Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
\ Hosszú volt az út, amely a félegyházi kicsiny tanya tizenhárom-gyermekes családjából a fővárosba, majd Szekszárdra vezetett. Hatvani Piroska nem a mesebéli legkisebb gyermek volt a családban, ő volt a sorban az ötödik. Az ötvenes évek elején küldte a szoba-konyhás alföldi tanya leányát az iskolapadba, ahonnan friss diplomával kezében, Szekszátűra került. Dán Mihályné, a kiskun*élegyházai Hatvani-család leánya ma a Szakszervezetek Megyei Tanácsa könyvtárának a vezetője. Sose szégyellte indulását, nem feledte, hogy honnan jött, inkább büszke volt a megvett útra. — Milyen ösztönzésre vágott neki a nagyvilágnak? — Akkoriban tűzték célul, hogy .szorgalmazzák a munkás-paraszt gyerekek továbbtanulását. A tanyasi tanító úr azzal jött hozzánk, hogy a nővéremet rábeszélje a tanulásra. Nem ő ment, hanem én. Engem, tulajdonképpen a betegségem vitt rá a jelentkezésre, a bácilüsokná'k „köszönhetem”, hogy. elindultam. Tüdoeuteg. voltam, a .. féléves szanatóriumi ápolás után töltötték- a tüdőmet, s mi mást, tehettem, eközben is dolgoztam, útmunkás voltam., Mai fejjel, azt mondanám, hogy az élniakarás ösztöne szülte bennem az elhatározást. ; < , — Milyen felkészültséggel és mekkora " úti- . poggyásszal indult el? — Hat általános végeztem a tanyai iskolában. Akkor jóformán azt sem tudtam jól, ,mi az-alany, mi az állítmány. Amikor Kecskeméten megkérdezték tőlem, mi szeretnék lenni, fogalmam sem volt róla. Ha szeret olvasni — ami adódott,, minden kezemügyébe került könyvet „faltam” —, akkor menjen könyvtárosnak, mondták. Nyolc kilométer volt a tanyától Félegyháza, gyalog jártunk, akkor még nem volt autóbuszközlekedés. Üres bugyorral vágtam útnak a szakérettségis tanfolyamra, azzal a reménnyel, hogy így maradok életben. Poggyász gyanánt mi mást adhatott nekem a szülői ház? Ma már furcsálható, de tény, hogy az egyetemi éveim alatt én küldözgettem haza az ösztöndíjamból. Kollégiumban voltam, szerényen éltem, meg kellett tennem a nagy család miatt. — Mint volt kollégistának, mi a véleménye a barátságról? — Nélkülözhetetlennek tartom. Szerintem az anyai érzés után a barátság érzülete a legnagyobb az életben. Csszeköt, gazdagít a kölcsönös bizalmon alapuló barátság, benne egymást hibáikkal és jótulajdonságaikkal együtt fogadjuk el. Hiszek a barátság nemesítő hatásában. — Testvéreivel, szüleivel tartja-e a kapcsolatot? — A testvérek közül öten meghaltak, egyik bátyámat a tüdőbej vitte el. Nyolcán maradtunk, mire felnőttünk. Tudunk egymásról, ha nem is gyakran, de találkozunk. Édesanyámmal szoros a kapcsolat, erős a kötelék. Apám, a négyelemis szegényember, a példaképem volt sokáig. Tőle nem kérdezhettem olyat, amire ne tudott volna felelni. Szigorú, fegyelmet tartó, rendszerető ember volt, soha nem ivott. Erős, akaratos, amit , talán a «ágy család tefit indokolttá. Nem érhette meg sorsunk jobbrafördulását. — Tartós-e a gyerekkori.kötődés, maradandó-e a szülői ház hatása? — Feltétlenül magával viszi az ember, különösen, ha erős jellemű a családfő és az édesanya. Ha keveset is foglalkozhattak velünk (nálunk a nyolcéves-gyerek már a pici habét gondozta), örökségül egész életre szóló alapvonásokat kaptam hazulról. Emberek, utak, életek — Szerencsésnek tartja-e életútját? — Igen, feltétlenül szerencsés vagyok, segítséget, erőt, célt kaptam. Gondoltam már arra, és tudom, hogy ha nem jön a szocialista rendszer, a tanyán maradok. Talán igényeim sem lettek volna, hiszen nem voltam én elégedetlen ember akkor sem, amikor hajnali háromkor keltünk és aratni mentünk. — Mire vitték a többiek? — Mindegyikből tisztességes dolgozó ember lett, nem nyomorognak. Egyik nővérem tsz-ben, a másik gyárban dolgozik. Egyik bátyám szakmunkás, a másik — ő is „tüdős” volt — munka mellett érettségizett le, most osztályvezető. A húgom Budapesten munkás, a legkisebb öcsém nem tanult szakmát, munkás. Ketten jártunk egyetemet, öcsém villamosmérnök, én könyvtáros lettem. Ha találkozunk, sok a beszélnivalónk, bár alaposan megváltozott, eltérő lett érdeklődési körünk. — Sajnálja? — Reálisabb felfogású vagyok. Inkább természetesnek, mint sajnálatosnak tartom. — Mi volt a legszebb, mire emlékszik a legszívesebben? — Egyetemi éveimre. Nem, nem az eszmélés miatt, meglepő talán, de nekem az később jött. Nálam azok az évek a valódi ifjúságot, a „boldog felelőtlenség” korát jelentették. Nagyon élveztem a rámszakadt szabadságot, és azt, hogy van pénzem, felfedeztem a színház nagyszerűségét, a mozit. A régebbi gyermekkori, majd későbbi mozgaSmi kötelességek nem terheltek, a tanuffe son kívül más teendőm nem volt. — Rosszabb lett talán később a mozgalmi munka által? — Dehogy, csupán más és állítom, egészebb ember lettem. Szélesedett a látóköröm, megnőtt bennem a felelősségérzet, s ez nem rossz. Véleményt alkothatok, igényt tartanak rá, beleszólhatok, egy téglát én is hozzátehetek a nagy épülethez.. — Család? — Tíz évvel ezelőtt férjhez mentein, van egy nyedeesztendős, ragaszkodó természetű kisfiam. — Hogyan egyeztethető a hivatással az anyaság és a hitvesi kötelesség? — Lehet egyeztetni, de mindenkinek egyénileg kell összhangba hozni. Nem könnyű mindenütt egész embernek lenni. Tapintat, asszony: rugalmasság, a házastársak közötti kölcsönös bizalom, egymás becsülése kell hozzá. Nem vagyok híve annak, hogy a feleség engedélyt kérjen a férjétől hivatása gyakorlásához, de azt is tudom, hogy ma többletet kell vállalni a dolgozó nőnek, a legnagyobb munkamegosztás esetén is. — Mit tart a női vezető legfőbb erényének? — A küzdést, a következetességet és az egyenes jellemet. Tudásban, munkával fokozottabban bizonyítson, ha igényt tart az egyenlőség elismerésére. Hiába, ez a mai realitás. — Csalódott-e abban, akiben feltétlenül bízott? — Vakon nem hiszek. Voltak ugyan csalódásaim, de számolok az emberi gyarlósággal. Hiszen néha még önmagát is meglepi az ember, mást tesz, mint amit saját magától elvárt. — Az alföldi tanya egykori leánya. Hatvani Piroska ma aktív kommunista. Mit tekint az erkölcs dolgában helyes kapcsolatnak az egyén és a társadalom között? — Sokan leszűkítik az erkölcsöt a szexualitásra, s így háttérbe szorul a legfontosabb értékmérő, a társadalmi morál. Gondolkodásmód, magatartás, közélettség, fegyelmezett munka. Mindezek alapján alakítsa ki az ember