Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám

CSUPOR TIBOR: A keresztény ököljog lovagjai Bár csak 1920 január 11-én a Műegyetem Gólyavárában „dübörgőit bele a térdeplő ma­gyar életbe a turulisták ke­resztény hite, sziklaszilárd ha­zaszeretete és fajáért való el­szánt harca, hogy ...utat mu­tasson a feltámadás felé”, ám megalakulása előtt is „nagy tetteket” könyvelhetett el; a csendőr zászlóalj fegyvereinek fedezete mellett ifjúsági iga­zoló bizottságot hoztak létre. Ha valaki egyetemre jelentke­zett, tüzetesen megvizsgálták, hogy milyen vér csörgedezik az ereiben (a „kék vér” nem számított), s amit akartak, si­keresen el is érték: az 1919— 20-as tanév első szemeszterén minden zsidó származású, vagy szimpatizáns „megbukott a felvételin”. A harc továbbra is bőszülten folyt a numerus claususért. Az érdek tehát itt is nvilvánvaló: ne a szabadon vetélkedő tudás, hanem a faji hovatartozás döntsön arról, ki tanulhat tovább, és ki nem. Csak az nem világos, miként érhették el céljaikat hirdetett fegyvereikkel, a tudománnyal és a szellemmel. A Turul = Magyarul—Ma­gyarért—Magyarán. Társadal­mi szervezet, a Bajtársi egye­sületek és Törzsek szövetsége. Világnézete az az állandósult szempont, amely a „magyar­sággal összefüggő kérdéseket mindenkor a magyar faj érde­ke szerint ítéli meg.” S hogy minden félreértést eloszlassa­nak, hozzáteszik, cél: „A ma­gyar faji öntudat felébreszté­se, ébrentartása, a nagy Ma­gyar Birodalom megvalósítása^’ érdekében. Jól kivehető tehát a gerinc, a turulisták két alap­elve: a fasiszta fajiságból táp­lálkozó sovinizmus, antiszemi­tizmus, s a cezaromániás, a realitásoktól messze elrugasz­kodott irredentizmus. A Turul törekvéseivel sajnos nem állt egyedül. 1938-ban ujjongva szögezik le: „...a harc nem tel­jesen hiábavaló ...azok az esz­mék, melyekért kezdetben csak börtön, rendőrkardlap járt, azok ma már politikai pártok programjának alapját képezik és ...nem egy törvény alakban kötelezi az állampolgárokat. A Turul öntömjénezése hamis. Csak egy csepp volt az egyre dagadó tengerben, amely alá­mosta az arisztokrata-konzer­vatív körök tartózkodását, s azt a parányi józanságot is, melyet a Teleki-garnitúra kép­viselt. Néhány szót a Turul szer­vezetéről sem érdemtelen ej­teni. Ezt legérzékletesebben az a kétszáz kérdés tükrözi, me­lyet az „Egységes Daruvizs­ga Anyaga” címmel állítot­tak össze. Hihetetlen részle­tességgel dolgozták ki az egyes címek, jelvények bo­nyolult rendszerét. (Harminc kérdés.) Itt sorolják fel az egves tisztségeket és a hierar­chia fokozatait is. Rövid átte­kintés: Fővédő úr — magis- ter; szimpatizáló neves köz­életi személyiség — patrónus; daru és leventeidejét letöl­tött, 24 évnél idősebb tag — dominus; ugyanez 24 év alatt — valéta; daruidejét letöltött tag — levente; 18 évét be­töltött egyetemista 18 hónapig — daru; szervező körbe ava­tott 18 éVen aluli — novicius. A szervezet élén a fővezérség, ennek élén a fővezér áll. A tisztek: vezér, alvezér, nádor, darufőnök, főkincstáros, fó- kincstárőr. t) gyvi telt intézik: fólövészmester, főíródeák, fő- állományvezető, udvarnagy, főregős, futár. A fegyelmi szerv: az öttagú Gyulaszék. plusz a nádor, aki a vádat képviseli. Akad még néhány fontos beosztás. Ilyen példá­ul a nélkülözhetetlen pohár­nok, aki a „törzstábor víg ré­szének megnendézéséről gon­doskodik. s a iSsj'íöi'sak mér­tékletes fogyasztása felett őr­ködik.” Hogy is zajlott le egy ilyen víg rész? A bajtársak .állanak. Ve­zényszó: „Egy . .. Kettő... Három... Magasivás ex!” E ve­zényszóra helyet foglalnak és a poharukat az asztalhoz dör­zsölik, ütemes kopogtatás kö­zepette. Majd a pohárnok in­tésére mindenki ürít. A „Ma­gasivás” végeztével előállnak a taligások, hogy elszállítsák a mozgásképteleneket, s az ezüst M?M jelvény es (jelen­tése: miből, hány, mennyi?) állományvezetők, akik elké­szítik a törzstábór mérlegét. A MENNY FIAI „Túrán, fajunk ősi neve, szumir szó = Menny fia. Így nevezzük magunkat; nem pe­dig csak földrajzi értelemben turániak. Turánság = fajunk, a ma­gyarság és rokon népeink egé­sze. Turániság = faji eszmé­nyünk. eszménk, mozgalmunk. A keleti ázsiai eszményekben, immár láthatóan is napjaink legnagyobb sorsalakító folya­mata.“ (Túrán füzetek) Érdekes, az eddigiektől bizo­nyos vonásaiban elütő szerve­zet, a Magyarországi Túrán Szövetség kiadványaiból való az idézet. A szövetség min­dennél jobban írta zászlajára a fajiságot, s programjából csaknem teljesen elmaradnak az irredenta, szélsőségesen, soviniszta, antikommunista flastomok. Az úgynevezett ke­leti gondolat hívei, pánger- mán, pánszláv, cionista elle­nes éllel. Sőt, elfordulnak úgyszólván az egész nyugati civilizációtól, s helyette a ke­leti rokon népekkel keresik a kapcsolatot. Amellett, hogy felfogásuk végeredményben reakciós, hasznos törekvéseket is takar. Nem lehet elvitatni a „turáni” népek történetének, néprajzának kutatása körül szerzett érdemeiket, s — külö­nösen Hitler hatalomrajutásá- tól és Németország nyomasztó súlyának növekedésétől kezd­ve — a germán Drang nacht Osten törekvésekkel szembeni ellenállásukat. De hitvallásuk a fajiság.sezt igazolandó: tu­dománytalan vércsoport-vizs­gálataik és illuzórikus (majd­hogynem hóbortos) elrugasz­kodásuk az elemi valóság ta­lajáról, s törekvésük a kör­nyező államok közösségéből történő kiszakadásra. eleve retrográddá teszi szerepüket. (Folytatjuk.) Egy-egy népszerű tv-műsor kezdetekor a készülékek száz­ezreit kapcsolják be, s a fo­gyasztás ugrásszerű megnöve­kedése — a sok kicsi sokra megy alapján —, még az or­szág energiaellátásában is ész­lelhető. A Magyar Villamos Művek Tröszt szakembereinek tapasz­talatai szerint például egy iga­zi jó, amolyan régimódi fut- ballközvetítés kezdetekor — ha a mérkőzés napvilágnál és nem a sütés-főzés idején fo­lyik —, a terhelés 100—120 megawattal is megnövekszik. Ezzel szemben este ugyanek­kora érdeklődés esetén a több­let egykettőre visszaesik 40—60 megawattra. Nem azért, mert a mérkőzés iránti érdeklődés csökken, hiszen ismételjük, most igazi futballközvetítésről van szó, hanem mert az egész család a képernyő előtt tömö­rül és a lakás minden más áramfogyasztó berendezését ki­kapcsolják. Bizonyítéka ennek az, hogy a két félidő közti szü­netben a fogyasztás szinte re­Történt: 1970. január 2-án Szekszárdon, a Garay téri édességboltban. A jóvágású, huszonnyolc év körüli, barna kabátos fiatal­ember bonviváni pózzal lépett az üzletbe. Furcsa grimasszal az arcán várt sorára. — Parancsoljon — szólt a mosolygós eladónő. — Egy... — s a fiú arcán a nevetés ráncai léptek mű­ködésbe, száján pedig amolyan csuklásféle tört elő. A többi vásárló egy pillanatig meg- botránkozva, majd elnéző mo­sollyal nyugtázta a barndka- bátos pukkadozását — elvégre a városban most rúgja utolsó­kat a szilveszter, — gondol- ták. A további párbeszéd fo­lyamán a fiatalember hol el- kékült a visszafojtott nevetés­től, hol pedig kitört, — Fruttit kérnék. — Sajnos nincs. — Akkor stolit. — Hány csomaggal adhatok? — Egyet ké ... — s a neve­téstől a mondatot nem tudta befejezni. Az elárusítónő egy csomag stolverket tett a pultra, de a barnakabátos tagadólag rázta meg fejét, s széles mozdula­kordértékre ugrik, mert be­kapcsolva marad a tv is, de a családtagok elszélednek a la­kás többi helyiségébe, felteszik főni a vacsorát, vagy leg­alább a kávét, stb., stb. A legnagyobb arányú fo­gyasztásnövekedést azonban nem a legérdekesebb, hanem a közepesen népszerű műsorok okozzák. Ilyenkor tudniillik szinte semmi sem ellensúlyoz­za a készülék fogyasztását. A családnak csak egy része nézi az adást, a többiek nyugodtan dolgoznak másutt a lakásban., főznek, mosnak, vasalnak, ta­nulnak, — a villanyóra tárcsá­ja pedig majd beleszédül a pörgésbe. De azért a tv nézőinek ne legyen lelkiismeretfurdalásuk, az energia igénybevétele miatt- Hiszen akárhány góllal terhe­lik is meg volt, és talán egy­szer még leendő „aranylábú fiaink” az ellenfél hálóját, a tv-készülékek által elfogyasz­tott megawattok száma alig je­lent gondot a normális, 2500 megawattos átlagterhelés mel­lett. tokkal mutogatta az ujját. A hüvelykujját. A szőke eladc- nő türelmét veszítve szóit: — Kérem, nem. tudom, ezen miért kell ennyire derülni? A fiú egy pillanatra zavar­tan nyelte le a nevetést, s így szólt: — Egy, egyetlen darabot tessék adni. Mennyibe kerül? — Tizenöt fillér. A fiatalember úgy látszü: többre számított, mert egy tíz­es egy húszfillérest tett mar­kából a pultra. A fillérek ned­vesen csillogtak — régóta la­pulhattak a kezében... Hir­telen mozdulattal fel is kapta a tízfillérest (kész haszon, gon­dolhatta). Amint azt az eláru­sítónő meglátta, kissé sajnál­kozva szólt a fiúnak: — Ha azt is odaadja, akitor kettőt adok. — Hogyne... hogy elveszít­sem a fogadást? Majd elfelez­zük. Hátrafordult partneréhez, készségesen kettéharapva az egy stölit. Aki mer, az nyer! Fogadás- bél, egy tizenöt filléres «totó­ért és egy klassz, vagy ahogy mondják, „cikibuliért” egy üveg konyakot. Persze azt elosztani már könnyebb lehetett. — horváth —­nrvYTTI-’»»»»▼▼▼▼▼▼▼▼▼YTVTTTY’rTTYTYYYTYYYTTTYVTYTTYTYTYT’f »▼▼▼▼▼▼▼YWYYYTYTTTYVYTYYTYTTTTTTYYTYYYTYTTYYYTTVTYTYYTTYTY? ► ► ► LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 49 49 49. Nincs semmi, amit meg kellene bocsátanom önnek. Az őszinte vallomás csak az ostobákat zavarja meg, vagy azokat az üresfejűeket, akik mindig hiú ábrándok után szaladgálnak. Én megértem önt. üudom, hogy azok a csalódások, amelyekre diszkréten céloz, minden jó és gyen­géd nő életében előfordulnak. Ellenkezőleg, én kérek öntől bocsánatot, hogy ilyen elkésve válaszolok, de olyan szép az az álom, amely az ön személyéhez kapcsolódik, hogy mindennap félve, remegve kérdezem ma­gamtól, vajon ez az álom közeledik-e a meg­valósuláshoz, vagy pedig ez is eltűnik, mint a délibáb? Életem egyetlen nagy érzése eddig anyám imádata volt, de most már testestől-lelkestől azé a nőé leszek, akiben az érzelmek emelkedett­sége szelíd, szeretetre méltó alaptermészettel egyesül. Szenvedek ugyan az egyedülléttől, de ugyanígy húzódozom az ismeretlentől, ami ért­hető is. Ne nehezteljen