Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Történelmi évtized írta: dr. Romany Pál, az MSZMP KB. Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője Indul a népszámlálás! A KSH Tolna megyei Igazgatóságának kérése a megye lakosaihoz Adriiként azt lapunkban is már többször jeleztük és fal­ragaszok...tudatják á lakossággal, az 1969. december 3Í.-i állapot szerint megkezdődik a népszámlálás. Az új eszten­dő első két hetében tartó nagy munka összeíró biztosok tömegét foglalkoztatja a megyében, akik azonban nem láthatják eb feladatukat a lakosság segítsége nélkül. Mai és következő számai nkban röviden ismertetjük a, népszámlálással kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. KIT KELL ÖSSZEÍRNI? ‘ jiff ától nem egy, hanem XTX két új számot kell meg­szoknunk a keltezés írásakor: 18 /0-et írunk, az 1960-as évek végére értünk. Bizonyos azonban, hogy sokszor, sok­féle összefüggésben emlege­tik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és közgáz^- dászok, történészek, vagy ép­pen iskolások, egyszóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak számbavételével valamilyen módon foglalkoz­nak. A szó igazi értelmében mondhatjuk, hogy események­ben gazdag évek voltak. Erre az évtizedre esik a mezőgazda­ság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb hazai változásának tekinthettünk. A történelem, különösen pedig az agrártörténelem kró­nikásai folyamatosan összege­zik, értékelik a magyar falu e nagy évtizedét. Elvégezte és bizonyára újból és újból el­végzi ezt egy-egy paraszt csa­lád is. S az élet rendje már olyan, hogy nem mindig esik pontosan egybe a különböző alapokon végzett értékelés. A társadalmi haladás nagy fo­lyamatát ezer és ezer kis pa­takocska táplálja és egymás­sal egyesülve határozzák meg annak jellegét. A hasonlatnál maradva: a szövetkezeti mező- gazdaság nagy folyója élő va­lóság lett jóllehet változik, alakul új medret is vág ma­gának. ( Kevesen hittek 10 évvel ez­előtt abban, hogy a termelő­szövetkezeti gazdálkodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt könnyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan fogyó számban — azok, akik 30—25 évvel ezelőtt a mező- gazdaság új útján az első lé­péseket megtették, s azok is, akik az 1960-as évek kezde­tén elhatározott csatlakozá­sukkal általánossá tették Ma­gyarországon a szocialista mezőgazdaságot. Tanuk és résztvevők egyaránt meggyő­ződéssel állíthatják, hogy nem­csak a mezőgazdaság átala­kulását jelentő nagy elhatá­rozást foglalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Még felsorolni is nehéz eze­ket, hiszen számos társada­lom-politikai. gazdasági és szervezeti változásról van sző. amelyek mind-mind ennek az elmúló évtizedeknek a leltá­rába tartoznak. Az 1960-as évek elején ** még olcsó viccek visz- szatérő témája volt például a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különb­sége. Való igaz, hogy akko­riban a gondozott és a ke­vésbé gondozott kukoricatáb­lákat aszerint is meg lehe­tett különböztetni, hogy ház­táji, avagy közös művelésű-e. Az évtized végére viszont el­értük, hogy a közös, nagy­üzemi termésátlagok elhagy­ták a régi módon elért kis­üzemi hozamokat. Mezőgazdaságunk fejlődése nem volt látványos. Az 1960- as évek első felében elma­radt a mezőgazdaság teljesít­ménye a terv céljaitól, a je­lenlegi ötéves terv feladatait pedig már meghaladja a tel­jesítmény. A szövetkezetek alakulásának befejezése — 1961 — óta ezideig a mező- gazdaság termelése csaknem 30 százalékkal növekedett, azaz évi átlagban közel 3 szá­zalékkal. A termelés növeke­désének évi üteme azonban a második ötéves tervidőszak­ban — 1961—1985 között — csak 1,8 százalék volt. Az 1960-as évek második felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval meghaladva az évi 3 százalé­kos emelkedést. Soha nem lá­tott terméshozamokat takarí­tottak oe az utóbbi években száriióíöldjeinkről, meggyor­sult néhány állattenyésztési ugazat tejiodése is így térém- tó'döit meg a feltétele annak, hogy a szövetkezetek társada­lompolitikai problémái is megváltozzanak, a szövetkeze­tek tekintélyt szerezzenek a faluban is. az országban is. IV oha vannak ma is ala­-‘-’ csony jövedelmű szö­vetkezeti gazdaságok, mégsem lehet ügyeimen' kivál nagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapra jutó jövede­lem ez alatt az idő alatt meg­kétszereződött. A közös mun­kában töltött egy (10 órás) munkanapra jutó jövedelem 1961-ben 43 Ft volt, 1968-ban pedig 82 Ft. A jövedelmek növekedését a termelés emel­kedése alapozta meg, de je­lentős szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, ame­lyek a magasabb termelői ára­kat. a jöbb gazdaságpolitikai feltételeket jelentették. A ko­rábbi években felhalmozódott hitel-terhek egy részét az ál­lam elengedte a szövetkeze­teknél, s mindezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.) színvonala is emelkedett. A szövetkezeti gazdaságok pedig azon voltak, hogy tag­ságuk számára több munkát, folyamatosabb foglalkoztatott­ságot, s mindezeken keresztül rendszeresebb pénzbevételt tudjanak biztosítani. Az említetteknél is jelentő“- sebb az a változás amit em­berségben, gondolkodásban, új ismeretekben bozot ez az év­tized. A szövetkezeti mezőgaz­daság megnyitotta az utat a legjobb emberi tulajdonságok érvényesítéséhez, a tehetség, a tudás eredményeinek kibon­takozásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit könnyeb­ben, korszerű • eszközökkel, vagyis emberhez méltóbban lehet elvégezni. Mindennek alapját a párt hosszú évek óta következe­tesen alkalmazott agrárpoli­tikája teremtette meg. A párt IX- kongresszusán, 1966-ban hozott határozatok újabb lendületet adtak a ko­rábbi években már helyes­nek bizonyult elvek megva­lósításának. A népgazdaság irányításának új rendszeré­ben a mezőgazdasági szövet­kezetek jól - beilleszkedtek, ön­állóságuk megnövekedett, szö­vetségi rendszerük kiépült. Az 1970-es éveket tehát jó feltételek között kezdik a mezőgazdaság dolgozói. Igaz, ma már kevesebbén dolgoznak a mezőgazdaság­ban, mint amikor a szövet­kezetek megalakultak. A me­zőgazdasági foglalkozásúak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 %-kal — csökkent. Az első években tapasztalt túl gyors csőkké nés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szö­vetkezetek. Mégis az lesz a jellemző, hogy a technikai haladásnak megfelelően to­vább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egy­idejűleg viszont növekszik azoknak a száma, akik gép­gyárakban, vegyipari üze­mekben és más munkahelye­ken a mezőgazdaság számá­ra dolgoznak. így azután a mezőgazdaság további telje­sítménye mindinkább össze­fonódik n\ás népgazdasági ágak munkájával. Nem kétséges,. hogy, .mező­gazdaságunk új fejlődési sza­kaszba lép a következő évek­ben. A jövő építését azonban a mindennapi munka készíti elő. Számolni kell azzal is, hogy a 6G-as évekről- is át­húzódik jó néhány feladat a jövőre, s az elért eredménye­ket sem könnyű megtartani. Az 1970 évi ten,- 1%-os nö­vekedéssel számol a mező- gazdasági termelésben. Az 1969. évi kimagasló növény- termelési eredményeket iá­merve ez egyáltalán nem le­becsülendő feladat. Az állat ­tenyésztés fejlesztésének kö­vetelményei még ennél is nagyobbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi ál’attár­tó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kivánó hosszan tartó, folya­mat. Nem véletlenül hangsú­lyozta legutóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdasá­gokban lévő termelési lehe­tőségek jobb hasznosításának fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözhe­ti az élelmiszeripari, feldol­gozó tevékenység további nö­velését. És még sorolhatnánk a termelési jellegű feladato­kat. \T alamennyi feladat'meg- * oldásához megteremt­hetők a szükséges feltételek. És nemcsak a teremelési fel­adatokhoz. Vannak teendő­ink — s ez alól alig van kivétel — a szövetkezeti élet fejlesztésében, az embe­rekről való gondoskodásban, általában a falu haladásának elősegítésében is. Számos szö­vetkezeti közösségben-' a le­hetségesnél is kevesebbét tö­rődnek a szövetkezetekét lét­rehozó alapítókkal, az idős. alacsony járadékot élvező szö­vetkezeti parasztokkal. Más helyen a fiatalokkal való foglalkozást, szakembeme- velést, az utánpótlás . felada­tait hanyagolják el. Az elmúlt évek alatt meg­tett út országosan — a gaz­daságok százaiban pedig kü­lönösen — jól tanúsíthatja, hogy mire képes a szövetke­zeti parasztság, milyen hala­dást tud elérni á mi mezőr gazdaságunk. Nem kétséges, hogy a következő években többre lesz lehetőség, ' ha a tapasztalatokat mindenütt jól hasznosítják és közös erővel, a szükséges felelősséggel lát­nak hozzá azokhoz a felada­tokhoz, amelyeknek elvégzé­sétől saját boldogulásuk és az ország előrehaladása is nagy mértékben függ. A számláló biztosoknak össze kell írni mindazokat a szemű­iveket, akik az összeírás eszmei időpontjában (19G9. I. 1-én 00 óra­kor) az adott lakosban tartózkod­tak, továbbá a lakásba állandóan, ideiglenesen bejelentkezett sze­mélyeket függetlenül attól, hogy az eszmei időpontban 9 lakásban tartózkodtak-e vagy sem. Ebbő! következően össze kel! írni azokat a- személyeket is, akik rövidebb vagy hosszabb ide­ig látogatás, munkavégzés, kór- háj?,i ápolás, tanulás miatt voltak távol. Pl. ha valaki a lakás ál­landó bejelentett lakója, de az eszmei időpontban üdül, kórhá­zi ápolásban részesül, rokoni lá­togatáson tartózkodik (NDK-ban, vagy más országban) minden esetben — a jelenléttől függetle­nül — a lakásban össze kell írni. Ugyanígy össze kell írni a lakás ideiglenesen bejelentett lakóit is, akik pl. albérlők az eszmei idő­pontban máshol tartózkodtak. Az elmondottak alapján össze­írásra kerülnek a büntetésüket töltő személyek is. Miután az összeírás teljeskörű­ségének biztosítása érdekében a kettős (állandó és ideiglenes) lakóhellyel rendelkező, valamint az állandó lakóhelyüktől külön­böző okok miatt távollevő sze­mélyek két esetben is számba­vételre kerülnek célszerű, hogy azok akik előreláthatólag az ös­szeíráskor nem fognak az állan­dó, vagy. ideiglenes lakhelyükön, tartózkodni a születési, iskolá­zottsági, munkahelyükre, mun­káltatójukra. gyermekeikre, há­zasságkötésükre vonatkozó adata­ikat a lakásban maradottakkal közöljék. Ezzel a számláló bizto­sok munkáját, valamint az ada­tok egyeztetését igen nagy mér­tékben segítik, illetve megköny- nyítik. Ifjú szakmunkások találkozója A megye szövetkezeti iparában már hagyomány, hogy évente megrendezik a legkiválóbb fiatal szakmunkások ta­lálkozóját, azokat hívják össze és jutalmazzák meg, ' akik — mint szakmunkás-tanulók — a legjobb eredményeket érték eh Most a szekszárdi Garay-szálló nagytermében rendezték meg a találkozót, melyen részt vettek többek közt a szak­munkásképző intézetek vezetői és több szakokató is. Mezei Aurél, a 1 KISZÖV szakmunkásképzési ügyintézője elemezte az elmúlt évi munkát. Elmondta többek közt, hogy a szövet­kezetek tanulóképzése az utóbbi időben gyorsan fejlődött, ma már egy színvonalon van a MÜM-rendszerű tanulókép­zéssel. A szövetkezetek tanulólétszáma az ezer fő felett van, az 1970—71-es tanévre 622 fiatal felvételét irányozták elő. Ez évben • háromszázan ■ tettek szakmunkásvizsgát Gyerő András KISZÖV-elnök köszöntötte ezután a fia­tal szakmunkásokat. Elmondta többek közt, a szövetkeze tekben egyre erősödik az a felismerés, hogy a szakmunkás­nevelés szinte létfeltétele a jó munkának. Egyre több he­lyen teremtik meg a korszerű szakmai oktatás feltételeit. Felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy nem elegendő az a tudás, amit a tanulóidő alatt megszereztek és amiből eredményesen vizsgáztak, azt állandóan tovább kell fejlesz­teni. Befejezésül a szövetkezetek perspektíváiról, a fiatal szakmunkásak jövőbeni lehetőségeiről beszélt, majd jutal­makat, díszokleveleket adott át több ifjú szakmunkásnak, szakoktatónak, a tanulóképzésben jó eredményt elért szövet- kezéieknek. Négyen a találkozó résztvevői közül.

Next

/
Thumbnails
Contents