Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
Ha feltesszük a kérdést: ki hogyan értelmezi a falu ellátását, a legtöbben csak a kereskedelmi ellátásra gondolnak. Arra, hogy a boltokban van-e elegendő friss élelmiszer, ruhanemű, folyamatos-e a gázpalackcsere, s így tovább . .. Holott a falu ellátása nem csupán ennyibél áll. A kereskedelmi ellátás egy része annak az általános feladatnak, amely, és amelynek sok gondja egy-egy falu sezetélre hárul. így, ekként értelmezi a tolnanémedi községi tanács elnöke, Horváth Ernő is. — Az ellátás problémája nagyon sokszor szerepel a tanácsülések napirendjén, de azonkívül is munkánk jó része ebben merül ki. — Ami a kereskedelmi ellátást illeti; már évek óta folyik olyan bolthálózat kialakítása, amely a község legfontosabb igényeit ki tudja elégíteni. Két önkiszolgáló élelmiszerbolt, iparcikkbolt, egy vegyesbolt a kendergyárnál, egy szövetkezeti, egy magán zöldségesbolt ,.. most készül el egy húsüzlet berendezése. Újabb bolt nyílik majd a Rákóczi utcában, a vasút felé terjeszkedő új falurész ellátására. — Az áruválaszték? Lehetne gazdagabb is. Az eddigi kenyérválaszték mellé a lakosság igényli a zsúrkenyeret, a süteményfélék nagyobb választékát. A kenyeret Pincehelyről kapja a község, de az ellátásba besegít itt, helyben is egy pék, közmegelégedésre. Hiányolják a vásárlók az olcsóbb töltelékárut — hetenként csak egyszer szállítanak, de akkor is keveset —, és azt, hogy kicsi a választék gyermekruhában. Megfigyeltük például, hogy amióta a magán pék dolgozik, a sütőüzem is jobban igyekszik, normális szállítási körülmények között még este is van friss sütemény. A régi kocsmát átalakítottuk presszós italbolttá, azonkívül a kultúrházban is van büfé. Egyébként, a kultúrházi büfé zárási idejét megváltoztatjuk. Ez ideig későbben zár, mint az italbolt, és néhány borissza ott folytatta az italozást. A büfé szolgálja ki a kultúrházban szórakozókat, de ne legyen „hinterlandja" a korábban záró italboltnak. — Az elmúlt hetekben a közlekedés akadozását, a szállítások elmaradását — ugyanúgy, mint másutt — a gázellátásban érezte meg a község. Amíg nem is olyan régen még a kukorica-, meg a napraforgószár volt a háztartási tüzelő, most a gáz terjed rendkívül gyorsan. Normális viszonyok között 54—60 palackot cserélnek hetenként. Az időjárás miatt három héten keresztül nem kaptunk egyetlen palackot sem. Innen, a faluból nehéz megítélni a helyzetet, de úgy látjuk, hogy ebben a gázcsere-ügyben közre játszott némi tehetetlenség Is. — A falu ellátásához sorolom azt is, hogy rendkívüli időjárási viszonyok között merjünk, tudjunk önállóan intézkedni a lakosság érdekében. Elmondok egy esetet. Egy szülő nőt kellett volna beszállítani a kórházba, de a hóvihar miatt nem tudott kijönni a mentő. Mi, itt a tanácsnál semmit nem tudtunk róla, csak meglepődtünk, amikor a járási tanácstól eléggé erélyesen Idetelefonáltak, hogy miért nem szállíttatjuk be? Végig kellett keresgélnünk a falut, hogy kikről Is van szó. Beszállítottuk szánkóval... Bosszantott a dolog, miért kell a járáshoz futni, ha valamit itt, helyben is elintézhetünk. — Ellátási gond egyebek közölt a napközis gyerekek étkeztetése? Az. Jelenleg ugyanis — egyéb lehetőség híján — az osztályokban, a padokra tálalják fel* az ebédet. Kétszáz gyerek étkezik a tanteremben ... És utána ugyanabban a tanteremben töltik el még a délutánt. Ezen a helyzeten, reméljük, a tanácsok összevonása után tudunk segíteni. Kisszékelyt, Nagyszékelyt Tolnanémedihez csatolják, új tanácsháza épül, a mostanit átalakítjuk iskolai napközivé. — Hasonló ellátási gond a pedagógusok elhelyezése. Nyilván, szívesebben jön a községbe a pedagógus, ha megfelelő lakást tudunk adni. Nem mindegy a gyermekeknek, ha történetesen az orosz nyelvet szaktanár tanítja, és nem képesítés nélküli nevelő. Korábban megvásároltunk egy házat, amelyben jelenleg már hárman laknak, de még három, egyedülálló pedagógusnak megfelelő lakást lehetne benne kialakítani. De ehhez szükségünk lenne százezer forintra ... — Ellátási gond — amelyen sajnos, mi magunk nem tudunk segíteni —, hogy a termelőszövetkezet majorjában nincs telefon. Ha történetesen éjjel valami okból tűz keleti kéz ne, amire az éjjeliőr be- gvalogol a faluba a legelső telefonig, addigra felbecsülhetetlen kár keletkezik. — Soroljom még tovább, mi mindent értelmezünk úgy, mint a köz3ég ellátását? Azt hiszem, ennyi is elég érzékeltetni, hogy nem meríti ki a kenvér, a cipő, a televízió. Amire a magunk erejéből, anyagi lehetőségeinkből telik, azt igyekszünk megoldani. De nagyon sok dolog túlnő a mi lí»bfiln^árt£->i.f3n, ff hatáskörünkön. És tudjuk, hogy a járásban, a megyében nem Tolnanémedi az egyetlen, ellátási gondokkal küszködő község. BI. EI©fm®srrS®> lakaSos Amikor átvette a kitüntetést, visszaült helyére. Zöldes szeme, néhány pillanatra a távolba meredt. Visszaemlékezett talán, vagy meghatódott? Amikor szemére ismét vísszvllt a természetes fény, csak akkor kérdeztem meg: — Mire gondolt az imént ? — Csodálkozni fog. Nem az -utolsó, nem is a leg- megrend ítőbb, hanem az első véradásomra. Akkor még fiatal voltam, s amolyan kemény legény... — S Tumpek József, a paksi konzervgyár karbantartó lakatosának szeme ismét különös csillogással ,,beszélt”, — 1946-ot írtunk, s én hadifogságban voltam. 4"- ról is lehetne sokat mesel ■ ni. Tudja, ahogy mi egy ütt- éreztünk, szóval bármit megtettünk volna egymásért. Egyik bajtársunkat baleset érte. Nagyon szenvedett, lába üszkösödni kezdett. „Amputálni kell” — mondta a doktor, — majd megkérdezte, hogy ki nd vért. Hogy hányán jelentkeztünk, azt már nem tudnám megmondani. Kiválasztották a megfelelőket. Társainknak közvetlenül adtuk a vért. A mű,ét eiatt halottként feküdt. Amikor rám került n sor, félelem fogott el. Fékem, hogy akkor hal meg, amikor az én vérem estir ,j az ereibe, összeszorított szájául figyeltem, vagy mondhatom, szuggeráltam. A vérrel életet is szerettem ttolna Mtcsepegtetni belé. S még most is ólig hiszem, ami történt. Egyszerre csak ajkai pirosodni kezdtek- Hogy mit éreztem, azt nem tudom elmondani... Akkor fogadtam meg, hogy amikor szükség lesz a véremre, mindig fogok adni. — Es a fogadalmát meg is tartotta. Eddig hányszor adott vért? — Kilencvevháromszor. — Ezt úgy mondja Tumpek József, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról stólna. Amikor 1946 novemberében hazajött, jelentkezett az illetékeseknél, felajánlotta a vérét, s alkalomszerűen vettek tőle. leSJ-üen Szekszárdon is msgalakv.lt a véradáállomás. Akkor egy ideig, hathetiként jött. Azt mondja, kötelességének érezte, $ minden véradás után olyan érzés keríti hatalmába, hogy valakit megmentett az éleinek, — Eddig összesen 37 liter vért adtam, alkalmanként 4—4 decit. 4 napokban a megyei Vöröskeresztnél három társával együtt vették át a „Kiváló Véradó” kitüntetést, s ugyanakkor hatan a jó szervező myr káért kaptak elismerő oklevelet és plakettet. Tumpek József esetében nehéz eldönteni, hogy a véradásban, vagy a szervezésben nagyobbak-e az érdemei. Az ötvenes években kézdte az aktív szervező munkát Minden véradásra 4—5 társat vitte magával, akik azután állandó ' véradok lettek. Jelenleg a konzervgyári dolgozókat győzi neg a véradás jelentőségéről, s nem is kevés eredménnyel. Közvetlen munkahelyén — o karbantartó mululyten — a dolgozók mind véradók, s ahogy Józsi bácsi mondja, „meggyöződéxes donorold’. Ezenkívül a család 14 tagja is rendszeresen ad vért. Nagyapa, unoka, testvérek.,, Tumpek Józsefnek mindenre jut ideje, munkáját pontosan végzi, a véradás szervezésén kívül számtalan társadalmi funkciót tölt be. Többek között tagja a Népi Ellenőrzési Bú zoftságnak, szakszervezeti bizalmi, azt üzem munka- v ‘delmi felelőse, — Hogy szervezi a véradókat? .— 4.rt hiszem, hogy munkám azért ilyen eredményes, mert na yon hiszek benne, s van rá alapom, ■ hogy ez embereket meggyőzzem. Sokat beszélgetünk. Mindig megkérdezem, ha neked, vagy a gyerekednek lenne szüksége a vérre, akkor hogy esne, ha az idegenek segítenének? És ha nincs is szükséged rá, akkor is jó érzés, áldozatot hozni valakiért! — hexrváth — A szekszárd-csatári téglagyárban A tavalyi nyers téglát égetik a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat csatári gyárának Hoffmann-rendszeru körkemencéjében. A szerelők alkatrészcseréket, javításokat végeznek a nagy kapacitású présgépen, hogy a kedvező idő beálltával indulhasson a nyersgyártás. Foto: Tóth Iván. Kutyanévtár — Bún dóstól a Tiszáig Több ezer ,,kutyakeresztelő” aUaiait dolgozták fel a nyelvészek, hogy választ találjanak a kérdésre: melyek a legdivatosabb eb- ncvek, s egyáltalán, milyen körülmények befolyásolják a névadást. Ha minden kutyatulajdonosra érvényes, általánosítható törvényszerűségeket nem is sikerült találniuk, a kutyanévtár feldolgozásával néhány érdekes ösz- szefüggésre fény derüli. Kitűnt például, hogy , négylábú barátaink tekintélyes hányadára érvényes a mondás: „nőmén est ómen”, azaz a név valóban árulkodik tulajdonosáról. testméretéről, szőrének', bundájának szívéről, mozgásáról, stb. Ez magyarázza az olyan kutyanevek elterjedtségét, mint a csöni, a Pici, a Bogár, a Bundát, a Bűnül, a Fürge, a Kormos, a Cigány, Sajátos módon meglehetősen gyakori, hogy a kutyatulajdonosok fölürajzneveket kölcsönöznek” kutyáiknak, különösen a folyónevek ajándékozása gyakori. Ennek tudható be, hogy az ebnevek élén — a gyakoriságot és népszerűséget illetően —. alighanem versenytárs nélkül áil a Sajó és nem sokkal utána következik a Tisza. Érdekes, hogy a lakhely nemigen befolyásolja a névadókat, — legalábbis erre lehat következtetni ubból. hogy a Duna-menti falvakban „funlzeio- náló" házőrzők közúti is a Sajó és a Tisza név dominál, Duna nevű kutya pedig ritka, mint a fehér halló, j Egészben véve a kutyanévadás legfőbb ihletűje az. hegy a gazda milyen értékítéletet alakított ki a jószágról. A földrajzi nevek eb- névvé-történő „átültetése” mellett meglehetősen gyakori a tréfás, vagy becéző megszólítás, a Műszói, o Töpörtyű, a Vacak, a Pi- cur, a Morzsi. Az előző kutya- nemzedék névsorában itt-ott még fel lehetett fedezni a korélményhez kapcsolódó névadást is. Így például Baján a gyűjtőmunka során. találkoztak Drasztutye nevű kutyával, sőt az egyik veterán eb az Achtung névre „figyelt”. A Paksi Körzeti Építőipari Ktsz. felvesz vizsgázott AUTOGÉN- és VILLANYHEGESZTŐT. Bérezés teljesítménybérben, eszmei órabér gyakorlattól függően 9—10 Ft. Jelentkezni, Paks, Dózsa Gy. u, 40 sz. alatt, szövetkezetünk munkaügyi osztályán lehet. LAKÁST BIZTOSÍTANI NEM TUDUNK! (206) A falu ellátási gondjai A tanácselnök hogyan látja?