ezért reám. Boldog len­nék, ha pár sorbrn megnyugtatna, hogy megbo­csátja mulasztásomat. A kaland elmélyült. A hivatásos nőcsábász nem fukarkodott csábító ígéretekkel, s mind­egyik menyasszonyjelöltjének, pontosan azonos szavakkal a soha el nem lankadó gyengédséget helyezi kilátásba. De már előre tudta, hogy az ábrándoknak ab­ban a forgatagában, amelyet felidézett, kétség­telenül egynémely zavaró momentum is fel fog vetődni, ami esetleg elégedetlenségre hangolja az „ügyfelet”. Bámulatos szerénysége egymagá­ban még nem tudná biztosítani a villamosáram folytonosságát, amely személyéből indul ki és egyidejűleg néhány tucat nőt hoz eksztázisba. Már előre tisztában, van egy-egy hosszabb-rövi- debb ideig tartó hallgatás következményeivel. Ha azután valamelyik nő panaszkodott, máris ment címére a levél, a harmadik számú minta Szerint: Asszonyom! Folyó hó ... -én kelt levele nagy zavarba ej­tett, mert ebből láttam csak, hogy milyen ud­variatlan voltam, amikor nem válaszoltam azon­nal a levelére... Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy szemrehányásai egyúttal meg is örvendez­tettek. A levél végre újból mesélt nekem a bá­jos levélíróról, akinek képét sohasem tudnám elfelejteni. Haragszik rám asszonyom? Könyörgöm, ne tegye! Bizonyítsa be, hogy nemes, jó, megértő lélek, aki előtt az ember nyugodtan elmondhatja vé­dekezését. Súlyosan nehezedik rám az a tudat, hogy nem voltam elég figyelmes ön iránt, de máris megvigasztal az a remény, hogy ön nem­csak külsőleg szép, de lélekben is nemes. A postabélyegző keltezéséből megláthatja, hogy leveleink bizonyára keresztezték egymást. De nemcsak a posta a hibás. Közrejátszott az a körülmény is, hogy mostanában a hét felét vidéken töltöm, Párizs környékén, az én kis 1 4 m I 1 <3 3 I-4 •4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, AAAAAAAAAAAAAAAAAAA A AAAAAAAaÜ viskómban. A táj elragadóan szép, semmi más nem hiányzik, csak egy női szempár, amely sugaraival beragyogná és élettel töltené meg kö­rülöttem a dolgokat. Vajon részeltet-e valaha abban a kitüntetés­ben, hogy eljön ide, egyszerűen, látogatóba? Talán tapintatlan vagyok, de annyira vágyó­dom ön után, hogy erről nem is merek beszél­ni. Bizonyára meg fog érteni engem, hiszen a közvetlen találkozás jobban és közvetlenebbül egyengetné a boldog jövő útját, mint akárhány levél. Látja, feltárom az én szegény, árva szíve­met. Ne nevessen ki. A mai időkben olyan ne­héz valakit találni, aki fenntartás nélkül nyújt baráti kezet. Fogadja legszívélyesebb jókívánsá­gaimat. EGY NAP ALATT HÉT TALÁLKA A meny asszony jelölteknek még ez a naiv, kö­zönséges fogalmazvány sem árulta el a levél­író igazi mivoltát. Landru, vakmerőségében el­ment a női hiszékenység legvégső határáig. Igaz, legtöbbször egyszerű, dolgozó nőkkel levelezett, akik szerelem terén híján voltak a tapasztala­toknak. Következésképpen a bevezető levelezés után elkövetkezik a személyes találkozás órája. Landru hihetetlen mozgékonysággal intézte a dolgokat. Szakállát meglobogtatja minden vá­rosnegyedben, egyik találkáról a másikra ro­hant, a városnak mind a négy sarkában aratta diadalait. Notesze szemléltetően mutatja bámulatos agi­litását. íme mutatóban egy lap az előjegyzési naptárá­ból: 3 •4-4 <-4 (Folytatjuk.) Tévéműsor és áramfogyasztás Aki mer, az nyer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents