Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

A legszébb közgyűlés „Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel'’ hívtak meg az őcsényi zárszámadásra, gondol­tam, erre már csak elmegyek. A közgyűlés előtt derült ki, hogy vagyunk legalább harmincán, ha nem többen, akiket megkülönböztetett tisztelet­tel és szeretettel invitáltak. A dolog persze egy­általán nem keserített el, tudtam, ez így van rendjén. Nagyon jó az eredmény, elvárják a legkülönbözőbb helyekről a vendégek étkezését. Nem is tudom, mi lett volna, ha minden meg­hívott a tiszteletét teszi. Az ebédhez, a szövet­kezet vezetőségi tagjaival együtt így is alig fértünk be a terembe. A többiek, akiknek ugyan­csak kézbesítette a posta a nagyon szép meg­hívót, táviratot küldtek Öcsénybe, vagy Tevelet írtak. Köztük például Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára, a szomszédos, alföldi tsz-ek közül vagy három, aztán a kalocsai járási párt- bizottság első titkára, vagy például a kaposvári AGROKER» A vendégek persze korábban érkeznek és ital­lal várják őket az irodában. Az elnök szobája azonban nem is annyira a konyakozgatás és bo­rozgatás színhelye volt, mint inkább magvas eszmecseréké. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója és két igazgatóhelyettese. Ball Zoltán országgyűlési képviselő és mint a megyei párt- bizottság vb-tagja, Tóth József, a járási párt­bizottság első titkára, Misetics Sándor, megyei pártbizottsági osztályvezető, meg a többiek, akik befértek az elnöki irodába, egyrészt arról vitat­koztak, ünnep-e a zárszámadás napja, vagy in­kább munkaértekezlet községi szinten, továbbá kifejtették véleményüket a sárköz; föld öntöz-, hetőségéről, illetőleg öntözésének szükségességé­ről, vagy szükségtelenségéről. Az irodát két fegyveres, egyenruhás mezőőr vigyázta, pontosabban a pénzt őrizték. Délután, amikor már túl voltam a marhapörkölt és jó néhány túrós rétes elfogyasztásán és megtudtam a tanácselnöktől a szövetkezet megalakításának történetét, kisétáltam az utcára szellőzködni. Ekkor botlottam bele (vagy ők énbelém) a két mezőőrbe. Nagyon boldogok voltak, hogy az utolsó fillérig megőrizték a két és fél millió forintot. Legalább töltve volt a puskájuk? — kérdeztem. Fölcsillant a szemük. Amikor az el­lenőrző bizottság elnöke ebben az ügyben föl­kereste őket, megmutatták neki a fegyvereket, s a szétnyitott vadászpuskából a töltény az el­lenőrző bizottság elnökének az orrához pattant. Ezzel a frappáns és persze kissé eltúlzott törté­nettel adtak választ az újságírónak, hogy ők aztán őrködtek. Mindenáron be akartak csalo­gatni egy pohár borra. Akkor már aznapra véget ért a munkájuk. Átsétálva az irodához, láttam, hogy a két fegyver, persze to Íratlanul, töl­tény nélkül, széthajtva hever az egyii: íróasz­talon. A szomszéd szobában még javában osz­tották a pénzt.. Együtt kapták a tagok a nyere­ségrészesedést, a rendszeresen dolgozók ehhez még az öt százalék kiegészítő részesedést és va­lamennyién a január; fizetést. Másfél napig bo­rítékoltak az iroda dolgozói. A közgyűlés ünnepnek is, községi munkaérte­kezletnek is egyaránt tökéletesen, megfelel. Fel­sorakoztak az úttörők, szavaic egy kislány, aztán népdalokat énekeltek, például, hogy „én sem .szántok, se nem vetek, mégis megélek közietek". A dalolás után pedig ismét szavalt egy lány. Az idézett népdalszöveg más viszonyok között is aktuális. Sőt most aztán mindenki énekelheti a községben, kivéve a traktorosokat. A párttitkár ismerteti és jóváhagyatja a napi­rendet, aztán megkezdődik az elnök beszámolója. Formálisan a vezetőségé ez a beszámoló, de az elnök gazdász ember és különben is jól fogal­maz, így aztán javarészt ő készítette el. A köz- • gyűlés előtt megkérdezte tőle a járási pártbi­zottság első titkára, elemző-e a beszámoló, poli­tizál-e. Az elnök mentegetőzött, hogy ami az ön­költségszámítást illeti, sajnos nincs elemzés, mert még hiányoznak a számok az egész esztendőről, összesítve. Báli Zoltán, áld Bátaszéken elnök, hoz­záfűzte, hogy őnáluk is mindig a zárszámadás után készül el az egész év önköltségszámítása. Azt tudjál:, mennyit fordítottal: a gazdálkodásra, de hogy mi mennyibe kerül, még nem. A beszámoló elemez is, politizál ;s. Világosan, őszintén feltár mindent, a mulasztásokat is és utal a gazdaság közvetlen jövőjénél: kialaldtásá- ra, a nagy állattenyésztő telepek építésénél: szük­ségességére, hasznára. Az ember azt gondolná, ennyi megjegyzés és kritika után az ellenőrző bizottság elnökének már nem is marad fölem­líteni valója. De az ő beszámolója is eléggé vas­kos. A két beszámoló kiegészíti egymást, min­dent elmond ennek a nagy gazdaságnak egyévi munkájáról, eredményeiről. A tagok először nem is akarnak megszólalni. Többszöri biztatásra mégis csak hozzászól néhány ember. Az egyik nagyon helyesli, hogy az öregekről külön gon­doskodik a szövetkezet és ezt már csak azért is , helyesli, mert maholnap az öregek közé jut maga is. Minden felszólalás után, amikor vála­szol Széki János elnök, vitatkozik az illető gaz­dával: „Nem fogadom el, hogy... bátyám az öregek közé tartozik.” A hangnem végig komoly, de egyben közvetlen is. Az egyik felszólaló, aki az elnök apósa, sárközi gazdához méltó okos­sággal és szép kifejezésekkel beszél arról, amit fontosnak tartott elmondani. A válasz: tartot- ií tam tőle, hogy mint apósom, megbírál. Tóth József, a járási pártbizottság első titkára arra ints a szövetkezet tagjait, vezetőit egyaránt, ne legyenek elégedettek, bármennyire jó is az eredmény. Ball Zoltán országgyűlési képviselő megyei pártbizottsági vb-tag és tsz-elnök úgy beszél, hogy a jövő többet ígér, élni kell a lehe­tőségekkel. Amit a szövetkezeti mozgalom kez­detén ígértek a parasztembereknek, lényegében megvalósult már, de tovább kell lépni. Sörfőző István, a szomszéd decsi közös gazdaság elnöke igen szépein beszélt arról, milyen nagy is való­jában az őcsényiek eredménye. „Ha jól értet­tem a beszámolóiból (jód értette), ötmillió forint­tal növekedett egy év alatt a szövetkezet tiszta vagyona. Ezt nem halkan, ezt kiabálva kellene elmondani.., Azelőtt a tsz-elnök szaladgált a bankhoz. Most is kell hitel, enélkül nincs gaz­dálkodás, de ez csak napi munka. A saját lá­bunkra álltunk. Nagy szó, óriási szó...” A decs; gazdaság tagjainak, vezetőségének üdvözletét hozta, és ha jól emlékszem (úgy vélem, hogy jól emlékszem), háromszor is elmondta, mennyire örül az öcsényi jó eredményeknek. Közösen bérelnek növényvédő repülőgépet az őcsényiek, a decsiek és a várdombi gazdaság. Közösen üzemeltet a jövőben lucernaliszt-készítő üzemet Őcsény és Decs. A barátság nem szólam és nem kötelező udvariasság, ha azt mondják egymásnak, örülünk az eredményeteknek. Különösen értékessé