Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
HARMAT ENDRE: A Raszputyinrejtély is. Raszputyin rögtön megérezte a lány növekvő ellenállását. Félig becsukódott szeme kinyílt. Felállt, fölé hajolt és — lágy, atyai csókot lehelt a homlokára. Az imént még vágytól feldúlt arca most kisimult és újra egy vámdorprédikátor arca volt. Jóságos, védelmező hangon beszélt, jobbkezét áldón emelte a homlokához. Már olyan pózban állt a lány előtt, mint Krisztus az orosz ikonokon. Tekintete nyájas, nemes, majdnem alázatos volt. Csak a kis szemek mélysége emlékeztetett arra a másik emberre, az iménti érzéki bestiára.” RAJONGÓ HCLGYKOSZCRŰ Közismert, hogy a muzsik körül kialakult rajongó követőinek tábora. Fzek a furcsa fanatikusok a sztarecnél is jobban felháborodtak, ha egy- egy új megkísértett nem akart kötélnek állni. Ezzel kapcsolatban is Fulöp-Miller idéz egy naplóból fennmaradt párbeszédet, egy hívőnő és egy fiatal lány nem akármilyen dialógusát. HiVÖNö: Miért nem akar az övé lenni? Hogy lehet egy szenttől megtagadni valamit? LÁNY: Kell-e a szentnek a bűnös szerelőn? Micsoda szent az ilyen? , HlVÖNÖ: Ő csak megszenteli, ami a közelébe jut LÁNY: És Ctr-hajlandó volna a kívánságát teljesíteni? HlVÖNÖ: Természetesen. Már voltam az övé'és büszke, boldog vagyok. LÁNY: De hiszen önnek férje van! Ű mit szól ehhez? HlVÖNÖ: A legnagyobb megtiszteltetésnek tartja. A késő délutánok és a kora esték a követőn ők köréé volt. A sztarec itta a teát és a madeirát, piszkos ujjaival hala- és gyümölcsöstálakban — valamint két szent mormo- gás között — a hölgyek ruhája alatt matatott. Ha alaposabban becsípett táncolt, vagy egyedül, vagy egy-egy boldog kiválasztottal. A hölgykoszorú legrégibb tagja Akuíina Nyikitcsina volt. A sztarec még Szibériában ismerkedett meg vele — nem akármilyen körülmények között. Az ohtoji kolostorban történt, ahová Akulinát fiatalon bekényszerítették a rokonai. A fiatal apáca sehogy nem viselte el a klastrom-éle- tet. Idegei felmondták a szolgálatot. Cellájában, az ikon alatt, mind gyakrabban találták hisztérikus görcsökben íetrengve. Azon az éjszakán is. amikor Grigorij sztrannyik, az akkor már messze földön híres vándor éji szállást kért Ohtojban. Tanácsért fordultak hozzá és a sztarec bólintott: hosszú bolyongásai során sok ilyen esettel találkozott. Azt kérte, engedjék a beteg cellájába és a főnökasszony — ismert szent emberről lévén sző — kivételesen belegyezett. Grigorij atya sokáig bent volt, de látogatása után Akulinát mintha kicserélték volna. Kiegyensúlyozott és derűs lett. Az eseményt bejegyezték a klastrom évkönyvének csodarovatába és azontúl Raszputyin gyakran vetődött Ohtoj felé, hogy folytassa a „kúrái”. Később, amikor befolyásos ismerősökre tett szert, elintézte, hogy Aku- linát kiengedjék a. kolostorból. Nyikitcsina Pétervárra költözött. Továbbra is a betegápoló nővérek ruháját hordta, de a rendből kilépett. Életének egyetlen célja maradt: „megváltójának szolgálata”. ÖRÜLT OLGA A gyülekezet legfélelmetesebb figurájaként Olga Vla- gyismirovna Lohtinát emlegették. Ez a szerencsétlen asz- szony, egy államtanácsos művelt, csinos özvegye egy szörnyű élmény nyomán megőrült. Raszputyin elhatározta, hogy meggyógyítja. Nem sikerült neki, de Olga asszony beleszeretett jótevőjébe és ennek a maga tébolyult módján adott kifejezést. Nem viselt mást, csak a sztarec levetett ruháiból „készült” rongyokat Legféltettebb kincseként egy kis zsákot őrzött, amiben a