Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
\ A szakszervezet látja a helyzetet A dolgozók három műszakban étkeznek — Az engedély száz személyre szól A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál 1955-ben ) építettek egy szociális létesitmérnyt. libben az épületben helyezték el az üzemi konyhát, az étkezdét, egy kis fürdőtélét és a WC-ket. A vállalatnál akkor az igényeket bőségesen kielégítette ez, hisz a létszám lényegesen kevesebb volt, mint most. Akkor száz személyre engedélyezték, hogy az üzemi konyhában a munkások részére főzzenek. A vállalat 15 év alatt fejlődött, a kapacitással együtt a létszám is nőtt, s ma ebben az üzemi konyhában már 700 személynek kellene főzni, hogy mindazon dolgozók ebédet kapjanak, akik azt igénylik. Azonban csak 500 személynek tudnak itt főzni, állandó veszélynek kitéve: (étel- mérgezés, épületösszedőlés). Nem lenne meglepetés sem a dolgozók, sem a vezetők számára. A KÖJÁL több alkalommal le akarta állítani az üzemi konyhát. Az üz^mi szakszervezeti bizottság lniz- reműködésével valahogy mindig sikerült ezeket a határózott utasításokat elkerülni. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága úgy határozott, amennyiben rövid időn belül nem kezdik meg egy új szociális létesítmény építését, akkor megtiltja az üzemi konyha üzemeltetését. Hogyan jutott ide ez a nagy múltú, jó hírű vállalat? Könnyű eligazodni. Arról van szó, hogy nem fordítottak gondot arra: a dolgozók ellátása is olyan legyen, mint a termelés színvonala. A szak- szervezeti szervek meglehetősen későn, — 1067-ben — de annál nagyobb eréllyel léptek fel a vállalat dolgozóinak érdekében. Ennek nyomán 1967-ben az OT segítségével Tolna megye 3,6 millió forintot kapott e vállalat szociális problémáinak megoldására. Ezt a pénzt azonban a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat irodájának építésére használták fel. Közben el kellett rendelni, hogy az üzemi konyhában a munkások három turnusban ebédezzenek, vissza kellett utasítani további 200 ebédet igénylő építőmunkást, tisztviselőt. Meglehetősen későn jutott a vállalat szakszervezeti bizottságának tudomására, hogy a 2,6 millió forintot más célra használták fel. Ekkor a szak- szervezet ismét kezébe vette az ügyet, s a vállalat vezetőségével egyetértésben felkeresték az Építők Szakszervezetének központját. Onnan bizottság szállt ki megvizsgálni a helyzetet, majd a szakszervezet a tapasztalatokról levélben tájékoztatta a Tolna megyei Tanács VB-vezetőit. A szakszervezet központja e levélre nem kapott választ. Ismét küldtek egy levelet a megyei tanácsnak. A levél utolsó bekezdése így szól: „Feltehetően elkerülte az elvtársak figyelmét a levelünkben vázolt súlyos helvzet, mert sem a tett intézkedésről, sem az elképzelésről a mai napig tudomásunk nincs, s ez- ideig ál’áspontjukat sem szíveskedtek még közölni az ügyben.” Azt még nem tudjuk, hogy e levélre az Építők' Szakszervezetének központja a megyei tanácstól milyen választ kapott. Egy biztos: az Építők Szakszervezetének megyebizottsága „látva a helyzetet”, megyebizottsági ülést hivott össze ebben az ügyben. Január 28-án tárgyalta az építő- vállalat szociális épületének ügyét. Ezen a tanácskozáson részt vettek a szakszervezetek központjának, a megyei tanácsnak a képviselői. Nem szükséges idézni a tanácskozás menetét, hisz mindenki elismerte, hogy a helyzet a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál tarthatatlan. Megállapodások is születtek. Sürgősen intézkedni kell, a dolgozókat megfelelő ellátásban kell részesíteni, korszerű öltözőt, étkezdét, orvosi rendelőt, fürdőt stb. kell építeni. László István, a vállalat igazgatója bejelentette, hogy saját erőből — kétmillió forint erejéig — hozzáfognak még az első félévben a szociális létesítmény építéséhez. Fábián Imre, a megyei tanács osztályvezetője közölte, hogy a tanács az épület befejezéséhez szükséges anyagiakat előteremti. Az Építők Szakszervezetének megyei titkára, Falucskai Károly közölte: „Látjuk a helyzetet. Amennyiben nem történik megfelelő intézkedés, előrehaladás, úgy a KÖJÁL- ial egyetértésben bezárattuk a Vállalat üzemi konyháját”.- Pj — TSőmozgalom a bonyhádi járásban Céljaik közösek j téli hónapok nyugodt napjai a legal- y/M kalmasabbak a tanulásra, továbbképzésre, önművelésre. A bonyhádi járásban a községek nömozgalmi vezetői jól ösz- szeállitott, gazdag programokkal gondoskodnak arról, hogy asszonyaik a hosszú téli estéket hasznosan, tartalmasán töltsék együtt, tíaricz Józsefné, a nötanács bonyhádi járási titkára örömmel számolt be arról, hogy az asszonyok szirtesen és egyre nagyobb számban vesznek részt az esti foglalkozásokon. Egyrészt igénylik ismereteik bővítését, másrészt pedig munka — gyakran második műszak — utón jól is esik a lcikapcsoiódás. A járás nyolc községében működik a nagy népszerűségnek örvendő kézimunkaszakkör — átlag huszonöt állandó taggal. Több községben van szabás-varrás tanfolyam és egyre gyarapodnak a nőtanács által szervezett politikai oktatások. Például Mázán már három éve tartanak rendszeres politikai tanfolyamot az asszonyoknak. Sajnos hozzá kell tenni, hogy a politikai oktatások terén még van némi hiányosság. A legtöbb helységben a politikai oktatást nem a. nőtanács szervezi, hanem községi szinten történik, s a résztvevők arányát tekintve bőven a férfiak oldalára billen a mérleg. A nőtanács vezetői a közeljövő céljául tűzték ki az asszonyok erőteljes bevonását a politikai továbbképzésekbe. A szülők iskolája tanfolyamok szintén közkedveltek. A nőtanács a szülői munkaközösségeken keresztül kapcsolódik be a munkába, szervezésbe. A szinte minden községben tért hódított tanfolyamsorozatok előadói a pedagógusok, akik komoly segítséget nyújtanak a szülőknek a gyerek otthoni neveléséhez, illetve az otthoni és az óvodai vagy iskolai oktatás összehangolásához. — Az iskolák és óvodák munkájába sikerült a szülőket bekapcsolni, viszont a bölcsődéknél nehezen tudunk előrelépni. Nem tudunk munkát adni a szülőknek. Ezért hamarosan a bátaszéki bölcsődébe látogatunk tapasztalatcserére — mondja Baricz Józsefné. B eszélgetés közben a nőtanács titkára sorra mutatja a különböző szakkörök, tanfolyamok névsorát. A listákon nevek, foglalkozások és életkorok követik egy- mást. A nőmozgalomban szinte alig van fiatal. Elgondolkodtató, vajon a fiatal nők miért nem kapcsolódnak be a nőmozgalomba? (Persze, ez nemcsak a bonyhádi járás problémája!) — Azt elmondhatom, hogy a vezetőségünkben van némi fiatalodás, de nem olyan mértékű, mint amilyent szeretnénk. A probléma igazán ott jelentkezik, hogy a fiatalok imla- hogy nem is igénylik azt, hogy a nőmozgalomban tevékenykedjenek, illetve akik igénylik, az csak elenyésző százalék és részvételük nem rendszeres. — Mit tesz a vezetőség annak érdekében, hogy a mozgalomnak mégis megnyerje a fiatalokat? — Elsősorban foglalkozásainkat próbáljuk nekik is érdekessé tenni, az őket érintő problémákat napirendre tűzni. Ezen kívül komoly szervező munkát is végzünk. Hozzá kell tenni, hogy a lányokat és a fiatalasszonyokat csak egy-egy alkalomra sikerül megnyernünk, és nem folyamatosan. Próbálkoztunk azzal is, hogy egészen fiatalokat választottunk, a vezetőségbe, arra gondolva, hogy az előlegezett bizalmunk jólesik nekik, s majd megismerik munkánkat, céljainkat. Biztosra vettük, hogy siker koronázza tervünket. Tévedtünk. Fiataljaink kevés kivétellel elmaradtak. — És a továbbiakban napirenden kívül hagyják ezt a kérdést? — Nem. És bízom benne, sőt talán tudom is, hogy munkánk hosszabb távon nem lesz eredménytelen. Sokat várunk a mostanában lebonyolódó 25—50 évesek találkozóitól. (Eb ben a hónapban Nagymányokon rendezzH1 meg.) Azt hiszem, hogy ezek a találkozók r legallcalmasabbak arra, hogy a fiatalok ez idősebbek emberközelbe kerüljenek nr mással. A fiatalok is megértik, hogy cé1’ közösek, s hogy együtt is kell harcolni érti (borváih) Több jelentős kiállításra készül Szekszárd hírneves fazekasa, Steig István, a népművészet mestere. A Népi Iparművészeti Tanács Múzeuma, s annak a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő kiállítására nagy, 40 centiméter átmérőjű sárközi dísztálakat, tányérokat, valamint különböző nagyságú — köztük 50 centiméter magas bokályokat, sárközi nevükön: bábakorsókat és 1—5 literes csörgős korsókat mintáz. Ugyanakkor a szekszárdi múzeumban bemutatásra kerülő népművészeti és nép: iparművészeti ki- Steig István egy jubileumi kerámiájával. állításra is készíti remekműveit. A nyáron megkezdi az 1971. évi budapesti vadászati kiállításra rendelt, ónmázas, habánedények készítését. Ezeket fehér színű alapon madár-, szarvas-, őz-, nyúlfigurák és színes vadászjelenetek díszítik majd. — Mióta készít habánedé- nyeket is? — kérdeztük Steig Istvánt. — Még a nagyapámtól tanultam — válaszolta. — 192.3- ban szabadultam fel, s talán az utolsó mester vagyok az országban, aki a „fehéredény- készítésből” tett szakvizsgát. 1968. január 1-e óta nyugdíjban vagyok, s így több időm jut az ilyen szép munkákra. Egyébként feleségem, lányom, vejem: Jaszenovics Géza is a műhelyben dolgozik. Vejem tavaly kapta meg a népi iparművész címet. A mester elmondta azt is, hogy újabban a régi mórágyi kerámiákat is felelevenítette, a néhány évvel ezelőtt talált, ottani cseréptöredékek alapján. A Steig-márkájú kerámiák eljutottak talán már a föld minden tájára. Legutóbb az NSZK-ba vittek belőle boros- készletet. A mohácsi busójárás napja előtt pedig egy bécsi kereskedő szakította meg útját, hogy felkeresse. Neki már egyszer készített régi típusú dolgokat. Szebbnél-szebb kor- sok, tányérok, és egyebek sorakoznak a zsúfolt műhelyben. Az egyik szekszárdi boros- kancsón tréfás rigmust olvashatunk: Még ez ám a szép feleség, kiben lakik szent békesség...' Bizonyára nagy sikere van e fűzfaversnek a pinceszere- zések alkalmával. S az alkotó békesség tölti be a népművészet szekszárdi mesterének életét is. A Munkácsy utcai, szőlőhegy alatti villában a réginél, — amelyet az építkezések -folytán szanáltak —, különb otthont teremtett. Hatvankét éves, már pihenhetne, szórakozhatna. Neki azonban az a pihenés, amikor szeretett munkáját folytathatja, ha kedvenc kerámiáit újabbakkal gyarapíthatja. Munkakötényben, svájci sapkában érzi ^ól magát, agyagból formált, színes világában. A művészet elválaszthatatlan a munkától. Batlabás László Foto: Tóth Iván A Balaton jege a számok tükrében Aki találgatással akarja megmondani, hogy vajon menynyi jég borítja a befagyott Balaton felületét, alaposan meglepődik, ha pontosan kiszámítja azt. Kitűnik ugyanis, hogy még a legmerészebb becslés is túlságosan alacsonynak bizonyul. A számolásnál abból indulhatunk ki, hogy egy köbméter jég tömege közelítően 900 kp, a Balaton felszíne pedig 600 négyzetkilométer, azaz 60 millió négyzetméter. Tél elején, amikor a tavat még csak vékony," — mondjuk 2 mra-es — jéghártya borítja, már ennek tömege is megközelíti az egymillió tonnát. Ebből egyszerű szorzással megkapjuk a vastagabb rétegek tömegét, a 20 cm-es jégpáncélé például százszor több, tehát százmillió tonna a tó egész felületére vonatkoztatva. A hatalmas jégtömeg elolvadásához több hétre van szükség. Egy tonna jég vízzé válásához 80 0Ű0 kilokalória asználódik el, 100 miihó ton- is jégtömeg pedig 8 billió lokalória hőenergiát emészt •el. A partszegéJyen azért lassúbb midiig a felmelegedés. mert az olvadáshoz elhasználódó hőmennyiség egy részét onnan „szippantja” el a jég. Rendezze könyvtárát! Felesleges könyveif előnyös áron megvásároljuk február 20-án a dombóvári könyvesboltban. 0»4) / Jubileumi sárközi kerámiák
