Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Szeberényi Lehel 2 Pesti kislány falun TÉNAGY SÁNDOR: Bejár ha tat lan messzeséged Hiába-áimok »ép szemetje — eldobnám, de tetszik, nem lehet' Emlékezni szádra, szemedre ígéretes, boldog őrület. Szerethetnél, szerethetnélek — tilalmak, nyűgök: nem vagy szabad: Bejárhatatlan messzeséged honvágya űz, hogy mégis lássalak. S marad csak a véletlen remény —■ N józanságot kijátszó erő, borzongtatá és remegtető. £s a vágy, mely végleges, enyem. Szólítlak, hívlak, mondom a neved-, magamhoz jutok egyre közelebb. SZÉP MAQYAR NYELV Pórázra fog Barátom fruska lánya kíméletlen őszinteséggel — ez karral jár — elmesélte egy téli vakációját, amit a rokonoknál, & Dunántúlon töltött — Bájos dombvidék — bólintottam. — Bájos? — szólt 5. — Unalmas földek. Szürke meg (barna földek. Ahogy a vonat a városlkát elhagyja, fázik az ember kinézni. Mintha minden szántás volna, szántás és szántás. Egy sivatag, egyformaság. A szél száguld. Kérded magadtól; emberek laknak ott? Van ez a pusztaság, és benne házak. Sehol se látsz utat Embereket se látsz... Csak a házaikat látod, hogy magukban állnak... És a legtöbb falu olyan egyforma: van a régi rész, aztán külön az újtelep, aztán a tsz-épületek. — Sok új ház... — Sok. De annyi közöttük a vakolatlan. Úgy látszik, elfogyott a pénzük. Vagy nem is fontos nekik. Elgondoltam, hogyan lehet ott élni! Talán soha nem is mennek sehova. Talán ki se mennek télen a házakból. Hogy bírják ki, a világtól elvágva? — Ott születtek és éltek a nagyapáik is. Szép dombvidék. — Sehcű egy fa. Egy fiát aem láttam. kódok, mikor a vonatból leszállók, hogy végig kell menni azon a hosszú, unalmas utcán. Nem tudom, miért vágták ki a gesztenyefákat ' Egyszer valaki kitalálta és. mindenki kivágta a maga háza előtt. Azt mondták: elfogja » világosságát, meg terjeszti a nedvességet És hogy odahúzza a villámot. Azóta csupasz az utca. Az egyik ház olyan, mint a másik. — Szóval pokolian unom. Egy utca az egész, egy kopár domb hátán. — Az ember bárhol tud magának otthonosságot teremteni. Ettől ember az ember. i, — Szép. kis otthonosság! (Látnád az udvarokait — Ott sincs fa? — Pa?! — Be virág van? — Virág? Gyep. Olyan göndör, foltos gyep, amit a tyúkok, kacsák szeretnek. — Páré. —- Az. Egy eooífájuk azért van. Egyetlenegy. Olyan satnya. Nyáron az alatt aprítják a tűzre valót. Meg ott van a fűrészelő. — Ecetfa? A leghaszomtala- nabb a fák közt Még árnyékot sem ad. — No ugye. Én se számítom fának. — És milyen a ház belül? — Három szobájuk van. Mindenütt annyi van. Egy hosszú gang fut előttük, de csak a középső szobába nyílik onnan ajtó. A két szélsőbe meg a középsőből. Ezt úgy is, hívják: átjárószoba. Balra van az ünnepi szoba, jobbra meg amiben laknak. Az átjáró szobából nyílik még a konyha. Ebben van az új konyhabútor. De itt sohase főznek, ezt csak mutogatják. A gang végén főznek egy kamrában. Ott mem lehet kibírni a zsírszagot, minden úszik a zsírban. Bármit megfogsz, csupa zsír lesz a kezed. Ilyenkor télen az egész ház, mint a jégverem. Hidegebb van, mint kint, mert még azok a hideg falak is hidegí- tenek. A lakószobában van hosszú gangon az igazi konyhába juss, ahol főznek, előbb meg kell emberein«! magad. Van még eev kis helyiség, ab- _ból fürdősTiobát akarnak, l! —* Fürödnek is benne? — Nem ott A lakószobában, tefcnőhon. — Hát ezt honnan tudod? — Mert a szomszédnak már van, és azok is a lakószobában fürödnek, teknőben, és ö- gyusz, konyha & van, mégse ott főznek. Uj bútorukat nem használják... Ja, még ezt nem is mondtam. Az ünnepi szobában helyezték el a modem bútort. Az a világos, a legdrágább, ami létezik. Nekem ugyan nem tetszik, mert azért nem elég modem, s a francia ágy fel van stószolva dunyhával. De abban sose alszik sentd. Azelőtt is új hálószoba- bútor volt itt, de az már most kiment a divatból, tudod, azok az ormótlan, sötét, politúros bútorok, gömbölyű szélűek. Most azokat átvitték a lakószobába, ami pedig a lakószobáiban volt, {elvitték a padlásra. — S ott éfoefc abban az egy szobában, ott is alszanak, annyian? —• A mamának minden este beviszik a szalmazsákot, reggel pedig kiviszik. Nem fér már oda fekhely. — fis ha jön valaki hozzájuk, azt a tiszta szobába viszik? — Figyusz, megvan, hogy ki meddig mehet. Az ünnepi szobába senki se mehet. Csak nyáron az egyszem lányuk a barátnőivel, amikor nem kell fűteni. Ott annak a játékai is, a háromajtós szekrényben. A lakószobába mehet, de csak a jó ismerős. Más falubeliek oda nem mehetnek, azokat az átjárószobában ültetik le. — És télen is? — ... Télen nemigen jár senki. Ók se járnak sehova. Eesm vannak a házban, a lakószobában, és szaladgálnak a gang végébe, a konyhára. <^tt sül, meg föl egész nap a zsíros hús. Ók mást nem esznek, csak húst. Midennap sok húst, csöpög a zsírtól. És néha, hogy mégse mindig hús legyen, rántottét esznek sok-sok tojásból. Ha összenyomod, csurog belőle a zsír. Én még nem láttam, hogy krumplit ettek volna, vagy valamit a húshoz, legfeljebb egy cseppecske mártást. Már az első nap olyan súlyos volt a gyomrom, hogy nem bírtam aludni. És ez a súlyosság nem múlt el, míg ott voltam. Van nekik ez a tízéves lányuk. Olyan kis sápadt, beteges. Hát azt látnád, mennyire válogat. Csak a kolbászt eszi, meg a rántott húst. Talán életében nem evett egy főzeléket, a tejet a világ kincséért meg nem inná. Az a házból sóba ki nem megy, csak az iskoláig, meg vissza, de most még iskola se volt. Reggel felül az ágyban, ránéz az órájára és kiabál: „Mama, kezdődik az adás!” S' akkor a mama besötétít, és hiába hosv nincs gesztenyefa, egész délelőtt nem süthet be a nap, és nem lehet semmit se csinálni a szobában, mert Adrienne a televíziót nézi, míg van benne kép. S akkor átjönnek a barátnők, azok is egyezernek, és mindegyik a magja játékával játszik. — És az öregek mit csinálnak egész nap, abban a téli időben? — Ók is a televíziót nézik, és sütik a húst, vagy fát aprítanak, vagy az állatoknak adnak enni. De csak az asszonyok. István a tsz-ben van délutánig. Amikor hazajön, leül a csattos üveg mellé. Saját nova borukat iszogatja és nézi a televíziót. Megiszik két litert és mindig beszél közben, majd szét lehet menni. Másnap reggel rettenetesen beteg, marja a gyomorsav. Akkor megiszik két liter kávét. Délre valahogy elmúlik a gyo- mcrsava, délutánra el is felejti, és megint jpn a csattos üveg. Előfordul, hogy együtt jajgatnak a mamával, ót az epe bántja, meg a máj. Tovább is beszélgettünk, ám hosszú lenne leírni. Sokat tudok a mai faluról, s a régiről, de rrost úgy gondoltam, nem árt néha kölcsönvenni az ifjúság szemét. Régente igen elterjedt szokás volt nálunk. « az agará- szat. Némely nagyurak egész agárfalkákat tartottak, velük hajtották erdőn-mezőn a vadat, leginkább a nyalat, míg maguk lóháton ■ követték a falkát. Az agarak gondozói « pecérek voltak, pórázra fogva vezették a kutyákat « mezőre, s nyomot lelve, egyszerre eresztették szabadon őket, nehogy idejekorán szertefussanak. Vagyis az agár csak akkor, és úgy vadászhatott, ahogy ura akarta. Világos tehát, miért vált átvitt értelmű képes kifejezéssé ez a vadász műszó: aki mást akarata, uralma alá vet, pórázra fogja, pórázon vezeti, vagy hordozza. „Az ő mézzel folyó édes beszédének csalo- gatásival veszedelmes tőr volt, mellyel az ördög sok lelkeket pórázon hordozott” (Pázmány Péter). „Pórázon hordozni; an der Nasen führen” (Pápai Páriz Ferenc szótára, 1767.). Ebből következően a rövid póráz a szoros fegyelem, megkötöttség jelzése, a hosszú póráz a nagyobb szabadságé. „Rövid pórázra fogták; határt szabtak kicsapongásánakf (Magyar Nyelvőr, 3. köt,). „Az okos ember semmit Az 1969 tavaszán Veszprémben megrendezett könyvét emlékezetes élmény sokak számára. A művészklub valóságos irodalmi gálaestet