettszerző Szirmaitól is lehet „kölesön- venni”. Halász Judit előadásában hallottam egy megzenésített Weöres Sándor verset, ami — mondénom sem kell talán — kizárólag szövegében tért el úgy ahogy az említett szerző Mágnás Miska című operettjenek egyik kettősétől, így szól a megzenésített versi Csiribiri csiribiri zabszalma, négy csillag közt alszom ma...” A kettőst nem idézem; a plágium nyilvánvaló és még a botfül is lefülelheti, csak az Illetékes Fül nem. Az Illetékes Fül maholnap pályázhat a Világelső Botfül címére. Az II. ’otékes Fül a Breitner kontra Cayer-ügyet megelőzően sem volt már a helyén! —óa— Lengyel festékek a KGST-országokban