Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

Thiery Árpád: !

Három emelet mélység

A kőművesek egész délelőtt kínlódtak a nagy meleg és a kegyetlen tempó miatt, amit magukra erőszakoltak. Tizenegy óra után már ide-oda szédelegtek, és alig várták, hogy a bérelszámoló megszólaltassa az elektromos csengőt, amely az ebédidő kezdetét jelezte. A negyedik szint még alacsony falai lapos, kényelmetlen árnyékot adtak, a nagy hőség elől így a legtöbben lehúzódtak az alsóbb emeletek hűvösébe ebédelni.

Fent csupán ketten maradtak.

Mantu a teherlift mellett egy keskeny, poros árnyékban keresett magának helyet. Erős szálú haja a sapka alatt átizzadt, a csíkos ing rátapadt a testére. Várt egy darabig. A kéménynél észrevett egy jobb helyet, de nem volt kedve újból feltápászkodni. Piros, zománcozott edényét a térdére vette, és egykedvűen, lassú rár gással enni kezdett.

Mantu a második szint befejezéséig munkavezető volt az építkezésen, de akkor történt valami, amiről csak a vállalat vezetőinek volt tudomásuk. Mantut egyik napról a másikra leváltották. Az emberek sok mindent beszéltek azokban a napokban. Egyesek azt mondták, hogy. a családi házát lopott anyagból építette a kertvárosban, mások nagyobb pénzösszeg elsikkasztásáról sug- .dojóztak, de biztosat senki sem tudott. A legnagyobb meglepetést mégis az okozta, amikor Mantu a vállalat igazgatójától háromnapi gondolkodási időt leért, és ennek leteltével azt kérte: hadd maradhasson az építkezésen, mint kőműves.

A leváltás után ott akarta hagyni a , vállalatot, de csak más városban tudott volna élhelyezkedni, és ezt nem tehette meg. A felesége huszonhárom éve béna volt a lábaira. Mantu viselte a gondját, ő takarított, főzött, mosdatta és ápolta. A huszonhárom év alatt egyszer sé hagyta éjszakára egyedül az asszonyt. Mantu mindennap hajnalban kelt, későn este még a fészerben dolgozott a szerszámaival. Nem tehetett mást, az építkezésen maradt. Reggel hétkor felkapaszkodott az állványra és dolgozott estig. Nem kérdezték és ő nem beszélt. Mindenkire elutasítóan nézett vissza, egyedül Gráber András tekintetét kerülte el. Az építkezés első heteiben, amikor még ki sem alakult közöttük a szokások rendje, történt közöttük egy súlyos eset. Gráber családja távoli vidéken lakott és kéthetenként utazott haza hozzájuk. A vonat azon a hétfőn sokat késett visszafelé, és Gráber, — aki az úton unalmában alaposan beivott az étszolgálatosnál —. az állomásról a csomagjaival egyenesen az építkezésre sietett. így is másfél órát késett. Mantu odament az állványhoz. Egy ideig sz0ilcinj.il figyelte Gráber munkáját, majd leparancsolta az állványról. A kezéből kivette a szerszámokat, és bezavarta a szállásra. Mantu jelentést tett a főmérnöknek. Gráber fegyelmit kapott, és a külföldi csere- üdüHetésről is lemondhatott, amit a vállalat vezetői még a tél folyamán kilátásba helyeztek. *

Azóta nem beszéltek.

Bagi az állvány alá húzott egy kiszáradt malterosládát és rátelepedett. Sapkáját levágta a téglahulládékra. A kannából

vizet locsolt a nyakára, majd enni kezdett. Nagy falatokat aprított a kenyérből és a főtt húsból. Evés közben a lába elé meredt. Erős, szőke álla keményen előre ugrott. Busáké volt az áliára, amely azonban nemcsak férfias volt. de el is csúfította az arcát. Mint egész délelőtt, most is az előző estére gondolt: Gráber András az ágyán ült és a csomag amerikai cigarettát forgatta a villany alatt, amit Bagi hosszas mászkálás után a pályaudvari trafikban szerzett.

— Ezt magának adóm — ismételte Bagi elvörösödve.

— Minek ez nekem? — kérdezte Gráber bizonytalanul és a fiatalemberre pillantott. — Úgy kaparná a torkolhat, mint a falevél.

Gráber a házak iránti ösztönös szeretettel szülhetett a világra. Csak egy pohár jó italra volt szüksége és már el is érzékenyült a nagy épületektől, Az apja kőművesmester volt, s egy ideig úgy látszott,.jhogy átveszi tőle a céget, de égy nagy családi veszekedés után otthagyta a családját, megnősült és idejött á vállalathoz. Ez húsz éve történt. Annyira régen, hogy ha egyszer-egyszer arra gondolt: talán jobb volna átmenni egy másik vállalathoz, csúszós bizonytalanság fogta el és nem tudta elképzelni, hogy mihez kezdene a többiek nélkül, akikkel évek óta együtt dolgozott. Gráber észrevétte, hogy Bagi nagyok a kedvében akar járni, de még nem tud-, ta eldönteni, hogy őrüljön-e ennek, vagy jobb volna valami' módon elhárítani.

Bagi lendületes, törekvő fiatalember volt, s valóban, egy idő óta szeretett volna Gráber Antal kedvében járni. Égett a tettvágytól, és gyakran eltűnődött: mit kellene tenpie azon kívül. — amit tesz. Gráber úgy döntött, hogy eladja otthon a házát, ■ és családjával ideköltözik a városba, A vállalat vezetői őszre ígérték neki az üzemi lakást. Három hete elsőként Gráber lánya jött el a családból városnézőbe. A véletlen úgy hozta, hogy Bagi az öreggel és a lánnyal töltötte az egész vasárnapot. A fiatalember azóta sokat nyugtalankodott, minden, este, de gyakran napközben, js csak a lányra gondolt. Kezdte szerencséjének tartani, ‘ hogy lennél a vállalatnál kapott munkát, és ha volt egy kevés ideje, már előre azop törte a fejét, hogy milyen szavakat mondjon majd a Gráber-lánynak, ha a felköltözés után együtt fognak járni.

Az ebédidő a végéhez közeledett.

Szárazon nyikorgóit a deszkalépcső. Az egyik malteros- lány kapaszkodott fölfelé. Duzzadó, feszes alakját láthatóan megviselte a Kánikula. Csapzott volt és halálosan kimerültnek látszott. Megállt a fakorlátnál, nagy barna szemei Bagit keresték, és amikor rábukkantak az állvány alatt, halványan elmqsolyodott. Szeretett a, fiatalember közelében lenni, és ezt nem is nagyon titkolta el.. A teherfelvonónál megállapodott, szemben Bagi- val. ■ Behajolt az aknába, a hűvös légáramlatban megforgatta a fejét. Érette, hogy a nyakán mozogna]-: a pihék, és

beleborzongott.

Bagi az állvány alól Óda- mordult.

— Lebuksz onnan, te Mari!

— Ha lebukok, majd kihúzol. Vagy nem?

— Húzhatlak már akkor — mondta csöndesen a fiatalember.

Volt idő, amikor tetszett neki a lány, egyszer-kétszer sétáltak is a város mögötti erdőben, de amióta Gráber András lánya itt járt, a legtöbbször elkerülte, sőt nem is volt vele túlzottan barátságos.

Bagi feltápászkodott, odament a felvonóhoz. Úgy látszott, hogy bizalmaskodva a lány melléhez nyúl, de a védőrácsot rántotta fel, és megszorítva a lány karját, a mélybe mutatott.

— Látod? Ott van lent a halál. Jó lesz, ha vigyázol — mondta, majd otthagyta a lányt.

Lepillantott az udvarra, lent a betonkeverők kerek szája ásítozott az árnyékban. A fiatalember Gráber Andrást kereste a mélyben, aki, — miután lement a bérelszámoláshoz, elrendezni valamit —, valósággal hiányzott neki. A bárakképületnél végre felfedezte Gráber csontos alakját, a szűk pénztárablakon a fejét csaknem bedugva magyarázott valamit.

A fiatalembert Mantu bádoghangja riasztotta fel.

— Szaki! Meglocsolna a slaggal?

Eagi meglepődve nézett a volt művezetőre, mintha valami furcsa, megoldhatatlan kéréssel állt volna elő. Megpróbált visszagondolni, hogy Mantu mikor Szólt hozzá utoljára, de arra a megállapításra jutott, hogy ez abban az időben történt, amikor még művezető volt.

— Lehet róla szó — bólintott a fiatalember, és az állványok alól előkereste a gumicső végét.

Mantu levetette az ingét. Az

igyekezetben beszakadt a vállánál, majd a nadrágját oldotta meg, amely szinte bőrszerű volt a sós izzadtságtól. Bagi, látva a nagy készülődést, odaszólt a felvonónál ácsorgó mal- teroslánynak.

— Jobb lesz, ha elfordulsz Mari!

— Láttam én már ilyent.

Bagi elvigyorodott.

— Azt sejtem, ha nem dicsekedsz is.

Mantu közben az utcai oldal felé hátrált egy kicsit, , majd szembefordult Bagival. ‘a fiatalember kissé elámulva azt-- gondolta: .Nem is hittem volna, hogy így kilátszanak a bordái, és a bőre is milyen ráncos. Felöltözve jobban mutat, az. biztos.

— Locsoljon csak bátran! Ne sajnálja a vizet! — biztatta Mantu.

Bagi a tenyerével letörölte a gumicső száját, mintha ennek jelentősége lett volna. Lehajolt, néhány fordítással kiengedett a csapon, és a vízsugarat Mantu melle közepére irányította.

Mantu magába fogadta a langyos, rozsdaszagú vizet. Arcát a tenyerébe temetve állt, időnként megfordult, a Víz fül gén Ka , u testén. Érezte az útját. A felesége jutott az eszébe, aki

Liszt Ferenc és Pörge Sára

Megjelent dr. Puskás Attila szerkesztésében a nagyon várt „Tanulmányok Tolna megye történetéből" II. kötete A 233. és 234. oldalon olvashatjuk báró Augusz Anna napló- • részletét Liszt Ferenc Decsen töltött délutánjáról. Többek között a naplóban ez áll: „...Egyik igen barátságos parasztasszony (Pörge Sára), akinek a lánya a táncolok között volt — különösen érdeklődött vendégeink iránt, és mindenhová elkísért minket... Majd ugyanaz a barátságos parasztasszony arra kérte Cosimát, hogy menjen, nézze meg otthonát... együtt mind meglátogattuk a jó asszony szerény lakását, aki ezt bizonyára nagy megtiszteltetésnek érezte. Megmutatta nekünk konyháját, szobáját, baromfiudvarát stb."

Augusz Anna naplójában elírás történt, mert a „barátságos parasztasszonyt" nem Pörge Sárának hivták, hanem P ö r n y I Sárának. Még pontosabban Pörnyi And- rásné sz. Pörnyi Sárának, aki akkor 35 éves volt, 1830-ban született Decsen, 15 éves korában, 1845. január 15-én ment férjhez. Leányát, aki „a táncolok között volt" ugyancsak Pörnyi Sárának hívták, akkor 17 éves volt, 1848. október 23-án született.

Az 1865. év „Pörge Sára” életében nagyon jelentős év. Elsősorban vendégül láthatta a világhírű, a 19. század egyik legnagyobb mesterét, Liszt Ferencet „szerény" lakásában. Ezt a szerény lakást úgy képzeljük el, hogy a decsi Fő utca 91-es szám alatt, a községháza mellett állt, és az egyik legmódosabb család tulajdona volt. Ma azt mondanánk, hogy tele volt a népművészet remekeivel. Hiszen éppen ezért engedték odamenni Liszt Ferencet és kíséretét. A másik jelentős esemény „Pörge Sára” életében az volt, hogy egyetlen leányát éppen ebben az évben, 1865. január 12-én adta férjhez Kiss Sándorhoz és Liszt Ferenc látogatásának idején már boldog menyecske volt.

