Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Elnézést, hogy egy Icicsit megkésve küldöm a levelem. De tudja, külföldön is nagy a hő. Bár külföldön több a hóhányó, mint nálunk, de azért ott is elakadnak a vonatok, döccenősek az utak. Ebből is látszik, hogy az utak járhatósága nem, a hóhányókon múlik. Az egész hchányódolgci csak azért említettem, mert Szekszárdo-n is voltak hóhányók. Hiába, nagy dolog a rádió. Mert mi történt. Lejött Szekszárdrg a rádió egy munkatársa, körülnézett és látta, hogy a Garay téren nagy a hó. Hazament és ország-világ előtt felhívta a szekszárdiakat: doBálják el a havat, és Széli Júliával együtt, mint a szél, felkerekedtek a szekszárdiak és eldobálták a havat. Széli Júlia erről beszámolt a rádióban és az egész ország megnyugodott: a szekszárdi. Garay téren nincs hó, Ebből már láthatja a, szerkesztő úr, hogy én íí hallgattam a Tiszán innen — Dunán túl műsorát. Látszott, hogy alaposan felkészült erre a vetélkedőre mindkét 'megye. Ügyeletes telefonosok, ügyeletes autósok álltak készen, hogy segítsenek. Tehát, minden olyan, lehetőség megvolt, ami normális viszonyok között nincs meg. Olyan csoda is megtörtént ezen az estén, hogy azonnal találtak egy olyan üvegest, aki a rádió felhívására azonnal vállalta a telefonfülke beüvegezését, amit normális viszonyok között valaki kitört. Héri mester azonnal ott termett és beüvegezte. A Vörösmarty utcában kijavították a törött lámpabúrát és így tovább és így tovább. Tehát ezen a napon mindenki minden olyant megcsinált, amit normális körülményele körött nem csinál meg. Ebből is látszik, hogy milyen ereje van a versenynek, különösen, ha az ország-világ ~etott zajlik. Mondta is a Szepesi: „Adják ki gebinbe a szekszárdiak a dolgokat, majd mi elintézzük.” Igaza volt. Miért is ne lehetne állandóan így csinálni a dolgokat. Nem■ kellene semmi más, mint annyi rádióriporter, ahány település van az országban. Ezek á rádióriportérek állandóan beszámolnának arról, hol milyen hibával talállioztak- ezt bemondanák a rádióba és felszólítanák az illetékeseltel, hogy ezt meg ezt javítsák meg. Ez jó módszer lenne, mert ugye a riporterek azok hamarabb észrevennék a hibákat és így rádióirányítással mindenki tudomást szerezhetne róla. És mindenki.--segíthetne a hibákat megszüntetni. J6 volt ez'a vetélkedő, mert míg máskor minden a- rendes kerékvágásban ment. addig.,dSfin a napóji mim den olyan gyorsan megoldódott, mint amilyen gyórsaü meg kellene oldani rendes körülmények között. Sőt még gyorsabban, mert rendes körülmények •között nappal gyorsabban lehet találni egy üvegest, egy lámpa- búra-szerelőt, de még hóhányókat is, mim késő este. De vetélkedőkben sem a mi megyénk, se ni a többi megye népe nem ismer akadályokat. Ha kell. éheltelnek, ha kell, ezekből a betűkből: B. C. K. M. E. A. I. O. — kitalál egy értelmes szót, azt, hogy bocika. Normális körülmények között pedig mindenki panaszkodik a hivatalok bürokratikus nyelvezetére, az adóívek ért- heletlenségére. amit nomális ember nem érthet meg máskor, mint ilyen vetélkedő idején, amikor mindenki mindent bedob. Normális körülmények között ugyan kinek jutna eszébe, hogy Csökönéit és Garant összeházasítsa, helyesebben belőlem és a Dorottyából csentót csináljon és ország-világ elmondja kettőnk tettét, méghozzá iclyan tettét, amire én már gondolni sem tudok, és amely tettek elzengése nem való gyerekfüleknek. Mindenesetre éh is büszke voltam arra, amit elzengtek rólam a rendkívüli körülmények között, és amire én már képtelen vagyok normális Viszonyok között. És a halak. Hát, az nagyon jó volt. Annyira jó. hogy még a zsűri, sem tudta, kinek van igaza. Olyan volt ez a■ halhistória, mint némely jelentés, amely fölfelé megy és amelynek, helyességét az isten sem , tudja megállapítani, különösen, ha nincs kéznél as a könyv, amelyből a helyes válaszokat, a zsűri előre kiirta. Vetélkedtünk. Csupa olyan dolgot csináltunk ezen a. napon, amit más napokon nemigen csinálunk. Népdalokat énekeltünk táncdalolc helyett, méghozzá felváltva, megállapítottuk, mennyi földet osztottak, büszkék voltunk, hogy az ország legnagyobb bőrgyára a mi megyénkben van, csupán leírásból megállapítottuk, hegy sióagárdi hímzésről van szó, ingadoztunk a napraforgó és a szőlő között, de végül is kimondtuk a. szőlőt, vitatkoztunk, ellent mondtunk, bizonyítottunk, elhánytuk a havat, kijavítottuk a lámpabúrát. beüvegeztük a telefonfülke ablakát ... Rendkívüli nap voll ez. Kár. hogy egy kicsit megkésve értesültem róla. Ugyanis én ebben az időben éppen Kanadában voltam, de volt olyan ember, aki ■az egész műsort magnetofonszalagra vette és elküldte ínekem. Hát emiatt késtem a válasszal. Búcsúzóul ismét csak azt Uiaom mondani: nagyon érc kés vagyon lenyűgöző volt ez a rendkívüli nap. Akkor is. most is. csak arra gondolok: bár ilyen lenne m;«deu napunk! Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Küi ÖRÖM Az éjszakai mulató pincéréhez odamegy egy vendég: — Meg tudná nekem mondani, hogy itt jártam-e én tegnap este? — Igen, — Én voltam az, aki előre odaadtam magának kétezret, aztán elittam? — Igen. — Na hál Istennek! Már azt hittem, hogy elvesztettem a pénzt! Két fiatal apa várakozik a szülőszoba előtt. — Micsoda pech, mondja az egyik. — Hogy ennek is éppen a szabadságom idején kell történnie! — De mit mondjak én? — panaszolja a másik. — Mi meg éppen nászúton voltunk * — Micsoda szerencsétlen ember lehet egy török basa! — Miért szerencsétlen? — Tudod jól, mennyi munkába kerül, hogy az ember hű maradjon egy feleségéhez és képzeld el. hogy neki háromszázhoz kell hűnek maradnia! 4c Az éjszaka kellős közepén rendőrautó áll meg egy villa előtt. A rendőr becsenget. Bent elhallgat a zongora és a ház tulaidonosnője kihajol az ablakon. — Most telefonált valaki' — mondja a rendőr —. hogy ebben a házban egy bizonvos Chopint gyilkolnak. * — Miért sírsz, kisfiú — kérdezi egy hölgy a síró gyereket. — Elvesztettem 2 koronát. — Nesze két korona, csak ne síri! A kisfiú azonban tovább sír. — Most meg miért eírsz, hiszen megvan a pénzed! — De most négy koronám lehetne! Az apa neveli fiát: — Tanulj szorgalmasan. Amit megtanulsz, azt senki sem veheti el tőled! — De papa, amit nem tanul meg az ember, azt végképp nem veheti el tőle senki! AN GOI. ROSTÉLYOS ROUEN-BEN André Perrier, Rouen-i fogadós. az Ínyencek - számára úi lokált nvitott ..English Grill Boom’ néven. Az elnevezésben önmagában semmi hát- borzongató nem volna, ha a L-ostonsültek nem annak a helynek a közvetlen közelében készülnének, ahol az angolok az orleans-i szüzet égették. if'.ji t» HUMOR Szöveg nélkül, Szöveg nélkül. TALÁLMÁNYI hivatalban I - • • ■ — Mi ez a másik telefon? — Ez a forró drót. amely a Gyermekvédő Egyesülettel köt engem össze. PÓTM A M AS/O L G A LAT — Előre engedne? Kifogyóbnn van az iizc tan.v.igom! — Ne ott próbál fa mérni -az ai«jM asszonyom, mert a* az antenna.
