Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

Zászlót bontottak. Akik ott voltak az elsők között Ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága Jóváhagyott tervekkel kezdődhet a munka 4 Képletesen szólva, a távolból még hallatszott a hadizaj* amikor Szekszárdon a kommunisták már megtartották aj, első összejövetelüket. Pontos névsor akkoriban nem ké­szült a senkire nem váró, tettrekész emberekről. Talpra ugrottak, és öntevékenyen megalakították a Magyar Kom­munista Párt szekszárdi szervezetét, maguk közül kijelöl­ték a vezetőket. Bizonyított tény, hogy az ideiglenes pártigazolványokat rekordidő alig fél nap, alatt készítették el a szekszárdi Molnár-féle nyomdában. Kevés a hiteles dokumentum, aa MSZMP Tolna megyei Bizottságának archivumában őrzik egyikét, a vörös színű, ötágú csillaggal ékített párttagsági könyv eddig egyetlen fellelt példányát, melyet Dániel Béla nevére állítottak ki, 1944 december 6-i keltezéssel. Az ala­pító tagok többsége azóta elköltözött az élők sorából, jó néhány an nem voltak már akkor sem fiatalok. Mások el­kerültek Szekszárdról, vagy kimaradtak a mozgalomból. Hosszasabb utánjárással sem lehet teljes pontosággal összeállítani a negyedszázaddal ezelőtti pártalapítók hiteles névsorát. A párt városi bizottságán vezetett tagnyilván- tartáti ad támpontot az alapítókról, éhből tudhatjuk meg, kik voltak ott a cselekvésre kész elsők között. Hamvas Károly és Krassay Gyuláné elvtársak egyszerű közkatonái voltak a kicsiny kommunista hadnak. Pozsonyi Ignác elvtárs szintén alapító párttag, majd 1945. második leiében őt választották meg a város első függetlenített kommunista titkárává. (Az első városi titkár gazdag moz­galmi élményeiről — aktualitása időpontjában — később tervezzük olvasóinkat tájékoztatni.) „Hozzanak nekünk jobb rendszert“ Ágyban fekvő beteg ugyan Hamvas Károly nyugdíjas, de jövetelem céljáról értesülvén, a világért sem maradna meg a betegágyban. A horgolt térítő­vel borított asztal mellett mu­tat helyet. — Szekszárdon, az első le­gális kommunista összejövetelt 1944. december első napjaiban tartottuk meg, egykettőre a város felszabadulását követő­en. A kiforrott, a végleges meg-, alakulás nem sokkal utóbb, a volt úri kaszinó emeleti he­lyiségében történt meg. — Hol jöttek össze az első alkalommal? Kérem, be­széljen kissé részleteseb­ben erről az elsőről. Próbálkozik, töri a fejét, azonban az épület volt tulaj­donosának neve csak nem jut eszébe. Elmondja, merre van, milyen külsejű az a ház. — A Széchenyi utcában, a hármas híd és a városközpont, között félúton van egy emele­tes ház, amely az utcáról néz­ve körösztépület formájú. Kö­rülbelül a Várköz-bejáróval szemben fekszik, tálán annak az udvarában lehetnek a kis­iparosok, .. Jól tudom, jelleg­zetes, hogy az emeleten lévő nagyobb helyiségbe csigalép­cső vezetett, azon jártunk fel. Elmeheted onnan a korábban ott lakó család, mi ott foglal­tuk el a teljesen üresen álló helyiséget. A gyűlésen? A Klein Kálmán vitte a hangot (okos, iskolázott ember volt, mégis csalódtunk benne, mert pozicióhajhász volt, sajnos). Kérdezzen, talán jobban fo­rog az agyam kereke, mert mostanában nincsenek jó nap­jaim. — Miről beszéltek, mit hallottak az alakuláskor? — Mindenfélét, ami abban a helyzetben a legfontosabb fel­adat volt. Megszerveztük a megbízható emberekből álló civil őrséget a betörések meg­akadályozására. Legyen rend a városban, ez volt az elvünk, senki ne fosztogassa az elha­gyott lakásokat. Indítsuk be a közigazgatást. El ne felejt­sem a legfontosabbat! Szer­vezni, erősíteni az új kommu­nista pártot, hogy ne nyom­hassák el az új társadalom születésénél fáradozó kommu­nistákat. Elhatároztuk, hogy az ügyek közös intézésére ala­kítunk egy huszas bizottságot, oda delegált engem is a kom­munista párt. — Kik voltak a társak, kire emlékszik? Néhány nevet azonnal rá­vág, a többit nehezebb felidéz­ni. Töpreng, időre van szük­sége. — Dániel, Senye, Ribling, Póhl, Klein, Pozsonyi, Scherer órás, Győrffi kovács, Horváth bognár. A végleges megalaku­láskor, a város lakosságával is tudatott taggyűlésen az első asszonypárttag Krassay Gyu­láné volt, az, akinek nyom­dász volt az ura. Sajnos, vé­ges az emlékezet, nem jut mindenkinek a neve az eszem­be, noha nem voltunk sokan — fűzi hozzá fáradtan, pedig azt mondja, ma jobb napja van a szokottnál. — Még egy kérdést en­gedjen meg. Hogyan fo­gadta a lakosság a kom­munista párt megalakítá­sának a hírét? — Megismertettük a város­sal és a többi, az akkor ala­kuló pártokkal a nagy ese ményt. Felvonultunk még a városházára is, velük is tu­datni akartuk, hogy kibontot­tuk a vörös zászlót. Mit szól tak? Helyeseltek a dolgozó emberek, ők nem voltak el­lene. Volt, aki ezt mondta ne­kem: „A másikból elég volt, hozzanak nekünk jobb rend­szert.” Elismerés ez, nem igaz? — szól elégedetten, ö, Hamvas Károly írta alá a kaszinó vezetősége által kért írást, melyben vállalta, felel az MKP szekszárdi szerveze­te által igénybe vett épületért. „Tudtam, hoev későbbre is a miénk, a párté marad, meg is mondtam nekik, amikor kín­keservvel átadták” — mondja mosolyogva. Asszony az alapítók között A tudakolózó ifjúság saját ifjúkorában, másfél évvel a város felszabadulása után is­merte meg a pártmunkában, a húzódozás nélkül, lelkesen, nagy akarással és lendülettel tevékenykedő KraSsáy ' nénit. Példát adott ő arra, hogy nincs lehetetlen, ha következe­tesek, ha erős karakterek va­gyunk. — Az én uram ott volt .már decemberben, első alkalommal is. Hívott engem, de. nekem először zsenánt volt, hogy egyetlen nő legyek közöttük — mondja özv. Krassay Gyuláné elvtársnő. — Aztán mégis erőt vettem magamon, a maradi felfogáson és elmentem, mert oda tartoztam. A kaszinó épü­letének emeletén, a nagyterem­ben ültük körül az asztalt, tán tizen-tizénketten. Hideg, télidő volt akkoriban is — emlékezik az, aki lánykorában, már 1907- ben szervezett munkásnő volt, aki tizenkét éves korában kezdte a munkát, á Szekszárdi Nyomdában. Akárcsak Hamvas, (akkor még Hírt) Károlynak, neki sem voltak magasabb, vezető tiszt­ségei, vagy kiemelkedő felada­tai. — Milyen megbízatást kap­tak? — Pártmunka? Noha nem képviselte senki az alakuláskor a felettes pártszervezetet (ko­rán kezdtük), tudtuk, hogy mit kell tennünk. Mi olyan hamar elkezdtük, hogy addig ide sem ért még a párt vezetőségének a segítsége. Kevesen voltunk, de sokfélét csinált mindenki. Én a Magyar Kommunista Párt központi lapját árusítot­tam, úgy tudom, már akkor Szabad Nép volt a neve. Hogy­ne lett volna fontos, akkor valóban az az újság hirdette a kibontakozást, a pártprogram­ját és elképzeléseit. Kiálltunk az újsággal az utcára, házról házra járva kopogtattunk, hogy vegyék és olvassák. Jól­esett, hogy megdicsértek, ami­kor az előfizetés-gyűjtésben én huszonegy új előfizetőt szerez­tem. Minden héten gyűlésez- tünk, keddi napon, vagy párt- nap, vagy taggyűlés, de min­dig volt valami. — Miként fogadták a kívül­állók az alapítás hírét? — kérdezem meg Krassay nénitől is. — Nem egyformán reagál­tak. Később már sokan jöttek közénk, eleinte bizony hall­gathattunk némelyiktől eleget. A szociáldemokrata párttal nem volt rossz a kapcsolat, mi is elmentünk hozzájuk, ők is el­jártak a mi gyűléseinkre. Em­líteném még a1 földreformot. Volt ebben nézeteltérés. Akadt a szocdemeknek egy olyan pesti szervezőjük, aki a laká­sunkon járva, felrótta a folyo­sónkon látott, a földreformot propagáló plakátunkat és rio­gatott, majd megbánjuk. Sem­mi megbánni valónk nem volt, a nép sorsáért fáradoz­tunk, emelt fővel mondom ma is. Minket nem zavart azért sem, mert keményebb harco­kat átéltem én, amikor az el­ső háború alatt, két ízben is szerveztük a nyomdában a sztrájkot. — Nőtt a párt tekintélye, később már túl sokan is let­tünk. Olyanok is bejöttek Szekszárdon a kommunista pártba, akik nem voltak oda­valók. Az 1945-ös választás után megint kevesebben let­tünk. Hogyan történt? Fel­oszlatták és újraszervezték. Megmondták világosan, hogy csak az igazi kommunisták maradjanak ott, akik máshova húznak, — mert lettek olya­nok addigra —, menjenek más pártba. Amikor Szekszárdon járt, 1945-ben Vass Zoltán elv- társ, elmondta, megértettük, hogyan kell önállóbban politi­zálni. Érezhetően árad, a hajdani tűz ma is átmelegíti a negyed­századdal ezelőtti, izgalmas na­pokra emlékező idős asszonyt, aki Szekszárdon az első zászló­vivők között menetelt, a kom­munisták parányi csapatában. SOMI BENJAMINNÉ A városi tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt tár­gyalta meg a Szekszárd Város Tanácsa Költségvetési Üzeme 1970. évi feladatainak terveze­tét. Az üzem, amely városunk legfiatalabb üzeme, működé­sének rövid időtartama alatt értékes és bíztató munkasi­kerekkel igazolta létét-, noha az indulás éve számos eset­ben bizonyította, hogy nem könnyű dolog az üzem életre- hívó célja szerinti helytállás. A költségvetési Szem az évközi problémák ellené­re jól vizsgázott, remél­hetjük, hogy ebben az évben is így lesz. Annál is inkább reméljük ezt, mivel ennek az üzemnek ter­melési eredményei valahá- nyunkat gazdagítanak. Mint ez ismeretes, a költségvetési üzemet a városi tanács vb azért hívta életre, hogy a vá­rosrendezés, fejlesztés soron- lévő feladatait saját erőből végezhessük, s ne kelljen le- állnunk alapvetően fontos munkákkal a kapacitáshiány miatt Érdemes idézni a tegnapi vb-ülésen megvitatott, kiegé­szített és végül elfogadott fel­adattervből, hogy fogalmunk legyen a költségvetési üzem ez évi munkájának mindany- nyiunkat érintő hasznáról és nagyságáról. A feladatterv szerint az üzém ebre alkal­mas részlege a helyi utak, hidak kor­szerűsítésére, felújítására több, mint másfél millió értékű munkát fordít. Igen tekintélyes, szintén egy­millión felüli összeget képvi­sel a vízgazdálkodási munkák elvégzése is. Városunkban az elmúlt évek során megnövekedett a parkterület. Ennek karbantar­tása, tóvábbi bővítése szintén jelentős helyet foglal el a költségvetési üzem feladat­tervében. A már meglévő parkterület évi karbantartási költsége megközelíti az egy­milliót. Várhatóan ennél több kerül felhasználásra, hiszen ismét gazdagodunk újabb parkterületekkel. \ (Vajha ezek megbecsülése, megóvása i# ilyen iramban fejlődne!) Az üzem mélyépítői több mint nyolcezer négyzetméter járdát építenek a város 26 ut­cájában. A betonlapos járda­építés 1 300 000 forint költség­kihatású. .. Egyébként, a jobb munka igénye miatt kikerülhetetlen feladat a költségvetési üzem gépparkjának további bővítése is, ami szintén szerepel az 197G-es tervben. A géppark szükség szerinti gyarapítása nélkülözhetetlen segítője lesz a vállalt feladatok zavartala­nabb végrehajtásának. Városunk visszatérő prob­lémája a köztisztasági tenni­valók jobb megszervezése és ellátása. E téren ismételten megnövekedett tennivalókkal kell számolnunk és örömünk­re, a köztisztaság rangos he­lyet kapott a feladattervben. lS69-ben több, mint 56 ezer négyzetméterrel sza­porodott a tisztítandó út­felület nagysága. Ebben az évben ez tovább szélesedik: 1970-ben már 194 ezer négyzetméter területen kell gépi és hagyományos mó­don elvégezni a rendszeres egyszeri, a kiemelt utcákban a napi kétszeri úttisztítást. A köztisztasági munkák összvo- lumenje megközelíti az egy­milliót, számolva az előre nem látható feladatokkal is. A fokozatosan terjedő park­terület saját erőből történő ellátására új kertészet is lé­tesül. A kertészet megterem­tésének első lépéseire 1970- ben kerül sor. Az új kertésze­ti telep víz- és villanyhálóza­tát, valamint úthálózatát eb­ben az évben építik - meg, A költségvetési üzem életé­ben fontos szerepet játszó magasépítő részleg feladatter­veinek meghatározása ezúttal még nem kerülhetett a vb na­pirendjére, mivel a magasépí­tők az 1970-re tervezett la­kások építésének segítői lesz­nek. E részleg várhatóan nem kis volumenű munkája a la­kásépítés iramának függvénye — és bízzunk abban, hogy ha­tó motorja is lesz. Tanácskozott az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága Ez évi első ülését szerdán délelőtt a párt megyei szék­hazának nagytermében tartot­ta meg az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága. A tanács­kozáson a felsőbb szintű párt- bizottságot Mi se tics Sándor osztályvezető, a megyei párt- bizottság tagja képviselte. A választott járási testület ezúttal két nagyobb napirendi pontot tárgyalt Először az MSZMP szövetkezetpolitikájá­nak néhány időszerű járási kérdéséről tett előterjesztést Tóth József, a járási párt- bizottság első titkára. (Ennek a napirendnek részletes is­mertetésére visszatérünk la­punkban.) A pártbizottsági ülés második napirendjének keretében — Tatár Lajos já­rási titkár előadása alapján ,— a nők társadalmi helyzetéről, a nők körében végzett poli­tikai munka járási tapaszta­latairól tanácskozott a Párt­bizottság tagsága. Népújság 3 1870. január S,

Next

/
Thumbnails
Contents