Annak az emlékezetes vasárnap délutánnak valameny- nyi résztvevője régen meghalt már. Liszt Ferenc is minden idők legnagyobb és legünnepeltebb zongoraművésze, 1886. július 31-én, 75 éves korában megpihent. Művei, alkotásai azonban a világ minden részében naponta megszólalnak, mert halhatatlanságra születtek.

A táncos, énekes decsi fiatalok régen elhallgattak már, de a dalok, amiket énekeltek, ma is '‘felnek, mert a népdal örök.

A szóbeszéd úgy tudja, hogy „Pörge” Sára és leánya, Pörnyi Sára nagyon vidámak, nagyon szépek és nagyon könnyelműek voltak — talán éppen ezért invitálták házukba a nagy művészt és kíséretét! A vagyonuk lassan elment, eladták a házat is, amely Liszt Ferenc lépteit őrizte és Pörnyi Sára 91 éves korában a decsi szegényházban halt meg.

Az Augusz Anna szerinti „szerény otthon" lebontásra került, és helyén ma park van. Liszt Ferenc emlékét Decs községben fű és virág borítja.

Biaskovich Walterné Decs

fürdés közben nem volt képes így megállni, esténként a nagy piros lámpaemyő alatt szokott varrogatni, napközben pedig vékony madár- kezét az ablakpárkányon pihentetve nézelődött a kertes utca ürességébe. Mantu oldalt már fehéredé, rövid haját is odatartotta a víznek. Időnként kinyitotta égő szemét, de nem sokat látott.

— Még! — kiáltotta Bagi- nak.

A fiatalembert hirtelen furcsa, szorító érzés fogta el, mintha egy ismeretlen helyre nyitott volna be. Eszébe jutott a Gráberrel történt csúfság. Maga előtt látta a jelenetet, amelynek szemtanúja volt, maga előtt látta Gráber kijózanodó, fájdalmas arcát, ahogy visszanézett. Bagi a volt művezetőre pillantott, és azt mondta magában: Most egy kicsit kibabrálok vele, és amit mondott, azt kötelességének érezte. Teljesen kiengedte a csapot. A vízsugór szinte szétfröccsent Mantu mellén, aki egy pillanatra el is veszítette az egyensúlyát, majd visszanyerve, védőn maga elé tartotta a kezét, de Bagi, mint egy technikás ökölvívó, megtalálta M antu kezel közt az utat. A most már jéghideg vízsugárral csaknem el vakította. Na, még egy kicsit, nem fog az megártani, biztatta magában a fiatalember Mantut. Ezt a fegyelmiért, amit az öreg kapott. Ezt a külföldi üdülésért. Ezt azért, mert nem tárgyalsz velünlc. Ezt azért, mert...

Gráber András — aki közben elidőzött a latrinán — akkor ért föl és érí^'v 'l nézett szét az állványok, szerszámok, ládák, téglaoszlopok erdejében. Meglátta Mantut a koszorúgerendánál, s látta, hogy az egyenes, kemény vízsugár valósággal fogva tartja. Kiáltani akart, de hirtelen nem jött ki 1 sng a torkán. Ezek megőrültek, villant át az agyán, vagy még ennél is több átvillant, csak nem volt ideje végiggondolni. Egy ugrással Bagi mellett termett,' és kiütötte a kezéből a gumicsövet.

— Te, állat! — ordította.

Mantu borzadva nézett Eagi ra, mint az üldözött vad a ráirányuló fegyver csövébe, majd egy pillanattal később eltűnt a három emelet mélységében.

t