Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

FÓKUSZ lllllllllllllilllllllllll Szemelvények külföldi újságokból Mohamedánok Jugoszláviában A szarajevói óváros, a Bas Csarsija Huszref béf mecsetének minaretjéről muezzin szólítja imára a hí­vőket : automatikusan ki- és bekapcsolódó magnó hang­ja cseng a hangszóróból. És mialatt a mecset elő­terében vörös fezes, fehér turbános alakok végzik a szertartásos lábmosást, akik May Károlyra és bal­káni kalandoraira emlékeztetnek, a szomszédos mo­dem Európa-szálló kávéházában az iszlám vallás- közösség tagjai vitatkoznak kiránduló repülőgépek­ről, amelyeknek boszniai muzulmánokat kell za- rándokútra vinni Szaud-Arábiába. Mekkába és Me­dinába. A sok nemzetü jugoszláv államban minde­nütt jelenvaló modern kor nem torpant meg az ország muzulmánjai láttán sem. A görögkeletiek és a katolikusok után Mohamed követői — valamivel több mint kétmillió hívőivel — nagyság szerint a harmadik vallásközösség Jugo­szláviában. Szellemi atyjuk Hadzsi Szulejmán Ke- mura Reiszl-ul-Ulema, legfelsőbb testületük az iszlám felekezeti közösség tanácsa, szellemi központjuk Szarajevó, a Boszna-parti város, amely még ma is a régi ozmán építkezés, a kihegyezett ceruzahegy- tornyok, számtalan minaret és a régi mecsetkupo- lák építészeti bélyegét viseli magán. Iszlám vallású a kereken 900 000 albán, akik Ko­szovó autonom tartományban élnek, a török kisebb­ség. és elsősorban Bosznia és Hercegovina muzul­mánjai, akik a legújabb jugoszláv felfogás szerint nem csupán vallásfelekezeti közösséget, hanem „nemzeti egyéniséget’*, saját nemzetiséget képvisel­nek. Ellentétben Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia és Montenegro lakosságával,^ Bosznia- Hercegovina Köztársaság lakosai saját bosnyák her­cegovinál nemzetiséget alkotnak. Amennyiben a gö­rögkeleti egyházhoz tartoznak, szerbeknek vallják magukat, amennyiben a katolikushoz — horvá­ti) knak. Bosznia és Hercegovina muzulmánjai, akik sem szerbeknek, sem horvátoknak nem vallják, ha­nem leginkább „jugoszlávoknak” érzik magukat, — a belgrádi kormány támogatásával — az utóbbi években egyre fejlesztettek ki. erőteljesebb „nemzeti érzületet” (SÜDDEUTSCHE ZEITUNG) Ipari kémkedés Az ipari kémkedés, — hála az elektronika ' fejlő­désének — ijesztő arányokat ölt. A londoni Times még 19«5, január i»-én figyel­meztetően írta, hogy az amerikai szenátusnak egy bizottsága vizsgálja az ipari kémkedés és a gazda­ság fölött gyakorolt felügyelet kérdését és ennek keretében meghallgatta egy elektronikus mérnök eskü alatt tett tanúvallomását. A tanú nemrégiben hagyta el a Bell-vállalatot. A mérnök kijelentette, hogy a közelmúltban tö­kéletesítettek egy berendezést, amelynek segítségé­vel ablakon át, néhány száz méternyi távolságra, -láthatatlan laser-sugár bocsátható ki. Az ilyen su­gár, az üvegről visszatükröződve, ugyanilyen távol­ságra közvetíti azokat a szinte észrevehetetlen rezgése­két, amelyeket a hang az üvegen okoz, vetítve egyben a helyiség belsejében lévő fénysugarakat. Televíziós képernyőn jálenik meg ennek követ­keztében mindannak részletes képe, ami az adott helyiségben akár nappal, akár éjszaka történik, anélkül, hogy az ottlévők akár sejthetnék, hogy va­laki kihallgatja, titokban meglesi őket. Ugyanez a lap — egyike a legkomolyabbaknak a világon — közölte azt is, hogy az amerikai titkos- szolgálatok olyan készülékkel rendelkeznek, mely­nek segítségével bármely házi telefonközpont, kULső telefon, vagy akár világítótest villanyvezetéke is át­alakítható lehallgató készülékké, úgy, hogy bárhol a világon rádión hallhatók & magánbeszélgetések. A lap ugyanezen számában egy másik cikk arról tájékoztat, hogy a Cl A, az Egyesült Államok kor­mányának hírszerző ügynöksége