Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
■3% Bár nem jártam Kínában, mégis elkaptam a hongkongi influenzát, amely meghódította egész Európát. Engem is ágynak döntött. Szedtem én mindenféle gyógyszert. ■ még Prolivitdplexet is. Az asszony ki is igazított, hogy egy ilyen vén szamárnak, mint én, aki annyit, élősködőit már az SZTK nyakán, aki amióta csak lé’.ezik ez a hogyishíjják, azóta szedi, tudnia kellene, hogy az nem Proli, hanem Polivitaplex. De én nem hagytam ám magam meggyőzni, mondtam, magyaráztam: igaz, hogy az van ráírva: Polivitaplex, de lehet csak azért, mert a nyomdászok kispórolták belőle az „r” betűt, vagy azért, mert ma már nincs proli, legalábbis nálunk nincs. De most nem erről av szó, hanem annak a megvédéséről, hogy miért Proli és miért nem Polivitaplex az a hogyishíjják. Először is feltettem a kérdést az asszonynak: „Mi i an a Prolivitaplexben?" — mire ö: „Hát sokféle vitamin!" — mire én: „Na látod! És van benne C-vitamin is?’’ — mire ő: „Hát, persze, hogy van!” — mire én.- ..És miben van még C-vitamin?” — mire 6: „C-vitamin van a- savanyú káposztában, a savanyú paprikában!” — mire' én: „És. mennyibe kerül a savanyú paprika, ha lehet kapni kimérve, és mennyibe, ha nem lehet kapni kimérve, csak nagy üvegben, amelyben annyi a savanyú paprika, hogy egész éven keresztül fogyaszthatná egy kis család?” — mire ő: „Ha nipcs kimérve,- ha nagy üvegben adják, akkor sokba kerül, mert sok elpocsékolódik belőle...” — mire f-n: ..És mindig van kimérve?” — mire ő: „Nincs mindig kimérve.” — mire én: „Na látod! És ugye a Proli- vitaplexben van más vitamin is, például B?” — mire ő: „Van hát.” — mire én: „És sertésmájat lehet kapni?” — mire ő: „Sertésmájat nem lehet kapni ...” — mire én?. „SZTK-receptre sem lehet sertésmájat"kapni?” — mire .fi; „SZTK-receptre sent lehet kapni” —r mire én: „Na látod! A Prölivitaplex egy olyan gyógyszer, amit SZTK-receptre adnak, van benne kimérve savanyú paprika is, sertésmáj is, és ami legfőbb, lehet kapni. Méghozzá olcsón lehet kapni. Hát ezért Prölivitaplex az, amit te Polivitaplexnek nevezel.” így magyaráztam meg a dolgot az asszonynak, aki megértette, mert legalább olyan jó a felfogóképessége, mint annak az igazgató ismerősömnek, akivel a napákban találkoztam Rómában egy sztriptízbárban, ahová kizárólag azért jött, hogy végre pőrén lássa a kapitalizmust. Ez az igazgató ismerősöm egy nagyon müveit ember és abban is különbözik a magyar futballistáktól, hogy ő tud fejjel is játszani, nem úgy, 'mint a magyar futballisták, akik azt is lábbal akarják megjátszani, amit fejjel kell. De megint elkanyarodtam a témától. Pedig-azt akarom elmesélni, hogy mit is mesélt nekem ez az igazgató ismerősöm. Azt mesélte nekem, hogy: , f— Tudod, Johannes;- van nekem egy főkönyvelőm. — Az minden igazgatónak van. — Persze, hogy van, de minden igazgatónak van olyan főkönyvelője, mint nekem. Az én főkönyvelőm nem sikkaszt! — Örült? — Dehogy! Várj, mindjárt elmagyarázom a dolgot! Az. úgy történt, Johannes, hogy egyszer átnéztem a könyvelési papírokat és megállapítottam, hogy az én főkönyvelőm sikkasztott. Kerek, három évig sikkasztott. Aztán az utóbbi két évben egy fillért sem sikkasztott. Gondolkodtam., hogy mi lehet annak az oka, hogy az utóbbi időben már nem sikkaszt? Nem tudtam rájönni. Behívattam és azt mondtam neki: „Nézze, le kellene csulcatnom, de tekintetbe véve hosszú szolgálati idejét és családi körülményeit, megelégszem azzal, hogy elbocsájtom.” A főkönyvelő ekkor egy pillanatra meghökkent, majd csendesen megjegyezte: „Rosszul, nagyon rosszul teszi az igazgató elvtárs, ha engem elbocsát.” Miért tenném én rosszul, "h,a őt elbocsátom? ö így folytatta: „Mondtam már, hogy rosszul teszi, mert én ugye már összeloptam annyit, amennyire nekém szükségem volt, nekem nem kell több. Ha most felvesz helyettem egy