saját belső normáit, és elveihez híven, ehhez tartsa magát. — Mit kedvel és mit kifogásol Szekszándon? — Asszimilálódtam, az itt töltött tizenhárom esztendő alatt megszoktam, megszerettem ezt a várost, a csendesebb, nyugalmasabb Alföld után. „Védőügyvédje", sokszor nagyobb patriótája vagyok Szekszárdnak, mint némelyik itteni születésű. Miért? Könnyebb megmondani azt, ami nem tetszik. Az alföldi tanyai ember többnyire nyíltabb, természetesebb. Szekszárdim sok a ráérő ember, aki szívesen foglalkozik más ügyeivel és gondjaival. _ — Szereti-e, kívánja-e a nyugalmat? — Nem. Nyughatatlan alkat vagyok, nem szeretem a tesnedést. Szükség van a munkában éfi á családi életben a hajtóerőre, nemcsak ériem, de még ápolom is. * SOMI BENJAM1NNS A tanyavilágból indult A mezőgazdasági szakmunkásképzés kérdőjelei Miből szeretnék kiindulni? Abból a nehezen cáfolható közismert tényből, hogy a Lengyeli Szakmunkásképző Iskola legalább annyi energiát fordít a tanulók „tobör-. zására”, mint az oktatásra. Olykor, sőt többnyire külső- ségekkkel próbálják felkelteni a szülők és a gyerekék érdeklődését, s. ilyen módon igyekeznek kedvet csinálni a/ jelentkezéshez. Elmondják, bemutatják, publikálják, hogy milyen szép a szakiskola belül. mennyire megkapó a környéke kívül, továbbá a tanulás feltételei ideálisak, az étkezés bőséges stb. stb. Még s'ncs annyi jelentkező, ameny- nyi kellene és ami még lényegesebb, a jelentkezők között elenyészően kevés az átlagnál jobb osztályzattal bíró gyerek. A mezőgazdasági szakmák tehát nem . tartoznak a divatos szakmák közé. De miért nem? Sok ága-boga és elágazása van ennek a kérdésnek. Kezdhetjük a szülői ház A Szekszárdi Állami Gazdaság, Szekszárd, Borkombinát — a pincéhez férfi és női dolgozókat keres AZONNALI BELÉPÉSRE. Jelentkezés o Pincészet vezetőjénél. (217) ..mindenhová, csak parasztnak ne” felfogásával és befejezhetjük a szakmunkásképzés sokak által kérdőjelesnek mondott • gyakorlatával Ezúttal' maradjunk' a kérdőjeleknél. Egyáltalán ott. hogy lépést .tart-e a mező- gazdasági .Szakmunkásképzés a' magyar mezőgazdaság rohamos, gyors fejlődésével, pontosabb ‘ fogalmazásban: korszerűsödésével; iparosodásával. Azokkal a szakemberekkel kell egyetérteni, akik azt mondják: nem tart lépést. Úgy tűnik, a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák nem a jövő nagyüzemeinek képeznek ki embereket, hanem némi túlzással, a tegnapi nagyüzemeknek. A képtelen helyzetek sokasága; adódik már napjainkban is a „túlszakosításból”, a sokoldalúság hiányából. Magam is találkoztam erdőgazdasági »napszámra járó baromfitenyésztő ázakmúnkás lányokkal, akik minthogy tsz- t'.k a baromfi üzemágat felszámolta, otthon munka nél-. kül maradtak. Hát nem különös? Egy baromfitenyésztő szakmunkás kizárólag addig szakmunkás, amíg van baromfi. Az állattenyésztés más ágazataiban -már nem szakmunkás. Különös és jövőtlen az ilyen helyzet, főleg, ha tudjuk: az adottságaihoz, a piac igényeihez alkalmazkodó mezőgazdasági üzemben a jövőben is előfordulhat, hogy egyik évről a másikra ,.ejtik” az egyik ágazatot és „előveszik” a másik ágazatot A szakmunkásképzés jelenleg móg nem igazodik ehhez. A