teszi az őcsényi zárszám­adást, hogy az eléggé mostoha viszonyok között gazdálkodó Szálkával egyesültek az őcsényiek. Az első év eredménye: Szálkán jelentős jöve- délememelkedés, és Öcsónyben ugyancsak nőtt a jövedelem. Most a volt szekszárdi Szabadság Tsz is Öcsénvhez tartozik már január 1. óta. Nincs tehát sárközi sovinizmus, sem önteltség a már elért szint miatt. A három községre, il­letve volt szövetkezetre kiterjedő, megnagyob­bodott gazdaság olyan lehetőségek előtt áll, mint például: a szociális, kulturális alapból egy-egy tagra 1970-ben ezer forint jut. Sok pénzt osztottak, noha már év közben 30. százalékát kifizették az egész részesedésnek. A pártfcitüiár, Kósik Ferenc azt mondta, amikor hármasban beszélgettünk vele és Móder Ernő főkönyvelővel, hogy őt tulajdonképpen nem is érdekli a pénz. Az érdekli, mennyire becsülik a tagok a munkáját. Valamikor egyénileg gazdál­kodó parasztember volt, mint a többiek, most pedig másokért él. Büszke arra. hogy becsülik, szeretik. A tűzoltóság épületének klubtermében, ahol az ebédet elfogyasztottuk, sokáig nagy volt a lárma. Egész délután. Mindenki beszélgetett és a sok hang együtt lármává erősödött. Nekem, a községi tanácselnök és egy gépszerelő fiatalember be­szélt a ttsz-szervezésről, illetve a nyugat-német- onszági mezőgazdaságról. A tanácselnök Eger mellől származik, de tökéletesen sárközi em­berré vált. Nem győzi hangsúlyozni, mennyire finom, intelligens emberek a sárköziek. A köz­gyűlés színvonalát is értékelte számomra, spon­tán módon, kérés nélkül. Örültem ennek ;s, ter­mészetesen. Azt mondta: ilyen szép közgyűlés még nem volt. Miért? — kérdeztem. A válasz: nagy az eredmény, ünnepi a hangulat, és ennyi vendég még sose volt itt egyszerre. Az ünnepi hangulatról beszéltünk, úgyszintén a vendégek sokaságáról. A nagy eredmény szám­adataiból kell még néhányat ismertetnünk. Te­hát: tartalékolt a szövetkezet 1970-re 2 millió 350 ezer forintot. A tiszta vagyon ötmillióval nőtt, Az évi keresete 95 tagnak 30 ezer forint felett van, 115 tagnak 20 és 30 ezer között, 76 tagnak pedig 15 és 20 ezer között. Táppénzre kifizettek 391 ezer forintot,, és 85 ezret az öre­geknek. Gépvásárlásra több mint másfél millió forintot fordítottak. A tagság fiatalodott egy év alatt egy egész négy tized évvel. Annak elle­nére, hogy a nyugdíjkorhatárt eléri, illetve meg­haladja a tagság 48 százaléka. Van a szövetke­zetnek belső ellenőre, közgazdásza és hama­rosan függetlenített lesz a párttitkára. Lesz to­vábbá néhány éven belül — jórészt a gazdaság építőhrigádjának munkájaként — korszerű, komplex sertéstelepe, utána szarvasmarha telepe, majd pedig juhtelepe. GEMENC1 JÓZSEF A honvédelmi nevelés eszköze: A modellezés Az általános iskolákban folyó honvédelmi nevelés célja, hogy az életkornak megfelelő elmélettel és gyakorlattal felkészítse a gyere­keket a jövőbeni feladatra, a ha­za védelmére. A fizikai felkészí­tést szolgálja a lövészversenyek, úttörő honvédelmi versenyek, hadi­játékok mellett például a model­lezés is. A modellezés nem csupán a kéz­ügyességét fejleszti. A gyerek köz­ben megismer olyan fizikai törvé­nyeket, amelyek a tanulásban is segítik — esetleg az először fel­szálló kis repülő, a vízre bocsá­tott hajómodeil a készítőjét is el­indíthatja egy életpályán. Nagyon sok, híres repülő a modellezés ré­vén vált a magasság, a szágul­dás szerelmesévé. Ki tudná a mai gyerekek közül is hányon válnak a mostani ha­di és polgári pilóták utódaivá, hányán szállnak tengerre, avagy választják a hit adástechnikai pú Ifótf Az érdeklődésbe«, a lelkesedés ­ben nincs hiány a gyerekek kö­zött. Olyannyija nincs, hogy már- rnár helyhiánnyal kell számolni, pedig még egy éve sincs, hogy o modellezők helyet kaptak az MHSZ új, megyei kiképzési bázisán. Különös helyzet, amikor a gond is örömet okoz. Most ebben a helyzetben van Puskás Mihály, MHSZ-főelőadó. — Az ősszel, amikor m megyei művelődésügyi osztállyal elkészítet­tük az együttműködési tervet, és a tanév kezdetén megkezdtük az is­kolákban a toborzást, feleannyi gyerekre számítottunk, mint ahá­nyon most főnnek. Így a hát m*n­dea rnyjéiMk es^e légióit. Ma­holnap ott tartunk, hogy a klub­tagok, • modellezéssel vevseaysze rűee foglalkozók csak seembatow, rofiámap dolgozhatnak. — Hétfőn este m 2. iskola nyol­cadikosa« jönnek, tizenhatan. Ked­den a 3. iskete kilenc eyolcndí- kasa, rvevrtón a 2, 3*dk teáén- nyolc hetedikese, pénteken a 3. is­kola 11 hetedikese jöa. Szeptem­ber cégén alapfokon leadtuk meg a modellezést, és most középfokon folytatjuk. A korábbi éecében az volt mindig a gyakorlat» hagy a kezdeti létszám a telére, egyhar madara rrrHrkeat, mate bar ent in­kább szaporodik. Eset Ma először — igaz, csak egyetlen — lány-mo­dellezőnk is van: Szics Anna, a Zrínyi utcai iskolából. Merem állí­tani, hegy az úttörőmmel'vezetők segítsége, hozzáállása révén éb­redt fel a gyermekekben ez a nagy buzgalom* A szorgalomról Futó Ferenc, a gyerekek oktatója is mond né­hány szét. e» Nemcsak igyekezet van ben­nük, ami a legfőbb, ügyesek is. Van hsneíMr fantázia. Közülük na­gyon sokat képesnek tartok ar­ra, hogy versenyzői fokon folytas­sa a modellezést később. Gondo­lom, a klub is kap majd befő- KHr utánpótlást. — Az eéőeő években azért sem gaadafbattenfc ilyen létszámú gyer- ateksevog fogán Hiertn fonóra, mert nem volt megfelelő helyünk — memfja Rusfcás Mibál*. A asestwd helyset valósággal dokumentálja, milyen szerepe van a honvédelmi nevelésben, foglal ' oitatásban a technikai feltéte­leknek. Egészen a múlt év tava­száig agy bérhús alagsorában mű­ködött a modellező kieb, a pince íedvas jbeegője « legnagyobb el­lensége vett a pehelykönnyű mo­delleknek, Meet visapet olyanok a körülmények, a feltételek, hogy a gyerekeknek nem kell egyenként kifürészelgetni a milliméternyi vé­kony lemezből a szárnybordákat — ami a modellezés tán legtöbb időt igénylő, és legunalmasabb, ugyan­akkor nagy pontosságot igénylő része azokat típusonkénti mé­retben, előre gyártva kapják. Lé­nyegében csak össze keli állítani a modellt, ragasztani, a megfele­lő anyaggal bevonni. (Az egyik asztalon éppen ott áll egy, a ma- josi iskolának megcímzett csomag. Tartalma: hat, félkész körrepülő modell.) Ilyen csomagokat kap- nok a megye többi iskoláiban mű­ködő modellező szakkörök is. — Reméljük, hogy a jobb elhe­lyezés, a jobb technikai feltételek révén a versenymodellezés is ered­ményesebb lesz. A megyei MHSZ- titkár hozzájárulása révén elké­szült a nemzetközi szabályoknak megfelelő körpályánk, így a kör­repülő kategóriában is előbbre ‘udunk majd tépni. Szeretnénk az 1968-ban alapított Alisca Kupa­versenynek nemzetközi rangot ad­ni, és a hazai eredményekben is előbbre rukkolni. 01.

Next

/
Thumbnails
Contents