Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

Lakáskarbantartó „kombinát” A lakáskarbantartási tevé­kenység növelésére az utóbbi időben több kormányintézke­dés született. Kedvezmények­kel ösztönzik a vállalatokat, szövetkezeteket arra, hogy a je­lentkező igényeket igyekezze­nek minél jobban kielégíteni. A Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ktsz két év­vel ezelőtt hozta létre kar­bantartó részlegét, ekkor vet­te fel jelenlegi nevét is. Élni kíván az új lehetőségekkel, kedvezményekkel. A szövetkezet a múlt év má­sodik felében határozott úgy, hogy Szekszárdon létrehoz egy lakáskarbantartó üzemet, kombinátot. A város ipari övezetében — a Fővárosi Öra- ós Ékszeripari Vállalat dísz- műgyáregységének szomszéd­ságában — egy ezernyolcszáz négyszögöles telket kapott a telek kialakítására. A Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Tá­mogatási Alapjából nyolcszáz­ezer forintot juttattak e célra a szövetkezetnek. A tervek szerint asztalos, kárpitos, víz- és villanyszerelő műhelyeket, raktárakat és szo­ciális létesítményeket építenek a telepen, anyagtelepet noz­nak létre. Itt rendezik be a dekoratőrműhelyt is. A szö­vetkezet tagsága jelentős tár­sadalmi munkával segíti a „kombinát” építését. Az alapozást még novem­berben elkezdték, ahogy az időjárás engedi, folytatják az építkezést. A program szerint a beruházást március végére fejezik be. Több mint egy per A perben, melyet az első tárgyalási naptól az utolsóig megkülönböztetett figyelem kísért, elhangzott az ítélet. Amint az előre látható volt, a fellebbezések miatt a bírói verdikt nem emelkedett jog­erőre. Az 1969. január 2-án Répcelakon bekövetkezett rob­banás büntetőjogi része — legalábbis a fellebbviteli tár­gyalásig — lezárult.' Mindaz azonban, ami Répcelakon, s azt megelőzően, a nagykani­zsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban történt, s amiről a szombathelyi megyei bíróság tárgyalótermében — s a hely­színi szemléken — szó esett, jóval több, mint egy per. Egy-egy büntetőeljárás olykor a tények és összefüggések szé­les körét megvilágító reflek­tor szerepét is betöltheti. Ez a pet ilyen nagy fényerejű ref­lektor volt. A per lefolyását, részleteit, a vádlottak, a szakértők sza­vait. a lapok bőségesen ismer­tették, foglalkozott azzal a rá­dió és a televízió. A per elő­írásszerű lefolytatása a tör­vény képviselőinek dolga. An­nak fölismerése és kimondá­sa azonban, ami a perből ta­nulságként következik, s ami ebben az esetben jóval több — mert társadalmi méretek­ben megszívlelendő —, mint egy büntetőeljárás anyaga, kö­zös, mindenkit érintő köteles­ség. A gazdasági életben a ki­sebb és nagyobb mulasztások soha nem állnak önmagukban. Következmények széles . hul­lámait verik, s e hullámok ereje, szeszélyessége, váratlan­sága könnyen okozhat — kép­letesen, vagy szószerint is — végzetes baleseteket. Mint phogy. az 1960-ban — meghök­kentően könnyedén — végre­hajtott anyagmódosítás is szinte törvényszerűen vezetétt a kilenc esztendővel későbbi tragikus eseményekhez. Ha­lottak — kilencen — , sebe­sültek — huszonkilencen — s két és félmilliárd forintiíyi A gyanú árnyéka se.. Újítások díjazásának ügyészi vizsgálata A bonyhádi járási ügyészség a zománcgyárban, a cipőgyár­ban és a nagymányoKi briKett- üzemben vizsgálta, törvénye­sen kezelik-e az újítási javas­latokat, előírásosan fizetik-e az újítási díjakat. A vezető ügyész vizsgálódása a cipő­gyárban nem tárt fel hibát. Nagyrnányokon ellenben azt észlelte, hogy a főművezető és a gépműhely vezetője bírálja el olyan személyek újítási ja­vaslatait, akiknek a műszaki fejlesztés hivatali kötelessé­gük. Ez a gyakorlat ellenté­tes a brikettüzem felettes szerve, a Mecseki Szénbányák igazgatójának rendelkezésével. Az újításokról szóló jogsza­bály előírja, hogy azokról a személyekről, akiknek a mű­szaki fejlesztés kötelességük, Előadás a tanácsakadémián Pénteken délután a régi me­gyeháza nagytermében dr. Pusztai Ferenc, a Miniszter- tanács Tanácsszervek Osztá­lyának munkatársa tartott elő­adást a megyei, járási és vá­rosi tanácsok vezető beosztású dolgozóinak „A tanácsi fej­lesztési alapok forrásai és fel- használásának tervezése, jóvá­hagyása és a különböző szer­vek ezzel kapcsolatos felada­tai” címmel. névsort kell készíteni. Az eb­be teiveii személy dí­ját nem kaphat; kötelességéi meghaladó teljesítményét más motion — például igazgatói jutalmazással — lehet hono­rálni. A Lampartnál megszeg­ték ez az előírást: egységesen eszmei újítási dijat állapítot­tak meg, tekintet nélkül arra, ki nyújtotta be az újítási ja­vaslatot. Ugyanitt megfeled­keztek arról, hogy a javasla­tukkal elutasított újítók fi­gyelmét felhívják: jogorvos­latért a szakszervezeti bizott­sághoz fordulhatnak. Jó tud­ni azt is. hogy a javadalma­zás mértékét is magában fog­laló hasznosítási szerződés megkötése iránt az újító a já­rásbíróságon indíthat pert. Az ügyészi észrevételeket köszönettel fogadták a gazda­sági vezetők. Nagy Ferencnek, a zománcgyár igazgatójának figyelme még arra is kiterjedt, hogy az újítási ügyek gyor­sabb intézése érdekében Du­naújvárosból formanyomtat­ványokat szerezzen be. A járási ügyészség vizsgá­lata nem csupán a kisebb- nagyobb törvénysértések meg­szüntetésével bizonyult hasz­nosnak, de erkölcsi okból is. Hozzásegített ahhoz, hogy szétfoszlassa az újítások elbí­rálásáról, díjazásáról keringő szóbeszédet, s hogy így a gya­nú árnyéka se eshessen az újítókra és az újításokat el­bírálókra. népgazdasági kár súlyos adó­ját kellett megfizetni azért, mert egy anyagmegjelölést — 44 ÖMO — fontolgatás nélkül másikkal — A 42—21-re cse­réltek fel. Mert a felelősséget mellőző látszat kerekedett az értelem által fegyelmezett cselekedet fölébe. A termelés, a termékek elő­állításának értelmét minden esetben a társadalmi érték, hasznosság határozza meg. Ezt a nagyon egyszerű, de rendkívül fontos igazságot nemcsak Nagykanizsán, a gyártó vállalatnál. Répcela­kon, a megrendelőnél, a Bu­dapesti Kerületi Bányaműsza­ki Felügyelőségnél, az üze­meltetés engedélyezőjénél csúfolták meg. Ha nem is ily tragikusan végződő, de egyéb­ként kísértetiesen hasonlító eseteket napról napra tucatjá­val produkál az ilyen és ha­sonló szemlélet. A határidők öncélú hajszolása, a mechani- kusság, a tervteljesítés elsza- kítása a tényleges értelmétől, a mennyiség fetisizálása, s a minőség semmibe vevése. a sze­mélyi felelősséget némely­kor labdaként kezelő alsóbb és felsőbb szintű irányítás. A rohammunkában legyártott tartályok egyike — mert van, amit soha, egy pillanatig sem használtak! — anyagának al­kalmatlansága miatt végül is fölrobbant Ráncéi akon. Ám ezrével és tízezrével áradtak ki a tcspiiián olyan anyagok, félkész és készter­mékek, amelyek minősége mi- nősítheteUen volt, célszerűsé­ge csapnivaló, társadalmi hasznossága a nullával mér­hető. Tgaz. nem robbantak fel. „Csők” alkalmatlannak bízó- nvultak boH. soha ffti n°m tú^nnc^fbató társadalmi jövedelmezőséget, Madárbarátob figyelmébe! Szekszárdon is megalakul a Díszmadár Lény eozióé es Ma- dároaratoií Országos izgyesü- le tőnek helyi csupor lja. a Tol­na megyei TIT Dmiugiai szak­osztályának támogatásával ilyen szakcsoportot szeretné­nek létrehozni, mivel többen foglalkoznak a varosban eg- ■zotikus énekes- és díszmada­rak tartásával és tenyésztésé­vel. A szakcsoportnak az lenne a célja, hogy az ilyen érdeklő­désűeket összefogja, előadá­sokkal, szakirodalommal, szaktanácsokkal látókörüket bővítse. Az országos egyesü­let közvetítésével hazai és kül­földi madártenyésztő csopor­tokkal való tapasztalatcsere és tenyészanyagcsere kapcso­latra is lenne alkalom. Ha megfelelő érdeklődés mutatkozik, díszbaromfi-te- nyésztő csoportot is létrehoz­hatnak. Annak sincs akadá­lya, hogy a TIT biológiai szakosztály szakcsoportjaként a járási székhelyeken is meg­alakítsák. A csoport foglalkoz­na a vadmadarak védelmével is. A tervek között egzotikus madárkiállítás is szerepel, amelyet Szekszárdon szeretné­nek megrendezni áprilisban. A csoportba belépni szándé­kozóknak Ambrus Menyhért madártenyésztő, a szekszárdi megyei kórház tűzrendészet! előadója Jókai utca 15. szám alatti lakásán hétköznap dél­után 5 óra után, vasár- és ün­nepnapon egész nap, hétköz­nap esetleg a megyei k'rház telefonszámain a 115-ös, vagy 162-es mellékállomáson (mű­szaki iroda) szívesen nyújt fel­világosítást. Érdeklődni lehet a TIT szekszárdi irodájában is. anyagot, munkát, forintot kö­töttek le, s mindezek fejtben nem kamatoztak egy fillért sem. Apró mozzanata volt csu­pán a pernek, de mint csepp- ben a tenger, úgy tükröződött benne a feielŐLlenség „felelős­ségi rendszere”, Mert a tartá­lyokat gyártó vállalat főmér­nöke azt vallotta: igaz, az ő aláírása szerepel a módosított anyagból történő gyártást el­rendelő papírokon, de rutin­szerűen, azaz az iratokba be­le sem tekintve írt alá. A gépgyár minőségi ellenőrzésé­nek vezetője a legelemibb próbáktól is eltekintve adta ki a termékért, annak célsze­rűségéért, előírás szerinti gyártásáért szavatoló műhely­bizonylatot. A bányaműszaki felügyelőség látatlanban dön­tött, csak a papírokkal törőd­ve engedélyezte az üzemelést. Emberek — felelős beosztású emberek! — tucatjai látták, olvasták a megengedhetetlen anyagváltoztatást a türelmes papírokon. Aláírtak, pecsétel­tek, utasítottak, elrendeltek és . .. és senki nem kiáltott fel, nem tiltakozott, nem ta­gadta meg az ésszerűtlent. „Az anyaghelyettesítés bevett gyakorlat volt” — mondta a vádlottak egyike. Nem tette hozzá: ahhoz, hogy a rossz, az ostoba, az ésszerűtlen, „be­vett gyakorlat” lehessen, kö­zömbös, gondolkodni rest, az utasítások értelmét nem ke­reső emberek is kellenek. Ahol nem tudják, hogy mi történik, ott mindeh megtör­ténhet. Ahol nem keresik a gazdasági tevékenvség értel­mét, társadalmi célját és hasz­nosságát, ott folyhat ugyan látszatra lázas munka, de értelme nem lesz, sőt károkat szül, olykor tragédiákat okoz. A répcelaki robbanás sok mindent lemeztelenített, a lát­szat helyébe tényeket ültetett. Tényekét, amelyeket senki nem háríthat el úgy magától, hogy nincs ahhoz köze. Ténye­ket, melyek gondolkodásra, önvizsgálatra késztetnek. Té­nyeket, melyek mindannyiun­kat cselekvésre köteleznek. Mindez ebben a perben bizo­nyítást nyert, és az élet által, a tragédia első pillanatában, jogerőre emeltetett. MÉSZÁROS OTTÓ Interjú Mi lesz az eladatlan hízott sertésekkel? Tárnok Lajossal, az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójával beszélgetett munkatársunk, az új árakról, továbbá az eladatlan hízott sertésekről. A szabadpiac eléggé bedu­gult. A háztáji gazdaságok el­adásra felkínált hízott serté­seire január végén már nincs vevő. Mit tud ezzel kapcso­latban mondani Tárnok elv­társ? — Karácsony és újév között, főleg a rossz időjárás követ­keztében. a szabadpiaci forgal­mazás csakugyan bedugult. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy akik újév előtt nem vá­sárolták meg a hízott sertést, azok erről már le is mond­tak. A bérből és a fizetésből élőkre gondolok. Más szem­pontból is sokan elálltak a disznóvágástól. Közismert pél­dául, hogy Szekszárdon egy idő óta szinte mindig kapható az üzletekben friss házi készí­tésű töltelékáru. — Most akkor mi a helyzet? A kész hízott sertés a terme­lők nyakán marad? — Nem. Kérdése azonban jogos. A közlekedési eszközök­ben mostohább községekben sok a kész hízott sertés. Vál­lalatunk azonban jövő héttől kezdve megkezdi ezek falvá­árlását. Huszonhárom forin­tot fizetünk kilogrammonként, s ez az ár teljes egészében alállcozik a szabadpiaci árak­kal. A termelők jelentsék be a felvásárlónak, vagy a tanács '•árlatlevél-kezelőjének, hogy van eladó hízott sertéstik, mi három-négy napon belül lebo­nyolítjuk az adás-vételt. Ez jó hír. Egyetlen mondat erejéig nyilatkozzon arról, mi­ként fogadták n mezőgazdasági üzemekben az új hízottsertés­árakat? — Elképzelheti. Az új hí- zottsertés-árak a megye vala­mennyi gazdaságában és a háztáji gazdaságokban is ked­vező visszhangra találtak. Mezőtúron üzembe helyezték az ország első nyilvános tanyai rá­diótelefonját, amely egyben az ország 4G0. tanyai segélykérő állo­mása. A budapesti Rádiótechnikai Gyár által készített URH rádió­telefon a várostól légvonalban 12 km-re lévő Uj T'.lct Tsz központ­ját köti össze a mezőtúri városi postával. A rádió-telefon a vá­rosi postaközpont közreműködésé vei távolsági beszélgetésekre is alkalmas Képünkön: Mezei József munkavezető utolsó ellenőrzését tart­ja a rádió-telefon berendezésén. (MTI foto — Kovács Sándor felvj

Next

/
Thumbnails
Contents