Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám

A jószág nem érzi a zord időt Többen dolgoznak — A termelés kiváló — Javaslat « közúti igazgatóságnak Lencsepusztára még mindig lánctalpas traktorral szállítják ki a takarmányt és ugyanilyen módon hozzák el onnan a to­jásokat. A kölesdi sajtüzembe hosszú ideig maga a gazdaság szállította be a tejet, nem pe­dig az üzem. Rendkívül nehéz helyzetbe kerültek Alsótenge­licen az állatállomány ellátá­sában dolgozó emberek is. Az országosan kiváló tenyészállo- mány több majorban van el­helyezve, és olyan körülmé­nyek között kellett a tökéletes ellátást, gondozást biztosítani, amikor még a kövesúton nem lehetett járni szinte hetekig, ezen a környéken. Volk János, az Alsótengelici Kísérleti Gazdaság főagronó- musa úgy beszél, hiánytalanul sikerült biztosítani az ellátást, és a termelésben nincsenek in­gadozások. Bizonyságképpen mutatja a statisztikát: a de­cember havi súlygyarapodás semmivel sem rosszabb, mint az előző év hasonló időszaká­ban. A tejtermelésben sem volt visszaesés a zord decem­beri időjárás miatt. Tíz év óta négyezer liternél több az évi átlagos tejtermelés tehenenként és 1969-ben minden korábbi eredménynél nagyobbat pro­dukált a gazdaság. A tehenen­ként! átlagos hozam 4439 liter tej. A rendkívüli nehézségek és a kiváló eredmények igen nagy erőfeszítést igényeltek, a szo­kásos létszámnál több ember és gép munkájára volt, illetve erőgép dolgozik, egy lánctal­pas és egy D—4—KB. A dol­gozókat ugyancsak traktorral utaztatják Kölesdről, Kajdacs- ról és Szedresből, illetve visz- sza. A vontató pótkocsijára ponyvát szereltek, hogy ne le­gyen elviselhetetlenül hideg a jármű. A korábbi években is gondoskodott a gazdaság télen az állatgondozók munkába ju­tásáról és arról, hogy időben hazaérjenek a családjukhoz, de most ez is nagyobb erőt igé­nyei. A főagronómus tájékoztatá­sa szerint a munkaideje senki­nek nem nőtt meg ilyen körül­mények között sem, a segéd­erő alkalmazásával sikerült el­érniük a normális munkavég­zés feltételeit. Természetesen a hóval körülvett és betemetett szálas takarmány, meg a szal­ma megtisztítása, sőt egysze­rűen a megközelítése is több­letmunkát követel időnként az emberektől, de ez mindenütt így van, — vállalni kell. A ve­zetők munkája, a szervezés és az ellenőrzés megvalósítása is nehezebb. Volt olyan nap, ami­kor kétszeres erővel dolgoz­tak a jószág tökéletes, hiány­talan ellátásán, lófogatokat is beállítottak erre a munkára. Volk János főagronómus min­den valószínűség szerint igen sok gazdasági vezető vélemé­nyét és javaslatát tolmácsolja, I amikor azt mondja, hogy kö­zösen kellene szervezni a KPM Közúti Igazgatóságának a tér­rendben egy-egy tsz, illetve ál­lami gazdaság télen. Bizonyos térítés ellenében a mezőgazda- sági üzemek a lehető legtöbb géppel dolgoznának az utakon, és nem történne meg, mint de­cemberben is, hogy egészen le­hetetlen helyzet adódik. Sokszor a hófúvás kezdeté­től számítva csak 48 óra után kezdték járhatóvá tenni az utakat, és gyakran eredmény­telenül, nagy küszködéssel. Kölesd és az alsótengelici vas­útállomás között, a gazdaság majorjainak egyetlen köves útján hihetetlenül hosszú ideig nem lehetett mással közleked­ni, csak lánctalpas traktorral. A kísérleti gazdaság főagronó- musa nem állítja, hogy hóesés és erős szél közben tökéletesen meg lehet tisztítani az utakat, de ha ilyen időben rendszere­sen mozognak a hótoló gépek, minden úton, akkor nem tör­ténik a decemberihez hasonló eset, a szinte teljes bénultság. Példaként megemlíti, hogy a 6-os úton teljes egy napig tar­tott a gazdaság igazgatójának és a főagronómusnak decem­ber 17-én a budapesti utazása. Reggel öt órakor indultak és csak este negyed hatkor