Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

Egymillió­kétszázezer... Tengelic-Szőlőhegyen nem is ■ olyan régen valósult meg a lakosság kollektív álma: lett kul­túrház. Ez utóbbi, hogy „lett”, azt engedi föltételezni, hogy köny- nyű volt megszerezni. Ä hűség kedvéért jegyezzük meg: nem volt könnyű! A kultúrház építése el­nyelt nem kevés, állami támoga­tás címén kapott forintokat; a köz­ségfejlesztési alapot is tetemes összeggel csökkentette a nagy vállalkozás: a köz által elvégzett munka értéke sem lebecsülendő. Dologra serkent kicsi és nagy, ahogy mondani szokás. így lett, nem mindennapi ünnep, amikor a kultúrház kaput nyitott. Most, akár becsukhatná a kaput. Ügy néz ki az épület, mintha háború és reménytelen gazdátlanság visel­te volna meg, pedig hát háború régen volt, a kultúrház nem gaz­dátlan, mivel a községnek van ta­nácsa és van termelőszövetkezet, — így együttesen: lakossága. Fényképezőgép hiányában kény­telenek vagyunk a látottak alap­ján hírt hozni a tengelic-szőlőhegyi kultúrház állapotáról. így bonyo­lultabb. Helybeli kísérőink egyike (a szöget fején találva) jelentette ki: ,,Kár, hogy a tv nem mutat- ja be, hogy néz ki a kultúrházunk. Biztos vagyok benne, hogy ez az, ami nemcsak nekünk nem tetszik. Nem tetszene a tv nyildnosságá- nak sem!”. I ' me a kép. . . Betört üvegek, szeméttel keveredő sár a bejárat előtt, ahova éppen mos' érkezett meg az esedékes szállít­mány — innivalókban. A büfé te­hát működik. Szemét és szemét az udvari fronton, ahol eresz- magasságig átáztak a falak. Két keményen fagyos éjszaka és az átnedvesedett falak az olvadásra ledőlnek. A tetőn jó két négyzet- méternyi lyuk tátong. Másutt csak ígéri még a palaborítás, hogy fel­mondja a szolgálatot. Ha nem lenne a ház olyan tisztogató sze­rekért kiáltó, üres ékszeresdoboz állapotban, még mondhatnánk, hogy a nemvárt szigorúságú tél viselte meg ennyire a szőlőhegyiek kultúrházát. De engedtessék meg­jegyezni, hogy itt nem csupán ennyiről van szó, hanem arról is. hogy jó idő óta még mozivetttés sincs, mert sokat kibírnak ugyan a fiaialok. de a fűtetlen terembe ők sem ülnek be szívesen. Nem­rég. amikor a KlSZ-esek gyűlést tartottak, a tsz-től kértek két lá­da szenet. Elmúlt ez a tél, ez a farsang, egyetlen táncmulatság nélkül. Újabban mozielőadás sincs. Büfé, az van! Ez, rendszeribe né­pesebb, mint a könyvtár és a klubszoba. A könyv és a valam’ lyen szórakoztató foglalkozás csak egyébként is fűtött helyiségben 1 fűti a szellemet. A büféáru viszorn hidegben is megjárja. Nesze ne­ked kulturális forradalom! U v tájékoztattak, hogy hama­rosan helyrehozzák a be­ázás okozta károkat, illetve a mes­ter, akihez nehezen jutottak, ki javítja a tetőzetet. Kérdés, hogy elegendő-e csak ennyi? Szerén; véleményünk szerint nem! Ej, közmondásunk szerint ebül szer­zett jószág szokott ebül veszni. Ez a kultúrház nem ebül szerzett Csak éppen megbecsülésében, a vele való gazdálkodásba csúsztak ilyen vonások. Nem kellene meg vizsgálni? Odafigyelni a vizsgáló­dás során, hogy mit mondanak a helyben lakók, akik ezen a télen alig valami hasznát látták a kul- túrházuknak?! Mint minden műve­lődési intézmény, ez is kollektív tulajdon. Elegendő-e, ha csak a községi tanács áldoz a fenntartás­ra, működtetésre? Képzelhető-e. hogy egy kultúrház megfelelő mennyiségű tüzelő nélkül nézzen a tél elébe és fűtési gondjait el­intézze ennyivel: ,, ha hoztok, me­legedtek”. Tengelic-Szőlőhegy la­kóinak jelentős többsége tsz-tag. Elegendő-e az évi néhány ezer fo­rintos tsz-támogatás, ami rend­szerint alkalmi kiadásokat fedez? A kultúrház egymillió-kétszáz­ezer ..ovlntos községgel épült. Pillana'.nyi helyzetén csak az segít tartósan, ha működtetését, eseten­ként szükséges karbantartását és állandó tisztán tartását meg tudják oldani azok, akik birtokolják. Ma még nem a gazda gondosságával. Holnapután talán már úgy.. . — óc — Népújság 5 1870. februák & I Testvéri szövetségesün­L—I ... két köszöntjük, a dicső szovjet hadsere­get, amely ma a nemzetkö­zi helyzet alakulásának egyik legfontosabb tényezője. Az imperializmus már rég az em­beriségre szabadította volna a minden eddiginél puszíílóbb háborút, ha néni a szovjet had­sereg áll vele szemben. Olyan egyedülálló erővel rendelke­zik — megsemmisítő ellencsa­pásokra mindenkor készen áll­va — ez a hadsereg, amely­nek léte kezdettől fogva össze­fonódott a szovjethatalom fél évszázadot meghaladó létével. Olyan hadsereg, amely a vilá­gon egyedülálló abban is, hogy elsőnek fakadt a népből, egy a néppel, a szovjet nép és a testvéri szocialista népek bé­kés építőmunkáját védelmezi. A szovjet hadsereg születése összeforrt a bolsevik párt ve­zette forradalmi erők születé­sével, s állandó erősödésével. Történelmi elődje maga a Vö­rös Gárda volt, a bolsevikok fegyveres harci szervezete, amelyet az 1905-ös forradalom időszakában szerveztek. Ezek a Vörös Gárda osztagok éled­tek újjá az 1917-es februári forradalomban, és váltak a győztes forradalom részesévé. Lenin mondotta erről a fegy­veres erőről: „A vörösgárdis­ták kimagasló hőstetteket vit­tek végbe. Az ő harcuk ered­ményeképpen szabadultak fel az orosz dolgozók a kizsák­mányolok elnyomása alól”. A győztes forradalom fegy­veres erejére még súlyos csa­ták vártak: a legyőzött, de még meg nem semmisített burzsoá­zia és annak külföldi támoga­tói ádáz gyűlölettel fordultak a fiatal szovjethatalom ellen. A veszély elhárításához, a for­radalom vívmányainak meg­védéséhez a Vörös Gárdánál nagyobb létszámú, a munkások vezetése alatt álló, új típusú hadseregre volt szükség. Ezért hozott határozatot 1918 ja­nuár 15-én a Népbiztosok Ta­nácsa az új hadsereg szerve­zéséről, amelynek elnevezése Munkás-Paraszt Vörös Hadse­reg lett, I A pórt szavára ezre,kís 1 r ezrek se­reglettek az új hadsereg zász­laja alá, elsősorban a bolsevik párt tagjai, munkások, parasz­tok és a volt cárt hadsereg forradalmi érzelmű katonái. Köztük volt egy iskolázatlan, írni-olvasni alig tudó paraszt­fiú, aki jó katona volt a há­borúban : érdemeiért négyszer kapott György-keresztet. Eb­ből a parasztfiúból lett legen­dás hadvezér a polgárháború­ban, tábornok, akinek a nevét rettegte az ellenség: Csapa- jev... A fiatal c\:ovj'/- -Oroszország ellen 1918. február 18-án álta­lános támadást indított a né­met császári parancsnok ;íg, a Balti-tengertől a Feketc-íer.rc- rig húzódó arcvonalon. Lenin a szovjet kormány ne­vében . felhi':': al fordult, 3, néphez: „Veszélyben a szocia­lista haza!... Az ország min­den ereje co < \:/ze teljesen a forradalmi -h. ' éjfelem szol­gálatába állítandó!”. És harcba indult az alig. hogy megszületett Vörös Hadsereg. Pszkov és Narva fér.-' ■; 'bon egész sor ütközet után nagy­szerű győzelmet aofiíott a há­romszoros túlerőben lévő, jól felszerelt császári csapolok fe­lett. A győzelem elismerése­ként a szovjet'nőn és a kor­mány február 23-át a szovjet hadsereg napjává nyilvánítot­ta. I A próba»ésel més csak 1 - ezután kö­vetkezett. . . A fehérgárdista seregek mellett 14 állam in­tervenciós csapatai támadtak a fiatal szovjetállamra. 1918 március 9-én Murmanszkban szállt partra az első fegyveres angol osztag, és 1922. október 25-én, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 5. évfordu­lóján Vlagyivosztok elfoglalá­sával a Vörös Hadsereg a vég­ső csapást mérte a belső és külső ellenségre. A Vörös Had­seregben más nemzetek' fiai­val együtt ott harcolt száz­ezernél több magyar, akiknek hőstetteire ma is kegyelettel emlékezik a szovjet nép. A polgárháború éveiben, harcaiban szerezte meg a „marsallbotot” nagyon sok egy­szerű munkás, paraszt, kato­na és vált kiemelkedő tudású hadvezérré. Andrej Grecsko, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere a legendás első lovas­hadseregben kezdte katonai pályafutását. Ugyancsak a pol­gárháború egyszerű harcosa­ként kezdte Tyimosenko, Ro- kosszovszkij, Malinovszkij és a második világháború több híres szovjet hadvezére. A békés építőmunka néhány éve után ismét küzdelmes idő­szakok következtek a szovjet népre. A japán imperialisták győzelmes kiűzése után né­hány év múlva az imperialista világ legkorszerűbb hadsere­gével kellett szembeszállnia, hogy megvédje a szocializmust, a szovjet nép addigi vívmá­nyait. A fasiszta német hadsereg gyors győzelemre számított, lebecsülte a szovjet hadsereg fegyveres erejét, de nem- szá­mított arra a hősi elszántság­ra sérh, ám?ily%i ú- szovjet"ríéjy vécíelmezie hazáját. Az egész világ ismeri azt a gigászi küz­delmet, amelynek során a szovjet hadsereg térdre, felté­tel nélküli megadásra kény- szérítette a dölyfös német tá­bornokok által vezetett fasisz­ta hadsereget. A szovjet népet, a szovjet hadsereget érték ugyan súlyos naegpróbáltatá- sok, ennek ellenére is a há­ború négy éve alatt egyre erő­sebbé vált. Amíg a moszkvai csatában az arcvpnal egy kilo­méterére 15—20 löveg és ak­navető, 3—5 harckocsi jutott, addig az 1943—45. évi támadó hadműveletekben 120—250 lö­veg, aknavető, 15—20 harc­kocsi pusztította az ellenséget. A szovjet katonák hősiessé­gét fejezi ki, hogy 11 ezernél több katona, tiszt és tábornok kapta meg a legmagasabb ki­tüntetést: a Szovjetunió Hőse címet, 7 milliónál többen kap­ták meg a Szovjetunió külön­böző rendjeleit, érdemérmeit. A háború után a szovjet- —— nép to­vább erősítette . országa hon­védelmi erejét. A JMarvánál és Pszkovnál eíósz'r győző had­sereg ma íeíOflműlfíatatlan ütő­erővel, harckészültséggel ren­delkezik. A fegyveres erő alap­ját az interkontinentális, glo­bális és orbitális rakétákkal felszerelt, hádászati rakéta­csapatok képezik. De hallat­lanul megnőtt a kézi fegyve­rek tűzereje is. Egy gépkocsizó lövész magasabb egység létszá­ma kisebb, mint a honvédő há­borúban volt, tűzereje viszont több mint négyszeresére nőtt. Létrehozták a fegyvereséről; új haderőnemét alkotó honi légvédelmi rakétacsapatokat, amelyek különböző hatótávol­ságú rakétákkal, új típusú va­dászrepülőgépekkel, elektroni­kus távolfelderítő berendezé­sekkel rendelkeznek. Hallatlan gyors fejlődésnek indult a szovjet hadiflotta, amelynek atommeghajtású ten­geralattjárói ott vannak a vi­lágtengereken, és a szovjet hadiflotta az elmúlt években megjelent azon a Földközi- tengeren is, amelyen eddig „egyeduralkodó” volt a 6. amerikai flotta. Az óriási változás nem csu­pán a technikai eszközök fej­lődésében-‘következett be. To­vább szilárdult a hadsereg személyi állományának erköl­csi ereje, politikai képzettsége. Ez, a szüntelenül erősödő had­sereg a Varsói Szerződés szer­vezetében, a szocialista orszá­gok hadseregeivel együttmű­ködve áll őrt az egész szocia­lista világrendszer, az egész emberiség békéje felett. A szovjet hadsereg ereje az az erő, amely megfékezi, vissza­tartja az imperialista háború* kalandorokat I Narvcnól Pszkovnál még — .... csak a lelke­s edés, a szovjet haza szeretet* vitte győzelemre a Vörös Had­sereget. A győztesek mai örö­köseinek ma viszont a világ legkorszerűbb fegyverei van­nak a kezében. De ezeket a fegyvereket soha nem hasz­nálják hódító célokra. Mali­novszkij marsall ,.az SZKP XXIII. kongresszusán mondot­ta: ,.Mi nem cs':: álunk reklá­mot fegyveres erőinknek. Nem mások megtámadására hoztuk létre, hanem országunk őrzé­sére és a baráti országok bíz-! tonságának védelmére”. És, hogy mi vár a támadók­ra, az: már bebizonyította. Narva, Pszkov, Sztálingrád, Berlin. .. Ezt a hadsereget köszöntjük, születésének 52. évfordulóján, és köszöntjük azért is, mert 25 évvel ezelőtt felszabadította' hazánkat a fasiszta elnyomás alól. BI. 52. j születésnapján : koszontiuk : felszabadítónkat, l a szovjet j hadsereget! [ I I : 4:

Next

/
Thumbnails
Contents