Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

Emrékező napok ezek. A férfiak este megnézik a tv-híradót, s a bor mellett, „pipázgatás" közben felemlegetik a huszonöt évvel ezelőtti heteket. Némelyik történet a népmesék hangulatát idézi. Képletes, szép, kifejező. Hősei a szegények és a gazdagok. A szegényemiber elégtétel! vesz a rajta esett sérelmeken, ám nem bosszúálló, mértéktartó és igazságos. Kezdjük Pósa Pál egyik történetével,, amely a grófnőről szól.

„Hát aztán tudják, hajnali öt órakor zörög valaki az ablakon. Na mondom, ki lehet ez a korán kelő? Kinézek, látom, á grófnő áll az utcán.. csata kosán, mezítláb. Először' volt ilyen magasrangu vendégem, odamegyek a .kapuhoz, kinyitom, és már éppen kérdezném, hogy rrtit akar, kegyelmes asszony, de nem jutok szóhoz, mert a grófnő teli szájjal mondja: „Pósa úr, adjuk ide a szamárfogatot, Pósa úr, ha Istent ismer, adja ide. mert-nagy szükségünk lenne a szapiárfogatra”. *

A szamárfogatot? Ebben éh nem vagyok illetékes;-ilyen kérdésben' egyedül nem dönthetek. össze kell hívni a bizottságot és ha a bizottság hozzájárul, -akkor a- kegyelmes asszony megkapja a szamárfogatot, és bekocsikázhat vele Szek- szárdra. Mondom a grófnőnek, én most munkába megyek, ha gondolja,, várjon meg, délután hazajövök, s akkor majd -tárgyalunk a szamá*- ügyről;

Arra számítottam, visszafordul. Sok ideje lehetett, mert azt mondta: „Megvárom, Pósa úr, szívesen megvárom”. Eljött a délután, jövök haza. hát a grófnő még mindig ott lábatlanko- dik az udvaron. Addig, amíg munkában voltam, segített a kislánynak a ház körül. Megetették a jószágot, kitakarították a lakást, mondhatom, nem tétlenkedtek.

Elém áll a grófnő és könyörög-; „Pósa úr,' küldjön néhány szem szilvát az uramnak”. Mondom neki. maga. grófnő, nekem mikor küldött szilvát? Én sem küldök a maga urának szilvát:

Meg aztán emlékszik még arra a régi nyárra?

A maga ura od,ajött hozzánk a tarlóra, -maga meg ült a hintőn, és állandóan azt kiáltozta az urának: „Karcsi, ne menj olyan közel, Karcsi, ne menj olyan közel”. Hát tudja meg, nincs se szilva, se szamárfogat.

A népmeséi; hpse többnyire íuríanggal, .csalafintasággal áU bosSzúf'á 'fájta eséft sérelmeken. most akohbán minden megváltozcft^j^ ténelem fordult egy nagyot, bár akitör "még á sárszentlőrincf ^áégérfjrék ,:e$ak inkább -sejtették, m' érezték, de héfn tudták. ÍDehát hogyan is fordult a történelem kereke?

1944 december 1-én az esti órákban Nagy István igazgató-tanító újból- felkereste az iskolában „tanyázó' magyar katonákat, s mint az elmúlt, napokban annyiszor, most újból agitálni kezdte őket. Óvatosan, diplomatikusan, érzelmekre hatóan. „Magyar testvérek, ha hasznot nerp tudnak csinálni, kárt ne csináljanak. Régi község Sárszentíőrinc, a vályogházak nem bírják, ki a robbantást, Összedőlnek. Magyar testvéreim. gondoljanak az otthoniakra, ne vegyék a lelkűkre, hogy a családok hajléktalanok maradnak'”.

Az öregek elbeszélése nyomán így rekonstruálható, miként győzte meg Nagy István igazgató úr a magyar katonákat arról: ne robbantsák fel a Sió-hidat. Annyira sikerült, hogy december másodikára virradó éjjel az őrs feloszlott. A katonák éjszaka bekopogtak a házakhoz, civilruhát kértek, a komiszt ledobták magukról és várták: hogy keresztül menjen rajtuk a front. Erre nem... sokáig kellett várniok.

December 2-án. szép. verőfényes időben, a délelőtti órákban két férfi indult el a Rákóczi utcán. A Petőfi rúca és a Rákóczi utca kereszteződésénél. az artézi kútnál megálltak és levett • fejfedővel Várakoztak. A Sió-hídon ezekben a percekben keltek át a Vörös Hadsereg katonái.

Adjuk át a szót Drinczi Istvánnak,, a fogadó bizottság ma is életben lévő, nyolcvannégy éves tagjának.

„Egy lovas jött az élen. mellette jobbról-balról két .sorban, rajvonalban katonák haladtak. Odaértek az artézi kúthoz és kétoldalt a járdán mentek tovább. Köszöntünk, köszöntöttük őket.

A lovas visszaköszönt. Ennyi volt az egész. A község népe teával, süteménnyel, cigarettával kínálta a katonákat. így történt.' Én, mint a község bírája, az egyetlen helyben maradt vezetője, megkönnyebbülve hálálkodtam az Ürnak: csendben, puskalövés nélkül, anélkül,, hogy emberben, jószágban kárt okoztak voln a, keresztülment rajtunk, és számunkra ezén'a napon be is fejeződött a második világháború. Később is kimondottan jó barátságban voltunk a Vörös Hadsereg katonáival".

Érdekes,' szinte történelmi kuriózum, Hogy mindegyik községben élt néhány a falu népe ezekben., a napokban belekapa . kod hatott' Ezt az em ben SarS71®nU°^nCp"5^ ’s • kő Jánosnak hívták. A felszabadul: előtt *

naev tekintélynek' örvendett. Komoly, józan, dolgos életű szabó mester volt. Suttogtak ro a ugyan hogy vörös, meg kommunista érzelmű de biztosát senki nem tudott. December masodika- íól ő vette kézbe a falu irányítását, s nélküle a cárs entlőrinciek még ma sem tudjak hogyan boldogultak volna. Néhány ^hetig Benko^Janos

volt a község mindenese.

^I,;-.•: • r .

parancsnok, a tolmáes, az élelmezési ügyek intézője, a főjegyző, az egészségügy felelőse, szóval minden. Nagy szeretettel emlegetik, emlékeznek rá, még huszonöt év múltán is. Fájdalom, nem érhette meg a negyedszázados évfordulót. A falubeliek számon tartják, hogy az egyik fia Pál- fán él, tsz-tag, a másik fia Budapesten dolgozik, szabó mester.

Benkő János szervezte meg Sárszentlőrincen

a kommunista pártot.

A Vörös Hadsereg egyik tisztje az orvos lakásába szállásolta el magát December 2-án a délutáni órákban egy Pető József nevezetű ember nyitott be Drinóczi István portájára. „A tiszt azt kérdezi, hol a jegyző, vagy a bíró, én, Pista bácsi, azt válaszoltam néki, hogy a községháza üres. Jegyző nincs, de bíró van. A tiszt beszélni szeretne a bíróval“ — mondta Pető József.

Erre Drinóczi István sebtében összekapta magát, s papucsban kereste fel a Vörös Hadsereg tisztjét, de nem egyedül, hanem Benkő Jánossal. A parancsnok nevét sajnos nem tudják. „Nem tagadom, féltem. Benkő János bátorított: Ne rezeljen be, Pista bácsi. Én mégis féltem és azon gondolkodtam, hogyan álljak elé. Mit illik ilyenkor tenni? Kezet fogjak, meghajoljak? Hát nem tudtam, hogyan is lesz. Felesleges volt a nagy izgalom, mert a tiszt úr, amikor látta, hogy megyünk, kijött elénk az udvarra. Gondoltam magamban, ezek fúrása megszállók, úgy viselkednek, mintha nem is lett volna köztünk ellenségeskedés. Ez a tiszt^úr adott nekem egy igazolványt. S ezzel a dokümenttel mehettem éjjel is, nappal isP — meséli Drinócai István«

■.«

6 M^cyw* £•

VmitUfí

Cccmnwm A-ryi i

0 volt a rendőrlos ügyekben hozzá fordultak, megadták neki a titulust, főjegyző úrnak szólították. Loboda mester meg fölényes biztonsággal gyakorolta a tisztjét.

Időnként néhány embert feljelentett, hogy nyilasok voltak. A vádlottak tisztázták magukat, ezzel újból ment minden a maga útján. A főjegyző úr tündöklése akkor ért véget, amikor jóval később kiderült róla, hogy ő csakugyan nyilas.

Az agrárproletárok, a kisgazdák márciusban kezdtek mozgolódni, szerveződni. A Kossuth Lajos, a Jókai, a Bem, a Temető, a Malom utca keserű, földbe süppedt szegényei izgatottan tárgyalták a híreket a földosztásról. S az egész falu ott volt azon a nagygyűlésen, ahol megválasztották a földosztó bizottság tagjait. A vén cselédek szeméből könny szivárgott. Ezen a napon még az ágyban fekvő betegek is meg gyógyultak, s dr. Fábián János, aki paraszt- kocsival járta a házakat, csodálkozva mondta; „Csoda történt”.

A nagygyűlés közfelkiáltással választotta meg a földosztó bizottság tagjait. Balogh József neve hangzott el legelőször. Azután Pósa Pál, Major Imre, Holik István, és sorban következtek a többiek. Tizenkét tagú földosztó bizottság kezdte meg Sárszentlőrincen a munkát. 194." tavaszán, sz ezeréves per eldőlt.

fitSV. *0r élte-'

3

cokorjcsv. iá ah*, mi.

Júl. 28-tól Aug. 3-lg.

3

CMASJUfiST. 12 dk*. IMI.

Ml. 21-től 27-lg.

3

CUKOftJCSV. 12 dk*. IMI.

júl. 14-t® 20-ig.

3

cuceiucov. 12 dk*, mi.

Ml. 7-től 13-ig.

3

CMOftJEOV. 12 dkg* IW.

Jún. 30-t® Júl. 6-ig.

CUKOftJCSV. 13 dk*. IMI.

3

Ma. 23-1« 294grCUKORJE«v 12 «*•* '•«*

Jón. 16-tól 22-ig;.

cuKOiucei. ia <•**.

Jón. 9 tói 15-ig

| CUKOftJCSV 12 dk*. <**'

Jón. 2-től 8-ig.

I CUKOftlCeV. 12 ok*. I*«t

Máj. 26-tól Jón l ig

| CUKOftJCSV. 12 Ok*. IMI.

Máj. 19-től 25-ig

CUKOftJCSV. 12 dk*. IMI

Máj. 12-től 18-ig

I

cucosjcbv iá ok*. »m>.

Máj.. 5-tól 11-ig.

Nem ő vbW az egyetlen, aki nem ismerte aai a parancsot, amely kimondta; a Vörös Hadsereg katonái nem megszállókkénk, felszabadítókként léptek magyar földre. A parancsot ugyan Sárszentlőrincen sem ismerték, de érezték, észrevették; hogy a Vörös Hadsereg nem ellenség, hanem barát.

Az első napok hónapokat fognak át. Az első - napok eseményei között tartják számon a Sár- szentlőrinciek, azt is, amikor a pap megkérdezte a Vörös Hadsereg tisztjét, hogy tarthat-e istentiszteletet, s azt is, amikor a földigénylő bizottság jegyzője Veres Pétert nagyságos úrnak szólította. Nos, hát az egyik eset 1944 decemberében, a másik 1945 őszén történt. Mégis mind kettő az első napok históriájába tartozik.

Karácsonyig a pap nem mutatkozott az utcán. Az ablakon keresztül figyelte a községben zajló eseményeket. A községházát kórháznak rendezték be. A halott katonákat komor menet vitte napona a temetkezési helyre. Olykor egy tiszt a sírnál díszsortüzet vezényelt.

Időnként, a pap ablakából látta a piros kai szalagos „poljcájokat”, 8 legfeljebb csodálkozott amikor észrevette, hogy karácsony táján a po- licájok a piros karszalagot piros-fehér-zöld színűre cserélték föl. Nem tudta, hoonét je tudta volna, hogy a Vörös Hadsereg egyik tisztje mondta a rendőröknek, cseréljenek kaxsealagoL Olykor éjjel lovas csapat poioszkált végig w. utcán. A sztarosztát keresték, tőle kértek útbaigazítást. hogy merre kell baladniok Pincehely irányába Napközben étvágygerjesztő illatok ..úsztak” u papiak felé, a disznóvágás volt a községben a legfőbb munka. Első ízben december 23-án lépett ki a pap az utcára. A község illetékeseit kereste, hogy megtudakolja, tarthat-e istentiszteletet. Benkő János azt mondta, hogy lehet. Drinóczi István megerősítette Benkő Jánost. Most már csak a szovjet parancsnok szava kellett. „Tarthat, tarthat, csak arra ne kény szentsen, hogy én is végighallgassam’ — mond- ra mosolyogva a parancsnok.

Ezzel az egyház a helyére leli: íéw*-.

Bezzeg a közigazgatás változatlanul auCogoKi Végiil magától megoldódott a dolog, mert egy reggél csodálkozva ugyan, de némi örömmel tapasztalták a sárszentlőrinciek, hogy ott ül „egy férfiú .a községházán, a főjegyző íróasztala mögött és az.t állítja magáról, hogy mostantól ö a főjegyző. Hát, ha így van, akitor jól van Lobodénak hívták az illetőt A polgárok hivataA sSrszentíörtnö főldoszfb bizottság munkájáról úgyszólván mindent tudunk. Pósa Pál egy nylonzacskóban őrzi a régi cukorjegyek hátlapjára írt jegyzőkönyveket, a leltározási feljegyzéseket, a földigénylők névsorát, a szalmaosztási jegyzéket, a nyugtákat a napidíjakról. íme az egyik jegyzőkönyv hiteles másolata;

JEGYZŐKÖNYV

1345/dpt. 29.

. Felvétetett a sérszeátlőrind Földigem/lő áésoti’sáet 1945. IV. 29. tartott ülésén.

'. Jeten. -itoUvJct Balogh József, elnök, Pósa Pál fyző, Bokor Dénes, Tezás Károly. Németh István, Kun Ferenc, Dri- véczi István, Hólik István, Major Imre, Plézer János, Hanzi György.. Farkas János, Hvjber Gyula bizottsági tagok.

Elnök, üdvözli, a megjelenteket, a gyűlést megnyitja.

Tárgyaltatott a Kiss féle Alsórácegres pvszia bérlőjének Lázár Istvánnak a bérletében levő bevetett területek igénybe vétele, illetve az. hogy a bevetett területek terméshozama ebben a gazdasági évben kié legyen.

A Bizottság úgy határozott, hogy az őszi öntésből a vetőmagot visszatéríti a bérlőnek abban az esetben, ha nevezett bérlő a szóbanforgo Előszállás élcserélése folytán nem jutnaőszi vetéshez. Amennyiben, Előszálláson őszi vetés terület lenne, úgy az Utes» vetőmag megtérítésétől elemit.

A Bizottság a fogatokról úgy döntött, hegy A bérleten leltárba vett 3 azaz Három pár lófogat közül egyet köteles átengedni az ottani igénylőknek közös használatra.

Továbbá a Bizottság úgy határozott, hogy a tacEVna termés az új tulajdonosoké lesz.

A többi veteméng a vármegyei Tanács ha- ‘Úvazata szerint as új tulajdonosokat illeti.

Egyéb tárgy vent volt. Elnök a gyűlést bezárja,

Sárszentíőrinc. f94H ŰV 23>_

PBsa Pál sk. jegyzőkönyvvezető Bokor Dénes sk. Hólik István sk. jegyzőkönyvbitelesHők.

A másolat hiteléül:

Sárazentlörinc, 1970. jomteär W.

O/kM&pfotioM aláírás spü-titkár Ffc.

ttatSrStan vetffeft lé az első mesgye- karót, A földosztó bizottság tagjai gyalogszerrel mentek ki a határba. Major Imre ezekre az első. csakugyan történelmi pillanatokra, így emlékezik vissza; „Megálltunk a grófi birtok szélén és néztük egymást. Kezdjük. De melyikünk kezdje. Az idősebbek tizenkilencre gondoltak és láttam, hogy elbizonytalanodtak. Sütött a nap, letöröltem » homlokomról az izzadságot és mondom Balogh József barátomnak: Tartsd a karói, én majd leverem. Erős, nagy ütéseket mértem a karóra, ügy éreztem, hogy most a mérgemet adom ki. Arra gondoltam, ezt többé vissza nem veszi senki. Amikor végeztünk, álltunk, áll- xmk és könnyeztünk. A többi karút már köny n*5 volt leverni”,

S2EKUUTY PÉTER PJáUSjGSiÁCS JENŐ

A grófnő mezítláb, a sztaroszta papucsban« Loboda a jegyzői székben

AZ ELSŐ NAPOK