egy berendezés bir­tokában van, amely tíz méternél jóval nagyobb tá­volságról észleli az ablaküvegek rezgését, s így le­hallgatja a hangszigetelt helyiségbén folytatott be­szélgetésekét is — hiába távolitják el az adott he- lviségből az összes villany- vagy elektronikus be­rendezést. (PLANETB) Teli magtárak vagy tr gyomrok A takarékosságról Kínában manapság ismét sokat gondolkoznak és írnak, és úgy látszik egyre inkább ez válik a kínai életmód egyik lényeges jellegzetessé­gévé. Mindenütt takarékoskodnak, semmit _ sem dobnak el és országszerte szinte mindent gyűjtenek — az ipari hulladéktól a háztartási hamuig. Mindezt fel­dolgozzák és újra felhasználják és ugyanakkor kampányt folytatnak minden pazarlás ellen a minél nagyobb készletek képzése érdekében — gabonától a gyógyszerig. A ^takarékosság egyike. Kína nemzeti jellegzetessé­geinek. és a távoli múltban gyökerezik. Már majd­nem* 2500 ówel * ezelőtt Lao Ce klhai filozófus úgy írt a takarékosságról, mint erényről. Azt tanácsolta, hogy „takarékoskodni annyit jelent, mint felkészül­ni éí; erősödni késznek és erősnek lenni pedig mindenkor győzelmet jelent.” Mao idézeteinek ismert „vörös könyvecskéje” is külön fejezetet tartalmaz a szorgalomról és taka­rékosságról. Amit Mao Ce-tung elnök különféle al­kalmakkor a takarékosságról és a pazarlás elleni harc szükségességéről mondott, ma gyakran idézik. A sajtó a takarékosság példáiról számol be, emlé­keztetve az egész nemzetet, hogy készen kell állni a háborúk vagy egyéb bajok esetére. Késznek len­ni pedig a többi között teli magtárak és raktárak birtoklását is jelenti. A takarékossági kampányban pillanatnyilag első­rendű helyet töltenek be a gabonafélék. Az év jó hozamú Volt, de mint Pekingben mondják „marok­nyi osztályellenség” bolyong az országban és ezt a jelszót hangoztatja: „Ne hagyj meg semmit — fo­gyassz el mindent.” Ezzel — a mint itt általában mondják — ellenforradalmi mesterkedéssel áll szem­ben a szilárdan szervezett, takarékossági kampánv, amely előnyben részesíti a teli- magtárakat — a teli gyomrokkal szemben. Forradalmi bizottságok csapa­tai Járják a kommunákat és háztartásokat, hogy a helyszínen tervezhessék az élelmiszerfogyasztást. Minden, ami megmarad, raktárakba kerül, és kész­leteket képeznek nemcsak minden kommunában, ha­nem minden családban is. (BORBA) Tavaly 30 ország értékelte le < .pénzét j Tavaly 30 ország devalválta pénzének értékét. Egyes országokban év közben többször is pénzle­értékeléshez kéllett folyamodni. Csak Nyugat-Né­metország értékelte fel a pénzt. A devalválás rekorderei között van Chile: az escudo értéke. 3J százalékkal csökkent. A dél-viet­nami piaszter 23 százalékot vesztett értékéből. A devalvációhoz folyamodó országok között volt az iparilag fejlett Franciaország is. Tavaly jelentősen megerősödött az indonéziai rú­pia, a kínai jüan és a keletnémet márka. Értékük a nemzetközi pénzforgalomban 15—22 százalékkal növekedett. Többek között a következő államok devalválták pénzüket: Ceylon, Csáti, Chile, a Kongói Népköztár­saság, Dahomey, Monaco. Szenegál, Dél-Korea és Togo. (BORBA) Gyilkosság a Monongrahela-völgyben AZ „OROSZLÁN” UTÓDJA A modem technika órák alatt világszerte ismertté tette Joseph Yablonski nevét — csakhogy amikor ez bekövet­kezett, a név viselője már nem volt az élők sorában. A TELEFON NEM FELEL Marlene Manthey, a bécsi Die Presse amerikai tudósítója jelentette: „Fehér hótakaróval borította be a förgeteg a Monongahela- völgy kopasz erdőit és a bá­nyamunkások, akik Clarksvil- le-ben, a templom előtt hosz- szú sorokban várakoztak, még a szokásosnál is sápadtabbak- nak tűntek. Itt, Pennsylvania barnaszén-kerületében min­denki Yablonskiról beszél. Régi ember volt itt: ugyanaz a pap tartotta a halotti mi­sét, aki sok évvel ezelőtt es­kette.” A pennsylvaniai Clarksville jellegzetes amerikai kisváros. Megvannak a maga szokásai, a szigorú hierarchiája. Ezen a ranglistán az 59 éves Joseph — becenevén Jock — Yab­lonski — az elsők között volt. Tekintélyes patinás kőháza a villanegyedben állt. Csaknem egy teljes héten át nem tűnt fel senkinek, hogy e ház kö­rül túlságosan is nagy a csend. Igaz. az ünnepekre, ka­rácsonyra és újévre, az USA- ban is sokan távolabb lakó szeretteikhez utaznak. így történhetett, hogy csak az áldozat egy másik városban lakó ügyvéd fiának, Kenneth Yablonskinak tűnt fel, hogy a clarksvillei ház -telefonja na­pok óta nem felel. Odakocsi- zott és borzalmas látvány tá­rult a szeme elé. Apját, 57 éves anyját, Margaret asszonyt és 25 éves húgát vérbe fagyva találta a fiú. A rendőrség megállapította, hogy a tete­mek már hat napja ott hever­nek. A gyilkosságot újév nap­jára virradóra követte el — ahogy az első jelentés fogalmaz — „legalább két gyilkos '. A DZSUNGEL TÖRVÉNYEI Joseph Yablonski lengyel bevándorlók gyermeke volt-. Tizenöt éves korában szállt le először a tárnák mélyére, ha­mar megismerte a bányász­sors minden keménységét. Ap­ja néhány év múlva bánya­szerencsétlenség áldozata lett. Jock hitt abban, hogy az öreg Yablonski a munkáltatók pro­fitéhségének áldozata, ez ve­zette a szakszervezet soraiba. A jó fellépésű, agilis fiatal­ember hamarosan felemelke­dett a bánya mélyéről — elő­ször az UMW (United Mine Workers, Egyesült Bányamun­kások) apparátusába, majd — 1942-ben — vezetőségébe. Ezt a testületet akkor már több mint két évtizede egy rendkívüli egyéniség, az „Oroszlán”-nak becézett John L. Lewis vezette. Diktatóri­kus, ellentmondást nem tűrő módszerekkel. Lewis a hu­szadik század első felének jel­legzetes amerikai szakszerve­zeti figurája volt. Az életet dzsungelnek tekintette, amely­ben a vadon törvényei ural­kodnak és amelyben az egyet­len igazi parancs — átvitt és fizikai értelemben egyaránt — az életben-maradás. Az esz­közök nem számítanak, a si­ker mindent igazol — ez volt az „Oroszlán” jelmondata és vezetési stílusa. S valóban, akkor fnég a bányászok szá­mára legalább kiharcolt egy és mást az „Oroszlán” által anyagilag és politikailag két­ségtelenül erőssé tett UMW. 1963-ban meghalt John L. Lewis és megkezdődött a szak- szervezet életének egyönte­tűen szégyenteljes, mindmáig tartó szakasza. Az új elnök, a „Tony”-nak becézett W. A. Boyle diktatúrájával vált az UMW — még" amerikai érte­lemben is — egyik „legsér­gább”, leghírhedtebb szakszer­vezetté. Ezt a munkások is észrevették: az „Oroszlán” ha­lála óta félmillióról mintegy százezerre csökkent a taglét­szám és a Yablonski-ügy óta tovább terjedt a tömeges ki­lépés járványa. Ha egy mondatban akarnánk megfogalmazni az okot, az va­lahogy így hangzana: 1963-tól az UMW kizárólag Tony Boyle és a monopóliumok érdekeivel törődött. FEGYVER A FOLYÓBAN W. A. Boyle-nak, az Egyesült Bányamunkások (UMW) elnö­kének minden oka megvolt ar­ra, hogy ne a munkások, ha­nem a tulajdonosok érdekeivel törődjék. Minden jel arra mu­tat, hogy az évi 50 ezer dol­láros mammutfizetést élvező szakszervezeti vezető — ma­ga is bányatulajdonos! Néhány esztendeje ugyanis Montana államban bányát vásárolt egy Jack Boyle nevű úr. Néhányan — köztük Yablonski —, köny- nyen megállapították, hogy az új tulajdonos „Tony” bátyja, aki soha nem állt úgy anya­gilag, hogy ilyen vásárlásba bocsátkozhatott volna. További bizonyíték, ami ez­után történt. Az UMW funk­cionáriusai Montana többi bá­nyáiban elviselhetetlen feltéte­leket teremtettek a konkuren­cia számára, ugyanakkor — micsoda véletlen! —, a csa­ládi ‘ vállalkozásnál hosszú esztendőkön át egyetlen sztrájkra sem került sor. Sőt: a szakszervezet segített a tu­lajdonosnak, vagyis saját ve­zetőjének, hogy idejében meg­szabaduljon az elégedetlenke­dőktől. A többiek hamar meg­értették a leckét és csendben maradtak. MIRE KELL A PÉNZ? Amilyen ritka, — még Ame­rikában is — az olyan szak- szervezeti v*zeuy. aki egyben munkáltató is, olyan egyedül­álló az UMW esete egy másik vonatkozásban is. Az USA-ban sok szakszervezet viseli szí­vén a monopóliumok érdekeit, de az UMW az ország viharos történetében az egyetlen szak- szervezet, amely ellen jogerős ítéletet hoztak — a trösztelle­nes törvény megsértéséért! Az UÍÁW ugyanis nemcsak jelen­tős politikai apparátusával, hanem komoly összegekkel is segítséget nyújtott a Kentucky Coal Companynak, hogy mo­nopolizálja Tennessee Valley térségében az egész szén- businesst és kiszorítsa a ki­sebb vállalatokat. Ezek után nem csoda, ha nemcsak Boyle magánvagyona, hanem az UMW kasszája is szüntelenül nőtt. A pennsyl­vaniai Washington város (nem azonos a fővárossal) tőkéjé­nek kétharmad1 résiét á szak- szervezet ellenőrzi és csak 1 ez a summa mintegy 67 millió dollár. Ezenkívül még ott van a rengeteg ellenőrizhetetlen, a Boyle-familia magánérdekelt­ségeivel néha a felismerhetet- lenségig összefonódott, befek­tetés és pénzügyi tranzakció. A vezetőségnek egyszerűen eszébe sem jut, hogy ennek a pénznek legalább egy töredé­két arra fordítsa, arriire való: a tagság érdekképviseletére. Hiszen annyi jövedelmező vál­lalkozás van, amibe be lehet fektetni az így felszabadult pénzt..,. EGY AUTÓ FELROBBAN Egyetlen kivétel volt a sza­bály alól, hogy a szakszervezet húsosfazekából csak a szűkebb vezetőségnek jutott. Néhány évvel ezelőtt függetlenített körzetmegbízottnak felvettek egy fiatal jogásznőt. Bár ab­ban a — 27-c" r;:;mú — kör­zetben mind": .2 870 bányász voll, az ifjú hölgy fantasztikus fizetést, évi 43 500 dollárt ka­pott. A neve Antoinette,.. Boyle. Igen, „Tony” lánya. Joseph Yablonski mindezt tudta és az igazsághoz tarto­zik, hogy hosszú esztendőkön át tűrte is. Egészen tavaly de­cemberig, a szakszervezeti el-t nök^álasztásokig. Korteskörút- jal sofán olyan megjegyzése­ket tett, amelyekből a szak- szervezet ügyvitelének néhány kulisszatitka is kiderült. Ekkor felrobbant a kocsija. Véletlen, hogy azon az estén egy kollégája vitte haza. Yab­lonski rendőri védelmet kért. de — Boyle keze messzire nyúlik —, visszautasították. A választási csatát természete­sen, hiszen az ő kezében van az UMW sok milliós kasszá­ja, „Tony” nyerte, de „Jock” 45 872 voksot szerzett és ez Boyle számára idegesítően soknak tűnt. Ráadásul Yab­lonski szabályosan megóvta a választásokat, vizsgálatot kért és 87 pontba szedett vádiratá­ban világosan megmondta, hogy a bíróság előtt beszámol Boyle viselt dolgairól. Igv érkezett el az az éjsza­ka, amikor hívatlan vendégek érkeztek a clarksvlUel kőház elé. Elvágták a telefonvezeté­keket, leeresztették' a család mindkét kocsijának gumijait, azután másodpercek alatt vé­geztek alvó áldozataikkal. „Vérbeli profimunka volt” — nyilatkozta az FBI-nyomozó, aki a helyszíni szemlét vezet­te. * ­Január közepén a gyilkosság alapos gyanújával őrizetbe vet­ték a 36 éves Paul E. Gillyt, a 26 éves Claude E. Vealeyt és a 23 éves Aubran W. Mar­tint. Január 25-én a rendőr­ség búvárai kihalászták a Mo- nongahela folyóból azt a 30 kaliberes, M—1 típusú fegy­vert, amellyel az egyik gyil­kos lőtt. Január 23-án őrizet­be vettek egy negyedik em­bert, akit nem neveztek meg és akit.„a saját biztonsága ér­dekében” tartanak fogva. Hi­telesnek tűnő értesülések sze­rint az ismeretlen az UMW és a bérgyilkosságokflt végrehajtó Maffia kapcsolatairól tájékoz­tatta az FBI-t. HARMAT ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents