Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
Beszélgetés a pénzgazdálkodásról Uj gépóriás a Dunán A kijevi Leninszkája Kuznyíca Hajógyárban a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat részére hatalmas kotróhajót készítettek. A gépóriás megérkezett Budapestre, ahol szerelését szovjet szakemberek irányításával végzik. A munka jó ütemben halad, a hajó nemsokára megkezdi feladatai végrehajtását a magyar vizeken. Úgy hirlik, a Duna Tolna megyei szakaszán — vagy legalább ahhoz közel — próbálják ki. Ebből az alkalomból Honfi László, a vállalat igazgatója tájékoztatja a Népújság olvasóit: —- Uj kotróhajónk vezérgépe annak az úszó munkagépláncnak, — mondotta — amelyet ez év márciusában tervezünk üzembe állítani. Az építőipari vállalatok által keresett folyami kavicsot termel; ugyanakkor elvégzi a mederszabályozási munkákat és karbantartja a fontos nemzetközi víziutat. Éves teljesítménye 800 000 köbméter folyami kavics. Ebből részint a szocialista szektor, részint a magánépíttetők igényeit kívánjuk kielégíteni; remélhetőleg őszinte megelégedésükre. A KGST-kapcsolatnak köszönhetően kedvező áron jutott ehhez a nagy te'jesít- ményii munkagéphez a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat. | Tíz éve együtt a „vándor brigád”-Szeretettel köszöntjük vásárlóinkat” felirat fogadja a vevőket Dombóváron, az 1. számú önkiszolgáló bolt bejárati ajtajával szemközti falon. Hozzá kell tenni, hogy a felirat nem közhely, s nem csupán dekoráció. Ez szigorú igazság — tartalommal tele. A bolt dolgozói szinte meglepő udvariasan foglalkoznak vásárlóikkal. Erről, bármikor bárki meggyőződhet. — El két utóbbi mondatot egy idős néni mondta, aki az üzlet állandó vásárlóköréhez tartozik. A polcon rendezett sorokban állnak az áruk, a dolgozók pedig készségesen sürögnek a vevők között. Hol egy nehezebb kosarat segítenek, hol tanácsot adnak... A boltnak tizenhárom dolgozója van, illetve úgy is mondhatjuk, tizenhárom brigádtagja — a Rákóczi brigád tagjai. 1960-ban alakultak, azóta dolgoznak együtt. • A tíz év a munka terén, a brigádmozgalomban egyaránt szép. eredményeket hozott, pedig ezeic az évek nem teltek símán; sok gonddal, problémával kellett megbírkóznlok. Röviden; tíz év alatt a brigád nyolcszor költözött, nyári üzletből téli helyiségbe”. Egy-egy Költözködés a munkából néhány napos kiesést jelentett, az áruknak megfelelő helyet- kellett találni, vagy Ids helyre .bezsúfolni. — De brigádunk tay'm egymást és helyüket m:'vjV megtalálták. illetve úgy' ■ ; mondhatom, hogy kapcsolatunkon nem változtatott sóba a kellemetlen vándorélet, A jelenlegi üzletünkéi, nemrégiben téliesítették így ,07i. márciusig itt maradunk. Akkor adják át az új ABC-áruházat. De az a költözködés már az öröm napja lesz — mondja Szabados János boltvezető-helyettes, a Rál&czi brigád vezetője. . — Szabados elvtárs szerint mi a brigádmozgalom legnagyobb jelentősége? — Én a brigádrnozgaiom hármas jelszavát röviden mondom és mind a tizenhárom e- szerint is alkalmazzuk. Egymás nevelése. Ebbé minden belefér. Az első időben még volt nehézségünk, de egy-két év után úgy megszoktuk és megszerettük egymást, hogy az apró figyelmeztetéseket, sőt, a komolyabb vitákat sem vesz- szük. zokon egymástól. . Sőt igényeljük is. Sokkal többet megtesz bármelyikünk, ha a kollektíva kéri valamire, mintha mondjuk körlevélben, vagy harsogó utasításban kapnánk ugyanazt. S hogy mit kell kérnünk egymástól, azt mindig jól tudjuk! \ A zsi'ifolt raktárban a brigád vezetőjével beszélgetünk, Takács Ernő a brigád egyik alapító tagja jön be. Ö vezeti a brigádnaplót. Tőle arról érdeklődünk, hogy az elmúlt években, milyen felajánlásaik voltak, és mit teljesítettek ebbők — A szocialista brigád címet eddig egy esztendő kivételével. minden évben elnyertük. 1969-ben is eleget tettünk felajánlásunknak, s nem is akárhogy. Az elmúlt években a bolt forgalma egy-két százalékkár magasabb lett, mint felajánlásaink. 1P69-ben 10? százalék volt a felajánlás, a teljesítés vedig 110 százalék A számok magukért ítészéinek de vajon mi rejlik mögöttük? — Az új mechanizmus. — Szól a brigádvezető. — Nem köti meg semmi a kezünket az árubeszerzésben. Tehát árukészletünk skálája egyre bővül, a hiánycikkek száma párhuzamosan csökken. I Még néhány „apróság.” Di... ...PA sokszorosan szocialista címet elértbrigádról. Politikai oktatásokon rendszeresen részt vesznek — a témákból konzultációkat szerveznek, a brigád - gyűléseken. Az elmúlt években több dolgozó leérettségizett, sőt, van aki' marxista esti egyetemet is elvégezte. Felajánlásaikban minden évben szerepel a hiánymentes leltárzárás. Tíz év óta ebben is helytálltak. No, és a hangulatos rendezvényeik... „Hogy kollektíva, brigád, vagy' család inkább,” azt el sem tudják dönteni. „Minden”. — így mondják. A kijárat), ajtó' felé tartunk. Az ajtó fölött ismét a felirat: Visszavárjuk önt, viszontlátásra”. Azt hiszem, a gazdag vásárlókör mindig szívesen megy vissza az 1-es számú élelmiszerboltba, s majd t971. már- ..cüislól pedig együtt tart a Rákóczi brigáddal az új ABC- áruházba. (horváth) Népújság J J976. február 1" Az asszony a pénzügyminiszter! f \ tvenvalahány ilyen eszmecserét kívánt lebonyo- lítani a nötanács és az OTP a megye falvaiban a zárszámadások előtt, ez a mai ankét a negyvenharmadik. Színhely: Tengelic-Szőlőhegy. Bevallom, nem hittem, hogy a téma annyi asszonyt érdekel. Arra gondoltam, lesznek ott négyen-öten, akik udvariasságból megjelennek, türelmesen meghallgatják a vendégek mondókáját, aztán arra gondolván, mi vár még otthon a ház körül rájuk, szétszélednek. Nem így történt, s ha már beismertem a pesszimizmusomat, azt is be keli ismernem: végül örültem annak, hogy ott lehettem ezen az ankéton. Évekkel ezelőtt találkoztam egy parasztemberrel, aki indulatosan oktatta ki az előadót egy hasonló takarékossági ankéton. — A takarékosságról nem beszélni kell, hanem csinálni! ' Akkor élénk tetszésnyilvánítás követte a „beclvau- sásf’. Itt most mennyire más a hangulat, nem szólva arról, hogy a „messziről jött ember" sokszor látott ismerősük az ankét résztvevőinek! Balogh László, az OTP megyei igazgatóságának munkatársa nem egyszer, nem is kétszer járt már Tengelic-Sz&lőhegyen. ö, meg Takács Mihályné, a nőtanács megyei titkára vezetik a beszélgetést. Partnereik a családok „pénzügyminiszterei". Nagyon is tudják, hogy a pénzzel való gazdálkodás milyen bonyolult művelet. Sőt! Azt is tudják régen, hogy a takarékoskodást nemcsak csinálni kell. Sokat kell és lehet beszélni róla, mint minden olyanról, amit nem önmagáért müvei az ember, hanem céllal. így aztán nincs hivatalos hang, a rövid és közvetlen tájékoztató utáni eszmecsere közben is villognak tovább a kötő- és horgolótűk, szaporodnak a kacskaringók, színpompás virágok a kalocsai hímzéseken, T ulajdonképpen semmi újdonat új dolog nincs a hallottakban. Mióta a paraszti háztartásokban a mind jobb és városihoz hasonlóbb megélhetésen túl jut félretehető forint is (márpedig Tengelic- Szőlőhegyen igencsak jut, mert szorgalmasak, a holnapokat illetően jól gondolkodó emberek az itt élők), azóta nem ismeretlen dolog a takarékosság, az OTP. Szóval, tudott dolgok alkotják a beszélgetés tárgyát, de mert a jó pap is holtig tanul, talál kiegészítenivalót pénzgazdálkodási ismereteiben a családok egy-egy pénzügyminiszter-asszonya is. Sajnálkozó derűvel ítélik el annak a történetnek a névtelen hősét, aki nemrégiben savanyú ábrázattal konstatálhatta, hogy 1957. óta otthon dugdosott pénze takarékban hétezer forintot „fiáit!’ volna kamatként. A címkézett kötegbe rendezett tízezer forint összeragadt, s olyan dohszagot terjesztett, hogy a szétszedésével, átszámolásával bíbelődő pénztáros valósággal szédelgett. Kiderült aztán, hogy feküdt az a pénz a tisztaszoba szalmazsákjában és egyéb, nyirkosságtól sem mentes rejtekhelyen. Ezer csoda és szerencse, hogy nem találtak rá az egerek, netán a pénz értékét még nem ismerő nebulók. S persze, nemcsak ilyen veszedelmek leselkednek a gonddal összegyűjtögetett pénzre, amit a család valamire szán! Véletlen, nem véletlen? Valahány ilyen történetnek többnyire férfi a hőse. Igaz, idősebb férfi, aki elszömyesztő dolgokat tapasztalhatott, vagy hallhatott a valamikori bank- rendszerről, és nem hiszi, hogy egyebek között pénzgazdálkodásunk rendszere is megváltozott. Még egy mulatságos es°t .. . Jóbaráiok, ismerősök rábeszélésére állított be az OTP-hez egy öreg paraszt. Közei hetvenezer forinttal, amit otthon őrizgetett addig. Kívánságára igen gyorsan megkapta a takarékbetétkönyvet, amit hitetlenül szorongatott. — Ezt akármikor beválthatom?! — Amikor csak tetszik, kifizetjük. Még aznap háromszor jelent meg az öreg. Kivette és visszarakta a hetvenezer forintot. Csak a harmadik próba után — amikor már az egész hivatal ől figyelte —, vallotta be és nem kis röstellkedéssel, hogy minden rendben van, megnyugodott, most akkor majd mennyit is kap kamatként egy év múlva? Ismét elmondották neki. a z asszonyok) a derűs percek után gépkocsiul nyereménybetét és nyereménybetét szabályait firtatják legnagyobb érdeklődéssel. Nem véletlenül. Azt hiszem, legalább olyan pontosan számon tartják, hogy a megyében 120 génl-ocsi-vueremény- betéttel nyert személyautó fut, mint a OTP. — Ha lenne a szerencsének szeme, juthatna már szőlőhegyinek is ilyen autó! — jegyzi meg a szomszédom hímzéséből föl se pillantva. Azt már csak súgja felém, hogy nekik van és hátha. .. Lehetnének éppen a százhuszonvalahányadikak... Nem igaz? De mennyire igaz! Négy óra elmúlt. Vendégek és vendéglátók köszönik z hasznos beszélgetést. Nem üres udvariaskodás ez. lyan segítségért dukál ebben az esetben a köszönet, ami hiányozna, ha nem lenne. Ezért van aztán, hogy a búcsúzáskor a viszontlátás igényét-reményét hangoztatják . . . Valószínű nem hiába! —óa—