mezőgazdasági üzemekben már jól ismerik a több célú váz- szerkezeteket. Ezeknek az a lényegük, hogy a szarvasmarha-istálló belül könnyen átalakítható más állatok tartására, és ugyanez áll természetesen fordítva is. Az épülettervezők tehát gondolnak a jövőre... A jövő? Dr. Dimény Imre miniszter és dr. Soós Gábor miniszterhelyettes társaságában magam is ott voltam azon a bátaszéki beszélgetésen, ahol a kompi ex bri ©időkről megállapíttatott: ez a jövő útja. S ez nem valami bizonytalan jóslat! Ismerjük a keresők arányát a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugati országokban, látjuk a magyar mezőgazdaság fejlődését, az anyagi-technikai bázis növekedését. Ebből is és még sok mindenből tudjuk: szükségszerűen ez a jövő útja. Egy ember 200 holdon maga végez el a vetéstől a betakarításig minden munkafolyamatot. Dehát közelebbről mit is jelent ez,? Azt jelenti, hogy a növényierinesz- tési komplexbrigád tagjának értenie kell az erőgépekhez, a munkagépekhez, a növénytermesztéshez, a kemizáláshoz, sok mindenhez. Ha leszáll a traktorról, felül a kombájnra. Mestere egyiknek is, másiknak is. Kezében a technológiai utasítással, gyárszerű termelést folytat, összességében: sokoldalú ember. Kívánatos volna a komplexbrigádok gyorsabb elterjedése. A termelőszövetkezeti vezetők i lsö' jrban a foglalkoztatottsági gondokra hivatkoznak. Dé van itt más gond is, nevezetesen olyan gond, hogy a most végzett mezőgazdasági szakmunkásokból lehetne*« komplexbrigádot szervezni? Aligha. Felesleges részletezni, hogy miért nem. Idekívánkozik még, bogy a szakmunkások foglalkoztatását vizsgáló felmérések gyakran megállapítják: számtalanszor nem a szakmájukban foglalkoztatják őket az üzemek. Ilyenkor arra gondolok, nem az üzemeket kellene korholni, sokkal inkább a szakmunkás- képzés korszerűsítésén kellene munkálkodni. A nyugati mezőgazdaságot tanulmányozó tsz-elnökök el- numdják, hogy például az osztrák földművesnek mindenhez kell értenie: a fejőgépek kezeléséhez ugyanúgy, mint az elektromos gépekhez, berendezésekhez és így tovább, és így tovább. A helyzet nálunk Magyarországon természetesen más. De az mégsem jó, hogy egy juhtenyésztő kizárólag juhtenyésztő lehet, vagy egy növénytermesztő kizárólag növénytermesztő. összességében úgy tűnik, a mezőgazdasági szakmunkásképzés reformjának elérkezett a legfőbb ideje. Nyilván vonzóbb és biztosabb kenyér lenne, ha sokoldalúbb lenne. Sz. V. Mezőgazdasági könyvhónap 1970. Rendezvények Belecskán, Németkéren, Gerjenben és kisvejkén Négy községben kerül sor hétfőn az ünnepi könyvhónap rendezvényeinek lebonyolítására. Belecskán szakelőadás hangzik el, amelyet Csonka Imre agranómus tárt este hét órai kezdettel „Zöldségfélék korai termesztése” címmel. Dr. Gonda Irén, a Baromfi tenyésztés című lap főszer kesztóje két szakíró—olvasó találkozón vesz részt a paksi járásban. Németkéren kőt órakor „Kibrídtenyésztés és a májliba tenyésztés’’ címmel tart előadást, öerjenben pedig este hat órakor a művelődési házban találkozik olvasóivaL Kisvejkén Sulyok: Virágos ablak, virágos udvar című könyvét Ismerteti Kardos Erzsébet este hat órai kezdettel a községi könyvtárban.