újat, az kezdő lesz, lehet, hogy még nem elégítette ki a szükségleteit, és . i — Hát ez csodálatos! — Maga is úgy véli, Johannes? Én is erre gondoltam. Sőt, még többre is. Arra gondoltam, ha ezt a főkönyvelőt most nem bocsátom el, akkor ezzel hasznot hajtok a népgazdaságnak, hasznot hajtok az üzemnek, és csapást merek a konkurrenciára is, ahonnan esetleg egy olyan főkönyvelő jönne, aki még kezdő, és ahová egy olyan főkönyvelő menne tőlünk, aki már nem kezdő ... Egy szó, mint száz, az igazgató ismerősöm gondolkodott és megtartotta a főkönyvelőt. És még azt mondják, hogy a mi igazgatóink nem gondolkodnak? Gondolkodnak ők, bizony gondolkodnak, legalább úgy gondolkodnak, mint az’ én jó István barátom, aki azt mondta nekem egy ultiparti közben: „Tudod, Johannes, úgy gondoltam, hogy a szabadságomat Párizsban fogom eltölteni.” ..De hisz ez rengeteg pénzbe fog• kerülni.!“’ .Nem1 kerül ~ semmibé!” . ' „Hogyan?”' . ' . ‘ ■' EfGojiáóini ingyen is lehet.” Persze, .csak utazást. Egy ilyen levelet ingyen még gondolni sem. lehet. Éppen ezért kérem a szerkesztő lírát,- szíveskedjék az érte járó honoráriumot minél előbb elküldeni, mert gyógyulásom után Párizsba sVeretné k utazni — nem gondolatban. Ezzel Zárom ■'-■rmmat. 'Tisztelettel: MEGTORLÁS Sacha Guitry párizsi író és színész találkozott egyszer öreg festőbarátjával. Guitry szinte elárasztotta kérdéseivel a festőt, akiből, mint mindig, most is bűzlött az alkohol. — Hogy vagy, mit csinálsz? Az öreg művész kedvetlenül legyintett. — Ne is kérdezd! Éppen az orvostól jövők. Tüzetesen megvizsgált, aztán kijelentette, hogy ha nem hagyok fel az* ivással, hamarosan elpatkolok. Nos, mit szólsz hozzá, mondhat ilyesmit egy orvos? — Valóban nem — helyeselt Guitry. — Igazad van. Tudod mit, tegyél ellene bűnvádi feljelentést. .. — S milyen címen? — Életveszélyes fenyegetés. . . ATYAI JÓTANÁCS — Sohase feledd el, fiam. hogy az életben a becsületesség és a bölcsesség a legfontosabb. — Mit értesz becsületességen, papa? — Azt, hogy ha valakinek megígérsz valamit, akkor azt minden körülmények között teljesítsed. — S mit értesz bölcsességen? — Azt, hogy soha senkinek semmit ne ígérj! ÜTRAVALÖ Az ifjú pár nászúira indul a Tátrába. Beülnek az új kocsijukba és szívélyes búcsút vesznek a szülőktől. A mama könnyező szemmel int nekik búcsút és utánuk kiáltja: ■— Térjetek haza egészségesen, s — együtt! A RENDELŐBEN Lucia kisasszony ismét felkereste rendelőjében a csinos, fiatal orvost. — Még mindig nagyon sápadt — jegyzi meg az orvos. — Ó, doktor úr, legalább mondjon valamit, amitől elpirulhatnék. SZTÁR-BÖLCSESSÉGEK „A pletyka az egyedüli zörej, amely a hangnál gyorsabban terjed”. (Mario del Monaco) „Tanulni kellene mások hibáiból, — mivel senkinek sincs annyi ideje, hogy mindent maga csináljon”. (Peter van Eyck) „A megszokás sok mindent legyőz, még az ellenszenvet is”. (Maria Schell) „A reuma sokkal több férfit visz az erény útjára, mint a legjobb erkölcsi prédikáció”. (Peter Kreitder) „A valótlanságot könnyű megcáfolni. Megcáfolni csak a valóságot nehéz”. (Hildegard Knef) „Nem igazságtalan mindig, ismételten a meteorológusok szemére hányni, hogy prognózisaik hamisak? Idővel mindegyik talál — csak kis 'türelemmel kell lenni”. (Fernandel) ■ „Ne bosszantsd ' barátaidat gondjaiddal, — meséld el azokat inkább ellenségeidnek. Örömüket találják majd. benne”,. . (Bing Crosby) „Idővél az ember megbánja minden bűnét, amit elkövetett és azokat is, amiket kihagyott”. (Brigitte Bardöt) „Sok férfi csak azért nem mer haragban lenni feleségével, mert a kibékülés túlságosan sokba kerül neki”. (Frank Sinatra) HUMOR ÜDÜLÉSI PROBLÉMÁK ELLENŐRZÉS A VÁLLALATNÁL — Baj van! Semmit sem akar elfogadni... (Pusztai) — Ez még a nullszéria. (Vasvári) — Most kivel kezdjék ki előbb: a gondnokkal, a szakáccsal, vagy a kuli in-felelőssel V (Takács) ELSŐ FÉRJ