érkez­tek meg a fővárosba, Paksra fél kettőkor jutottak el, és ez alatt, tehát hajnaltól kora­délutánig egyetlen hóeltakarí­tó géppel sem találkoztak. (gemenci) Pártba/ épül Simontornyán Hatszázötvenezer forint költséggel új pártház épül Simontornyán a bőrgyár szomszédságában. Az elmúlt év­ben 150 ezer forintnyi munkát végeztek rajta. A zord időjárás ellenére is folyt a munka. A költségvetési üzem­ág simontornyai üzeme a nyár elején adja át az épületet. A képen ». tanácsterem födémtálcáinak elhelyezését lát­juk. Foto: Beidek András van szükség továbbra is. Az állatok takarmányozásához pluszként két traktort és hat embert vesznek igénybe a gazdaságban. Az úteltakarítás- ban állandó jelleggel két nagy ve és költségvetése alapján a közutak rendszeres tisztán tar­tását, a gyors hóeltakarítást Sokkal jobb útviszonyokat le­hetne teremteni, ha beoszta­nák, melyik útszakaszt tartsa Figyelő Néhány keresetlen mondat az élesztőről és az élelmiszer-feldolgozó tevékenységről A mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztérium illeté­kesei gyakran megállapítják, hogy a termelőszövetkezetek­ben bővült az élelmiszer-feldolgozó tevékenység, de még megközelítően sem jutott el a lehetőségek maximumáig. EV. a megállapítás Tolna megye közös gazdaságaira is érvé­nyes, sőt talán jobban, mint más megyék termelőszövetke­zeteire, mivel mérsékeltebb az érdeklődés az élelmiszer­feldolgozó tevékenység iránt, mint más megyékben. Az. okokról Rubold Ödönnel, a megyei tanács vb. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya csoportvezetőjével beszél­gettünk. Bubold Ödön, úgy véli, az élelmiszer-feldolgozó tevékeny­ség jórészt objektív okok miatt sem fejlődhet Tolna me­gyében a kívánatos módon. Tolnában nincs egy kimondot­tan nagy város, más szóval egy olyan felvevőpiac, amely tsz-termékekből olyan mennyiségekre tarthatna igényt, amilyen mennyiségek feldolgozására már kifizetődő beren­dezkedni. A közös gazdaságok vezetői tehát Inkább arra az álláspontra helyezkednek, hogy üzemükben a termelési ágazatokat fejlesztik, arra fordítanak nagyobb pénzösszege­ket. Az élelmiszer-feldolgozó tevékenység bővülését az is gátolja, hogy nincs elegendő készség az állami vállalatok­ban és a mezőgazdasági üzemekben kooperációk, közös vállalkozások létesítésére, áó néhány próbálkozás vallott ku­darcot. A beszélgetés során az objektív okok sokasága ke­rült szóba. Bebizonyosodott, hogy némelykor olyan dolgok is aka­dályozzák az élelmiszer-feldolgozó tevékenység bővülését, amire legmerészebb álmában sem gondol az ember. Szóba került a házi kenyérsütés is. Ezzel kapcsolatban állapította meg Bubold Ödön, hogy olykor az élesztő minősége is meggondolásra készteti a termelőszövetkezet vezetőit. Az élesztő minősége? Igen. A megyei tanács vb csoportvezető­je elmondotta, hogy az élesztő minősége közismerten rossz. A sütőipari vállalatok igazgatói és dolgozói ezt rég tudják és rég hangoztatják, amikor a kenyér minősége szóba ke­rül. A Sütőipari Kutatóintézet vizsgálatai hivatalosan is bi­zonyítják, hogy az élesztő minősége rossz. Íme tehát ilyen meglepő összefüggésekre derül fény égy-egy kiadós beszél­getés során. Olykor jelentéktelen és kisszerű hibák, mu­lasztások gátolják a nagy botderejft elképzelések meg­valósítását. A város vendége A napokban idős bácsi kopogtatott be Szekszárd város tanácsának elnökéhez, Csá­szár Józsefhez. Nem. panaszügyben, nem hiva­talos minőségben. — Itt járok Szekszárdin, s gondoltam, be­nézek ide is, mert mégis csak itt ismerik leg­jobban a várost... Az elnök az első pillanatban nem tudta■ mire vélni a látogatást, a bemutatkozáskor a név is ismeretlenül hangzott, de természete­sen hellyel kínálta a vendéget. — Jó pár évg jártam itt utoljára, Hiába, nagy a távolság Zalaegerszeg és Szekszárd közt. Mindig szerettem ezt a várost, jó érzés töltött el gyarapodása láttán. A feleségem szekszárdi lány volt, újvárosi Orbán... De a családi kapcsolatokon túl is a szívemhez nőtt ez a város. És sorolni kezdte a megannyi változást, amit a- néhány órás itt-tartózkodúsa közben megfigyelt. Előkerült egy csomó családnév is: „Esek itt laktak, azok ott, mi történt velük?” Még szerencse, hogy az elnök szekszárdi, és személyesen ismeri a leatöbb családot, így aztán felvilágosítást is tudott adni. — Mi van most az egykori Leniv-ottho- ■nunkban? — Pórt- és népfronthelyiségek. Ne tessék haragudni, de a bemutatkozáskor nem. értet­tem pontosan a nevét. — Pogány István. e A szekszárdi királyi törvényszék 1920. áp­rilis 16-tól május 20-ig a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint tárgyalta a Tanács- köztársaság szekszárdi tisztségviselőinek, har­cosainak bűnperét. Ezt megelőzően — köz­vetlenül a Tanácsköztársaság után — kó csoportban kivégezték a helyi munkáshata­lom vezetőit minden bírósági ítélet nélkül. A szóban forgó perben több mint 100 embert állítottak bíróság elé. A harminckettedik vádlottról ez olvasható az ítéletben: „Pogány István vádlott, aki 23 éves, r. k. vallású, kaposvári születésű és illetőségű, szekszárdi lakos, nős, 1 gyermeke van, MÁV­irodakezelö, katona nem volt, írni és olvasni tigi, vagyontalan — bűnös a BTK. 330. parag­rafusába ütköző, a 331. paragrafusának -■ és 3. pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettében, és a Btk. 322. paragrafusának első bekezdésébe ütköző és utolsó bekezdése szerint minősülő személyes szabadság meg sértésének vétségében, azért, mert Szekszár­dim 1919. április 25-én éjjel több társával.. Felesleges lenne szó szerint idézni végig a: ítélet körmönfont szövegét. Az ellenforrada­lom többször próbálkozott a Tanácsköztársar Ság megdöntésével — hosszú időn keresztül sikertelenül. Az egyik ilyen ellenforradalmi hullám alkalmából — tehát, végszükségként — túszokat szedtek Szekszárdon is: ideiglenes őrizetbe vették a reakció táborának több ex­ponens emberét, s lovas kocsikkal elszállítot­ták őket Hőgyészre. A túszoknak persze sem mi bántódásuk nem lett, mert mi sem állt távolabb a Tanácsköztársaságtól, mint a ke­gyetlenkedés. Sőt, vitéz Vend! István, aki a Horthy-rezsimben Szekszárd város polgár- mestere volt, s e város tanácsköztársasági eseményeit személyes élményeiből is jól is­merte, maga írta le a Szekszárdról szóló monográfiájában: „Erős lehangoltság uralko­dott tehát a fogság első napjaiban a túszok között, és aggódásukat csak az enyhítette, hogy az őrizetükre kikényszerített parancsno­kok a legnagyobb kímélettel bántak velük, és bizalmasan lehetővé tették azt, hogy haza üzenhessenek, sőt, családtagjaik is felkeres­hessék őket.” (E szöveg megtalálható a mono­gráfia 252. oldalán.) Pogány István a Lenin Otthon köre csopor­tosuló vörösőrök közé tartozott, s amikor sor került az ellenforradalom szervezett próbál­kozására, ő is kiállt a tanácshatalom meg­védéséért. A többi közt a túsz-szedésben is részt vett. Ezért a bíróság tízhónapi börtön­büntetésre és 5 évi hivatalvesztésre Ítélte. * — Hogy alakult a sorsa a kiszabadulás után? — Tengődtem. Sújtott a hivatalvesztés, á: talán még a börtönnél is rosszabb volt: Mr.si pedig már a. nyugdíjas öregemberek életét élem. Hiába, eljár az idő. Jólesik néha vissza­gondolni a fiatalkori évekre. Talán ezért is kalandozik a Icépzeletem ennyit Szekszárdin És nagyon jólesett az is, hogy a szekszárdi pártbizottság képviselői a múltkor felkerestek Zalaegerszegen és Tanácsköztársasági emlék éremmel tüntettek ki. BOBA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents