Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

HARMAT ENDRE: A Raszputyin rejtély 15. GYILKOSSÁG A PALOTÁBAN Az arisztokrácia elhatározta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország egyik leggazdagabb embere, Feliksz Juszupov herceg állt az ösz- szeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlo­vié* nagyherceg, az uralkodó­család tagja. Juszupov a szta- rec bizalmába férkőzött és egy éjjel — azzal az ürüggyel, hogy felesége, Irina nagyher­cegnő meg akarja ismerni — palotájába csalta a muzsikot. Maga ment érte a Goroho- vajára. A címeres, nagy feke­te kocsi megállt a Mojkán, a 94-es számú épület, a Juszu- pov-palota udvarán. Raszputyin levetette a bun­dáját és 'szemügyre vette a szobát. Azonnal megállt a po­hárszék mellett. Látszott raj­ta, hogy gyermeteg örömét le­li az értékes bútordarab belső labirintusában. Nvitogatta a kis ajtókat, nézegette a reke­szeket. Eddig minden simán ment Az első bonyodalom most kö­vetkezett Juszupov rémületé­re a muzsik visszautasította mind a teát, mind a bort. „Csak nem gyanakszik?” — kérdezte magától a palota ura. Görcsösen ismételgette magában, hogy Raszputyinnak nem szabad élve hazajutnia, de ebben a pillanatban csak egyetlen dologban volt biztos. Abban, hogy fél.. „EZEK TÜL ÉDESEK...” Az élet agyonkényeztetett kedvencének idegeit eddig kellemesen felborzolta a ké­szülő akció. De amikor szem­ben ült a szálfatermetű szta- reccel. amikor áldozata arról beszélt, hogy mindenki bele­bukott, aki ellene fordult, — a lányos képű hercegecske lá­ba alól kicsúszott a talaj. Azokra gondolt, akik megpró­17. balták eltávolítani a szibéria­it, és tudta, hogy Raszputyin igazat mond. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy feladja a játszmát. De váratlan fordulat következett. A vendég teát kért. Juszupov töltött és egy sü­teményes tálat tett a sztarec elé. Előbbi félelme felengedő­ben volt, de nem múlt el tel­jesen: csak ezzel magyarázha­tó, hogy egy olyan tálat vá­lasztott, amelynek tartalmát nem mérgezték meg. Szeren­cséje volt. Raszputyin nem evett ebből, és ez alkalmat adott a házigazdának arra, hogy másfajta csemegével próbálkozzék. Ezúttal már mérgezettel. A vendég először erre is nemet mondott — Nekem, drágám, ezek túl édesek. Később mégis vett egyet Majd még egyet. A herceg sá­padtan nézte a parasztot. A méregnek azonnal hatnia kel­lett volna. A sztarec azonban nyugodtan csevegett tovább. Juszupov ajka kissé remegett, amikor javasolta, kóstolja meg a család híres krimi borait. Raszputvin köszönettel visz- szautasította az ajánlatot. Múlt az idő. Juszupov elha­tározta, hoev meenróbálja a dolgokat siettetni. Egyszerűen töltött két pohárral. Ezúttal sem a mérgezettből, A mu­zsik határozatlannak látszott: — Hát jó — mondta vé®0! —, lássuk. — És a bor félé rviMt. látható jrvönvörnséerel ivott. Dicsérte az italt, és meg­kérdezte. sok van-e belőle. El- ismpr4<jsei nvuPtSzta, amikor megtudta, hogy tele van véle egy pince. — És most adjál madeirát. EGY POHÁR ELTÉRIK A herceg itt Véteérnoltmül V»?Vv5f 01 p(5.fp]*. vir hnmr a p'r+nw»/'» Q*nri­te kizárólag madeirát iszik, ab­ból viszont mérhetetlen meny- nyiséget, Ö pedig Krimi bor­ral Kezdte. l>e szerencsére madeira is akadt. Juszupov most már olyan pohárba akar­ta tölteni a bort, amelynek az aljára porrá tört ciánkris­tályokat szórtak. Belereszke­tett, amikor vendége hangja váratlanul felcsattant. — öntsd csak ebbe! És nyújtotta az előbbi po­harát — De ez lehetetlen, Grigorij Jefimovics. Csak nem kever vörös bort maderiával? A sztarec az utóbbi években elszokott attól, hogy ellent­mond janak neki: — Ne törődj vele! öntsd csak ide, ha mondom! A herceg „véletlenül” meg­lökte a muzsik eredeti poha­rát az asztal lábának vágó­dott és eltört Most már jö­hetett a ciános pohár. A herceg kimeredt szemmel figyelte áldozata minden moz­dulatát — várta, melyik bizo­nyul az utolsónak. Raszputyin lassan, kis kortyokban ivott, mintha zsűritag lenne egy bor­versenyen. Az arca nem vál­tozott, de időnként a torká­hoz kapott, mintha légzési za­varai lettek volna. Felkelt és szokása szerint járkálni kez­dett. Juszupov megkérdezte, van-e valami baj. — C semmiség, valami nincs rendben a torkom kö­rül. Idegtépő szünet következett. — Kitűnő madeira. Adjál belőle még. Ezt már gyorsabban itta meg a sztarec. A herceget ki­verte a veríték. Raszputyin­nak hosszú percek óta holtan kellett volna hevernie a per­zsaszőnyegen. Ehelyett tovább járkált. Házigazdája úgy tett, mintha nem vette volna ész­re. hogy a sztarec feléje nyújt­ja poharát. Leemelt egy má­sik, mérgezett poharat és azt töltötte tele. A muzsik V'sz- szaült a helyére. Ravaszkás mosollyal nézte a herceget. Az úgy érezte, hogy ez a tekintet ezt mondja: — Na látod, drágám. Mind­egy, hogyan próbálkozol. Nem árthatsz nekem. A7 ORGYILKOS SZERENÁDJA Juszupov valamennyire ösz- szeszedte magát és teát aján­lott. — Jó. adj egy csészével — válaszolta gyenge hangon a muzsik. — Borzalmasan szom­jas vagyok. (Folytatjuk) Gyermekmunkák az Expo—70-re Világszerte nagy a készülődés a Japánban, Oszakában megren­dezésre kerülő világkiállításra, az Expo—70-re. Érdekes készülődés­ről kaptunk most, hírt: szovjet iskolások által készített több mint $00 eredeti. k^zművesmunkáí is kiállítanak Oszakában, az „Expo—* 70” szovjet pavilonjában. A Moszkva környéki ScseákQVo város iskolásai például egy robot-* ember modelljét készítették el. A kibernetikai „ember” jár, kéz­mozdulatokat végez és — pár szót — beszél is. Sok kisiskolás leg­nagyobb irigységére a •robotember egyszerű összeadáson és kivonó* son alapuló feladatok megoldására is vállalkozik. Szerepel még a gyerekek ,készítette kiállítási tárgyak között fo­tonrakéta és hajómodell, valamint a „színzenegép” is. Nagyon szé­pek az óvodás korú gyerekek által készített mesebeli tűzmadarakf kakasok, kiskacsák és egyéb fából, gipszből és agyagból formált já­tékok* - c- • ■ Képünkön: a szovjet iskolások saját készítésű robotembere. rTVVYV*«»»yTwmttTTTTTmTTTTTTtTTTTTfTmTTTTTTfTm HTTTTTTTTTTTTTTTTTTfTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT Kürti András: /l BUDAI 23. Andrea a kérdésre kérdéssel válaszolt. — Bevált az ötlet, vagy nem vált be? önként vállalta, nagyszerű ■ ember. És az eddigi ered­mények? Megmutattam a jegyzetfüzetemet, ma. gad Is láthattad. A várt reakciók minden vona­lon. Holnap folytatjuk a kísérleteket. Illetve... — Mi az az illetve? — A szemüveg. A szemüveged. Arról még nem számoltam be, hogy ebéd után leszaladtam a Folkszival annak a Mucurnak a címére, a Liliom utcában van bejelentett lakása. De a házmester azt mondta, hogy egy órával ezelőtt két pagy kofferral elutazott, csak annyit mon­dott, hogy vidéki rokonaihoz megy, talán két hétig lesz távol. Nem hagyta nála, nem adta le a szemüveget. Ambrózy legyintett. — Két hét ide, vagy oda. az már nem szá­mít. Megvárjuk. Addig legalább behatóan fog­lalkozhatunk a lovagod problémájával... Isme­rősnek tűnik az esete. Ezzel a periódusos bam- bulassal, amely áramütés hatására következik be, már találkoztam valahol. Vagy angol, vagy német szaklapban. Az persze kétségkívül uni­kum, hogy barátunk alkohol hatására átmeneti­leg zsenivé változik. Honi különlegesség. Ez még csak eggyel több ok arra, hogy kézbe vegyük az ügyét. Majd kigyógyítjuk mind a két bajából, az idiotizmusból is, a zsenialitásból is. Megérdem­li, kedvemre való fickó! Andrea elmosolyodott. — Csacsi — lépett kö­zelebb a professzor és összeborzolta a lány ha­ját —, tudom, miért nevetsz. Az jár az eszed­ben, hogy a saját csapdámba estem, hogy ez a segítőkészség részemről — a szimpatron hatása. De ne vedd elő a füzetedet, engem ne írj be. A szimpatronnak ehhez ugyanis semmi köze. Szá­moljon csak utána, kollegina. Ha páciensünk a napló tanúsága szerint reggel hattól mindössze három cé értékű patront papizott, az utolsót ti­zenegykor kapta, és már most délután fél öt van, hathat-e még az a kis dózis? Az asszisztensnő rövid töprengés után taga­dóén rázta meg a fejét. — Na látod, kispajtás! — dörzsölte össze a kezét diadalmasan a férfi. — Nem vegyi úton kiváltott rokonszenvről van szó, hanem őszinte együttérzésről. Már holnap kezelésbe is veszem, néhány spécivel is konzultálok. Baranyaival ta­lán és Kispappal... Nézz csak oda, múlóban a bambulás! Tényleg. Honda lassan felállt, vett néhány mély lélegzetet, megdörzsölte a tarkóját, aztán, még kissé bizonytalan léptekkel ugyan, de feléjük közeledett. Megállt a házigazdával szemben, fel­nézett rá, tekintetében már értelem csillogott és a reménykedés halvány sugara bujkált. — Ez nem valami kegyes csalás akar lenni? Professzor úr, ön komolyan gondolja, hogy se­gíthet rajtam? A kérdezett megfontoltan bólintott. Most nem Béluci volt, még csak Béla sem, hanem Amb rózy doktor, Kossuth-díjas kutató, a tanszék vezető docens, a tudományos igazgatóhelyettes és így tovább. Vannak emberek, nagyon kevesen akik tekintélykeltően képesek tekintélyek lenni Ambrózy közéjük tartozott. — Azt hiszem, van némi esélyünk. Természe­tesen nem garantálhatom a sikert, azt is tekin­tetbe kell vennie, hogy én gyakorló orvos sem vagyok, de .majd innen-onnan kölcsönözzük a megfelelő segítséget... Igen, most már eszembe jutott, nem angol, nem is német szaklapban ol­vastam, hanem olaszban... Persze, a Scienzá- ban. .. Manfredo Rotti barátom publikációja. . . Várjunk csak, mikor is lehetett? Mindegy, az intézeti folyóirattárban biztosan megtalálható. Andi — fordult felvillanyozottan a lányhoz —, kérlek, szólj át telefonon, nem, nem inkább sza­ladj le a kocsival. Hatig van könyvtárügyeiét. Fél óra alatt megjárhatod. Az idei és a tavalyi számok között keressétek. Manfredo Rotti, nem felejted el? A Scienzában. Mi majd addig szé­pen elbeszélgetünk Honda úrral. Futás! — Hát ez volna az én maszek boszorkány- konyhám — mutatott körbe Ambrózy a labo­ratóriumnak berendezett manzárdon, ahová felvezette vendégét. Hosszú orrával fintorogva szimatolt a levegőbe. — Fz a két tűzreval í nőszemély azóta sem szellőztetett :tt, amióta elutaztam! (Folytatjuk.) iili*A*AAAA***iAAlA*AAAAA*i*imiiAAAAáAtAAAiiááAiAiáiAAAAAi f ká AAAaaaaAíAÍAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents