Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
A K ÖLE SD A falu központjában, köz’r*~ vétlenül a tanácsházzal szemben található az úgynevezett kismegyeháza. A Lexikonok is nyilvántartják. A XVIII. század közepe tóján építette a Mercy-család. Az alispán lakása volt, s megyegyűléseket ig tartották benne. Kötesd kis híján megyeszékhely lett. Az előző századokban centrális, minden tekintetben kedvező fekvésű helynek számított. A török utáni újratelepítés következtében rendkívül gyors fejlődésnek indult. Az oklevelekből kitűnik, hogy a kölesdi takácsok céhalakítási kérelmet adtak be, „mivelhogy elegen vannak hozzá”. De egyéb szakmabéli mesterember is szép számmal akadt. 1774-ben téglaégető kemencével, egy olajütővel és 6 vízimalommal rendelkezett a falu. A lakosság száma jóval ezer felett volt. Ebben az időben került napirendre az új megyeszékhely kérdése. Addig ugyanis Simon tornyáról köz- igazgatták a megyét. A simon- tomyai vármegyeháza azonban nagyon düledezőben volt, és sok hátránnyal járt, hogy e helység a megye szélén fekszik. 1778-ban, a hőgyészi kastélyban tartott megyegyűlésen tárgyalták az űj megyeszékhely ügyét. Két helység jöhetett számításba: Szekszárd és Kötesd. Sok minden Kölesd mellett szélt, így mindenekelőtt az. hogy jobban a megye központjába esett, mint Szekszárd, Ellene szólt viszont, hogy ott elsősorban nem katolikus vallásitok laktak, mert Kismegyeháza Három szövetkezet -összefogásával üj létesítménnyel gyarapodott Kölesd: az épület egyik felében a takarékszövetkezet kapott helyet, a másikban pedig korszerű élelmiszer- és háztartási bolt nyilt. A takarékszövetkezet gyorsan fejlődik, állandóan szaporodik a lakosság megtakarított pénze. A megnövekedett falusi igényekhez ma már nem méltóak a régi picinyke boltok. Mindez együttesen tette szükségessé az új létesítményt. Az építéshez szükséges több mint másfél millió forintot a takarékszövetkezet és fmsz közösen fedezte, a kivitelező munkákat pedig a helyi termelőszövetkezet építőrészlege végezte. A birtokviszonyok megoszlása A gyönki gimnázium igazgatóhelyettese, Zentai András kölesdi parasztfamíliából származik. Fiatal ember, a hatvanas években szerezte meg diplomáját. Diploma-szakdolgozata Kölesd község monográfiája. A gazdasági élettel foglalkozó részben a többi közt a következőket írja: ^Kölesd gazdasági életében mindig a mezőgazdaság játszotta a vezető szerepet. A termőföld 1945 előtt túlnyomó- részt nagybirtokosoké volt. A honfoglalás után Kölesd valószínűleg fejedelmi birtok lehetett. 1405-ben Ozorai Pipónak volt itt birtoka* ugyanakkor a bencéseknek és fejérváiri kereszteseknek is. Később az Eszterházyak tulajdonába kerül a föld jelentős része, de ők hamar túladnak rajta, 1722-ben gróf Mercy veszi meg tőlük a hőgyészi uradalommal együtt. Mercytől 1774-ben az Apponyiak kezébe csúszik át a birtok nagy része, majd a Jeszenszkyek kezébe. Később más nagybirtokosok is feltűnnek. Az 1935-ös birtokviszonyok szerint 616-an rendelkeztek Kölesden földtulajdonnal. A birtok- megoszlás a következő volt: At 1 kh-nál kisebb birtokok száma 225, területe 115 kh. 1—6 kh-ig 216, területe 494 kh. 5—S0 kh-ig 165, területe 2465 kh. 50—100 kh-ig 6. területe 403 kh. fezen felül volt 4, száz holdon felüli nagybirtokos több mint 1000 hold összterülettel. Az adatokból kitűnik, hogy a parasztok zöme nem rendelkezett annyi földterülettel, hogy az biztosíthatta volna a megélhetésüket. »SaKTáon “ Látogatáson báró Nagyjeszeni Jeszenszky Andornál Báró a népi demokráciában. Túlzásnak tűnő társítás, mert hát nagyon föl tudjuk, hogy a felszabadulás közeledtekor nagyobb részük eliszkolt, s akinek nem sikerült, az később lopta át magát valamelyik nyugati országba. Az itthon maradt szép kevés közül egy Kölesden él. — Hol lakik? Hol találhatom meg? — kérdeztem több embertől, s mindenki ugyanazt- válaszolta: — A kastélyában. Elmentem a jelzett kastélyba, Nem volt nehéz megállapítanom már az udvarban, hogy a kastély titulus ezúttal olyan, mint ha villának neveznénk a cigányputrit: amit a földesurak valamikor saját lakáscéljaikra építtettek, annak a neve csak kastély lehetett. A nép valamikor il- lemtudóan respektálta, de közben úgy alakult a a világ, hogy Kölesden ma már a közepes pa- rasztházak is megnyérőbb, vonzóbb lakásalkalmatosságok, mint ez a__szóban forgó kastély. Piciny is, rozoga is. Még félévszázaddal ezelőtt is jókora kivagyiskodás kellett ahhoz, hogy tulajdonosa kastélynak nevezze. De annak nevezte rendületlenül, mert ezt így kívánta a társadalmi rang. És hogy a kastély megjelölés a környék parasztsága körében is elterjedt, az az egykori megalázkodásra utal. De nemcsak a kastély szó járta meg ezt az utat. Az egykor követelményszerííen, s ma komikusán hangzó szavakból jó párat feljegyezhettem. Az épületben több család lakik. Az államosítás után kiutalással jutottak a lakásokhoz, csakúgy, mint báró Nagyjeszeni Jeszenszky Andor. Nem tudtuk, hogy melyik lakásban is laknak. csak úgy bekopogtattunk az egyikbe. Mint sokatmondó érdekességet érdemes megemlíteni; Honfi Józsi bácsi jött el velem, hogy mégse. _ egyedül kóvályogjak a faluban, s termen, aki bemutat. Honfi Józsi, bácsiról vedig tudni kell, hogy annak ideién ő töltötte be a földosztó bizottság elnöki tisztségét. Természetesen ő is így kérdezte: . ' — A báró úrikat melyik lakásban találjuk? A megkérdezett asszony nagyon előzékenynek mutatkozott, a nagy pocsolyán keresztül elkísért bennünket a keresett lakás bejáratához. Még be is kopogtatott. Megjelent egy feltűnően elhanyagolt külsejű asszony, kíséretében pedig egy Tár , koncAtlnnul ugató házieb. Az asszony melléit becsúszott a pillantásunk ean helyiségbe, amit valami limlomos kamrának véltem, s a kiáramló ^ épmodott szag valósággal visszalököttt Újdonsült kísérőnk szólalt meg elsőnek: — Méltóságos asszony, vendégeik érkeztek. Jó napot'kívántunk, s Honti Józsi bácsi nyomban megkérdezte: — Á báró úrral szeretnénk égy kicsit beszélgetni, lehetséges? — Méltóztassanak beljebb• fáradni. Méltóztattunk'. A kamraszerű valami után egy másik helyiségbe kerültünk; amit fürdőszoba és lomtár keverékének véltem, majd a <..— ■>/Whelyiségben találtuk meg a báró urat. Életének nyötcvanegyedik esztendejében... — Jó napot, báró úr, — köszönt Honti bácsi. <5 nem mutatkozott be, mert hiszen régi ismerősök, én viszont bemutatkoztam, bár azonnal kiderült, hogy a nevemről engem is ismer a báró, lévén rendszeres újságolvasó. A legnagyobb szívélyességgel fogadott, hellyel kínált, majd ■kávét is főzetett számunkra. Nem a személyzettel, mert az nincs, hanem a feleségével. Mármint a méltóságos asszonnyal. — Miben lehetek az urak szolgálatára? A kórábbi elhatározásomhoz híven, kerékperec megmondtam, hogy a faluról szeretnék írni, s hát kíváncsi vagyok, hogyan él a népi demokráciában egy született báró. Nem tiltakozott ellene; nem kérte, hogy ezt vagy azt ne írjam niég, nem zavarta a 45-ös földosztó bizottság elnökének jelenléte sem. — <5,_ nagyon szívesen. Hol kezdjem? wr Mióta él Kölesden? — Éppen csak nem itt születtem. Az egész életemet itt töltöttem. .....