Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

HARMAT ENDRE: Rcaszputyín­rejtély 14. De éppen a háború miatt — nem kellett számolnia az­zal a lehetőséggel, hogy az állam megtagadja követelését erőszakkal kényszeríti a to­vábbi termelésre? Dehogynem: a Duma már régen vissz­hangzott attól a követeléstől, hogy helyezzék katonai pa­rancsnokság alá a Putyilov- műveket. Sőt, ennél jóval több is történt. A teljhata­lommal felruházott cári csúcs­szerv, a Különleges Tanács meg is szavazta a Putyilovék katonai irányításával kapcso­latos döntést. Csakhogy a gyáros ekkor harcba dobta Raszputyint. A sztaree pedig a cámét. Teljhatalom ide, teljhata­lom oda — a frontról cári ukáz utasította a Különleges Tanácsot, „vizsgálja felül” a Putyilov-ügyet. Az intézkedést hatályon kívül helyezték. A Duma elnöke, Rodzjanko őr­jöngött. Felhívta egyik barát­ját, Gyersz admirálist, a Kü­lönleges Tanáéi tagját. — Mit csináljak? — hal­latszott a síri hang a vonal másik végén. — Megparan­csolták, hogy szavazzak a ka­tonai irányítás ellen. A sztarecnek ez az egyet­len közbenjárása 36 millió rubelt jelentett Putyilovnak. A SZENTÉLYEK szentélye A Gorohovája utca 64. 20- as számú lakásában' a szta- rec kegyeihez a Szentélyek Szentélyén vezetett a legbiz­tosabb út. A beavatottak tudták, hogy Raszpulyin hír­hedt otthonának megvannak a maga sajátos mezsgyéi. A vá­rakozóvá berendezett tágas előszobába még mindenki be­juthatott. A fontosabb látoga­tók ezt kikerülhették. Feljö­hettek a hátsó lépcsőn és egyenesen az ebédlőbe vezet­ték őket. A nem egyszer nyi­tott ajtón át az előszoba áhí- tatos ácsorgói láthatták, amint a sztaree fel-alá sétál egy- egy méltóságteljes külsejű vendégével. De az előszoba népség-katonaságában is akadt egy csoport, amelynek tagjai azonnal bejuthattak a köz­nyelv által „szentélynek” ne­vezett helyre, Raszputyin há­lószobájába: a csinos, fiatal nők. A Szentélyek Szentélye pe­dig egy cselédszoba-szerű kis helyiség volt, amelynek egyet­len bútorzataként rókaprém­mel letakart ágy hívogatott az egyik sarokban. Ha a szent ember itt tartózkodott, csak abban az esetben szabadott megzavarni, ha Carszkoje Szelőből telefonáltak. HA NEM VÉTKEZÜNK.» A Szentélyből, vagy a Szentélyek Szentélyéből a nők a legkülönbözőbb arckifejezés­sel jöttek ki. Akadt, aki su­gárzó elégedettséggel („Rasz- putyin érzéki fellobbanásának ereje — hangzik az Ideiglenes Kormány vizsgálóbizottságá­nak jelentése — megfelelt ha­talmas teste erejének”), má­sok tépelődve, megint mások felháborodottan, sőt, nem egyszer előfordult, hogy a lá­togatók egyenesen a- rendőr­ségre mentek. Az őrszobákon már tudták. ' mi - ilyenkor a teendő. Min­denesetre felvették a jegy­zőkönyvet — jó, ha van — aztán elsüllyesztették az aktát a többi közé, a vaskos dosz- sziéba. A cselédszobába sosem le­hetett belátni. De a hálószo­bából nem egyszer résnyire nyitva maradt az ajtó és ki­hallatszott a sztaree forró suttogása: 1 Meleghengerállvány A Székesfehérvári Könnyűfém mű épülő széless*alag henger« művében újabb fontos gépegységek üzemi próbáját kezdték megv több gépsor szerelése befejezéshez közeledik. A kikészitőműbeu a daraboló gépsor próbaüzemei, a táblalemez gyorslágyítót üze­mi próbákra készítik elő és a tekercslágyító harangkemencélc szerelése jó ütemben halad. A kúpén látható meleghengerállvány próbaforgatására még februárban sor kerül. (MTI fotós — Szilágyi Pál Setiré Kezdetben volt 20000 lovas... — Csak alázatos megbánás útján érhetjük el az üdvössé­get. De ha az ember nem vét­kezik, nem is alázhatja meg magát. Ha Isten ránk küldi a kísértést, önként és ellenállás nélkül adjuk oda magunkat neki. 13. „MICSODA SZENT AZ ILYEN?...’’ Hangok a Szentélyek Szen­télyéből: Csókok cuppanása, tiltakozás, esetleg dulakodás és Raszputyin sértett mor- mogása: — Te azt hiszed, beszeny- nyezlek. De nem — én meg­tisztítalak téged. Vagy: — Menj a templomba, lá­nyom, vedd magadhoz az Úr­vacsorát, aztán az Ur Testé­vel gyere vissza hozzám. / Fülöp-Miller leír a sok kö­zül egy tipikusnak tekinthető esetet. „Egy fiatal lány, aki hal­lott a különös szentről, feljött vidékről a fővárosba, hogy ná­la keressen lelki útmutatást. Raszputyin nyájas tekintete, elválasztott- világosbarna haja először bizalmat ébresztett benne. De amikor közelebb ment hozzá, érezte, hogy egé­szen más ember — rejtélyes és erőszakos — rejtőzik a nyá­jasság és a jámborság álarca mögött. KÉT ARC A sztaree a lánnyal szem­ben ült, egészen közel húzó­dott hozzá és világoskék sze­me megváltozott, sötétebb lett. Szeme sarkából éles tekinte­tet vetett vendégére, amely megbűvölte a lányt. Furcsa ér­zés bénította meg tagjait, amint a nagy, barázdált, vágytól eltorzult arc közele­dett az övéhez. Érezte Rasz­putyin forró leheletét és lát­ta, amint égő szeme — kira- gyogva mély üregéből — mo­hón pásztázza az ő megigézett testét. Raszputyin hangja szenvedélyessé vált, különös szavakat mormolt a lány fü­lébe. Mikor már majdnem oda­adta magát csábítójának, hir- teleti felvillant benne, hogy Istenről beszélgetni jött ehhez az emberhez... Fokozatosan felébredt a kábulatából... Küzdeni kezdett. (Folytatjuk.) A mindenkori népszámlálásoknak a sokféle és sokoldalúan haszno­sítható adatok tömege mellett minden esetben van egy „vég­összege", azaz a tervezésben, igaz­gatásban jól hasznosítható rész- megállapílások melleti egy-egy népszámlálás felméri hazánk pil­lanatnyi lélekszámát is. A korábbi - népszámlálások ada­taival összevetve a mostani lélek - számot, — egyetlen visszaeséstől eltekintve —, folyamatos, bár nem egyenletes emelkedést, látunk. A száz év előtti. ..első szabványos népszdirüStás. át ország mai te­rületére átszámítva 5 011 310, az 1880-as 5 329 191, az 1890-es 6 009 351, az 1900-as 6 854 415, az első világ­háború előtti 7 612 114, a háborúit követő.7 986 SÍ5. at 1930-as 8 685 109. a 4l-es 9 316 074, a 49-es viszont csak 9 204 799. az 1960-as pedig 9 961 044 lakost talált. A következő évben lépte át a lélekszám a bű­vös 10 milliós határt, megdupláz­va a száz év előtti kiinduló lét­számot. Vannak persze adataink régebb­ről is. II. József 1784-ben meg­kezdett, évekig elhúzódó összeírá­sa szerint — az ország mai terü­letére átszámítva — 2 081 595 em­ber éli Magyarországon. Ez a leg­korábbi, viszonylag pontos adat. A legeslegrégibb „népesség felmé­résünk” viszont kereken uoo éves! Dzsajháni arab szerző ugyanis 870 körül feljegyezte, hogtf az etelközi magyar fejedelem 20 000 lovassal vonul hadba. Ebből a számból történészeink (lásd: Győrffy György: Magyarország né­pessége. a honfoglalástól a XIV. századig című munkáját), ki tud­ják mutatni, hogy az akkori tár­sadalmi szerkezetet figyelembe t>é- ve 500 000 lélekszámúnak kellett lenni a magyarságnak, ha 20 006 embert tudott adni a lovas had­seregnek. A honfoglalás utáni idők leg- becsesebb statisztikai adata III. Béla király jövedelem-összeírása. Ebből következtetve a dézsmát fizetők számából megállapítható, hogy a XII. század végén az or­szág lakossága 1 800 000 lehetett. A tatárjárás miatti vérveszteséget részben telepítések, részben sza­porulat útján a XÍV. század első felére pótolta az ország, sőt a mohácsi vészig 3,5—4 millióra emel­kedett a lélekszám. A török hó­doltság viszontagságai miatt a népesség száma 2,5 millióra esett vissza, de a XVII. században hor- vát, szerb, román bevándorlás ré­vén ismét elérte a hárommilliót. w I : ♦ * > * » : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4» ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ l I ♦ : Kürti András : A BUDAI VILLA _ Mindegyik kon troli vizsga lat nagyon jól si­került, igazolta a várakozást — súgta Andrea elégedetlen. — Én meg külön örülök annak is, h ogy egyből eltaláltam magánál a megfelelő dó­zist. Ez eddig csak egyszer volt, egy tengeri­malacnál. El sem tudja hinni, drága Hondácska. hogy mekkora szolgálatot tett a tudománynak. — Ott egye meg a fene a tudományt — mo­rogta Honda és megigazította a szemüvegét az orrán. — Ez az átkozott sem tud megmaradni a helyén. A szőke nő gyengéden megsimogatta partnere kezét. — Mondja, miért dohog, miért zsörtölődik, miért ilyen rosszkedvű? Hisz a dolgok ragyogóan mennek... — Igazán? — húzta a száját keserű mosolyra a férfi. — Lehet, hogy tmaga, szépségem, most nagyon boldog, de elárulná, hogy én, én miért hejehujázzafc örömömben? Nálam az alapprob­lémában semmiféle kedvező fordulat, változás nem állt be. Ha engem az a fiatalember, akit kegyetlenül bokám rúgtam a buszon, felpofoz, ha a rendőr megbírságol, ha nem semmisítik meg a jegyzőkönyvet, ha kirúgnak az Erőátviteli­ből, ha az a túlbuzgó őrült, az a Szemén nem cipel magával, akkor mi van? Akkor egy fel­pofozott, megbírságolt, állástalan pacák ugrik be két nap múlva a Dunába és nem a Nehézipari Minisztérium kettes osztályának frissen kineve­zett, szép reményű vezetője. Na bumm! A Duná­nak tökmindegy, nekem meg így még rosszabb is talán... — Azzal még várjunk — mondta Andrea —, azzal a beugrással. Nevezze előérzetnek, női fan- táziálásnak, eufóriás optimizmusnak, bánom, is én, de biztos vagyok benne, hogy találunk jobb megoldást. Verje ki a fejéből. Megjön Béla Szófiából..*. — Én semmit sem remélek a maga Bélájától. A józan életű professzor úr éppúgy agyrémnek ingja tartani az esetemet, mint a többi doktor. Pedig ez — kibírhatatlan. El sem tudja képzelni, mit éreztem, amikor a miniszterhelyettes szobá­jában jött rám a bamibulás. Érthető, hiányzott a reggeli ellenszer. Még szerencse, hogy a szem­üveggel rendben voltam, másképp úgy kidobnak, hogy a nyakam töröm, a lépcsőn. Ül egy felnőtt ember a széken, beszélnek hozzá, jóindulatúan kérdezgetik, de az nem válaszol, csak ül, csak ül és hallgat. Már azt sem tudták, hogy mit csináljanak velem. Mert én értettem, láttam, felfogtam mindent, ami körülöttem történt, de tenni valamit, vagy megmukkanni, azt már nem. Észrevettem azt is, amikor a miniszterhelyettes félrevonta egy kicsit Szemánt és úgy súgta neki: „Nézze, én egyetértek magával, ez való­ban egy rendkívül szimpatikus, fickó, a beszél­getés is jól indult, de aztán a tag megkukult. Mondja, nem idióta ez egy kicsit?” Tündérmesé­be illő mázli, hogy épp végszóra libegett be a titkárnő, három pohánka protokoll-konyakkal. Annyi erőt sikerült még valahogy összeszednem, hogy megfogtam az egyik poharat és felhajtot­tam. /Aztán gyorsan megittam, a miniszterhelyet­tesét is, a Szemán úrét is. Gyenge lötty volt, de kicsit helyrerázott. Zseni ugyan nem lettem tőle, de a kínos szituációból nagy keservesen ki­másztam. Hasonló helyzetben, szimpatron nél­kül ... Ha rágondoldk, kiráz a hideg ... Nerfl, nekem ebből elég! Végigcsinálom még magának a holnapot, meg a holnaputánt, mert megígér­tem, de aztán usgyi, fel a hídra... Tudja, kis­lány, én már gyerekkorom óta, mindig, minden­ben nagyon peches voltaim. Kezdjük ott, hogy húszéves koromban már pontosan olyan kopasz voltam, mint most. Ahogy ma mondják a gye­rekek, egyszerűen elfogyott a toliam, a hárim . . . ♦ ♦ ♦ : ♦ (Folytatjuk.) : ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ i ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ I ♦ ♦ ♦ ♦ : s : ♦ : ♦ ♦ ♦ : ♦ •í £&♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*•.

Next

/
Thumbnails
Contents