muzsik kisebb elcsent használati tárgyait tartotta Állandóan sikongatva hívta a sztarecet a rókaprémes ágyra — nem is mindig sikertelenül. És ha Grigorij atya prédikációját félbehagyva valaki mással vonult a Szentélyek Szentélyébe, Lohti- na arca kigyult és hangja pengeként metszette ketté a hirtelen támadt ünnepélyes csendet: — Iiisteen! Aki ennek az Istennek odaadja magát, istenivé válik a teste. Maga a muzsik gyakran egyszerűbben adta elő felhívását a keringőre. Ha Szibériáról, tágas hazájáról, a Túra partjáról kezdett szónokolni, a hölgyeken kellemes borzongás vett erőt. Tudták, mi következik, csak azt nem tudták, hogy ki. Raszputyin ilyenkor mindig rátért a folyóparton legelésző lovak nemi életére és a közjáték mindig ugyanúgy fejeződött be: — Gyere, szép kancám! — mondta a szent ember valamelyik vallási megszállottnak. Prostituáltnak — vagy éppen hercegnőnek. 14. „ENGEM MEGÖLNEK...” A háború harmadik esztendejében az állapotok tarthatatlanná váltak. Az arisztokrácia zendülése már a Roma- novokig is eljutott. 1916. december 16-án az uralkodócsalád tekintélyes tagja jelent meg audiencián az éppen Carszkoje Szeloban tartózkodó cárnál: Pável nagyherceg. Hamarosan kiderült, hogy a nagyherceg, Miklós nagybátyja, már nemcsak a saját, hanem az egész Romanov família nevében, egy előzetes tanácskozás nyomán beszél. (Folytatjuk.) A Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézet bajai obszervatóriuma 1969 nyarán szovjet gyártmányú AFU—75 típusú félautomata műhold-követő kamerát kapott. A kamera jelenleg bemérési stádiumban van. Ez év tavaszán a bajai állomás is bekapcsolódik a nemzetközi műholdmcgfigyelési rendszerbe. Hasonló teljesítményű állomások működnek a Szovjetunióban. Franciaországban és az Egyesült Államokban. A készülék alkalmas mesterséges holdakról precíziós fényképfelvételek készítésére is. Képünkön: bemérés alatt az új készülék. (MTI fotó: Mező Sándor felv.) Borostyánkő a tundrán Szovjet geológusok borostyánkőre bukkantak hatszáz kilométerre a tengertől, a .Hatangi folyó bal partján elterülő tundrán. Világszerte kedvelik a borostyáritárgya- kat. A gyűjtők különösén a bogártetemeket vagy növényi részeket magukban rejtő darabokat keresik. Ezen kívül a borostyánkő a jó minőségű ipari lakkok nélkülözhetetlen nyersanyaga is. A világ legnagyobb borostyánkő-lelőhelye a Szovjet- unióban található a Balti- teríger partján, a Kalinyin- grádi területen. Külön kom- b'nátot építettek itt a borostyánkő kitermelésére és feldolgozására. A kalinyingrádi iparművészek borostyánékszereit magasan értékelik szerte a világon. A kalinyingrádi lelőhelyen kívül különálló borostyánkő-telepek található!: mindenütt a Balti-tenger partvidékén. MM W Í Kürti Andris: A BUDAI VILLA i 4> i 30. A terem másik sajkában a göndör hajú kihúzta a füléből a dugót, úgy látszik, nem érdekelte különösebben Honda László sanyarú ifjúsága. — Ide figyelj — markolta meg a társa karját —, a duma teljesen zavaros, kikapcsolhatod. De az fix, hogy a pacák szemüvegének valami fontos szerepe van. Annái js inkább, mert azelőtt nem hordott semmiféle szemüveget, a villából reggel viszont így jött ki, tehát csakis a lánytól kaphatta. És most is szövegelt olyasmiről, hogy valami nehéz szituban a szemüveg szerencsére rendiben volt Abban telin* ' h-t valami, ami a nagyfőnököt éndekli. Mucur bólintott — Értem. Szerezzük meg? — Igen. — Hogyan? — A szokásos módszerrel. Megjátszod a mátósat, odamész, belekötsz a kisöregbe, lekensz neki egyet, de nagyon óvatosan, érted, nehogy eltörjön a pápaszem! Akkorra már én is ott leszek, a zűrben biztosan hozzájutok valahogy. , Este a górénál találkozunk. Indulj! ♦ Mucur felállt és szándékosan bizonytalan léptekkel elindult Hondáék asztala felé. Megállt a férfi mögött, megfricskázta a feje búbját: Honda hátrafordult. — Na, mit bámulsz, hajasfoaba? — kérdezte a szeplősarcú, elvigyorodva saját szellemességén. — Már meg sem ismered a régi havert? Be sem mutatsz a spinkuládnak? Tudhatnád, hogy sok kis pofon jár annak, aki önzősködik! — Maga ismeri ezt a... ezt az urat? — kérdezte Andrea Hondától. Az megrázta a fejét, szép lassan levette szemüvegét, az asztal sarkára tette ép ránézett a tolakodóra. — Nem — mondta —, azt hiszem, nem ismerem. Majd bemutatkozik. Kis pofonokkal. De Mucur csak állt, a szeplők felizzottak az arcán... Uramisten, hogyan fricskázhatta meg a feje búbját Cassius Clay-nek, a néger profi ökölvívó világbajnoknak, az egyetlen embernek a világon, akit tisztelt, akiért rajongott. — Bo-bocsánat — motyogta, mire kissé magához tót —, igazán elnézést kérek, összetévesztettem önt valaíkivel. És kérem, hogy a hölgy ne haragudjon. Nem is tudom, hogyan történhetett. Ittam kicsit, talán azért... Már itt sem vagyok... Esetlenül meghajtotta magát, megzavarodva indult volna elfelé, de a lány megfogta a karját. — Egy pillanat! Maga azzal a szándékkal jött ide, hogy beleköt a társaságomban lévő úrba? —■ I... igen — hajtotta le fejét bűntudatosan egy hajdani Budapest ökölvívó-bajnokság váltósúlyú győztese, számtalan kocsmai, yitcai verekedés hőse. Andrea elővette a jegyzetfüzetét, a golyós- tollát, beírta a rubrikába a meghunyászodott merénylő adatait, rögzítette a szimpatron által kiváltott reakciót. A sarokasztal mögül a göndör hajú ámultán nézte a jelenetet. Mi történik ott percek óta? Mu,cur topog, mint egy kis gyerek, akinek piszkos a körme, vagy nem tanulta meg a megye- székhelyek nevét és most a tanitó néni beír neki egy fát! Miért nem üt már az a szerencsétlen? Hiszen a kopasz valósággal a kezünkre játszik, levette a szemüvegét... Itt valami hézag van! Hirtelen ötlettel Bálint felugrott, egy húszast dobott az asztal üveglapjára, bal karjára fektette a bőrkabátját és sebbel-íobbal úgy ment el Hondáék mellett, hogy Mucurt enyhén nekitaszította Hondának. És szinte ugyanazzal a mozdulattal a kabát fedezete alatt, észrevétlenül felkapta, markába rejtette a szemüveget. Elnézést kérőén rámosolygott a társaságra, hiába, nagyon szűk itt az átjárás, a következő pillanatban már kint is volt az utcán. Köszönöm, végeztünk — csukta össze füzetét Andrea és királynői mozdulattal intett Mu- curnak, hogy távozhat. A szeplős fenegyerek kábán, homlokát dörzsölve, alázatosan hátrált, majdnem lebukott a lépcsőn, a lengőajtóból még egy elragadtatott pillantást vetett Hondára, kibotorkált a Bonbon-presszóból. A lány halkan, csibészesen fütyentett. — Még egy pozitív tapasztalat! Terven felül. Kifejezetten agresszív szándék teljes átváltása. Ma még ilyen nem volt... Visszateheti a szemüvegét, mert mindjárt szerelmet vallók magának! Keresték az asztalon, a földön, a szemüveg nem volt sehol, természetesen. — Csak ez a lakli vihette el — jelentette ki végül Honda. — Olyan zavarban volt, azt sem tudta, hogy mit csináljon a kezeivel, akaratlanul felmarkolhatta. Hát most mi lesz? Tudományos csőd 1 (Folytatjuk.) ♦ I t ♦ : : ♦ * ♦ « ♦ : * : * : * * ♦ ♦ ♦ * t ♦
