Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
/ Villamos energia: kicsiben és nagyban A dal néhány hét alatt sláger lett. Az Omega együttes új száma, a Petróleumlámpa valami olyasmiről szól, amit a tizenévesek túlnyomó többsége már csak olvasmányaiból, filmekből, az idősebbek elbeszéléseiből ismer. A petróleumlámpáról szóló dallam természetesen elektromos gitáron és orgonán csendül fel, az elektromosság rögzíti hangszalagon. hanglemezen, s a villanyáram közvetíti a hallgatóhoz, akár lemezjátszó, magnó, rádió vagy televízió legyen a közvetítés eszköze. A villamos energia ma már szinte oly nélkülözhetetlen feltétele életünknek, mint a víz, a levegő, a napfény. Létezni is nehezen tudnánk nélküle; haladni, fejlődni pedig egyáltalán nem sikerülne. A DTAT)AL NYOLC ÉVTIZEDE A nyolc évtizedes múltra Visszatekintő villamosenergia- ipar története bővelkedik diadalokkal. Száz éve, 1870-ben, a világ energiatermelésének hetven százalékát még a fa fedezte. A századfordulón, amikor megkezdődött az elektromosság nagyüzemi termelése, a szén került az első helyre; 69.7 százalékkal részesedett az energia előállításából. A fa aránya 26.6 százalékra csökkent, s fölbukkant két új energiahordozó: a kőolaj és a földgáz. 1960-ban a világ energiatermeléséből 47.3 százalékot a kőszén, 33,3-et a kőolaj, 13,6-et a földgáz fedezett, míg a vízienergia 3,8 százalékot tett ki, s a valamikori listavezető a fa részesedése két százalékra csökkent... Világszerte a fejlettség, a gazdasági növekedés egyik fő mutatója az elektromos energia termelése, s egy főre jutó fogyasztása, 1900-ban 15 milliárd kWó volt a világtermelés, 1929-ben 230 milliárd, annyi, amennyit harminc év múlva a Szovjetunió egymaga előállított. A híres lenini jelszó — „Kommunizmus=szov- jethatalom+villamosítás” , — gyakorlati megvalósításáról mindennél többet mond, ha a szocialista országok villamos- energia-termelését az 1938-as és az 1968-as adatok alapján vetjük össze Eszerint a Szovjetunió 1938-ban 48,3 milliárd kW, 1968-ban 640 milliárd kW villamos energiát termelt. Lengyelország négy, illetve 57, Románia 1,1, illetve 27, hazánk pedig 1,4 illetve 13,2 milliárd kW-ot. Szűkítsük a kört; az imponáló, de a kisfogyasztó számára alig felfogható adatokon túl miben mérhető az elektromosság fontossága és térhódítása? Például abban, hogy 1962-ben hazánkban befejeződött a faluvillamosítás, minden településre eljutott a villany. Sok helyen villany- pásztor őrzi a jószágot a legelőn, villanyújság adja fud- tul a legfrissebb híreket a fővárosi nagykörúton, villanymozdony húzza a szerelvényeket egyre több vonalon, a villany működteti a másfél millió televíziókészüléket, a mosógépeket, hűtőszekrényeket... Nemcsak az ország arculatának, de a családok életének változásait is szoros szálak fűzik a villamosenergia-ter- melés növekedéséhez. Az országot behálózó 92 ezer kilométer hosszú vezetékrendGépi kalendárium A legtöbb forgalomban lévő zsebnaptárban található egy kis táblázat — ún. örölmap'ár —, melynek segítségével 150—200 éves időhatáron belül egy adott dátumról meg lehet mondani, hogy milyen napra esett. Nos, ugyan önnek jóval tökéletesebb gépi változatát láthatjuk a képen. Prágai kutatók készítették ezt a gépi kalendáriumot, amely gombnyomásra négyszáz évre visszamenőleg és négy évszázaddal előre mnden dátumot pillanatok alatt kiszámít. A Julián- és Ger;c’y-naptárakon kívül az ENSZ által javasolt egységes világnap ár rendszere szerint is működik. A tudományos világ és a mind nnapi élet sok szakemberének munkáját jelen‘ősén meg fogja könnyíteni ez a hasznos és egyben tetszető kis gép. jjSWtncanj f «Isódohsr.a Tisrafek ti Ny« egyháza Salgótarján ^vic vísTac íófff'-c w—'. Ti s 23 pagonya ,,-#0u(OS J; ‘aíafesnyaj {í •Sopron. ' | kövesd Or 06? lat'y \ Kisköre Debrecen NAPEST Szombathely y«rpsiota 'Százhalombatta 'Székesfehérvár ‘Veszprém Mpzítur IXrnaujviros Ke^emét ’ ) \ Paks Of \ Kesíiheltj' / Sredres# Sreksrárd £ ^X^jSÍKoml ó Pécs ©.^ X MohécíZj Kaposvár {Varaiáin] VfUAMOSENERGIA TERMELÉS 1^58-1968 (md kWó-ban] I f> 1958'bsn 1 © 1970'íg 31 O Építse a’iatt •~~~ Táwöjtílfcák O Atomerőmű Magyarország villamos erőművei, energiaelosztó hálózata, és az áramtermelés alakulása 1938—1968 között. (TERRA—KS). szer — 1960-ban még csak 63 ezer kilométer — a szó szoros értelmében mindennapi életünk fő ütőere: a villanyáram elapadása megbénítaná az életet. GYORSAN NÖVEKVŐ FOGYASZTÁS A Magyar Villamos Művek Tröszt huszonhárom vállalatának 37 ezer dolgozója a leggyorsabban fejlődő iparágak egyikében tevékenykedik. Az ipari beruházások tetemes százalékát hosszú esztendők óta a villamosenergia-ipar kapja — a harmadik ötéves tervben 17 milliárd forintot —, s például 1968-ban 3,8 milliárd forint értékű beruházást helyeztek üzembe. A felszabadulás óta eltelt évek olyan létesítményekkel bővítették az energiatermelő hálózatot, mint a mátravidékl, a November 7., a borsodi, a tiszapal- kpnyai, a pécsi erőmű, a Százhalombattán felépült óriás, s a most épülő Gagari" Hőerőmű. A villamosenergia-fogyasz- tásban a csúcs hosszú esztendők óta a december. 1969-ben ez a csúcs meghaladta a 2700 megawattot, az 1968-as decemberinél 8,6 százalékkal Volt több. A kiragadott példa is arról tanúskodik, hogy évről évre gyors ütemben emelkedik a fogyasztási igény, S ennek zavartalan kielégítésében a hazai termelőkapacitások bővítése mellett nagy szerepet játszik az import, a KGST-országok egyesített energiahálózata. A legnagyobb villamosenergia- fogyasztó, az ipar, évente átlagosan hat, a lakosság 14 százalékkal több energiát igényel a villamos ipartól. Azt pedig, hogy a fogyasztás nemcsak abszolút, de relatív mértékben is emelkedik, igazolja, hogy míg a háztartási fogyasztóhelyek, tehát nem a fogyasztók! — száma az 1980. évi kétmillióról 1969. végére hárommillióra emelkedett, addig az egy háztartásra jutó villamosenergia-fölhasználás tíz év alatt megháromszorozódott! (Amiben döntő' része Volt a háztartások gépesítésének, s annak, hogy az újonnan épített lakások 99,2 százalékában ott a villany még a falvakban is.) CSILLAPÍTHATATLAN ÉHSÉG A villamosenergia-iparban csillapíthatatlan éhségként jelölik a fogyasztási igények gyors emelkedését. Az ipar, a mezőgazdaság korszerűsítése, a háztartások modernizálása, a közutak megvilágításának bővítése: több és több energiát követel. S bár igaz, hogy míg a századfordulón egy kWó áram termeléséhez még tízezer kalória fűtőanyag kellett, ma pedig a nemzetközi szintet a 2500 kalória jelenti — hazánkban 1968-ban 3277 kalória volt ez a szám —, az éhség csillapítása minden tekintetben nagy anyagi áldozatokat követel. Ezt igazolja, hogy a szocialista iparon belül a termelő állóeszközök bruttó értékét tekintve a villamosenergia-ipar a lista élén áll 14,2 százalékos részesedésével, a fejlesztés tehát rendkívül költségigényes. Az iparág elkészült — s a kormányzati szervek által jóváhagyott — negyedik ötéves terve 40—45 százalékos fogyasztásemelkedéssel számol, gyakorlatilag tehát az évtizedenkénti megkétszereződéssel. A terv legfőbb adatai szerint az 1965. évi 12,5 milliárd kWó fogyasztás 1970-ben már 17,6-ra emelkedik, 1975- re pedig eléri a ,25,5,198C-ra a 35,5 milliárd kWó-t. így válik érthetővé, miért szükséges a negyedik ötéves tervben az 1966—1970 között kiépített kapacitások megkétszerezése. 1,6 millió kilowatt erőművi teljesítmény létrehozása. Befejeződik a gyöngyösi Gagarin Hőerőmű építése, s 1973—1975 között sor kerül a százhalombattai Cuna menti Hőerőmű bővítésére négy, egyenként 215 megawattos áramtermelő blokk létrehozásával. A százhalombattai óriás ezzel 1975 végére 1500 megawattos kapacitással Európa legnagyobb szénhidrogéntüzelésű erőművei között foglal helyet. . i Mészáros Ottó Dupla szaltó diplomával Cirkuszi berkekben nem kis felhördülést keltett egyik jeles humoristánk azzal a tévé-attrakciójával, amihez a poént a porondról vette — imigyen: ,,nálunk már az artistának is érettségiznie kell!” Tényleg kell. De ez a követelmény — ellentétben a képernyőn mo- solyogtató művész véleményével — egyáltalán nem nevetséges. Hogy miért azt az Állami Artista^ képző Iskolában Baross Imre igazgató mondta el: Kis ország, nagy hírnév — így tartják számon a cirkusz világporondján a manézs magyar művészeit, akik Moszkvától Montrealig, Londontól Kairóig aratjóJk a fergeteges tapsot. A név kötelez, a jó hírt pedig csakis alapos szakmai tudással, művészi felkészültséggel lehet megszerezni, megtartani még inkább. Csodaemberek nincsenek. Az artista a testével dolgozik, minden produkció törvényszerűségeken, elsősorban a fizika törvényein alapszik. Az ügyességi attrakciók „titkos szerszáma”, mindennapi eszköze a mozgási középponthoz húzó centripetális és az attól tá- volító centrifugális erő. Csak pontos elméleti ismeretek birtokában tudja kiszámítani például a légtornász, az erőművész, a zsonglőr, az egyensúlyozó, a ló hátán dupla- szaltózó artista a mutatványnál közrejátszó nehézségi erőt, tehetetlenségi és forgatónyomatékol stb. A műsorkeret — összekötő- szöveg, zene — felépítéséhez ismerni kell a közönség belső világát, vérmérsékletét, az adott ország kultúráját, az ottani embereknek a látvány, a humor iránti fogékonyságát. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk — nincs siker, a publikum nem élvezi a cirkuszt, a művésznek nem „jön be” a taps. TV: evvel ezelőtt vezettük be a középiskolai képzést a cirkuszi utánpótlás nevelésében. A pályára az általános iskolából iV., v., vi. osztályos korukban jönnek a gyerekek. Délelőtt van a gyakorlati képzés (amikor még friss, rugalmas a test), a tanulás délután. A gyakorlati tantárgyak között talajakrobatika, szertorna, balett, karaktertánc, pantomim szerepel. Mindenki tanul zenét. A közép- iskolás évek után még egyéves művészképző stúdium következik a mozgásművészeti tudás tökéletesítésére, a „profilírozott” egyéni számok csiszolására. A széles skálájú elméleti felkészültség dramaturgiai, esztétikai, cirkusztörténeti, világirodalmi ismeretekkel teljesedik ki, s mindenki számára kötelező az orosz és egy választott idegen nyelv (francia vagy angol) tanulása. A művészképző után, 19—20 éves korban diplomát kapnak a fiatalok a cirkuszi működéshez. A katonai szolgálat alól felmentik a diplomás artistákéit