rendezett, amelyen nem kisebb írók vettek részt, mint Illyés Gyula, Garai Gábor, Somlyó György és Váci Mihály. A verseket Csernus Mariann és Bicskey Karoly adták elő, a költőket pedig Abody Béla méltatta. A meghívottak közül csak Németh László és Veöres Sándor hiányzott. Utóbbi külföldi útja miatt, Németh László távolmaradásának pedig különös története van. Kézzel írott, nehezen olvasható levelet kaptam tőle, amelyből olyasmit betűztem ki, hogy sajnálja akadályoztatását, mert a legjobb kritikákat éppen Abody Béla írta róla. Siettem továbbítani az elismerést Bélának, okihez gyermekkori barátság fűz. Nem tudott hová lenni a nagy örömtől. — Tényleg ezt mondta? Nem tévedsz? Szinte hihetetlen! Olvasni csak tudok, méltatlankodtam, és látva az örömet, amit a kéretlenül tolmácsolt elismerés okozott, felajánlottam, hogy Bélának ajándékozom a Németh Lászlótól kapott levelet, tegye el értékes irodalomtörténeti dokumentumként. A Fészekben beszéltünk meg randevút. A levél átadása ünnepélyességének emelésére Béla se ereszt hosszú pórázra::' (Dugonics András: Példabeszédek és jeles mondások, 1820.). A kifejezésnek, idők folyamán természetesen több jelentésváltozata támadt. Így például: egy pórázra fog, köt* fűz, azaz egy kalap alá vesz, egyfajtájának tart. „Egy pórázra fűzi..., egy igába fogja. ff részegséget a bujasággal” (Pázmány Péter). paráz7lósággal, gyilkossággal ___egy p órázra köti Szent Pál ás ételben-való torkosságot'' (Pázmány Péter). Becsmérlő, gúnyos értelmű a szólás, ha egyívású, egy természetű, jellemű emberekre alkalmazzák: egy pórázon vannak, vagy függnek, avagy folynak. „Égj porozom, foljnak az kin az agara hordozzak” (Kolozsvári Glosszák, Magyar Nyelvőr, 36. köt.). „Egy pórázon folyt egyik, olyan, mint a másik’ (Pápai Páriz Ferenc szótára. 1787.). „Mind egy porazon fügnek ők” (Baranyai Decsi János: Adagiora etc. 1598.). „Egy pórázon láttatik te-nálad lenni, mind a’ Jók, mind a’ Gonoszok fel-támadásának dolga” (Hajnal Mátyás: Kitett czégér. ebéden látott vendégül. Mire megérkeztem, már meg is rendelte az ínyenc ízlését dicsérő és pénzügyek terén könnyelműségét bizonyító ebédet. Két csésze erőleves gőzölgőit előttünk, amikor felkiáltott sztenori hangon. — És most lássuk őzt o levelet! Átadtam. Béla olvasni kezdte, közben a levest szürcsöltük. Hirtelen el- kékült, majd gyorsan vörös lett, a cigányútra tévedt levestől fuldokolni kezdett, köhögési roham tört rá, kétségbeesetten kapkodott levegő után, én pedig attól féltem, hogy a helyszínen megüti a guta. — Valami baj van?! Béla ártatlan csecsemőszemei mérhetetlen szemrehányással néztek rám. — A fene egye meg a hülye szórakozottságodat! Ebben a levélben egyáltalán nem az van, amit te mondtál. Éppen az el lenkezője! Elképedve veszem kezembe a levelet, kezdem böngészni újra a kézzel irt, nehezen olvasható, sorokat, S elhülve kezdem megérteni annak valóságos tartalmát. Mit tehettem? Végigettem c Béla barátom rendelte irodalomtörténeti jelentőségű ebédet Bakács Tibor LOVÁSZ PÁL: Genezis Az örök ív fölé, ahol örvénylik a tisztult elem s a végest váltja végtelen roppant aranyvonal hajol Felé tör sóvár sejtelem mélységfedő árnyék alól vágyódó szűz anyag dalol vajúdik a történelem Mindaz min eddig súly feküdt mozgásba ébred mindenütt a rész kemény birokra kel törvény bilincsét oldja fel S kínokból kelve reszketőn új ember áll a fénytetőn SZENTIVÁNYI ÉVA: Kiiépnélek.»• Ha a bimbó pattan, virágy buggyan Mindig Rád emlékezem. Ha nap fénylik, vagy sötétség jön, Sötétben is elér kezed. Ha zuzmarásak fák és bokrok, A jég Hercege vagy nekem! Kitépnélek a Mindenségből. De kiszakad az életem. — És a telefonoszlopok? — Persze, az is fa... De úgy hidd el, ama még volt, azt 3a kivágták. Mindig összerázcsak kályha, mindenki ott tartózkodik. Ha ki akarsz léip- na az átjárászalbába, hogy a 1640.). VÁRKONYI NÁNDOR Németh László ^legjobb” kritikusa