~ Milyen nevezetes dolgokat, ért meg ebben a falúbán? — teszérn. fel á suta, de nagyon is .céltudatos kérdést — Kérem szépen... Hosszú lenne mindent elmesélni. Itt minden más. És milyen érdekes... ■ Az.,a sezlony, amelyen ülni méltóztatik. mindig áz'on á., szent helyen . állt, amióta emlékezettel bírok. Mondja, nem érdekes? Más semmi sincs a helyén. Körülfürkészefn a' lakószobát. Valóban, semmi sincs a helyén. Az egykori ,gazdaságból megmaradt díszek, •emléktárgyak.. használati eszközök' valósággal ömlekttvé töfnik meg az egyébként' jókora heVyisépe* Úrdlahonnan előkerül a család címerének fotókópiája. — Ez a Nan-'jeszeni Jeszenszkyek ősi címere. Ugye szép volt? — Igen, szép volt, — hangsúlyozom a volt-at. és mond járt hozzákérdezem: — Hogy vették a bárói rang eltörlését? Nyíltan érdeklődtem ilyen személyileg kényes témák iránt is, mert úgy vettem észre, hogy helyzetükkel ki vannak békülve. Életüket úgy veszik, amilyen. Később jöttem rá, hogy egyéniségének meghatározója volt mindig az akaratnélküliség. Amit hozott a sors, az volt a természetes számára, s a mostani miliőt is természetesnek veszi. Ahhoz egyszerűen nem volt ereje, hogy akár így, akár úgy dacoljon a sorssal, — Hogy vettük? Ahogy jött. Az volt a szerencsénk, hogy kellő időben tönkrementünk. Lassan eladogattunk mindent, mert nem akadt más megoldás. — Mennyi maradt a háború utánra? — Mennyi? Hm... Nem is tudom. Magának jobban kell tudni — mutat Honti Józsefre, s ezzel egyértelműen a földosztói ténykedésére utal. — Nem sok. Mindössze harmincöt hold. — A maradék földemet kiosztották, de kérem- szépen soha nem kaptam annyi titulust, mint a demokráciától. Hol grófnak, hol hercegnek mondják a címünket, meg a nevünket is egyszer így írják, máskor úgy. — Báró cím, meg hasonló, hivatalosan nincs Az lenne a legnagyobbik baj. ~r— Megélhetés? — Nyugdíjat kapok. Mettutátw. állásba mentem. — Melyik céghez? — Mdr nem is emlékszem. Nyolcszáz formis nyugdíjat kapok, $ persze fizetem a lakbért. A kastélyomban. Nem érdekes? — A kastély tulajdonjogilag kinek a nevén szerepel? — Sejtheti, hogy nem az enyémen. Ja, nem js meséltem, hogy amikor egyszer vittem a lovaimat Szombathelyre, a lóversenyre... Már meg kellett volna érkeznie a vágonnak, de kiderült, hogy Győrben felejtették. Intézkedtem, kérem gyorsvonattal küldték a vagont. Így esett, hogy még gyorsvonattal is utaztak a paripáim. Másoktól tudom meg, hogy báró Nagyjeszeni Jeszenszky Andor most szenvedélyes házinyúl- tenyésztő. Nyulakat nevel, gondoz, pontosabban a felesége, a méltóságos asszony, mert ő már nehezen bírja magát fizikailag. Évekkel ezelőtt viszont szinte kizárólag ő gondozta a nyulakat. Most. szakcikkeket ír a nyűItenyésztési tapasztalatairól. * Töménvítet* irónia manapság a báró úr, mét- tósóg^s ass-o-- kifejezés. Még akkor is, ha a társadalom mint embertársakat és saját munkából élőket tudomásul veszi őket. BODA FERENC a német földről oda telepített lakosság magával hozta a protestáns vallását is. így a' főként katolikus megyei hivatalnokok részére külön templomot kellett volna építtetni. De talán ennéd is többet nyomott, a mérleg serpenyőjében a falu akkori legnagyobb földbirtokosa, táró Nagyjeszeni Je. szenszky Sándor, aki attól tartott, hogy a megyegyűlésekre étkező urak" majd' sorra' nála szállnak meg, és felélik a vagyonát. Ellenezte, hogy megyeszékhellyé léptessék elő Kölesdet, és a szavazásnál — állítólag egy szótöbbséggel — Szekszárdi javára billent a mérleg.
